.

PlayStation.Community

2018.11.01. 09:43 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Értékeld a cikket!
Gagyi játékterem a kisszobádban.

(A játékhoz szükséges a PSVR headset és két Move kontroller.)

A '90-es években szinte minden hétvégén családi programként csavarogtunk a Ligetben. A PECSÁ-ban nézelődtünk, guberáltunk fasza videojátékokat, szörnyes figurákat, vagy pedig moziztunk egyet a plázában. Kivételes alkalmakkor kaptunk néhány érmét a tesómmal, hogy beledobjuk egy gyanús, de sokat ígérő arcade masinába. Sosem felejtem el a Jurassic Park autós kabinetet, amibe bemászva (hangulatosan sötét is volt) két pisztolyt vehettél ki a tartóból. Arra is emlékszem, hogy a menet nagyon komoly áron futott (200ft/fő a többi 50-100-as géphez képest), és hogy 2-3 perc alatt ki is nyiffantunk az unfair railshooterben (ezen az áron flipperezhettünk volna 20 percet simán). Tanulópénzek jó volt; nem úgy, mint osztálytársam és faterjának példája, akik 10 ezreket dobáltak egy autós játékba, de a PS1-3-ra örökké sajnálták a lóvét (majd ha 20 ezer lesz, akkor befizetünk egyre).
Amikor megláttam a VR-felhozatalban jelen bemutatóm tárgyát, egyből feltámadt az ősi ösztön, hogy majd most jó nagy revansot veszek, és bruttó 15 éves sérelmemért szarrá lövök pár tucat őskövületet. Amit Molon barátom mondott, már meg sem hallottam, csak most, a teszt írásának pillanatában rémlik fel: ”Oni, ez elég gagyinak tűnik”...

Beizzítva a sisakot és a kötelező Move irányítókat egy időutazós csarnokban találom magam. Sajnos nem lehet a négy idősík között egyből ugrálni, így a dínókat felvonultató 2. kampány még várat magára. Előtte a jövőben raktam rendet egy mutáns zombikkal tarkított poszt apokaliptikus területen.
Az egészet úgy képzeljétek el, hogy egy védett ponton kell állni egy helyben (vagy ülni, de azt mindig olcsónak éreztem), miközben szemből és néha oldalról előcsosszannak a rohadékok. Mindig ugyanazokról a helyekről támadnak, így rá lehet készülni a durrogtatásra. Magam előtt négy terminálból szólíthatok harcba egyszerre két, a küldetés előtt kiválasztott mordályt. Ez lehet akár mind egyforma, vagy teljesen különböző. Bár a változatosság gyönyörködtet, részemről 2-2 típust használtam, és azokat is szimmetrikusan elhelyezve, egyfajta akciófilmes dual-wield stílusban. Az elhelyezkedésük úgy lett kialakítva a termináloknak, hogy pár perc gyakorlás után rájuk se kell nézni. A szemben lévőket jól lehet látni, az oldalsókért elég volt kinyújtani a karomat és egyből cseréltem.
Az eltérő tűzerővel rendelkező stukkerek egyedi tárral és töltési idővel rendelkeznek. Egy dobást/cserét követően visszatér pihenni az adott gyilkoló eszköz, majd egy hangjelzés után teli tárral vehető kézbe. Igazából szorult helyzetben harcba szólíthatóak bármikor, lehet pont az a két töltény fog életet menteni a hullámokban támadó dögök csapásaitól.
Maga a képi világ és a hangok az első percben fellépő újdonság varázsából kilépve nem túl minőségi munkával kényeztetik a játékost. Egy asztalos kezén is megszámolható számú ellenfél típust vonultat fel minden színtér. A zombisnál a lassú rohadó, a gyors kutya, és egy erősebb mutáns nagydarab teszi ki a felhozatalt (meg az utolsóból néha beköszön egy kétszer akkora variáns). A támadó horda az utazó bigyónk pajzsát sebzi, így a megfelelő sérülésszám elérése után véget ér a szimuláció. Bizonyos körönként jár ellenőrzőpont, hogy ne kelljen az elejéről végigvergődni (ahogy az lenni szokott, az első pár hullám túl könnyű és unalmas).

A küldetések után perkek, új fegyverek, kihívások nyílnak meg, a kampány végén pedig jön a következő korszak. Jelen esetünkben az őskori, amit annyira vártam. Nem tudom mikor csalódtam utoljára ekkorát, de mindenre számítottam csak erre nem. Elég sokáig csak túlméretezett savbogyót(?) köpő dundi rovarok érkeztek az amúgy okés dzsungeles kiosztásban. Kicsik is voltak, izegtek-mozogtak, a funkciójukat tekintve a veszett idegesítő kategóriába sorolnám őket.
...és akkor berobogott az első két velociraptor. Kaptak két lövést, majd eldőltek. Erre vártam ennyit? A következő szinten érkezett néha egy-egy triceratopsz, majd később még több triceratopsz. Kihívásként a nyakamba dobtak egy nagy húsevőt, ezt a példányt többet kell lőni és ennyi. Szóval a program kampányának felénél elillant a lelkesedésem (egy robotos és középkori világba látogathatunk még el). Az ellenség bután és természetellenesen mozog, beszorulnak (mondjuk ennek örültem érthető okokból), az időlassítást ellőve pedig mintha a felbontása csökkenne a programnak (amikor pedig az idő visszaáll, a döglött egyedek szánalmasan hátrarepülnek).

Hiába az egyre változatosabb arzenál, a challenge-ek, ha a szoftver nem próbál több lenni annál, ami (egy unalmas waveshooter). Az időutazós témából ki lehetett volna hozni több mindent, de a spórolás nem tesz jót ennek a műfajnak. A korábban tesztelt The Brookhaven Experiment jobban kihasználta a lehetőségeit, pedig az sem egy nagy durranás, de még is stílusos. A nagyon kocajátékosok próbálkozhatnak vele, mert volt olyan ismerősöm, akire ráadtam és élvezte fél óráig a durrogtatást, a VR élményét. Rengeteg sokkal igényesebb stuff van már a piacon, így erre most így egy nemet mondanék.

Kiadó: Wales Interactive
Fejlesztő: Wales Interactive
Megjelenés: 2018.04.10.
Ár: 5990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 1.6GB
Web: https://www.walesinteractive.com/timecarnage
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Time Carnage
Wales Interactive
CSAK ÓVATOSAN