PlayStation.Community

2018.12.12. 15:11 PlayStation Network
17 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Micsoda? Miss? HÁT MISS AZ ANYÁD, AZ!

Bár 20+ évvel ezelőtt Dunát lehetett volna rekeszteni a taktikai-stratégiai játékok különböző verzióival, engem gyakorlatilag csak egy cím, a Final Fantasy Tactics tudott megfogni PS1-en, az viszont annyira, hogy - és remélem ez nem a gyengeség jele - szinte minden kis izmozó karakteremet meggyászoltam, akit a meglehetősen hosszú történet során esetleg elvesztettem.
Azóta inkább csak érintőlegesen kirándultam a videojátékok ezen világába. Próbáltam megszeretni például az X-Comot PS3-on, amit még a Konzol Magazinnak (nem az 576-nak) teszteltem, de gusztustalanul csaló mechanikája miatt inkább dobtam. Kacsintgattam a Vakyriára, de nekem talán túl nagy falat. Küszködtem kicsit a Sudden Strike 4-gyel is, de az meg elég langyos volt. Végül nekifutottam a Wasteland 2-nek, amit viszont magas minősége ellenére nem igazán tudtam kezelni.
Szóval összességében elmondható, hogy a Legnagyobb Stratégiai Játékos bronzszobrát biztosan nem rólam fogják mintázni.
A PlayStation 4-re nemrég megjelent Mutant Year Zero: Road to Edent csak és kizárólag azért választottam ki tesztelésre, mert őrületesen stílusos és hangulatos videókat gyártottak hozzá. (Ez mondjuk nem véletlen, a game alapját egy csinos táblás játék adta.) Amikor megláttam főhőseit, a zorall varacskos disznót meg a sebtapaszos kacsát azzal a felnyírt frizurával, valahogy éreztem, hogy ezzel most nem fogok mellényúlni...

A Mutant tehát egy taktikai-stratégiai RPG, azaz olyan, mint egy lövöldözős sakk. A szoftver már nem mondható indie fejlesztésnek, hisz egy ismertebb kiadó, a Funcom áll mögötte, ugyanakkor még nem is nagy költségvetésű termék, hisz egy kisebb, kvázi ismeretlen stúdió, a The Bearded Ladies készítette.
A történet valamikor a nem is oly távoli jövőben játszódik, egy poszt-apokaliptikus érában, itt a Földön, ahol a túlélők egy maroknyi csoportja egy fúrótoronyszerű városban, az utolsó biztonságos menedékben - ez az Ark, azaz a Bárka - tengeti mindennapjait. A zord és halálos külvilággal - ahol vérszomjas és néha megszállottan őrült mutánsok az urak - a kapcsolatot a Stalkerek, azaz a Vadászok tartják, akik időről-időre kimerészkednek a vadonba, hogy az utánpótláskészleteket pótolhassák. Ilyen Stalker a sztori két főhőse, Dux (a kacsa) és Bormin (a disznó), akik egy nap fontos küldetést kapnak a Bárka vezetőjétől, az egyik utolsó "régi embertől".
Hőseink fajtájukat tekintve mutánsok, konkrétan állati vonásokkal bíró emberszerű lények, akik nemes egyszerűséggel csak ezt az infót osztják meg magukról a kaland elején a playerrel, mondván "egyelőre legyen elég ennyi" - és nincs több kérdezősködés. Majd úgyis kiderül...
Ami az első nagyon szembetűnő dolog (és mellbevágó, persze pozitív értelemben) a Mutant esetében, az a minden túlzás nélkül gyönyörűséges látványvilág. Az SRPG-k esetében általában mindig a grafika az, amivel kompromisszumot kell kötni; nos, ez itt a legminimálisabban sem áll fent. A game már legelső blikkre is valahogy olyan megmagyarázhatatlanul vonzónak tűnik, mely érzés a szó legszorosabb értelmében minden egyes pályával (helyszínnel) egyre erősödik. Ebben az apokalipszis utáni korban még látszanak a régi világ romjai, azonban a természet már elkezdte visszavenni, ami az övé. A két különböző stílusú hangulatú elemből a fejlesztők egy imádni valóan sűrű turmixit kavartak, ami minden egyes szögből felfedezésre csábít.
A kalandjátékos felhangot még tovább méltatva elárulom, hogy a karakterek mindegyike zseniálisan hangulatos szinkront is kapott. (Angol szinkront. Nem magyart.) "Emberkéink" folyamatosan dumálnak, kommentálják az eseményeket - például, hogy milyen érdekes és mókás gondolataik vannak a múltról és annak vívmányairól -, és ami a legjobb, hogy ha más szereplőt irányítasz, másvalakivel veszel észre vagy találsz meg valamit, más lehet a duma, amit hallasz!
A terület hihetetlenül részletes és gazdag, ami szintén nem egy megszokott dolog a taktika szoftvereknél, hisz ebben a zsánerben általában a pályát díszítő objektumok mindig lehetséges fedezékként vannak jelen, ezért az SRPG-k tér-képe (nem térképe) inkább funkcionális, plusz gyakran elvérzik az átláthatóság nevében. Itt azonban meglepetésre minden olyan, mintha egy régi vágású PC-s - amigás mászkálós-felfedezős kalandjátékban lennénk, ráadásul a game ezen szegmensének cseppet komótos ritmusa és a néha sejtelmes, néha pedig baljós szintipop muzsika is erre az érzésre játszik rá, ami SRPG-től némileg szokatlan.
Tovább emeli a látványvilág vonzóan magas és finom minőségét az effektek kifejezetten elegáns válogatása, ami elsősorban a briliáns fény-árnyék játékban és a színes fények alkalmazásában kristályosodik ki, de nagyon kellemesek a kisebb-nagyobb részecske-effektek is.
Az i-re a pontot természetesen a karakterek teszik fel. Figuráinkat fél-felső nézetből láthatjuk, takkra pontosan olyan távolságból, ahonnan még maximálisan kivehetőek a kedves kis részletek is, ezért rendkívül személyes az élmény, ugyanakkor a terep is mindig flottul áttekinthető. Ez egyébiránt nem igazán szokott összejönni az SRPG-k készítőinek, hiszen általában vagy apró és jelentéktelen a figura, vagy semmit nem látsz a placcból és ki kell zoomolni. Itt ilyen nincs, úgyhogy ezt a szoftvert nagyjából szakmai tananyagnak adnám fel minden jövőbeli SRPG-fejlesztőnek.

