PlayStation.Community

2019.01.06. 11:15 PlayStation.Community
63 hozzászólás
Értékeld a cikket!
Ezektől akadtunk ki mi.

Magunk mögött hagytuk 2018-at, megvitattuk a legjobb PS4 élményeket, viszont motoszkált még bennünk egy érzés: mi van azokkal a játékokkal, amelyekben csalódtunk? A PlayStation.Community szerkesztősége most összeszedte – rangsorolás nélkül - azokat a kalandokat, amelyek rossz szájízt hagytak maguk után, miközben elvárásokkal (vagy pont azok nélkül) vágtunk nekik.
Fontos kitérni arra, hogy itt nem általánosságban rossz játékokról beszélünk, hanem olyanokról, amelyek csalódást váltottak ki: ergo elkövettük azt a hibát, hogy úgy gondoltuk, majd jók lesznek, vagy egyszerűen csak olyan negatívumokba futottunk bele, melyek elrontották a játékélményt.

Andras_01

Darksiders III

Nem hittem abban, hogy a fejlesztőstúdió bezárása végül a DS-széria folytatását eredményezi, de egy feltámadás meghozta a reményt, onnan már csak a programozókon múlt minden. Az első videók is csalódást keltőek voltak, alig véltem felfedezni olyan elemet, amit addig kaptam tőlük. Fury korbácsa sem volt egyedi és igazából a karakter sem nyűgözött le.
Az első órák alatt egy rohadék Dark Souls klón körvonalai rajzolódtak ki bennem, és csak a sokadik patch tudta enyhíteni ezt az érzést. Külön vakításnak vettem a fejlesztői videókat, mert ott minden szuper volt (szerintük), a késztermék meg köszönőviszonyban sem volt ezzel: az, hogy az apokalipszis lovasa ló nélkül kalandozik, már csak csepp volt a tengerben.
A fejlesztők elhibázott döntései oda sodorták a játékot, hogy sokakkal együtt én is lehúztam tesztemben a DS folytatását. Mondjuk így is kiplatináztam, de közben folyamatosan csuklottak készítői szerintem. Ha inkább azt mondják, srácok, egy Dark Souls klónt csinálunk, viszont minket a Dark Siders csapatként ismertek, így ilyen néven adjuk ki, fogadjátok ezt el, ezzel be tudták volna lőni a célközönséget, akik nem a széria rajongói.

B_Renato97

Super Street: The Game

A sort kezdeném a legdurvább förtelemmel, ami idén a kezeim között járt. Egy külföldön nevesnek számító magazin játéka, amely finoman szólva sem sikerült jól. A nagy V8-ból legjobb esetben is 2 henger jár, így viszont komoly játékélménnyel se lehet számolni. A legjobb, amikor csak röhögni tud az ember, mert annyira rossz valami, és a Super Street pontosan ilyen lett. Megállás nélkül pörgő autók, mezítlábas lányok a garázsban, és PS2 grafika, ami miatt a legviccesebb különdíjas csalódás lett nálam ez a játék.

Dakar 18

A Dakar 18 nem feltétlen mondható rossznak, hiszen egy tartalmas játékot kapunk a pénzünkért cserébe. A nagyobb gond inkább a fizikát érinti, hiszen egy autós produktum esetében létfontosságú, hogy ez a rész is rendben legyen. Az alapötlet és a kigondolás nagyon tetszett, de valahol menet közben félresiklott a program. A látvány sem az igazi, de számomra ez egy olyan dolog, hogy ha magával ragad a játékmenet, akkor nem siránkozok a grafikai megvalósításon, mert van más, amivel foglalkozzak. A Dakar esetében a túlvállalás, ami elsőre az eszembe jut, hiszen minden csak egy kicsit sikerült rosszul, a végeredmény így viszont keserű szájízt hagy maga után.

Fallout 76

Az év végére egy olyan magasan jegyzett kiadó is bakizott, mint a Bethesda. A rajongókat, a tesztelőket és az alkalmi játékosokat is egyaránt meglepte a Fallout legújabb része, sajnos nem a szó pozitív értelmében. Félkész játékmenet, a zsánerhez nem illő online világ és nem létező történet, ami miatt nálam félrecsúszott ez a koncepció. Ettől függetlenül olvasni, akár itt a PSC berkein belül is néhány jó véleményt, én mégis úgy vagyok vele, hogy ez a széria is kezd nagyon lecsúszni azon a bizonyos radioaktív leejtőn.

