PlayStation.Community

2018.12.01. 09:57 Játékteszt
54 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Értékeld a cikket!
A harc soha nem érhet véget.

Háborús témában hagyományosan a Call of Duty és a Battlefield rendelkezik a legnagyobb múlttal, és persze rajongóbázissal. Jómagam az utóbbi sorozattal kerültem évekkel ezelőtt intenzív kapcsolatba, méghozzá a PS3 beszerzése után, előbb a Bad Company 2 demójával, majd természetesen a végleges verzióval. A rombolhatóság, a pályák felépítése, az igazi csapatalapú gondolkodás, valamint a játékmenet miatt azonnal szerelem lett belőle - annyira mély nyomot hagyott bennem az online éra kezdetén, amelyet kevés game. Nem is maga a játék varázsolt el, hanem az, ahogyan együttműködésre ösztönözte a csapattársakat, a közösen kiharcolt győzelem pedig megtöbbszörözte a sikerélményt. Olyan emberekkel találkoztam ennek köszönhetően, akikkel a harcmezőn eltöltött hosszú idő után személyes kapcsolatba is kerültem.
Az eltelt évek alatt újabb és újabb részek láttak napvilágot, amelyek már egyre kevésbé tudták számomra elhozni azt a korábban említett hangulatot, és valahogyan az összeszokott társaság is egyre kevesebbet ontotta együtt az ellen vérét. Minden új résznél ismét fegyvert ragadtunk, de egyre fáradtabban, mint valami baka, aki az idő elteltével fokozatosan belefárad a csatározásba.
Számomra a széria csillaga jelenleg már nem fénylik annyira, mint régen, most pedig kiderül, hogy az új, a Battlefield V rész javított ezen a helyzeten, vagy tovább veszített erejéből a korábbi ragyogás.

Ahogyan minden nagyobb sorozatnak, a Battlefieldnek is vannak sajátos ismérvei, amiket hozzákapcsolnak. Ilyenek tipikusan a rossz sztori (ha valakinek bejött az elmúlt években valamelyik is, attól elnézést kérek), a kitűnő multiplayer, és a sok töltés.
Jelentem, a jellemzők közül a hosszú töltési idő megmaradt, ráadásul a menüt is annyi idő elteltével adja be a program, mint magát a pályát. Már a játékon belül a kezdő képernyőhöz eljutás is majd egy percet vesz igénybe a teljesen sötét kijelző bámulásával, még egy fotóval sem szánták meg a felhasználókat. Csak a szoftver elindításánál kapunk egy harcos amazont, akivel kapcsolatban viszont inkább bölcsen megtartom magamnak a véleményemet.
A lemez első elindítása után rögtön egy elnyomhatatlan, az események helyszíneit előrevetítő, több rövid kis akcióba keveredünk, amelyet a későbbiekben akár újra is játszhat valaki az offline részben, ha erre lenne ingerenciája. Ezek során megfordulunk a világ több pontján 1939-1944 között, illetve lesz alkalmunk kipróbálni a tankot és a repülőt is. A lánctalpas irányítása nagyon jól el lett találva, rögtön otthon érzi magát benne az ember, nagy piros pont érte. A repülő kezelése sem vészes, egy kissé azért azt szokni kell, de nem is baj, ha nem lesz mindenki azonnal az egek ura.

A bevezető után jutunk majdan a kezdő képernyőre, ahonnan a főmenübe érve különböző lehetőségeink lesznek a játékon kívül, mint például az összes (eddig megszokott) kaszt és jármű testre szabása, a vásárlás, a profilunk megtekintése, illetve az igazán sokrétű és mindenre kiterjedő beállítások és a készítőkkel kapcsolatos információk.
Ellentmondásosnak éreztem ugyanakkor azt, hogy míg a járművek tekintetében mindkét oldalon – a valósághoz hasonlóan – nem lehet választani az ellenséges haderő által alkalmazottakat, a kézifegyvereknél viszont már nincs ilyen megkötés.
A karakterek konfigurálásánál további érdekesség, hogy még azt is eldönthetjük, milyen neműek legyünk és melyik rasszt képviseljük. És ha már engedtek ilyet, akkor én gyorsan szembemenve a mai divattal kiválasztottam egy európai, azaz fehér férfit, mostanában úgyis egyre ritkább az ilyen szereplő.