Hogy folyamatában borzoljam a kedélyeket, a Mutant kezelése legalább annyira pöpec, mint a látványvilága. Most képzeld el: itt egy állati (he-he) komolyan festő game, amitől elolvadsz már akkor is, ha csak állsz a helyszíneken és körbenézel, és még ráadásként kvázi tökéletes a játszhatósága.
Kezdjük ott, hogy a kamerát csak körbe lehet forgatni, dönteni nem, ezáltal erősödik a kalandjátékos érzet, és nem megy át a game egyfajta mérnöki munkába, amit egy unalmas műszaki rajzon végzünk.
A mászkálás két formában folyhat: van normál séta, amikor elemlámpánknak hála messzebbre látunk (és messzebbről látnak meg minket), valamint van sunnyogás, amikor kisebb a látótávolság (de minket sem szúrnak ki olyan könnyen).
Fontos részlet, hogy a Mutantban nincs meg az SRPG-kben megszokott permanens köd-effektus. Pontosabban van valamiféle takarás, de ez szinte teljesen eltűnik, ahogy közelebb megyünk valamihez. Ez a tény persze nagyban meghatározza a játékmenetet is, hiszen lehetőség van arra, hogy a helyszíneket bejárjuk, óvatosan körbenézzünk, felkészüljünk az ellenséges erőkből, és tervet készítsünk magunknak a rajtaütésre. Szokatlan az is, hogy a sok helyszínen úgy túl tudunk jutni, ha egyáltalán nem harcolunk, de ennek értelemszerűen a karakterfejlődés szempontjából nincs igazán értelme.
Végül a mozgással kapcsolatban megemlíteném a csapatbontás, illetve egyesítés kiváló funkcióját, mellyel egy pillanat alatt le tudsz szakadni a többiektől előresunnyogni, illetve később azonnal magadhoz hívhatod társaidat. Lehet a dolgot kombinálni is mindenféle formában, azaz valakit le is pakolhatsz egy adott pontra, és haladhatsz mondjuk két figurával. Nagyon páván működik, tényleg!
A játék pontmentéssel dolgozik, ami annyit jelent, hogy akár minden lépés előtt/után tudunk állást menteni. Ez egy rendkívül fontos funkció, mert Mutant egy olyan játék, ahol már a legkisebb "normál" fokozat is kiváló kihívást nyújt. A különböző szintek között ugyanakkor tényleg jelentős eltérések vannak - például figuráink nem gyógyulnak teljesen vissza a sikeres harcok után, vagy uram bocsá' véglegesen meghalnak -, ezért aki brutális, vagy esetleg egyenesen vérpisilősen gyilkos kihívásra vágyik, az is megtalálja a számítását. (Én normálon vittem végig a cuccot.)
A game egyébként normál fokozaton maga is csinál save-et, közvetlenül minden harc előtt és után, szóval lehet mondani, hogy a drága fejlesztők itt aztán tényleg mindenre gondoltak.
Csapatunkban kezdetben csak a két főhős található meg, de a későbbiekben még két mutáns-haver is besorozható, így állhat fel a maximálisan 3 tagú team. A lineupot békeidőben variálhatjuk, szuper egyszerű és gyors formában.
A rajtaütéseket optimális esetben mindig mi indítjuk el, tehát ha úgy mozgunk, hogy nem fedeznek fel minket, az első csapás mindig a miénk. Karaktereink lépéssorrendjét tetszés szerint állíthatjuk, minden körben. Akciópontunk kettő darab van, és végig látjuk, hogy egy adott művelet (lépés, lövés, speckózás) hány pontba fog kerülni.
Tökéletesen egyértelműen lett megoldva maga lépegetés is, még abban a sarkalatos esetben is, ha például szintben magasabb vagy mélyebb helyre akarunk eljutni. Okosan mutatja továbbá a program a fedezékeket, melyek lehetnek alacsonyak és magasak. Egy ügyesen megválasztott fedezék azt is eredményezheti, hogy egy figurára egy adott irányból egyszerűen nem lehetséges találatot érő lövést leadni.
Tetszett emellett, hogy mindig pontosan és félreérthetetlenül láthatjuk (vektorok által), hogy egy adott "kockába" lépve milyen százalékos aránnyal tudnánk lőni melyik ellenfélre, mekkora critical értékkel, és ez összesen mekkora sebzést eredményezhet. (A critical nagyon fontos összetevő, mert a normál sebzés mellett még levihet egy kicsit az ellenség életéből pluszban.)
Ami a játékmenet szempontjából kissé félrevezető lehet és minél előbb át kell látni rajta, az a csodálatos helyszínek grafikai gazdagságából adódó félreérthetőség. Magyarán mondva hiába látod azt egy pozícióra nézve, hogy az biztonságos, az elég magas fedezék, ott majd nem találnak el - vagy az ellenkezője, hogy onnan majd eltalálsz valakit -, ez az ég világon semmit sem jelent. Néha fura mód egy kocka távolságból sem lehet rálőni valakire. Gyakran megesik hát az a helyzet - mint a Csupasz pisztolyban, amikor a kuka két oldala mögé bújva lődöznek Drebinék egymásra 1 méterről -, hogy úgy tűnik, az ellenség szabadon áll, közben mégsem. Mindig, minden esetben csak azt kell figyelni lépés vagy lövés előtt, hogy mit mutat, milyen százalékot jelez a program!