Bandage_520

Igyekszem a pozitív oldalait kihangsúlyozni, rosszabb esetben észrevenni egy game-nek, ez a 2018-as esztendőben egyetlen egy esetben nem sikerült…

Downward Spiral: Horus Station

Amikor kialakult a véleményem, megriadtam kissé és utánanéztem egy a neten, hogy esetleg nem néztem-e be valamit. A felhasználói vélemények hasonlóak voltak, a tesztelőké vegyes, így kissé nyugodtabban adtam le a cikket.
Azt nem vitatom, hogy PSVR-ral jó lehet ez a játék, de az általam tesztelt formában nem lett volna szabad kiadni, mert ez így – finoman fogalmazva – gyalázatos lett…

ColdHand

PlayStation Classic

A legfrissebb és legnagyobb csalódás az évben számomra. A játékfelhozatal még nem is fáj annyira, de az emuláció minőségén, valamint a paraméterek beállításának hiányán még mindig nem tudom túltenni magam. Hihetetlenül méltatlan arra, amit képviselnie kellene.

Space Hulk: Deathwing

A trailerek látva egy eszméletlenül epikus akciójátékot vártam, amit viszont kaptam, az meg se közelíti a vízióimat. Pocsék portolás, repetitív, unalmas játékmenet... A teszteléssel eltöltött órák már majdnem felértek egy kínzással. Ritka nálam az olyan, amikor 5 percnyi játék után az agyam már menekülne.

Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr

Önmagába véve magával a játékkal nincs semmi gond. De az a mérhetetlen butítás, amit véghezvittek az átportoláskor, az érthetetlen. Ennél jóval többet bír a PS4, mint azt nem egy játéknál láthattuk már az elmúlt évek alatt. Jókat játszottam/játszok vele, de a látvány még mindig bántóan hat elmémre, akár egy káoszjelkép.

DrZaius

Agony

Pokolban játszódó horror FPS játék, ami a kegyetlenséget, kínokat és szexuális tartalmat kendőzetlenül tárja elénk? Az előzetesek alapján nem tűnt nagy durranásnak a cucc, max egy közepes eresztésnek, én a témája miatt mégis vártam mint a... messiást (tudom, beteg vagyok). Sajnos az Agony hiába tárja elénk a pokol csontig hatoló gyötrelmeit, ha a legtöbb szegmense amatőr. A bug-hegyek és béna irányítás megspékelve a borzasztóan kivitelezett és unalmas játékmechanikával rányomják bélyegét a végtermékre. Azt nem tudom, hogy azóta javították-e (mert ígértek fűt-fát), de akkor és ott én nagyot csalódtam.

Fear Effect Sedna

Egy szép emlékű játék meggyalázására került sor a FES megjelenésével. Stílusváltással próbálkoztak a fejlesztők, ami nem is kéne, hogy feltétlenül baj legyen, de a végeredmény finoman szólva is gyér lett. Irritálóan blőd dialógusok, egzotikus bugok, meglepően primitív mesterséges intelligencia, mütyür grafika és kiforratlan, átgondolatlan ötletek tárházát tárja elénk a game. Az első PlayStationre különb programokat adtak ki ebben a műfajban.

The Mooseman

Életem legunalmasabb másfél órás sétája volt. Kicsit túltolják már ezt a rejtelmes alak sétál a misztikus rengetegben koncepciót. A játékosnak minimális játékteret biztosító kis szösszenet szinte csak tőlem kapott negatív értékelést netszerte. Én ugyanis elvárom, hogy egy 90 perces rövidséggel bíró stuff érdekes, technikailag szinte hibátlan és hanyagságtól mentes legyen. Elég volt a "művészi megközelítés" aduval sumákoló játékokból.

GrayFox

Fallout 76

Az év legnagyobb videojátékos csalódása kétségkívül a Fallout 76 volt a számomra. Mivel a klasszikus részek óta követem a sorozatot, nagyon örültem, hogy a régen elkaszált online-koncepciót ismét elővették. Az első trailer hangulata meg is alapozta a várakozást, noha, már akkor is voltak baljós előjelek, mint például a használhatatlanná sufnituningolt ős-engine. A játék azonban nem csak látványvilág szintjén vérzett el: gyakorlatilag egy összetákolt, félkész bughalmaz, amely méltatlan a sorozat hírnevére. Úgy tűnik, a Fallout-brandet már talán csak a nagy sikerű harmadik epizód esetleges remasterelése mentheti meg a végleges lebőgéstől - de ne legyen igazam.

