.

PlayStation.Community

2018.11.05. 10:21 PlayStation Network
8 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Értékeld a cikket!
Az üresség elégiája.

A messzi vadonban hódolattal, s megbánással beszélik neved,
Hisz barbár lelkünk lenyugtatni nem sikerült, csak neked.
Sápadt figyelemmel tanítottál, mi változtunk, ösztöneink megváltattak,
Oly világot adtál bogárnak, s fenevadnak, ‘melyről nem is álmodhattak.


(A bevezetőben a játékban megjelenő egyik vers a szerző általi fordítása olvasható.)

Töredelmesen be kell vallanom, mielőtt megkezdtem a Hollow Knight című indie játék tesztelését, nem igazán tudtam róla semmit, azon kívül, hogy kapott egy Nintendo Switch változatot, és hogy egy misztikus, szerethető, mégis groteszk világba kalauzolja el a playert.
Mint utólag kiderült, ezen tájékozatlanságomra nincs mentség, a (PC-re) 2017-ben megjelent program ugyanis fürdik az elismerésekben. A kritikusok az egekig magasztalták, a játékosok imádják, rengeteg díjra jelölték, és - a konzolos megjelenéssel együtt - közel 1,5 millió példányt értékesítettek eddig belőle, ami a kategóriához képest nagy szó. Annak tudatában viszont ez szinte hihetetlen teljesítmény, hogy a Hollow Knight az ausztrál Team Cherry első teljes értékű videojátéka (első próbálkozásuk a Hungry Knight című böngészős flash-játék volt, amelynek főszereplője megegyezik a Hollow Knightéval, egyfajta eszmei elődje), amelyet mindössze 57 ezer ausztrál dollárból (kb. 11,6 millió forint) hoztak tető alá egy KickStarter projekt segítségével.
Hogy miről is van szó? Egy bűn nehéz Metroidvania ez, remek lehetőségekkel, viszonylag szabadon bejárható világgal, fantasztikus (néhol az Alien-szériáról ismert H.R. Giger stílusára hajazó) látványvilággal és atmoszférával, valamint olyan hangulattal, amelyre bármely mai játék jogosan irigykedhet. Lássuk hát kicsit bővebben a Hollow Knight: Voidheart Editiont!
A kaland egyfajta in medias res jellegű bevezetéssel indít: ismeretlen főhősünk megérkezik egy hajdanán prosperáló királyság romjaihoz. Mind a helyszín múltja, mind hősünk indíttatásai ismeretlenek, ám annyit már az elején megtudunk, hogy egyfajta "bogárkirályság" volt ez (a játék összes szereplője valamiféle rovar), amely komoly árat fizetett a "függetlenségéért". Többet nem szeretnék mondani, ugyanis a játék története és az ehhez kapcsolódó részletek fantasztikusak, felfedezésükig érdemes elkerülni a spoilereket.
A kiindulópontként szolgáló Dirtmouth nevű település hamar felfesti az alaphangulatot: titokzatos, melankolikus és drámai. Innen ereszkedhetünk alá a földalatti helyszínnek, amely óriási, bejárásához pedig nem fogunk segédletet kapni. A játék egyik legnagyobb erőssége, hogy az első 2-3 óra kötelező körein felül mindent a saját tempónkban, saját szájízünk szerint abszolválhatunk.
Jó Metroidvania hagyományokhoz híven a kötelező "backtracking", azaz a korábban elérhetetlen helyekre való visszatérés szerves része a játékmenetnek, ám a Team Cherry ezt remekül építette bele a kalandba. A folyamatos oda-visszázás nem hat megterhelőnek, minden egyes új terület felfedezése, az eddig ismeretlen területek közti kapcsolatok feltárása üdítő, sokszor pedig kifizetődő, ugyanis rengeteg extrához juthatunk hozzá. Ez egyébként a teljes játékmenetről elmondható, a küzdelmek néhol még az egyszerű “"hétköznapi" ellenfelekkel is kihívást jelenthetnek, ám pont emiatt nagyobb a sikerélmény is. Kifejezetten pozitívum, hogy szájbarágós tutorialok és betanítópályák helyett a józan paraszti eszünkre támaszkodik a kaland - az egyébként nem túl bonyolult - játékmechanikájának elmélyítéséhez. Az esetek többségében vagy interakciót tudunk kezdeményezni a tárgyakkal/karakterekkel, vagy szét kell ütnünk azokat - nem bonyolult a recept. Mindez elég egyszerűnek és fapadosnak hathat így levezetve, ám távolabb nem is állhatnánk a valóságtól.