A sikeres összecsapások után karaktereink fejlődnek, ráadásul igen gyorsan. A megszerzett pontokból pazarul leegyszerűsített skill-fákon lépkedhetünk és vásárolhatunk képességeket, melyek között mindig három lehet használatban. (2 aktív, 1 passzív.) Békeidőben, a következő küldetés körülményeit szem előtt tartva a skilleket tetszés szerint válthatjuk át.
Embereinkre kétféle páncélt tehetünk: fejre és testre. Ezek a kis kiegészítők statjaikban térhetnek el egymástól, de hála istennek ez a rész sincs túlbonyolítva. Ráadásul, a baba látványvilágnak köszönhetően minden cucc tényleg remekül látszik a karaktereken; mókás egy kalapos rókával vagy egy bukósisakos malaccal nyomulni.
Fegyver kétféle lehet nálunk. A kaland során többféle mechanikájú puskát lehet ládákból lootolni, így vásárolni talán nem is érdemes. Minden fegyóra tehetünk egy távcsövet és egy sebzésmodult, melyekkel statjaikat (pl. +range, +crit, +knockback, +fire) befolyásolhatjuk. A fegyvertuningokat ki is lehet szedni a puskákból és másokba áttenni. A megunt fegyvereket szétszedhetjük, az így nyert alapanyagból (ez kint a terepen is gyűjthető) sebzéserejüket növelhetjük 3 lépésben.
A helyszíneken nem csak a felüdítő látvány indokolja egyébként a keresgélést, de az is, hogy jó pár dolgot lehet lootolni. Fizetőeszközt, amiből a game legfontosabb itemét, az EÜ-csomagot (ez kell az élesztéshez is!) lehet megvenni, valamint gránátokat (robbanó, molotov, EMP, smoke) és legendás tárgyakat a régi világból, melyeket a bázison beváltva tovább lehet karaktereinket erősíteni. Emellett akadnak a történetet tovább részletező feljegyzések is.
Hála a magasságos fejlesztőnek, a Mutantba teljes körű Fast Travel opció is került. Ennek segítségével - békeidőben - bármikor bárhova utazhatunk, a térkép bármely, már bejárt területére, valamint vissza a bázisra is. (A bázison vásárolni és tuningolni lehet.) Aki nem akar utazni, az persze gyalogolhat is a klasszikus formában.
Fontos tudni, hogy ebben a játékban nincs szerepjátékos gründolás. Ha visszamész a már kitakarított helyszínekre, nem lesznek ott friss ellenfelek, nem lehet őket XP-ért farmolni. Talán egyszer találtam valahol valakiket, de ők az akkori szintemnél sokkal magasabbak voltak és csak valami lootot védtek.
A Mutant legfontosabb része maga a játékmenet, ami, és ezek után talán nem is meglepő, bombasztikus. A gép már normál fokozaton is igen jól játszik, ami abban nyilvánul meg, hogy ha már csak +1-es túlerővel is állunk szemben, a harcok kimenetele legalábbis minimum kétséges.
Hiába mész végig az "adódó" sorrendben a küldetéseken és hiába oldod meg a mellékfeladatokat azután, hogy elérted a hozzájuk szükséges szintet, hiába fejleszted embereid, az ellenfél mindig kicsit mindig előtted jár, majdnem a játék legvégéig. Kissé olyan ez, mintha sakkoznál, de neked csak gyalogjaid lennének meg lovak, az ellenfélnek pedig minden babája királynő. Többet tudnak lépni, messzebbre lőnek, rettentő ügyesen dobják a gránátot, és... és... és igen, a gép kevesebbet hibázik a hülye szögekből.