PlayStation Classic

A PS Classic nekem már a teljes játékfelhozatal ismertetésekor bűzlött, főleg annak tudatában, hogy a japán gép milyen katalógust kapott - persze, az sem tökéletes, ott inkább a címek diverzitásával akadnak problémák. Vannak azonban olyan kulcsfontosságú, a PS életútjának szempontjából etalon húzócímek, amelyek miatt még be is ruháztam volna a konzolra. Ez a rózsaszín köd azonban szerte oszlott, amikor kiderült, hogy milyen silány minőségű az emuláció és a megszokott PlayStation-minőség a gép, a tartozékok és a doboz küllemén kívül szinte semmiben nem mutatkozik meg. A bukást mi sem bizonyítja jobban, mint a megjelenést követő “rendkívüli” árcsökkenés. Próbálkozásnak elment, reméljük, a PS2 igényesebb lesz (már, ha ezek után bevállalják).

A Telltale Games feloszlása

Ugyan nem egy konkrét játékról van szó, mégis sokakat érint. A Telltale Games alkotásait sokan szeretik, ám úgy tűnik, ez még sem volt elég ahhoz, hogy a stúdió ne zárjon be. A The Walking Dead sikerén erőre kapott csapatnak olyan játékokat köszönhetünk, mint a The Wolf Among Us, Game Of Thrones, Tales From The Borderlands, Batman vagy a Guardians of The Galaxy. A mesemondók sajátossága a lehetőségek kiválasztásában és a történet ezzel párhuzamos alakulásában rejlett. Sajnos túl sok címet próbáltak tető alá hozni és végül a legelső sorozatuk, a The Walking Dead utolsó évada kis híján nem is valósult meg (ez idén fog napvilágot látni végleges formában). Nagy kár értük, ám intő példa is a “kisebb” fejlesztőcsapatok számára.

martin

Strange Brigade

Könnyed kooperatív lövölde a harmincas években, csontvázakkal, fejtörőkkel és poénokkal? Ide vele!
Ezek után kiderül, hogy egy végtelenül középszerű fércmunkáról van szó, ami minden létező módban és felállásban egy unalmasba átcsapó, repetitív, jellegtelen, minőségtelen technikai megoldásokkal szerelt alibi kamu játék. Elvesztegetett idő volt számomra minden belefektetett perc; akinek ez tetszik, annak a trapéznadrág is tetszik. Én fel nem venném.

Onrush

Meg voltam győződve róla, hogy arcade versenyzős játékot egyszerűen lehetetlen elrontani. Azt gondoltam tök mindegy, hogy milyen környezetben versenyzünk milyen járművekkel, ilyen stílusú száguldós game csak többé-kevésbé élvezetes lehet.
Nos, az Onrush szerintem nem az. Például, hogy volt pofájuk lemásolni a Burnout takedownjait, de nem tudták megoldani, hogy kiütés után a jármű az úton maradjon... Pfej, egy ócska kétfilléres retek ez a game, olyan proletár-parasztvakítás, mint a spáros energiaital, vagy a penimárketes szindi-kóla.

Space Hulk: Deathwing – Enhanced Edition

Na, ezt aztán tényleg nagyon vártam. Láttam traileren a karakterszerkesztő részét, mondom magamnak ez lesz a mennyország. Most végre játékban is láthatom megelevenedni kis makettfiguráimat. Azonnal ide vele, első nap.
Erre mit kapok? Egy kétforintos FPS-t olyan szánalmas gunplay-jel, hogy hüledeztem. Az a stúdió, amelyik ezt készítette, zárjon be a francba, mert ez vállalhatatlan.

Red Dead Redemption 2

Az RDR2-t már megjelenése előtt szarrá hájpolták. Nézegettem a trailereket és annyira rápörögtem, hogy én is elkezdtem szarrá hájpolni. A megjelenés napján a Platinumban csomagoltam nektek a megrendeléseket és azon agyaltam, csak legyen már esete és hadd induljak neki a vadnyugatnak. Megtörtént.
Nem sikerült beállítani a HDR-t, amiről később kiderült, hogy nincs is. Úgy gurultam le a hegyoldalon, mint egy szarral kitömött rongybaba. A lopakodós küldetésben lopakodás helyett azzal bénáztam, kire nézzek rá és hogyan adjak ki utasításokat. Rohadtul elkezdett dühíteni a kezelés. Aztán az erőltetett túlélő-mechanika. Végül lemondtam a buliról és visszavittem a francba a boltba. Azelőtt még sohasem tettem ilyet. Életem egyik legnagyobb videojátékos csalódása, számomra hihetetlenül elkúrták ezt a játékot.