Kalandozásaink során rá fogunk jönni ugyanis, hogy ez a világ tele van lehetőségekkel. Hősünket fejleszthetjük, szerezhetünk neki új képességeket (alapesetben csak gyógyítani tudjuk magunkat az ellenfelekből kinyerhető lélekenergiával), fegyverét erősebbé kovácsoltathatjuk, ám a személyre szabhatóság legkomolyabb módját a talizmánok jelentik. Ezekből rengetegféle-fajta van, lesznek, amelyeket főellenfelektől szerzünk, másokért izzasztó platform szegmenseket kell teljesítenünk, míg sokat megvásárolhatunk különböző árusoktól.
Minden talizmán valamilyen pluszt ad, ez lehet több élet, gyorsabb kardsuhintás, az ellenből kihulló pénzt összeszedő apró lénye, és így tovább. A talizmánokat a menüben látható foglalatokba helyezhetjük bele, ezek számát növelhetjük kalandunk során és lesznek, amelyek többet, lesznek, amelyek kevesebbet foglalnak. Fentebb kitértem a vásárlásra: az említett árusoknál érdemes szétnézni, a Cornifer nevű karaktertől (illetve Dirtmouth-ban a feleségétől) különböző térképészeti segédeszközöket vásárolhatunk, amelyek nélkül nem is érdemes elindulni, hiszen nem tudjuk bővíteni, "megrajzolni" térképünket.
Ez persze csak egy árus és egy tárgy a sok közül, a többit nem lőném le; de, ha egy tanácsot megfogadtok: az 1800 geóba (a játék fizetőeszköze) kerülő lámpást mihamarabb vegyétek meg, főleg mielőtt nagyon mélyre látogatnátok - nem kell megköszönni.

Persze ez eddig szép és jó, de nem érne semmit a remek ötletek nélkül. Itt mutatkozik meg ugyanis, hogy a Team Cherry csapata olyan kreatív szakemberekből állt össze, akik számára a NES-SNES (és feltehetően az ezeket követő) korszakok Castlevania és Metroid játékai nem csak alapként, de elődként is szolgáltak minden szempontból. Számtalanszor volt olyan érzésem, hogy ezen sorozatok legemlékezetesebb epizódjait megszégyenítő módon kiviteleztek bizonyos dolgokat a fejlesztők, és jóllehet, ezzel minden bizonnyal sokaknál kihúzom a gyufát, de higgyétek el, nem csak random dobálózom az ilyen kijelentésekkel.
A Hollow Knight ugyanis nem csak játékmenet, pályadizájn és főellenfelek (direkt nem tértem ki rájuk, szentségtörés lenne bármelyiket lelőni előre) szempontjából csiszolta tökéletesre ezt a műfajt. Látványvilága már magában megér egy misét, érdemes körülnézni a cikk alatti galériában (mozgás közben még fantasztikusabban fest), ám az ehhez csatlakozó hangulat és páratlan zenei aláfestés tökéletes harmóniában vannak egymással. Nem szeretek egy játékról sem szuperlatívuszokban beszélni, de itt nem lenne igazságos nem méltatni a csapat teljesítményét, főleg úgy, hogy tényleg ez az első munkájuk. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy remekül játszható, magával ragadó, mégis hatalmas kihívásokkal kecsegtető, ám mély, érzelmes és átgondolt szoftvert kaptunk a Hollow Knight képében. Plusz, ha már nehézség: a főellenfél harcokat a Dark Souls-ok legnívósabb küzdelmeivel említik egy lapon és megerősíthetem, hogy ez minden túlzás nélkül így van!
Mindenképp ajánlott beszerezni a Hollow Knight: Voidheart Editiont azoknak, akik kedvelik a Metroidvania stílust, a kemény, embert próbáló és esetenként gyakorlást igénylő játékmenetet. Emellett azok számára is melegen ajánlott, akik rajonganak a látványos, érzelmi hullámvasútként ható történetekért és hangulatért. Már csak az simán betudható egy tevékenységnek, hogy a fantasztikus pályarészekben gyönyörködik az ember a kiváló zenei anyag hallgatása közben.
Rengeteg dologról tudnék még regélni, mind a játékmenet, mind a játékmechanika tekintetében, de felesleges, csak rontana az élményen. Amennyiben ez a koncepció egy minimális mértékben is tetszik, ne habozz, ugyanis többet fogsz kapni annál, mint amire számítasz - ezt garantálom. Sőt, az alapjáték mellett a megjelent DLC-k is bekerültek a csomagba. Az már csak egy külön plusz a fejlesztők részéről, hogy ezeket korábban is ingyenesen tették elérhetővé a játékosok számára - becsületükre váljék a mai világban.
Nagyon remélem, hogy a Team Cherry tudja tartani a jövőben ezt az alázatot és minőséget, mi pedig rengeteg hasonló kalanddal gazdagodunk a jövőben általuk.

