.
 

PlayStation.Community

2018.11.13. 14:49 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Az óramutató járásával ellentétes irányban.

Teljesen szokatlan, emiatt érdekes gondolatfolyamokat indított el bennem, hogy hozzám került tesztelésre a 2K Sports NBA 2K Playgrounds 2 című játéka. Nagyjából az történt, hogy a három nagy és világszerte közkedvelt csapatalapú sportágat, a footballt, a jégkorongot, valamint természetesen a kosárlabdát különféle viszonyítási szempontok szerint rangsorba állítottam, plusz megpróbáltam megfogalmazni, melyik mit is képvisel, mennyire mondható "intelligensnek", melyik mekkora biznisz, és hasonlók. A kosárlabdával kapcsolatban azonban valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy ez a sportág nekem még mindig nagyon amerikai, olyannyira, hogy még a jégkorongot is "magyarabbnak" éreztem - pedig aztán nem vagyunk egy született hokis nemzet.
A Playgrounds 2 egyébiránt a kosarazásnak a lazább utcai, "grundos" variációjára épül, azaz 2 versus 2 felállásban küzdenek benne a csapatok, két palánkra, egy olyan aprócska pályán, hogy ha nagyon megszívják magukat, akár el is csulázhatnak a másik alapvonalig.

A game gerincét egy igen hangulatos és inspiráló gyűjtögetős szisztéma adja. Ebben a játékban ugyanis nem klasszikus csapatokkal küzdhetünk, hanem saját játékoskeretből gazdálkodunk, ahol a karaktereket - azaz a valóságban is létező játékosokat - kártyacsomagokból nyerjük el. Mivel a meccsekhez elég ugyebár 2 figura, kezdéskor a szoftver rögtön megajándékoz minket egy paklival, melyben a különféle minőség-besorolású karakterek mellett kozmetikai kiegészítők (sportruházat és cipők) és in-game fizetőeszközt is találunk.
A későbbiekben minden nyert - vagy vesztes - meccsünkért a tapasztalati pontok mellett (melyek hatására nem csak a user, de a használt játékos is fejlődik) fizetőeszköz jár, melyből újabb és újabb vak-csomagokat vásárolhatunk, aztán bontás közben izgulhatunk, hogy mely játékosokkal és outfitekkel gazdagodik gyűjteményünk a teljesen randomizált rendszerben.
Azoknak, akik nem szeretnének pakettbontás euforikus élményéért in-game megdolgozni, lehetőség van valódi valutáért is fizetőeszközt vásárolni, korlátlan mennyiségben.