MolonLave

The Inpatient

Lehet, hogy az Until Dawn remek megvalósítása, lehet, hogy csak az általánosan potenciált rejtő koncepciója vezetett ahhoz, hogy azt gondoltam: jó is lehet a Supermassive Games The Inpatient című VR-os próbálkozása. Sajnos hatalmasat tévedtem: helyette gyakorlatilag nulla interakció, fárasztó karakterek, gagyi történetmesélés és általánosságban rossz tervezés egy őrjítően unalmas – de legalább rövid – eredményhez vezetett.

Bravo Team

Újból a Supermassive projektje okozott csalódást, itt viszont Onimusha kollégával a közös játék mentett meg attól, hogy az unalom végezzen velem. A belső nézetes lövöldék ideálisak a VR-hoz, viszont a Bravo Team bebizonyította, hogy kemény, odaadó munkával még egy jól bevált formulát is könnyedén tönkre lehet tenni, és alaposan megfontolt döntésekkel egy szinte minden logikát mellőző élményt lehet kreálni.

Crossing Souls

A Devolver Digital kiváló független alkotások kiadója, a Crossing Souls pedig egy újabb ilyen gyöngyszemnek ígérkezett, kreatív képi világával, hangulatos stílusával és általános tematikájával. Ezzel szemben egy egyszerű, fantáziátlan, múltban ragadt videojáték keletkezett, amely nem érti meg, hogy mi is a nosztalgia lényege, és csupán magára ölt egy régi gúnyát, de észre sem veszi, hogy az már mindenhol lyukas.

Onimushaman

Ni no Kuni II: Revenant Kingdom

Egyik nagy csalódásom a 2018-as esztendőben egy nagyon szép mese folytatásában keresendő. 10-15 óra játék kellett hozzá, hogy átlássam a hiányosságait, majd ezek után felemás érzéssel játsszam végig. Rettentően kevés fajtájú ellenséget számlál, ami a korábbi epizódban bő tízszer ennyi volt. A nagy dúrral bevezetett városka menedzselésével se tudtak egy idő után már mit kezdeni, és a történetben is nagy ziccereket véltem felfedezni.
A Revenant Kingdom az a mutatós csaj, akivel megjelenthetsz villogni egy összejövetelen, de ha hagysz időt kiismerni, simán visszaküldöd az anyukájához, illetve csak küldenéd, mert nagyon sokat költöttél rá addigra (Prince editionöm „büszkén” feszít a polcomon kimelt helyen).

Bravo Team

Tavaly több tucat VR címet kipróbálgattunk kollégámmal, de egyik sem okozott akkora csalódást, mint ez a katonai lövölde. Igazából a negatív érzést csak fokozta, hogy kik hozták tető alá ezt a projektet, valamint a program nagy beharangozása - ami a Farpoint mellett kihasználja az új csúzlit - is elvárásokat támasztott felé. A mai napig röhögök, amikor rágondolok, ahogy a mesterlövész töltényeit kerülgettem, mert olyan lassan jött a golyó, hogy láttuk, sőt, egyszer le is fejeltem a lövedéket!

Shadow of the Tomb Raider

Ez volt az a szoftver, amit vártam 18-ban, de végül valahol a felénél otthagytam. Szeretem a Tomb Raider címeket, de ezt annyira unhattam, mint a Larát alakító hölgy szinkronja, miközben letudta a munkálatokat (mellesleg még a lipsync is botrányos lett). A bugokat leszámítva, ahogy a címe is sugallja ez már csupán árnyéka önmagának. Ismerőseim unszolására ránéztem az utólagos tartalmakra, amik meglepően jól sikerültek, bár a játékidejük nyúlfarknyi.
Egyszer tervezem befejezni legalább a történetet, mert nem szeretem a félbehagyott dolgokat, de a sárba beolvadáson túli Rambózáson sok örömet eddig nem okozott. Aki pedig a piranhás lopakodást kitalálta, annak meg egy súlyos strici pofon simán kijárna…

Petunia

Szerintem nincs olyan, hogy valaki szerencsés vagy szerencsétlen, így inkább azt írom, hogy a 2018-ban születettek közül nemigen találkoztam olyan játékkal, ami megmutatta volna, hogy az előzetes várakozások ellenére nem érdemes vele töltenem az időt. Egyetlen csalódásom is egyébként az egyik legnagyobb favoritomhoz kötődik. Spoiler a This Is The Police 2 iránt érdeklődőknek!! Eszméletlen élvezetes a játék, az ember vért izzad, hogy minél több bűnügyet megoldjon és minél kevesebb embert veszítsen, de a cucc végén egy olyan nehéz taktikai missziót raktak be, hogy még YT-os segítséggel, több napon át próbálkozva sem tudtam megcsinálni… Egyre inkább az a benyomásom, hogy elölről kéne az egészet kezdeni, és az összes embert maximumra tolni, hogy a végét is láthassam. Vagyis kis csalódás, hogy ilyen nehéz feladattal zárták, és nem készítettek fel rá, de inkább kihívásként fogom fel, hogy ha majd ismét nekiesek, már tudjam, mi vár rám.