A Mutantban ugyanis óriási szerepet játszik a találati százalék alakulása, ami általánosságban végig a player ellen dolgozik. Nyilván lehetne vitát nyitni arról, hogy a 75%-os hit mit is jelent matematikailag, és igen, a 75% az elviekben 4-ből 3 találat, de ez a csatamezőn nem így működik. Egy miss lehet simán bosszantó harc közben, ha utólag kijavítható, és persze lehet tragikus kimenetelű is a döntő körben. A legtöbb hirig ugyanis úgyis úgy jön ki, hogy mindig, de mindig egy misselésen mehet el a szoros menet, szóval ha 75%-os hitre beadja a gép a misst, és emiatt hal meg egy playered és veszted el a kört, biztosan felemlegeted majd a fejlesztők kedves édesanyját.
Én a kezdeti idegeskedést a későbbiekben úgy védtem ki, hogy elkezdtem speciális taktikákat alkalmazni, elsősorban karaktereim extra képességeinek használatával. Ez mondjuk nem volt egy nagy találmány, hisz a game honlapjára ki is írták, hogy "használd a lopakodást".
Az egyik ilyen volt, hogy felmértem a terepet, majd egyesével leválasztottam a társaitól messzebbre merészkedő ellenfeleket. Így, miután harcképtelenné tettem, hangtalan fegyvereimmel csendben elintéztem őket. Touché! Egy másik ilyen érdekes opció lehet a megdelejezés is, amivel szintén ki lehet egy ellenfelet emelni a többiek közül.
Arra mondjuk nagyon oda kell figyelni a sunnyogásnál - és ez előre nem is igazán látható soha, inkább egyfajta próbajellegű dolog kitapasztalás során -, hogy a megtámadott ellenfél lehetőleg ne tudja riasztani a társait, elég távol legyen tőlük, ne hallják meg a rajtaütést a többiek.
Vannak persze olyan setupok is, amikor képtelenség beriasztás nélkül harcot kezdeményezni - ilyenkor újfent jön a sakkozás, hogy kit támadj először, kit béníts meg, kit üss ki, kit delejezz, és hová dobd mutáns istened gyönyörű ajándékát, az EMP-t. Marhára király egyébként ezzel taktikázni, mert az ellenfélnek van egy csomó különleges egysége - az élesztőrobot, a segítséghívó sámán, vagy például a nevesített főnökök -, melyek egy szempillantás alatt bukóközeli káoszt képesek kavarni a legjobbnak tűnő szituációból is.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy ha vannak a közelben romos épületek, a balkonokról és emeletekről lefelé támadni mindig kifizetődőbb, mint szintben lenni az ellenséggel.
Mindent összevetve a játékmenet szerintem jelentősen eltolódhat a lopakodás irányába, mert szemtől-szemben harcolni nem igazán kifizetődő. Ez egy picikét egyoldalúvá teheti a küldetéseket, bár az is igaz, hogy a "veszélyes hangadók" kiiktatása után már sokkalta szabadabban harcolhatunk. Sokat számít emellett néha a szerencse is. Lehet továbbá bazírozni a védekező taktikára, de ez esetenként egyszerűen nem működik.
A %-okra visszatérve: ha meg akarod kímélni magad a felesleges idegeskedéstől, hajtépéstől, vagy gyomorfekélytől (függően attól, hogy milyen fokozaton játszol), lehetőleg ne kockáztass, sorsöntő körben SOHA ne lőj 100%-nál kisebb találati arányra. Sokkal jobban megéri még az is, ha inkább odakúrsz egy gránátot, vagy használod a kiváló Overwatch funkciót, amivel kihagyod ugyan a lövést az adott körben, de ha az ellenfél mozdul az övében, embered automatikusan rálő majd a fedezékéből. Tényleg minden jobb, mint misselni...
...ja, és mindig legyen nálad legalább 2 EÜ-csomag az élesztéshez!

