PlayStation.Community

2018.12.09. 21:48 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Értékeld a cikket!
Shoot-Loot-Death-Restart-Death-Restart.

Múlt héten daráltam le a német gyártású, Dark című, tízrészes TV-sorozatot, ami három idősíkban játszódik: 2018, 1985 és 1953. A nyolcvanas évek idősíkjában az egyik jelenetben a tizenéves fiú szereplő Commodore 64-en játszik, méghozzá a Commando-val. Ezt a momentumot annak rendje és módja szerint megkönnyeztem; visszajöttek az emlékek, mennyit szívtunk már az első pályán, és a YouTube megjelenéséig az ending képernyőt sosem láttuk.
A shoot'em up stílus egészen az 1979-es Galaxianig nyúlik vissza. Ott fektették le az alapokat: egy űrhajóval kell a képernyőn lévő összes ellenséges repülőt elpusztítanunk, lehetőleg minél kevesebb sérüléssel, az ellenséges lövedékek záporának sűrűjében. Ugye, hogy nem is bonyolult? Leírva nem is, de nagyon jó reakcióidővel kell rendelkezzünk, és C64-en még egy plusz kontroller sem ártott anno.
Ahogy egyre fejlettebb lett a számítástechnika, úgy lettek szebbek és szebbek a lövöldözős játékok. Egy kis evolúciót is megértünk, hisz bejöttek az ellenség által elhullajtott, gyűjthető cuccok, amiket felhasználhatunk a saját hajónk fejlesztésére. Ezáltal lényegesen kitolták az élvezeti értéket és a játékidőt, hosszabb és bonyolultabb pályák jelentek meg. Lőtt már minden mindenkire, de legfőképpen ránk, majd jöttek az extrém nehéz shooter-alfajok, viszont ez a klasszikus játéktermi műfaj sosem halt ki, nagy rajongói tábora van a mai napig.
Mint minden játéknak, a RiftStar Raiders-nek is kell egy sztori. Most azért kell minden pixelt levadásznunk a képernyőn, mert az emberiséget egy mesterséges intelligencia, a War Swarm leigázza, és az addig a körözési lista élén álló űrkalózok magukra vállalják a háború megfordítását, kis csavarral fűszerezve.
A műveleti terület központjában álló Arcadiából indítják küldetéseiket az ellenség irányába, gyengítve azok sorait, de közben bőszen tömik zsebüket a zsákmányból. Kétségünk se legyen arról, hogy ez a küzdelem öncélú - de ha legalább nyernek, mindenki jól jár.
A zsákmány a minden elpusztított ellenség után ottmaradó egységeket jelenti, mely lehet életerő, pajzs, pénz, és energia. A pénzmennyiséget a harcok után Arcadiában a hajónk fejlesztésére fordíthatjuk. Óvatosan álljunk ennek neki, mert ha több lehetőséget ajánl fel nekünk a program, akkor amit kiválasztottunk, azt kapjuk meg, a többi pedig inaktív a továbbiakban. Fejleszteni tudjuk még fegyvereinket, pajzsunkat, de további személyre szabhatóság is rendelkezésünkre áll - ám ezek inkább csak optikai jellegűek.
Repülőnk két fegyvert tud magával vinni egyszerre, ki kell tehát tapasztalnunk, a mi stílusunkhoz melyik kettő illik, és azokat célszerű fejlesztgetni a továbbiakban.
Az irányítás nincs halálra bonyolítva. Külön tudunk haladni és fordulni, így akár hátrálva is tudjuk osztani a lövedéket, miközben távolodunk a tűzfészektől. Az ellenség extrém-agresszív, a találatuk gyengíti a pajzsunkat, ám ha az elfogy (vészjelzés figyelmeztet erre szerencsére), akkor már az életerőnk kezd fogyni. Ilyen esetben célszerű eliszkolni és megvárni a pajzs visszatöltését, utána folytathatjuk küldetésünket, bízva a sikeres továbbjutásban.

Sajnos csak egyféle nehézségi szint van és az sem a könnyű fajta. Már a betanító pálya is úgy elkente a számat először, hogy bután néztem egy percig, most mi van?! Másodjára már be tudtam fejezni, de azért nem volt jó a tudat, hogy itt bizony minden mozdulat számít, nincs lehetőség a vitézkedésre, tartani kell a távolságot bármi áron.
Elkezdtem böngészni a menüt, itt találtam egy olyan lehetőséget, miszerint az alap két életet fel lehet vinni ötre. Ez azért már könnyebbség, de ettől még nem fogják olcsóbban adni a bőrüket a War Swarm egységei, hisz minden alkalmat megragadnak az életünk kioltására.
Összesen kilenc pályát kell teljesítenünk. Sok lehetőségünk nincs a bújócskára, bele kell álljunk a harcba. Bizony figyelni kell a lövedékekre, és simán túl tudjuk hevíteni a fegyverünket is. Ilyenkor ismét jön a menekülés pár másodperc erejéig. Ebben segítségünkre van egy rövid boost, amivel akár az ellenségeket is fel tudjuk öklelni.
Fura, amikor találat éri a pajzsunkat. Ilyenkor kissé olyan érzésünk van, mintha meglöknének minket, és az irányítás gyengesége miatt állandóan korrigálnunk kell a lövésirányunkat, ami gyakran a fegyverünk túlhevülését eredményezi.
A látvány pazar, szépen be tudja tölteni a képernyőt a sok lövedék, s hála az ügyes fejlesztőknek, nem kell aggódnunk a képernyőfrissítés döcögése miatt, mert szép folyamatos az animáció. A játéktér szépen néz ki, nem lehet panaszunk. A hangok és zenék is rendben vannak, de a két fontos figyelmeztető jelzésen kívül (pajzs elfogyott / túlhevült a fegyverünk) nem tudunk különösen figyelni rájuk, ez inkább a menüben lesz élvezhető. Játszhatunk barátainkkal is vállvetve, kooperatív módban. Ilyenkor azért lényegesen nagyobb a sikerélmény. Ezt csak az tudja beárnyékolni, hogy nincs osztott képernyő, csak online mód érhető el, és csak a barátlistából válogathatunk. Tehát ha a barátainknak nincs meg a játék, akkor esélyünk sincs a coop-élmény élvezetére.

A stílus modern képviselőjével, a címben szereplő Rifstar Raiders-szel játszva hasonló érzésem volt, mint anno a Comando-val: nem adja magát könnyen a siker, meg kell szenvedni minden kis győzelemért. Csak az igazán fanatikusok fognak eljutni a „Congratulations” szövegig, úgy érzem - ők minden elismerésemet megérdemlik. Rendben van, hogy egy játék nehéz, de én azért többre vágyom annál, mint a tutorial pályát újrázni a pontok miatt, amiket majd elköltök a hajóm fejlesztésére, amivel egyszer csak ütőképes leszek, és továbbléphetek a harmadik pályára, pár napos farmolás után.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Vision Games Publishing LTD
Fejlesztő: Climax Vision 1
Megjelenés: 2018.02.28.
Ár: 5990 Ft
Játékosok száma: 1-4
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.59GB
Web: http://riftstarraiders.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Riftstar Raiders
Vision Games Publishing LTD
KÖZÉPSZERŰ