A játékmenet a valós kosárlabda amúgy sem túl tág kereteit is tovább szűkíti. A támadó csapat egyik játékosa a saját palánkja alól passzolja a labdát a másik playernek, aki kettő lépés után megérkezik az ellenfél térfelére, ahol vagy instant kosárra dob, vagy futásból zsákol, vagy előkészít egy "szupertámadást", melynek páros-zsákolás, vagy dupla páros-zsákolás lehet a vége. Pont esetén a másik csapat következik. Ha viszont nincs siker a gyűrűben, kisebb keveredés alakulhat ki a pályán, melynek a labda megtartása esetén újrapróbálkozás, elvesztésével ellentámadás is lehet a vége.
Pontot szerezni, azaz sikeresen támadni egyébként nem igazán komplikált, még magasabb nehézségi fokozaton sem. Alig néhány óra gyakorlás után tulajdonképpen bárki eljuthat oda, hogy folyamatos 2 pontos dobásokkal végigmehet a meccsen, de még a némi előkészítést, időzítést, és gombkombinációt igénylő gruppen-zsákolások beverése sem ördöngösség. Amennyiben kiemelt minőségű, statjaikban fejlett játékosokat használunk, melyeknek példának okáért a távoli dobás az erőssége, még a távolról bepasszírozott hárompontosok is nagy százalékban bejönnek.
A támadásnál sokkal körülményesebben, vagyis inkább véletlenszerűbben működik a védekezés. Defend-mozdulat például a labda kézből kilökése vagy a könyöklés, már eldobott labdára pedig ugrani lehet, abban reménykedve, hogy a kosár felé repülő lasztit esetleg el tudjuk pofozni. Ebben az egészben csak annyi a bibi, hogy míg támadni 10-ből 8-szor lehet eredményesen, addig védekezni 10-ből 2-szer, és ez az arány exponenciálisan csökken annak arányában, hogy ellenfelünk milyen szinten érzi a játékot, azaz mennyire profi humán, vagy mennyire erős gépi player.
Kissé leegyszerűsítve úgy lehetne leírni a Playgrounds 2 túlpörgetett meccseit, hogy ha a két fél közül történetesen egyik sincsen totál kezdő, nyeretlen kétéves szinten, akkor a játék egy olyan Tekken összecsapáshoz lesz hasonlatos, ahol a figuráknak nincs normál támadása, csak és kizárólag az a bizonyos szupermozdulat, mely effektparádéval borítja be a képernyőt, és azonnal leviszi a másik fél teljes energiacsíkját. És ez megy nagyjából az 50-48-as eredményig, oda-vissza, amikor is letelik a három perc játékidő.
Ahhoz, hogy ebben a játékban sikeresek legyük, humán vagy gépi ellenféllel szemben egyaránt, fizikailag elengedhetetlen, hogy fejlett, például Epikus vagy Legendás karaktereket használjunk. Hiába játszunk ugyanis mi magunk magas szinten, ha az épp futtatott játékosunk nem elég erős zsákolásban, akkor kisebb százalékban tudja majd bedobni a labdát, még akkor is, ha a mozdulatot jól és megfelelő pozícióból kiviteleztük. Éppen ezért kötelező pénzt termelni és paklikat vásárolni-nyitogatni - és persze reménykedni, hogy nagy nevet dobjon ki a gép.
A pénztermelés persze úgy a legkönnyebb és leggyorsabb, ha gyakran nyerünk. Gyakran és sokat nyerni úgy lehet, ha gründoljuk a meccseket - a könnyű meccseket. Ebből kifolyólag a Playgrounds 2 - hiába sportjáték - elég sokáig nem arról szól, hogy az ember virtuálisan sportolgat, hanem arról, hogy felállítson egy, a sportág legismertebb figuráiból álló saját All-Star csapatot, akikkel aztán letarolhat bárkit. (Mert a "sima" játékosok rendszerint elég bénácskák...)
Fura irónia egyébként, hogy mire eljutunk oda, hogy van 10 topkategóriás playerünk fullos statokkal, addigra simán meg is unjuk a játékot. Én például pont addig élveztem a 3 pontos bajnokságot, míg be nem húztam a legendás Larry Bird urat, aki aztán (nem meglepő módon) olyan 500%-os találati arány javulást eredményezett a dobásoknál.

Kosarazni több módban is lehet. Vannak egyszerű, tét nélküli menetek, van sokfordulós bajnokság, és van ugye a hárompontos dobálás is. Ez viszont nem túl nagy, nem sokáig kitartó kínálat a gyakorlatban.
A meccsekben 1-4 player vehet részt, minden lehetséges kombinációban, ami szerintem egy igen király funkció. Egyedül a gép ellen 3 bottal, ketten a gép ellen, baráttal, idegennel, mindenhogy offline-ban, mindenhogy online-ban, kooperatív vagy kompetitív módokban egyaránt, akármilyen felállásban.
Szokták mondani egyébként, hogy "az ilyen játék haverokkal az igazi". Nos, én kimentem online meccselgetni, és a következőket tapasztaltam: ha gyengébb ellenfelet kaptam, untam az egészet, ha meg erősebbet, közöm nem volt beleszólni az eseményekbe. Úgyhogy elképzeltem, amikor egy barátommal játszom kompetitív formában: ha mindketten amatőrök vagyunk, dobjuk a kétpontosokat, és unjuk. Ha mindketten profik vagyunk, non-stop kenjük a fullextrát, és azt is unjuk. A megoldás valószínűleg a kooperatív játékban lehet, de, hogy az meddig tart ki... nem tudom.
Került továbbá a játékba egy Lottery Pick nevű funkció, ami egyik vagy másik player számára biztosít előnyöket meccs közben. Erre szerintem az ég világon semmi szükség sem volt, igazságtalan rendszernek tartom.