Kiadó: Team Cherry
Fejlesztő: Team Cherry
Megjelenés: 2018.09.25.
Ár: 4490 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 5.04GB
Web: http://teamcherry.com.au/hollowknight/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. GrayFox  Szerkesztő
2018.11.06. 18:35:58
LV8
Válasz 6. tiNk üzenetére:
50 óra alatt kb. a sztorit fejeztem be, aztán rájöttem, hogy milyen rengeteg pluszmeló a két nagy DLC, a 112%-ról nem is beszélve. Nem akarok nagyot mondani, de szerintem majdnem kétszer annyit is bele lehet rakni (panteonok és miegyéb).
30 YEARS OF METAL GEAR - メタルギア30周年
7. GrayFox  Szerkesztő
2018.11.06. 18:33:53
LV8
+1
Válasz 5. martin üzenetére:
Nagyon kiszúrsz magaddal, ha ennek nem mész neki, imádnád, minden nehézsége ellenére.
30 YEARS OF METAL GEAR - メタルギア30周年
6. tiNk  PlayStation.Community tag
2018.11.05. 20:59:24
LV18
Egyetértek a leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a "backtracking" nem minden esetben gördülékeny és gyors. Valamint néha egy teleport képesség csak a városba sokat segítene.
Őrületes tartalom van ebben a játékban. Szerintem simán van 50-60 óra, ha mindent meg akar csinálni az ember, de lehet keveset mondtam.
"We don't have to do this. You know that, right?"
5. martin  Főszerkesztő
2018.11.05. 20:49:24
LV27
Válasz 4. GrayFox üzenetére:
Felek, hogy nekem túl nehéz lenne.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. GrayFox  Szerkesztő
2018.11.05. 20:32:58
LV8
Válasz 2. Burzum üzenetére:
Remélem lesz valami gyűjtői(bb) kiadás belőle, oltárt tudnék állítani ennek a játéknak.
30 YEARS OF METAL GEAR - メタルギア30周年
3. snike  PlayStation.Community tag
2018.11.05. 19:35:23
LV1
Hangulatos!
2018.11.05. 18:27:31
LV2
Érdekel a játék, de megvárom a dobozos kiadást!
1. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.11.05. 13:40:33
LV2
+1
Fantasztikus játék. És gyakorlatilag ingyen van, már ami az ár érték arányt illeti.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Hollow Knight: Voidheart Edition
Team Cherry
SZÍNARANY