Szativolution

Kissé elkanyarodnék a top hármas felsorolástól egy csöpp eszmefuttatás erejéig az elmúlt év játékfelhozataláról. Ennek oka nem csak az, hogy a legtöbb időt Ríviai Geralt harmadik kalandjával töltöttem el, hanem az, hogy hiába ismerem el a legjobban összerakott programok értékeit, valahogy egyik sem taglózott le igazán. Mikor nemrég a legjobb címeket kellett összeszednem, nem kis kihívás volt objektíven összeraknom a listát, amire őszintén azt mondhatom, hogy le a kalappal. Ugyanis hiába lett elképesztő Apa és Boy meséje, a történet befejeztével semmi nem hívott vissza kimaxolni, de főleg nem újrakezdeni azt. Szuper volt lengedezni Pókival, de azon túl, hogy remekül összecsiszolták az elemeit, közel sem váltotta meg a világot. A Rockstar második vadnyugati tripje technikailag kétségkívül lenyűgöző lett, de nem szabadna szemet hunyni a felületes megoldásai, a célzás esetlensége vagy a legtürelmesebb játékost kikezdő, végtelen lovastúrái felett.
Volt egy remek játékos évünk, voltak kiemelkedő megoldások, de számomra egyik cím sem hozott megváltást, így valamilyen szinten az egész év csalódás volt. Persze sarkítok, hisz szuper kalandokon vagyok túl, de egyiknél sem érzem, hogy újra elővenném, mint mondjuk a Vadász éjszakáját a vörös Hold alatt vagy Nate hattyúdalát, amik évente fel-felpörögnek a gépben. Lehet öregszem, vagy már sokat láttam, mindenesetre remélem, az idei év tényleg kirúgja alólam a sámlit.

De azért annyi biztos, hogy a Just Cause 4 jó nagy sz*r volt...

VictorVance

Jómagam tavaly abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy csupa kiváló, vagy legalábbis kifejezetten kellemes játékkal játszhattam. Való igaz, azokat a stuffokat, melyek nem tartoztak az ízlésvilágomhoz, vagy épp messziről bűzlött, hogy nem fognak megfelelni az igényeimnek, nagy ívben el is kerültem. A Black Ops 4-től konkrétan hányingerem volt már a traileket nézve is, a Battlefield V-öt jóval megelőzte a híre, a Fallout 76 sehogy sem tudott megragadni (bár talán jobban is jártam), így magától értetődött, hogy ezekkel a cuccokkal inkább nem kínoztam magamat és a jó öreg PS4-emet. Tehát 2018 nekem a jobbnál-jobb, szórakoztató és minőségi produktumokról szólt, még a Martin és MolonLave által „rámsózott” indie címekkel is tökéletesen elvoltam többé-kevésbé, mondjuk ott nem is volt miért csalódni, mivel egyikről sem volt semmiféle előismeretem.