A játékrészbe lépve rögtön feltűnik, hogy a Multiplayer és a War Stories választható jelenleg, a Tides of War és a Practice Range pedig csak egy frissítés során lesz elérhető a következő hónapban. Lehet azért szidni az Electronic Arts-ot, hogy nem kapunk rögtön teljes értékű játékot, hiszen már újonnan előre tervezve vannak kiegészítő tartalmak, de amíg ingyenesen adják ezeket és céljuk az érdeklődés fenntartása, addig panaszra nincs ok véleményem szerint. Magam részéről inkább csak azt furcsállottam, hogy a gyakorló rész utólag kerül majd bele a játékba, de ez inkább csak logikai baki, mint valódi hiányosság.
Sztori mód

Sztorit mondtam volna? Nos igen, a nagy riválisnál az idén elhagyták a kampány módot, itt viszont nem.
Az előző részhez hasonlóan most is több apró, egymástól független szálon futnak a cselekmények. Ez bizonyos szempontból közelít a realitáshoz, hiszen történetileg nem igazán lehetne megoldani azt, hogy egy ilyen globális háborúban ugyanazon szereplő több fronton is jelen legyen. Így szabadabb kezet kaphattak a pályatervezők, változatosabb tájakat jeleníthettek meg a grafikusok, a különböző kisebb történeteket sem kellett egy epikus egésszé gyúrni.
Premierkor csupán három, egymástól minden tekintetben teljesen eltérő eseménynek lehetünk a részesei. A decemberi frissítéssel választható lesz még egy újabb is, de azért valljuk be, ez azért nem sok, hisz alig néhány órát vesz igénybe a teljesítésük. Mindegyiknél tudjuk a nehézséget állítani, sőt lehetőség van gyűjtögetésre, valamint extra megoldási módok végrehajtására is, ezek természetesen nem kötelezőek. Aki mégis mindent teljesít, az kap egy eszközt az alap kése helyett a közelharchoz.

A végigjátszás során az kifejezetten tetszett, hogy a készítők minden esetben megpróbáltak a valós történések nyomán alkotni valamit és ez nagyon becsülendő. Az már kevésbé, hogy ezeket „elamerikanizálták”, a történelmi szálat erőteljesen lekicsinyítették benne, ezzel párhuzamosan a kelleténél jócskán nagyobb adag hősiességet tettek a helyére, emellett igyekeztek borzasztó mód a drámai hatást is fokozni, amely sajnos nem tett jót. Leginkább a második, Norvégiában játszódó eseménynél csúcsosodnak ki ezek az aránytalanságok. Egy fantáziavilágban nem lenne egy szavam sem amiatt, ha két nő lerombol egy teljes fegyvergyárat a hozzá tartozó nagyszámú ellennel együtt. Viszont egy II. Világháborúról szóló történetben… nos, ott már nincs igazán helye az efféle túlzásoknak.
Az első két epizódban ráadásul a settenkedés kapja a legnagyobb szerepet, nem pedig a harc, a katona viszont nem erre való, inkább harcolni vágyik. A – jelenleg – utolsó, szám szerint a harmadik történet szerencsére javít az egyensúlyon, az igazi háborús hangulatból itt már jut végre, ráadásul annak ellenére is tetszett a sztori, hogy teljesen kiszámítható volt. Ez talán annak volt köszönhető, hogy ez hatott a leginkább valóságosnak.
A csatamezőkön elég gyorsan lehet ölni és meghalni is, tehát a kamikaze akció nem ajánlott még a legalacsonyabb szinten sem.
Kissé öngólnak érzem viszont, hogy a korábbi évekkel ellentétben a történetvezetés során pont a csapatalapú végrehajtás maradt ki, ráadásul történelmileg is hitelesebben lehetett volna visszaadni a valós eseményeket.
Az offline szegmensben az aktuális feladatokat mindig megadják, ezeknél ráadásul az is elég szokott lenni, ha eljutunk a pályán egy bizonyos pontra, a többit elintézik a gép által irányított szövetséges katonák. Nekünk leginkább csak bizonyos kiemelt feladatok végrehajtásáról kell gondoskodnunk, azt viszont csak mi abszolválhatjuk.