Az van tehát gyerekek, hogy ez a Mutant egy igazán minőségi kis játék. Szavatosságát tekintve valahol 12-16 óra körül mozog normál / hard módon (kb. 30 küldetéssel), ami rengeteg állás-visszatöltéssel járhat együtt - de hát ez hozzá tartozik a sakkjátszmához. Szupernehéz fokozaton a játékidő ennél feljebb is kúszhat, de azért az már egy teljesen más liga; én például lehet eret vágnék, ha MINDEN egyes lépés előtt mentenem kéne, mert egyébként elbukhatnám a figurámat.
Került a játékba - bár nagyon minimális mennyiségben - olyan poénpatron helyzet is, ahol te döntheted el, hogy mit cselekszel, de ezekből a fejlesztőcsapat erőforrásaival arányosan kevés van. Majd legközelebb...
Ami miatt a game végül nem kapta meg a maximális csillagszámot, az az a keserédes tény, hogy mire a kötött fejlesztési folyosó mellett csúcsra húzod a figuráidat, már véget is ér a kaland. Amikor már magabiztosabban használnád és kombinálnád a szereplők speciális képességeit, amikor elkezdenél a csatákban igazán karajkodni, vagánykodni, rajoskodni, elfogy a küldetés. Mire minden fegyód fullos, nem lesz kire lőni. Sajnos semmiféle extra játékmód sem került a programba, azaz nincs Skirmish vagy Survival, sem pedig Multiplayer, ezért végigjátszása után maximum annyi móka marad, hogy nehezebb fokozaton is végigviszed a Mutantot, esetleg más csapatleosztással próbálkozol.
A Mutant Year Zero: Road to Eden fantasztikus példa arra, hogy kis team is tud átütő játékot készíteni. Tud olyan szép játékot csinálni, hogy az AAA-kategóriás fejlesztők sírva könyöröghetnének a receptért. Meg tudták oldani, hogy a game tökéletesen irányítható legyen és megfelelő kihívást biztosítson kezdőknek és haladóknak is, ami úgyszintén példaértékű. Remélem, hogy innen csak feljebb vezet majd a The Bearded Ladies stúdió útja. Hajrá, csak így tovább!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük szépen! A game megvásárolható a PlayStation Store-ban, ára igen kedvező 10.690Ft.)
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
17. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2018.12.17. 23:23:49
LV7
Válasz 16. martin üzenetére:
Nem is hallottam erről a játékról amíg meg nem jelent Xboxon ingyenesen a GamePass-nak hála, így csak letöltöttem gondoltam kipróbálom mi baj lehet? Na ez annyira jól sült el, hogy azóta mindent félre tettem és csak ez van:)