Viszont, ha ezek közül a játékok közül mindenképpen meg kellene neveznem egyet, ami nem azt nyújtotta, amit elvártam tőle, akkor az (dobpergés) a Shadow of the Tomb Raider lenne. Igen, az a Shadow of the Tomb Raider, amit én teszteltem, és amire megadtam a 8 pontot, ami már eleve hatalmas ellentmondást eredményez, viszont magát a játékot is körüllengi az az erős, sosem lanyhuló ellentmondás, ami miatt most billentyűzetet ragadok. Merthogy a grafika és a latin-amerikai helyszínek szemet gyönyörködtetőek voltak, ami a lopakodós szegmenseket illeti, talán a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain óta nem volt ennyire élvezetes osonni és lecsapni a gyanútlan NPC-kre, a csendes killerkedés pedig, ami ezúttal csak nagyon ritkán ment át eszetlen darálásba és fékevesztett gyilokba, szépen asszisztál Lara Croft igazi sírrablóvá válásához, még ha hirtelen is az átmenet a szenvedő, érzékeny kislány és a tökös, kemény nő között. Csak épp baromi nagy a kontraszt az előző két epizóddal szemben. Mint ahogy a tesztemben is írtam, olyan ez, mint amikor egy népszerű filmes frencsájz darabjait ugyanazok az alkotók hozzák tető alá, aztán egyszer csak leváltják őket, és a helyükre teljesen új arcokat ültetnek. Lehet, hogy szépen összehegesztett darabot fognak legördíteni a futószalagról, lehet, hogy hangulatos lesz a végeredmény, és kijön belőle egy 8 pontos produktum, csakhogy benne van a pakliban az is, hogy túlságosan más lesz, mint elődei. A Shadow pont ilyen: szórakoztató, élvezetes, jól megszerkesztett stuff, ami tele van hibákkal, viszont még az erőltetett open world-vonal, a számtalan bug és a rettenetesen gyenge történet mellett is az a legnagyobb problémája, hogy nincs összhangban sem a 2013-as reboottal, sem a Rise-zal – bár látszatra tök ugyanolyan, a játékmenet sem változott sokat, a feladatok kiötlésénél sem találták fel a fejlesztők a spanyolviaszt, mégis, az egész totál elüt az első két epizód feelingjétől és stílusától. Összességében eljátszogattam vele, viszont mindig ott volt az a hatalmas DE, és gőzöm sincs, hova fejlődhetne, miben hozhatna újat ez a sorozat. Mivel ez elvileg egy trilógia záródarabja, Lara további sorsa innentől még kérdéses: egészen kisgyerekkorom óta a szívem csücske ez a csajszi, és kíváncsian várom, vagyis inkább bízom abban, hogy újra kapunk egy nagyszerű vérfrissítést, amivel a régészlány újra az élvonalban fosztogathatja a több száz éves poros, pókhálós sírokat – végül is az újjászületés neki már otthonos terep.
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
13. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.06. 15:52:09
LV28
Válasz 12. MolonLave üzenetére:
Sandbox volt.
12. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.01.06. 15:20:48
LV2
Válasz 11. mentoloshypo üzenetére:
Önmagában azért szerintem sokkal szórakoztatóbb játszani az Odyssey-vel, bárhonnan is nézzük: maximum ez a stílus, vagy megvalósítás nem jön be, azt elismerem.

Egyébként azt nem teljesen értem, amit most mondasz: már az elejétől fogva open world volt.
11. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.06. 15:01:46
LV28
Válasz 10. MolonLave üzenetére:
Elolvastam. Kinek mi.
Mondjuk az Origins is elég üres volt a korábbi részekhez képest. Teljesen fölösleges volt open world jelleget adni a sorozatnak, szerintem.
10. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.01.06. 14:52:20
LV2
Válasz 6. mentoloshypo üzenetére:
Nekem az Origins sokkal üresebb volt, mint az Odyssey. De nem írom most le itt a véleményem, ha érdekel, ott a teszt :D
9. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2019.01.06. 14:50:16
LV2
Válasz 3. Greg üzenetére:
Igazából nincs nagy imádat körülötte.
8. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.06. 14:46:26
LV28
Még talán a Battlefield V-t tudnám felhozni de azt se olyan nyugodt szívvel az Odyssey mellett.
A kampány része kritikán aluli, de ez már tendencia a sorozatban így nem is ért csalódásként. A Last Tiger urambocsá még élvezetes is volt és a játék történelemben először úgy ábrázolták a német katonákat mint érző embereket akik a hátuk közepére kívánták a háborút.
Már ki lett tárgyalva hogy mennyire átestek a ló másik felére a polkorrekt hozzáállással az EA-nél, néha kifejezetten nevetséges volt emiatt a játék, kampányban és multiban egyaránt.
A multi viszont hozza az elvárt szintet, talán még egy kicsit jobb is mint az előző részekben de ezért nem húz vissza hogy őszinte legyek.

Rossz nézni ebben a generációban mennyire a béka segge alatt van a AAA kategória.
7. Kenny29  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 14:45:20
LV1
We happy few sehol?
6. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2019.01.06. 14:25:17
LV28
+1
Assasin's Creed Odyssey
Egyértelműen a legnagyobb csalódás a tavalyi évben, mondom úgy hogy nem vártam többet mint az előző résztől.
Egy súlytalan, unalmas és végtelenül önismétlő szánalmas lehúzás az egész. Jó munkát kizárólag a grafikusok és dizájnerek végeztek mert a küllemre nincs panasz, de minden más ezer sebből vérzik. Hatalmas a bejárható terület de minek? Nagy része víz, a szárazföldön meg túlnyomó részt erdős és/vagy hegyvidékikietlen pusztaságok vannak.
ralphcliff75 nagyon jól megfogalmazta előttem, hogy egy grind fesztivál az egész. Ilyen primitív küldetésrendszere még MMO-nak sincs manapság. Menj ide, öld meg, szerezd meg, gyere vissza. Ennyi! Más open world játékok se találták fel a meleg vizet ebben a generációban, de legalább próbálkoztak nem teljesen egyhangú lenni, az Odyssey-ban az a legfájóbb, hogy még csak szikráját se látom annak, hogy akartak volna kicsit de tényleg csak kicsit többet adni mint az Origins. Nesze nagy térkép telepakolva 3-4 sablon küldetésfajtával aztán örülj magadnak. Tudnám még folytatni.
Egyetlen pozitívuma az Odyssey-nek, hogy rávett arra, hogy megvásároljam az Ezio Collection-t és viszonyítása alapot adjon arra, hogy mennyire nem AC már ez az egész. A 2. és a Brotherhood sok szempontból elmaradott a mai szemnek, de ezerszer több hangulata van mint ennek a Odyssey-nak hívott kivérzett hullának.