A grafika egyébként kifejezetten szép, a megjelenítés is teljesen jó, csak közvetlenül az átvezető videók előtt észleltem esetenként apróbb belassulást (Pro gépen). Sajnos az összképet rontja, hogy vannak a játékban bugok bőven: nem ritka például, hogy a nyitott ajtón átlép az ellenség, rombolásnál a levegőben marad néhány elem, és még sorolhatnám.
A hangokra viszont nem lehet panasz, a fegyverek, az emberek aktuális helyzethez illő kiáltásai, a háttérzajok mind-mind kivétel nélkül feldobják a hangulatot, amely csak úgy sugárzik belőle.
Az AI, azaz a mesterséges intelligencia azonban esetenként érdekes dolgokat tud művelni, ami olykor zavaró lehet. Ilyen az, amikor a tőlünk két méterre lévő katona harchelyzetben nem lő, csak néz és megvárja, amíg mi végzünk vele, és még csak sietni sem kell. Volt olyan is, hogy találtam egy légvédelmi ágyút, lövöldöztem vele, majd megunva néhány lépés megtétele után vettek észre az őrök és fújtak riadót...
Ember az ember ellen

Egy Battlefield - valljuk be őszintén - mindig annyit ér, amennyit ez a része, és erre azért észrevehetően oda próbálnak figyelni az EA-nél.
A menüben nagyon kiforrottak a különböző keresési feltételek beállításai, látszik, hogy ezt hosszú évek tapasztalata alapján alakították ki. Szűkíthetjük a feltételeket szerverre, játékmódra, játékosok származási helyére is akár; mutatja a szoba állapotát is, így mindenki kicsit aktívan is tehet annak érdekében, hogy elkerülje mindenki közös ellenségét, a lagot. Nagyon hamar, általában alig néhány másodperc alatt találunk szervert is, bár ez a kezdetekkor nem csoda... majd fél év múlva fog jobban látszódni, hogy mennyire sokan lógnak majd fent.

Az online részben hat játékmódot kínálnak a játékosok részére, akik ezekben 32, illetve 64 fős pályákon eshetnek egymásnak.
A Conquest klasszikus zászlófoglalást, a Domination ennek egy felturbózott és pörgősebb változatát, a Team Deathmatch csapat alapú mészárlást, a Breaktrough a régi Rush mintájára pozíciók elfoglalásával történő területfoglalást, a Frontlines a zászlófoglalás és területfoglalás kombinációját, a Grand Operations pedig több (virtuális) napen és pályán tartó kombinált csatározást jelent. Tetszett, hogy mindegyiknél megnézhető egy kis oktató videó, amelyben bemutatják részünkre a győzelemhez vezető információkat.
A helyszínek igen változatosak, melyek között lesz például Rotterdam városa, illetve havas, vizes, de még sivatagi pálya is, tehát módfelett változatos ez is. Jó ötletnek tartom, hogy lehetőség nyílik bizonyos helyeken fedezék építésére is, ezzel védve magunkat és a többieket is, ráadásul ezt és a felélesztést minden katona tudja, ami mindenképpen jól jön.
A halálozás ugyanis itt még gyorsabb, mint a kampány során, viszont aránylag könnyű ölni is. Magányos harcosok, Rambók kevesebb eséllyel vághatnak neki a csatának, mivel számukra nem csak halál esetén a csapattársra való spawnolás, de még felélesztésük sem lehetséges. A fegyverek – szerencsére csak mértékkel – fejleszthetőek, ezen felül vizuálisan is tuningolhatóak.

