.

PlayStation.Community

2018.10.20. 12:48 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Amikor a copy-paste kiválóan működik.

Mióta az előző generációban – meg a mostaniban is – a Capcom ismét a játékosvilágra szabadította az idén harmincadik születésnapját ünneplő kis kék robotgyerekét, azóta, ha nem is nyakra-főre, de érkeznek a MegaMan szellemét meglovagoló játékok. Nem is olyan rég volt (bár ne lett volna) egy Mighty No. 9 című próbálkozás, ami nem aratott osztatlan sikert, a Capcom kiadta a MegaMan X gyűjteményt – ami szerény véleményem szerint a legjobb a sorozatban –, most pedig a Batterystaple Games csapata végzett a stílust, és a jelenleg feléledt lázat meglovagoló program fejlesztésével. A játékot azzal tették egyedibbé, hogy a tökéletes recepthez hozzáadtak némi roguelike eszenciát is, de gondosan ügyeltek arra, hogy az eltúlzott nehézség kesernyésen csípős mellékíze ne kerüljön bele az édes szirupba.
Ez a 20XX, ami amellett hű a klasszikus szelleméhez, hogy rendelkezik némi újdonsággal a zsánert tekintve.

A történet a klasszikus a gépek fellázadnak és letámadnak vonalra épül, a kialakult konfliktusra pedig két tudós robotgyerekeket küld ki megoldásként. Nina, a kék páncélt viselő szőke leányzó voltaképpen MegaMan harcstílusával rendelkezik (ergo: lövöldözik), míg a vörös vértet viselő srác, Ace a közelharcban jeleskedik, azaz Zero-t személyesíti meg.
A barátságos tutorialt lenyomva jön is az első pálya, amit véletlenszerűen választ ki a gép nekünk, és a felépítése is hasonló módon készül. A szintek leginkább az oldschool platformképességek bevetésére és élesítésére sarkallja a játékost, de természetesen a harci tudásunkat is be kell vetni. Mozgáskultúránk szinte teljesen megegyezik a régi kis kék barátunkéval, fegyverünk feltöltése, a vetődés, vagy a falon csúszás pont ugyanúgy működik. A sok ugrabugra és lövöldözés/kardsuhintás után a szint végénél meglátogatjuk a főellenséget (még az ajtón történő áthaladás is a MegaMant idézi!), hogy barátságosan átsegítsük a lét és nemlét között húzódó vékony határon néhány lövedék, vagy kardcsapás kíséretével. Ezután a program kiad három opcionálisan meglátogatható boss-t, akik közül választva egyet máris a következő pályán találjuk magunkat. És ez így megy tovább a játék végéig, vagy az elhalálozásunkig, és akkor rá is térek a klasszikussal szemben mutatott különbségekre, illetve a roguelike elemekre.
Életszámláló nincs. Egyetlen egy életünk van (normál és hard fokozaton) egy egészségszintet szimbolizáló csíkkal, ami ha lenullázódik, akkor Game Over. Szerencsére a készítők voltak olyan kegyesek, hogy a szakadékokba, vagy más egyéb csapdákba történő bebucskázásoknál megkíméltek minket az instant elhalálozástól, az említett esetekben csak annyi történik, hogy veszítünk egy adagnyi energiát, illetve a mélységekből visszatérünk a legközelebbi peremhez.
Ha mégis sikerülne leamortizálni hősünket, akkor egy átfogó kiértékelés után a főmenünek is tekinthető teremben találjuk magunkat, amiben nekifuthatunk újra (elölről) a pályák legyűrésének, karaktert válthatunk, belevetődhetünk a napi/heti próbatételekbe, átvariálhatjuk a beállításokat, vagy vásárolhatunk tulajdonságmódosító tuningokat is, amik a következő elhalálozás alkalmával elvesznek.
Már említettem a vásárlást, így feltételezem kézenfekvő, hogy némi pénzmag is fog hullani az inaktivált ellenséges gépekből, ráadásul nem is egyféle. Az egyik pénznem a nut (anyacsavar), amivel a pályákon található automatákból szerezhetünk némi energia utánpótlást, valamint az ideiglenes tuningokat is ebből vásárolhatjuk meg a pályákon található boltokban. A másik a soul chip, amiből pedig a lobbiban vásárolhatjuk meg a következő menetet megsegítő fejlesztéseket. Mind két valutának közös rossz tulajdonsága, hogy a lobbiból távozva lenullázódnak „volt nincs” alapon.
Ezeken felül ott vannak még a pályákon található bónuszarénák, amikbe ha betérünk és teljesítjük a feladatot, akkor pénz és tuningok üthetik a markunkat. A főellenségek leverése után pedig egyrészt a jutalomképpen kapott láda szétverésével újabb cuccokat szerezhetünk be, illetve továbbhaladva választhatunk, hogy a levert förmedvény fegyverzetét, némi fizetőeszköz, vagy egy tulajdonságfokozó eszközt szeretnénk-e magunkénak tudni.