Ha hozta volna az Origins szintjét számomra (mondom számomra, mielőtt jönnek az ügyeletes fanok, hogy szerintük igenis van olyan jó) akkor a RDR 2-t írtam volna de belegondolva fényévek vannak a két játék között, nagyon nagyon sok fényév. Pedig a Rockstar játéka is kissé túlértékelt a szaksajtó szemében mert sok erőltetett dolog van benne ami érthetően hazavágja egyeseknek a remek western világot amit megalkottak neki, de visszagondolva a változatos és nagyon hangulatos küldetéseire szabályosan lelkiismeret furdalásom van, hogy egy hozzászólásban említem a Ubisoft szarjával együtt.
5. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 13:51:22
LV3
+2
-1
Válasz 1. szikla85 üzenetére:
Az Order anno nekem is óriási csalódás volt. Mondhatni, hogy az eddigi legemlékezetesebb ebben a generációban. Legalábbis számomra. Tökéletes példája, hogy szép grafikától nem lesz jó egy játék.
4. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 13:46:08
LV3
+1
Assassin's Creed Odyssey
A harcrendszer számomra szinte játszhatatlanná teszi ezt az amúgy gyönyörű grind fesztivált. Súlytalan, unalmas, bugos szar a harc.
Én általában a mellék küldetéseket akkor csinálom egy játékban, ha minden klappol és mivel itt ez nem volt így, ezért eljutottam a 17-es szintig viszonylag könnyen, de onnan két út volt : vagy agyatlan, unalmas, önismétlő mellék küldik vagy mikrótranzakciók (ami a celjük végsősoron Ubiéknak).


Ni nu Kuni 2
Ez inkább az én hibám, de nekem fogalmam sem volt ezekről a "random encounter-ekről". Nekem nagyon nem tetszik ez, mert 5 percenként tölt a játék és totál kizökkent a ritmusból. Amikor én játszottam akkor még ráadásul eszméletlen könnyű is volt a játék, de tudom ezt később korrigálták.
3. Greg  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 12:53:53
LV25
+1
Válasz 1. szikla85 üzenetére:
Az Order-el kapcsolatban egyetértek. Nem értem azt a nagy imádatot körülötte. A látvány és a kor amiben játszodik oké de kb ennyi... és kalap-kabát. Sokkal több tartalommal kellett volna feltölteni... ahogy végigjátszottam már passzoltam is el.
LV426
2. wooltur  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 12:26:13
LV16
+2
Az idei év egyetlen, de még is borzasztó nagy csalódása, az a BFV. Miért?
1. A BF sorozat sosem volt híres a kampány részéről, de ez az epizód magasan kiemelkedik az írdatlan ócska sztori részével. Maradt a BF1-ből megismert warstories, mely különféle frontokon, kisebb sztorikat mutat be. De 4 pálya ami eleve kevesebb mint amit az előd felmutatott, szinte alig tartalmaz háborús hangulatot. Ebből 2 gyakorlatilag végig lopakodás, gagyin felépített pályákon, ahol az őröket röhögve kerültem körbe és futottam be az adott célpontra a legnehezebb nehézségen.
2. A játéknak nulla hánorús hangulta van, sehol egy frontvonalas csata, ahogy az ismert helyszínek is hiányoznak. Őszintén, ki a fenének kellett egy norvégiai hadszintér, normandiai partraszállás helyett?
3. A játék dizájna puritán. Míg a BF1 esetében egy térkép láthattuk hol fogunk harcolni, az operation pedig szépen felrajzolt frontvonalakat mutat, addig itt semmi ilyesmi nincs. Emellett az éppen zajló csata alatt látható mapokon, mikor spawnolni szeretnék szinte alig láthatók a feliratok, havas pályákon szinte semmit sem látok.
4. A sebzés egy vicc. Az ember tankkal a harcos mellé lő, majd az vígan elszalad? Grántátot dobok, ott robban ahol kell és elrohan a faszi? Nevetséges! Eleve a gránát túl sok idő mire felrobban, az anti tank gránát gyalogság ellen használhatatlan, háromszor elmegyek megebédelni mire felrobban. Értem én, h be lett vezetve a visszadobhatóság, de ez más játékokban ettől még jól működik, itt nem.
5. Az összes jármű nevetségesen szutyok. Repülővel gyakorlatilag nem is látom a gyalogságot, így bombázóval alig tudok ölni, márha egyeltalán kegyeskednek belehalni a rájuk dobott bombába. Az, h eleve kis számú a lőszerem majd menjek töltögetni, szintén bénaság, mert míg tankok esetében elvagyok így, addig repülővel mászkáljak egy-egy bombázás után a pálya végéig, majd vissza az újabb szórásért, miközben 3x lelőnek? Ezt nem tudom minek kellett beleeröltetni.
6. A BF egy védjegye az atomkirály rombolhatóság, ami itt számomra felfoghatatlanul le lett butítva. Már a BF1-be is kevésbé lehetett rombolni a környezetet mint elődeibe, de ott még azért volt mit zúzni. Itt már szinte alig lehet valamit ledönteni, a földben nem is marad nyoma, hogy odapörköltem, csak egy szimpla skin jelenik meg mint kráter, de valójában nem az.
7. Grafika terén is elmarad az elődtől, egyszerűen gyengébb az egész megjelenlése, a szinek élettelenebbek, a növényzet darabosabb, recésebb.

