.
 

PlayStation.Community

2018.11.20. 09:45 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Értékeld a cikket!
A medvedisznóember északra megy.

Nincs mindig könnyű helyzetben az egyszeri teszter. Sok dolgot figyelembe kell venni egy tesztelésénél, mert nem kevés tényező befolyásolhatja a végső pontszámot. Nehéz objektívnek maradni, még azok után is, hogy túllépünk a saját szubjektív véleményünkön. Én például imádom a horror műfajt (mit imádom, rajongok érte), de sport témájú stuffal például csak akkor vagyok hajlandó játszani, ha tesztelnem kell egyet.
Ha bevizsgáltuk minden oldalról a terméket, ami a technikai paramétereit illeti, meg kell még figyelni pár dolgot. Ha fizetnék érte, akkor is ennyit adnék rá? Vagy pont azért több 1-2 ponttal, mert saját példány? Ha szeretem/nem szeretem az adott műfajt, az mennyire befolyásolhat? Ha nem játszottam sok hasonszőrű produktummal, akkor viszonyítási alap nélkül ér valamit a szavam? Ha esetleg kimaradt az utóbbi öt rész a Final Fantasy-ből, akkor elég, ha a csak neten olvasok utána, és úgy írom meg a XV-ről a cikket? Kis indie csapat, akkor legyek elnéző? És még sorolhatnám. Lelkiismeretesen felkészülök mindig, mint jó diák a témazáró előtt, de ma új akadályba ütköztem.
Egy netszerte méltatott, ha nem is kimagasló, de mindenképpen jó kritikákat kapó játéknál kényszerülök szembemenni a véleményekkel és kijelenteni, hogy a The Mooseman bizony nagyon gyenge alkotás lett.

A két főt számláló orosz csapat díjnyertes művészjátéka Metacritic-en minden platformon 70 pont felett van átlagban, Steam-en 92%-os a mutatója, a PS Store-ban is öt csillagos.
Ezek után én döbbenten tettem le a kontrollert a végigjátszás után. Mire ez a nagy imádat? Egyből arra gondoltam, hogy velem van a baj. Nem vagyok most "olyan" passzban, hogy átjöjjön az üzenet. Most menjek szembe mindenkivel? Vizsgáljam meg más oldalról is, nézzem "művész" szemmel? Hagytam pár napot neki, hogy ülepedjen, majd ismét nekiveselkedtem. Sokáig nem jutottam...
A finnugor mitológiát bemutató műben egy bizonyos jávorszarvas-embert kell irányítanunk, aki képes kapcsolatot teremteni a szellemvilággal, így tárva elénk a továbbjutás lehetőségeit. Miközben viszonylag részletesen megismerjük a törzsek kultúráit, feladatunk az lesz, hogy bejárjuk és megfejtsük titkait a világegyetem három rétegének, kezdve az "Alsó Világgal", ahol a halottak szellemei laknak.
Van pár jól sikerült eleme a Moosemannak, az nem vitás. Egyik a grafikai megjelenítése. Bár ritka egyszerű, már-már barlangrajzszerű, de jól néz ki, és még pár ügyes beállítást is ki tudtak sajtolni belőle (bár sajnos a puritán ábrázolás miatt pont semmi kötődésünk nem lesz karakterünkhöz). E mellett még a zene is mesés, néhol egészen hipnotikus, köszönhetően az ügyesen használt Komi népdaloknak is. A kettő elegye (művészi képi világ + zene) nagyon erős atmoszférával próbálja megáldani a játékot, ami a kiábrándítóan rövid menet alatt sajnos csak egy pár pillanat erejéig képes belobbantani a tüzet.
Szerintetek az kimeríti a "rövid játék" fogalmát, ha csak sétálva (futni nem is lehet) kevesebb, mint két óra alatt a végére lehet érni a kalandnak (nekem másfél óra volt)?
A harc a pajzsunk ki-be kapcsolásából áll, míg a fejtörők kimerülnek abban, hogy tolj oda egy követ a szellemvilágban, hogy fel tudj menni, vagy úgy forgasd a képet, hogy kirajzolódjon valami. Tehát kihívás az nulla. És minden puzzle-re jut öt perc séta a hangulatos semmiben. Mert bár ideig-óráig elszórakoztat (ja, addig nem) a való- és szellemvilág közötti váltás lehetősége, de attól még unalmas.

Sajnos tervezési malőrök is becsúsztak, mert a hangszinteket nem tudták jól belőni, így pályánként kell a távirányítóért nyúlni, ha túl halk, vagy hangos a zene. A menüből való kilépéssel egyúttal ki/be kapcsoljuk a képességünket, vagy ha éppen azon a tízperces szakaszon vagyunk, ahol íjunk van, akkor automatikusan lövünk egyet. Mondanom sem kell, mennyire illúzióromboló. Operatőrünk sincs a helyzet magaslatán, mert ezt a csiga mozgást sem tudja mindig időben követni. Bugokat is kapunk. Van, hogy random nyelvet vált a játék, de néha még takarásban is kiszúr ellenfelünk. Ilyen rövid játékidő alatt nem tudok ennyi hibát elnézni.
Szerettem volna szeretni a Moosemant és most én érzem magam kellemetlenül, mert ugye csak két ember munkájáról van szó, akik megvalósították magukat, meg álmukat is. Igaz egyedi és művészi is, szép grafikával és zenével, de még az árazását is túllőtték. Két csillagnál nem tudok többet adni rá.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Sometimes You
Fejlesztő: Vladimir Beletsky & Mikhail Shvachko
Megjelenés: 2018.07.18.
Ár: 2490 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 618.99MB
Web: http://www.mooseman.ru/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Greg  PlayStation.Community tag
2018.11.21. 21:33:40
LV25
+1
Válasz 1. Zsolt üzenetére:
Csak ne akarná jó pár játék feltétlen a Limbo látványvilágát utánozni.
LV426
1. Zsolt  PlayStation.Community tag
2018.11.20. 16:38:43
LV11
+2
Mostanra ezek a művészkedő játékok annyira unalmassá váltak, hogy még ha történetesen nem lenne tele kisebb bugokkal, hibákkal (amit a teszt említ), akkor sem érdekelne.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
The Mooseman
Sometimes You
CSAK ÓVATOSAN

MARTIN BELESZÓL
Jól néz ki, király a zene, de a köpenybe burkolt "valaki" dacolását a széllel és utazását a természetben kezdik túlságosan elkoptatni.