De elolvastam a tesztet és mindenben egyetértek, köszönöm!
"Örökké nem eshet"
16. martin  Főszerkesztő
2018.12.17. 21:58:54
LV27
+1
Válasz 15. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
Remélem részem volt abban, hogy elkezdted.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
15. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2018.12.17. 13:59:35
LV7
Nagyon rákattantam imádom,pedig nem a zsánereim a taktikai játékok!
Mondjuk X-en játszom mivel ott ingyenes a GamePass miatt:)
"Örökké nem eshet"
14. MazaHUN  PlayStation.Community tag
2018.12.14. 23:35:41
LV6
Vàrtam màr ezt a gémet;) Hozzá is az elvàrtakat!

A teszt meg nagyon jól jött, thx!

Jó àron van most is egy new game-hez képest szerintem, de vàrok még... csak olcsóbb lesz.
Vagy hàtha bekerül a nyereményjáték dömpingbe;)
independent
13. PDHiv  PlayStation.Community tag
2018.12.14. 19:13:13
LV1
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Dettó
12. martin  Főszerkesztő
2018.12.13. 20:15:13
LV27
Válasz 11. lesliebuz1977 üzenetére:
Egyelőre nem úgy tűnik. Viszont ekkora siker után remélem még bővítik utólagosan tartalommal.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
11. lesliebuz1977  PlayStation.Community tag
2018.12.13. 18:23:46
LV4
Lemezen kapható lesz?
I love games!
10. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.12.13. 15:02:44
LV3
Nem igazán az én stílusom a játék, de rohadtul tetszik a látványvilága. Előbb utóbb be fogom szerezni!
9. Onimushaman  Szerkesztő
2018.12.13. 14:53:12
LV24
Nagyon tetszik az allatkas figurak miatt, illetve a cikk is meghozta a kedvem. Az FFT ota jomagam is hadilabon allok a stilussal, igy picit felek ettol is.
señor
8. tiNk  PlayStation.Community tag
2018.12.13. 13:32:25
LV18
Én is betettem a kívánságlistámra.
"We don't have to do this. You know that, right?"
7. martin  Főszerkesztő
2018.12.13. 13:31:21
LV27
Válasz 5. KURO üzenetére:
Nyilván van benne szerencse-faktor, hisz azt nem tudod pontosan kiszámítani, mire mit fog lépni a gép.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. Richard  PlayStation.Community tag
2018.12.13. 13:29:42
LV5
Ez a játék nagyon vagány, imádom a karaktereit, a képi világát, de tartok tőle, hogy ez nekem nehéz falat lenne.
5. KURO  PlayStation.Community tag
2018.12.13. 10:31:42
LV1
Vártam már ezt a tesztet, mert nagyon érdekel a cucc, de talán még nagyobb dilemma a vásárlás, mint eddig. Bár a játékmenet Martin szerint bombasztkus, azt is írja, hogy nagy szerepet kap a szerencse, és ettől tartok egy kissé. Én azt szeretem, hogy ha kitapasztalok egy játékot, akkor minden a megszokott szabályok szerint történik, ha "igazságos". De ha a vakszerencsén (vagy azon is) múlik, az olyan, mintha nem is játszanék, csak nézném.

Szerintem még várok vele.

Egyébként látványra nekem egyből a Commandos jutott róla eszembe, ami elég jó referencia.
4. taron  PlayStation.Community tag
2018.12.12. 23:41:26
LV5
Mászt hev
Ar0nka
3. Zsolt  PlayStation.Community tag
2018.12.12. 19:21:57
LV11
Nagyon királyul néz ki! Rendkívül szimpatikus game, megy is fel a kívánságlistámra...
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.12.12. 16:39:59
LV28
Engem ez a játék nagyon érdekel. Már bejelentés óta, de az i-re a teszt tette fel a pontot.
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2018.12.12. 15:35:04
LV12
+2
Nagyon örülök, hogy ez a játék ennyire jól sikerült. Várom már a januárt, hogy menjen le az a rohadt költekezős időszak, és meg tudjam venni.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Mutant Year Zero: Road to Eden
The Bearded Ladies Consulting / Funcom
REMEK