Óriásit csalódtam a játékban. Ha tudtam volna, h ilyen lesz meg sem veszem.
R.I.P. Brúnó :-(
1. szikla85  PlayStation.Community tag
2019.01.06. 11:17:36
LV14
-1
Mint írtam október ota van PS4-m, így megy egy nagy pótlás roham, így az elmúlt évből válogattam ki a három legnagyobb csalódását.

- Order : 1886 : Első nagyobb cím PS4-n amit platináztam. Amikor megláttam a grafikát kerestem az államat. Tetszett a kor ábrázolása. S kb ezzel leirtam a pozitivumot. A másfél végigjátszás alatt nem tudtam izgulni a karakterek miatt, a gyüjtőgetéseket egyenesen utáltam.

- Dark Souls 2 : A Dark souls 1-t imádtam / imádom. Egyszerűen a mai napig BÁRMIKOR előtudom venni, így eszméletlenül vártam a folytatást... hiába Nem zavart a death penalty rendszer benne, de a hitbox az egy vicc benne. Többször adtam neki esélyt, remélem a Dark souls 3 / Bloodborne nagyobb élményt fog adni, utóbbival már tettem egy próbakört, s határozottan tetszett.

- Invizimals : The lost kingdom : Ezt ha jól emlékszem 2017 nyarán kaptuk pluszba. Jópofa platformer lenne, de a kamerakezelés okádék benne! Nem érzem a késztetést a kijátszásra, pedig nem nehéz játék, de vannak a műfajban ennél SOKKAL jobb játékok.
I'm never asked for this
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
MOTOGP 19 (PLAYSTATION 4)
2019.06.25. 09:36 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Élvezetes MotoGP a láthatáron!
Jupiter & Mars (PS4, PSVR, PSN)
2019.06.22. 13:40 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: DrZaius
ECCO nyomában.
JUDGMENT (PLAYSTATION 4)
2019.06.21. 12:36 Játékteszt
22 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Az ítélő nem csak szemmel ver.
Mozi - Aladdin (2019)
2019.06.20. 06:52 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egy nem annyira új élmény…
Intruders: Hide and Seek (PS4, PSVR, PSN)
2019.06.19. 19:09 PSC egyperces
0 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Fapados bújócska.
Darkwood (PS4, PSN)
2019.06.16. 14:38 PlayStation Network
10 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Nem látni a tébolytól az erdőt.
Sword & Fairy 6 (PS4, PSN)
2019.06.15. 11:34 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Kína „ékköve”.
E3 2019 - mega-cikk minden fontos infóval
2019.06.13. 23:00 [E3] 2019
14 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Hogy tudd mit, mikor és miért nézel.
Mozi - X-Men: Sötét Főnix
2019.06.13. 07:13 Cool-Túra
7 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Halva született főnixmadár.
SPIKE VOLLEYBALL (PLAYSTATION 4)
2019.06.12. 09:33 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Budget röplabda.