Látványilag és hangzásilag is próbál a program hű maradni a legendához. A grafika szépséges, és részletes 2D-s megjelenítéssel operál, a zenék pedig dallamos-prüttyögő szereléssel húzzák a fülünkbe az aktuális terep témáját. A hangok is úgy szólnak, ahogy azt elvárnánk. Kezelésileg számomra jobban kézre állt, mint a nemrég megjelent MegaMan 11, és ez a választható nehézség mellett (ahol a normál fokozat fele olyan kemény, mint a Capcom új címénél) egy igen kellemes játékélményt adott, amire a látvány és a hangzás csak rátett még egy lapáttal. Szavatosságilag is van annyi a programban, ami jó pár órára leköti a vállalkozókedvű játékost, és akkor ezt még megfejelik a folyamatosan frissülő próbatételek, valamint az offline-online többjátékos mód lehetősége.

Kellemes meglepetésként ért a tapasztalat, hogy a 20XX lazán hozza azt a szintet, amit a nagy előd letett 20-30 éve. Negatívumként maximum azt tudnám említeni, hogy nagyjából feleannyi pályaszetting van, mint ahány legyűrendő főellenség, így habár a készítők próbáltak variálni a napszakokkal és az időjárással, érezhető az önismétlés. Emellett még némileg üresnek is éreztem a szinteket, illetve fantáziátlannak a főellenségeket. Valamint sajnálom, hogy végleges tuningolás nem installálható hőseinkre, minden egyes menetet teljesen a nulláról kell elkezdenünk. Mondjuk ezt az eltalált (közepes) nehézségi szint valamilyen szinten ellensúlyozza.
Minden MegaMan rajongó, illetve a műfaj szerelmese csak jól járhat vele, illetve kiváló alapozást nyújt azoknak, akik még nem mertek nekivágni a kis kék robot kalandjainak. Továbbá a kooperatív móka hódolói, valamint a platform-ügyességi játékok kedvelői is bátran belevághatnak, a régi motorosok régen látott ismerősként fogják üdvözölni az ügyességi részek nyújtotta kihívásokat, amikbe szerencsére nem piszkít bele a roguelike játékokat jellemző idegőrlő nehézség. De a mazochisták a legnehezebb fokozatot kiválasztva, majd némi nehezítő tényezőt aktiválva pokollá tehetik a játékkal töltött időt.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
 
Kiadó: Fire Hose Games / Batterystaple Games
Fejlesztő: Batterystaple Games
Megjelenés: 2018.07.10.
Ár: 4.890 Ft
Játékosok száma: 1-2
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.93GB
Web: http://batterystaplegames.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.21. 19:22:03
LV22
Válasz 1. PDHiv üzenetére:
Kooperatív mókában (is) Istenkirály!
...a többit képzeld hozzá.
1. PDHiv  PlayStation.Community tag
2018.10.20. 16:05:08
LV1
+1
Köszi a tesztet, rég kinéztem coop mókára.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››