Örömmel láttam, hogy a II. Világháborút otthonunkba elhozni kívánó aktuális rész megjelenésével többen tettek egy újabb próbát régi harcostársak közül, ami a multiplayer kezdetén mindenképpen hasznos lehet az összeszokottság miatt.
Volt szerencsém a teszt ideje alatt ismét néhányukkal együtt küzdeni, és boldogan nyugtáztam magamban, hogy a Battlefield még mindig akkor a legjobb az élmény, amikor olyanokkal nyomjuk, akikkel tudunk kommunikálni, illetve együttműködni.
Többször kellett vadidegenekkel együtt is fegyvert ragadni, és azt kell mondjam, gyakori eset volt, hogy az ismeretlen csapattárs hagyta, hogy kivérezzek, pedig ott volt mellettem…
Aki a kezdetekkor nehézségekbe ütközik, az ne adja fel, ilyen a kopaszsors. A fegyverek upgrade-elésével nagyban javulni fog azok használata, és bizonyos idő elteltével, a pályák megismerésével mindenki egyre hatékonyabban tud majd kárt tenni az ellenségben.
Végelszámolás

Azt kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam az új részben. Bevallom, az évek alatt kissé belefásultam a harcba, most azonban újfent lelkesedés fogott el, egyre jobban beszippantott a magába a játék és már vágyom vissza a harcmezőre. Talán a témaválasztásnak is köszönhető, de bizonyosan szerepe van a megvalósításnak és a hangulatnak, amelyek így együttesen simán elviszik a hátukon a rövid és eltúlzott sztorit, de még a bugokat is.
Ha a betervezett tartalmak a mennyiségen kívül a minőséget is emelik, akkor simán rádobnék egy 9-est, jelenlegi formájában viszont egy nagyon erős 8-nál többet nem érdemel.

(A játékot az Electronic Arts biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
4. Bandage_520  PlayStation.Community tag
2018.12.01. 12:25:40
LV5
Válasz 3. mentoloshypo üzenetére:
A bétát én nem próbáltam, de - szerintem- van háborús hangulata. A BF1 nekem lelketlen volt, üres. Ez nem az. Én kifejezetten kellemesen csalódtam, számomra ez a rész előrelépés az utóbbi évekhez képest. Ez persze saját vélemény, biztosan van, aki másképp gondolja...
3. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.12.01. 12:18:32
LV28
-1
Igazi háborús hangulat ne vicceljünk már.
Jó játék (már ha a multiról beszélünk) de szinte mindenki azt mondta már a beta-zás alatt, hogy egy deka 2. VH-s hangulata nincs az egésznek, amolyan BF1 más textúrákkal.
2. Albert  salabakter
2018.12.01. 11:56:03
LV5
Már csak egy talpas katonás második világháborús játék hiányzott (a WoT meg a WT mellett) és ez a játék nekem tökéletesen megfelel az eddig tapasztaltak alapján.
Azt viszont kicsit hüleségnek tartom hogy egyedül kevésbé élvezetes mint csapatban. Ezt a mondatot mindegyik többjátékos multihoz oda lehet írni.
Éhes vagy egyél, fáradt vagy pihenj.
1. Lotar  PlayStation.Community tag
2018.12.01. 10:26:52
LV17
Egyszer biztos. :)
psn/sen id: pcpmate
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
BATTLEFIELD V
Electronic Arts
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
A hangulat igazi háborús; a csapatalapú harc megunhatatlan; valós események feldolgozása a kampányban
Negatívum
A sztorivonal mennyisége és gyengeségei; bug-hegyek; a multiplayer rendes csapat nélkül sokkal kevésbé élvezetes

MARTIN BELESZÓL
Elsősorban a korabeli német haditechnika pazar megjelenítése miatt érdekel a játék. Remélem a későbbi frissítések során jönnek olyan nagy történelmi csaták, melyekben kiélvezhetem a Wehrmacht eszközeit.