A Playgrounds 2 látványvilága, köszönhetően a Super Deformed stílusban megalkotott, nagyfejű karaktereknek és a harsány színkavalkádnak, eléggé rajzfilmes. A helyszínek inkább viccesek és komolytalanok. A mozgás egészen addig fluid, amíg támadunk, vagy extrázunk, de ahogy védekezésre kerül sor, figuráink átmennek akadozó, csetlő-botló, totyogó droidba. Nekem egyébként a grafika láttán az az egy generációval ezelőtti szokás ugrott be, amikor a fejlesztők azzal alibizték el a látványvilág kidolgozását, hogy direkt gyogyósra vették a stílust...
A zenék leginkább RAP-ek. Volt pár jó, dögös dal, azt nem tagadom, de annyiszor ismétlődtek a trackek, hogy néha már fájt újra ugyanazt a nótát hallani.

Amennyiben úgy tekintesz erre a játékra, hogy virtuális kosarazással (pardon, kosarazgatással) szeretnéd összegyűjteni a híres playerekert, akiket mindenféle színes-szagos dresszekbe meg sportcipőkbe bújtatnál, miközben beversz egy pár látványos zsákolást, megtalálhatod a számításod.
Ha azonban egy inspiráló és jópofa sportjátékra vágysz, ahol maguk a meccsek biztosítják az izgalmat, nem a legjobb helyen keresgélsz, mert a Playgrounds 2 meccsei nem igazán változatosak, a rendelkezésre álló játékmódok pedig hamar leeresztenek, mint egy vásári lufi. A leegyszerűsített, túlontúl rapid formula - a gyors menetek ötvenpontos végeredményeivel - túl sok taktikázásra nem ad alkalmat.

(A szoftvert a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából meg is rendelhető. Klikk a linkre!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. MonstAir23  PlayStation.Community tag
2018.11.15. 16:43:00
LV3
Nekem meg szerintem épp jó lesz majd akciósan, virtuálniggáskodni.
3. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.11.14. 07:50:53
LV3
Maradok a 3on3-nál, pedig érdeklődve figyeltem mi lesz belőle :/
2. Bandage_520  PlayStation.Community tag
2018.11.13. 21:50:19
LV5
Utoljára kosaras játékkal 93-ban játszottam 486-os PC-n, maga a szoftver az 1.44-es floppy-nak egy töredékét foglalta el. Ott még Shaquille O'Neil, Michael Jorden, Scottie Pippen, az itt is megemlített Larry Bird, sőt még Karem Abdul Jabbar voltak benne aktív játékosként...
Baszki de öreg vagyok!
Talan ezért sem jön be sportos game-ben ez a fajta játékosabb, komolytalanabb megvalósítás.
1. Lotar  PlayStation.Community tag
2018.11.13. 17:21:41
LV17
Kár érte...
psn/sen id: pcpmate
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
NBA 2K PLAYGROUNDS 2
2K Sports
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Átlagos
5/10
Pozitívum
Szuperzsákolások; kártyagyűjtögetés; legendás playerek; hárompontos bajnokság; minden lehetséges felállásban játszható
Negatívum
Összességében talán a kosárlabdázásról szól legkevésbé; védekezni szinte felesleges játékidő-húzás, amit legszívesebben elnyomnál, mint egy ezerszer látott átvezető filmet