.
 

PlayStation.Community

2018.12.07. 09:08 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Az istenek a fejükre estek.

Vannak azok a szuper kis játékok, amiket örömmel veszünk elő egy baráti összejövetelen, hogy önfeledt mókában üssünk el kellemesen pár órácskát. Lényegtelen, hogy az alany valami retro cucc, vagy egy új fejlesztésű program, csak szórakoztassa és a képernyő elé szegezze a játékosokat, hogy 10 percnyi játék után meglepődve konstatálják három csodás óra elillanását.
Na, a Titutitech által barkácsolt Oh My Godheads nem tartozik ebbe a csoportba.

Ebben a Square Enix Collective által támogatott ügyességi partijátékban maximum négy játékos feszítheti egymásnak tudását csapatban, vagy mindenki-mindenki ellen felállásban. Az eltérő tematikájú, illetve felépítésű pályákon az egymás csépelésén túl a címben szereplő, különböző isteneket ábrázoló szoborfejek szintén fontos szerepet kapnak, de akadnak a terepen felvehető spéci fegyverek is, amikkel megnehezíthetjük az ellenfeleink törekvését. A meccsek az idő lejártakor, vagy a megadott pontszám elérése után zárulnak le, majd a gép az eredményhirdetés mellett kiértékeli a játékosok teljesítményét is.

Játékmódokból többféle áll rendelkezésünkre. A Capture the Headben a klasszikus CTF (Capture the Flag) szabályok dominálnak, ergo a fej megszerzése és kapuba juttatása a feladat, míg a King of the Headben egy pár másodperces időtartamig kell tartaniuk a kobakokat. A Headhunters voltaképpen egy oldschool deathmach, nincsenek fejek, csak és kizárólag a többi játékos minél több alkalomban történő lemészárlása juttat minket győzelemre, ahogy a Last Man Standingben is, csak ott nem a leölt ellenfelekért kapott pontszám, hanem a jó öreg „csak egy maradhat” elv érvényesül. Végül pedig ott a Trial szekció, aminek a próbatételein élesíthetjük tudásunkat, és zsákolhatjuk be az eredményeink függvényében kiérdemelt bronz, ezüst, vagy arany medálokat.
A játékmódok mellett maguk az isteni fejek szolgáltatják a másik változót a játék egyenletében, ugyanis a szentbúrák mindegyike rendelkezik valamilyen speciális tulajdonsággal. Az egyik hol lelassítja, hol felgyorsítja az időt, a másik pár másodpercnyi cipelés után megsemmisül a játékossal együtt, a harmadik füstbe burkolja magát és hordozóját, stb. Sajnos egy-egy ilyen képesség ellene megy a játékmódoknak és a szórakozásnak, ugyanis némely isteni erő képes majdnemhogy befejezhetetlenné tenni a meccseket. Például Gaia fejével a mancsunkban iszonyúan lelassulunk, úgy pedig elég nehéz hosszabb ideig életben maradni a King of the Headben, mert pár másodperc alatt utolérnek, és ledarálnak ellenfeleink. De ott van még Bastet is, aki nem túl meditatív céllal vezérelve véletlenszerűen összezavarja az amúgy sem játékosbarát irányítást. Ezekhez hasonló átgondolatlanságok, és idegesítő dolgok kavarnak bele az élménybe, amire még a kezelés is rárak egy öblösebb szívlapáttal.

A minimalista low poly stílusban köszönti látóidegeinket a látvány, ami mellesleg némelyik helyszínen eléggé kellemesre sikeredett. Mint már említettem az irányítással is vannak problémák, ugyanis nehezen lőhető be a dash, vagy a gránátdobás iránya, valamint a sima támadások is gyakran célt vétenek. Hiába a gyakorlómód, ami mindenre kitanít, egy local kooperatív élményre hegyezett játéknak nem a hosszas tanulásra, megszokásra kellene épülnie, hanem arra, hogy minden pöccre, átláthatóan menjen pár perc játékidő után. A tartalom 5 játékmód, 8 karakter, 10 pálya, ugyanennyi isteni fej erejéig, és ezek kombinációjáig terjed, amiből a karaktereket le is számolhatjuk, mivel csupán külcsínben térnek el egymástól. Hangzásilag csak a zenéket tudom kiemelni (azokat se nagyon), amik képesek némileg hozzátenni az amúgy szenvedésekkel átitatott, nyomokban mókát is tartalmazó hangulatokhoz.

Összességében annyi mondható el az Oh My Godheads-ről, hogy nem sikerült azt a szintet megütnie, amit a zsáner képviselőjeként illett volna. Az alapötlet nem rossz, de a kivitelezés átgondolatlansága, valamint a kezelés teljesen földbe döngöli a szórakozás faktorát. Az online mód teljes hiányából kifolyólag csak akkor tudunk többedmagunkkal vetekedni, amikor barátaink, és/vagy családtagjaink is kontrollert ragadnak mellettünk. Egyedül csak botok ellen játszhatunk. Szóval kisebb partikon, baráti összejöveteleken pár meccs erejéig képes lekötni az embert, de azt az időt is érdemesebb inkább valamelyik Play Linkes címbe beletenni.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
 
Kiadó: Square Enix Collective
Fejlesztő: Titutitech
Megjelenés: 2017.12.05.
Ár: 4.590 Ft
Játékosok száma: 1-4
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 3.07GB
Web: http://ohmygodheads.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Oh My Godheads
Square Enix Collective
INKÁBB NE