.
 

PlayStation.Community

2018.10.22. 09:16 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Az Ezeregyéjszaka bosszantásai.

Az arab világ kultúrája, mítoszvilága, és az általunk ismerttől eltérő perspektívája egy végtelenül izgalmas termőtalaj, amelyet elég ritkán, vagy csak érintőlegesen, át-át emelve pár elemet dolgoznak fel a videojátékok. Gyakorlatilag a játékműfajok bármelyikét fel lehetne építeni a régió mondakörére, akár alapozva az ismertebb, elterjedtebb aspektusokra, akár kiaknázva a rejtettebb, specifikusabb, finomabb szemcséit.
A City of Brass inkább előbbi kategóriába tartozik, de minimális narratívájával és játékmechanikájával csupán díszletként merít a térség mesés mivoltából, és nem kulturálisan mutat be részeket egy új közönség számára.

Alapvetően egy a mostanában oly népszerű rogulike műfaj újabb, ezúttal belső nézetes képviselőjéről van szó, ahol főhősünk a mitikus, címadó „Bronzvárosba” utazik, hogy megszerezze annak rejtett kincseit – a helyszín óriási jutalmat kínál, de hatalmas kockázatok árán. Ügyes reflexekkel, egy hely- és korhű szablyával, valamint egy ostorral felfegyverkezve kell behatolnia a játékosoknak, hogy megszedjék magukat jutalmakkal a minden alkalommal új formát öltő komplexumban.
Minden futam célja, hogy végigvergődjük magunkat a galád csontvázakon, a rafináltan elhelyezett csapdákon, bezsebelve mindenféle aranyat és drágakövet, amelyet esetenként a dzsinneknél elkölthetünk különböző bónuszokra. Ugyan a képességek és extrák nem örökíthetőek át a következő menetre, van lehetőség arra, hogy bizonyos funkciók megmaradjanak az újabb körnél. Kifejezetten ötletes, hogy három kívánsággal indulunk mindig útnak, amelyekkel a boltosokként működő varázslények portékáját javíthatjuk fel, vagy az ellenséges monstrumokat állíthatjuk át a mi oldalunkra.
A standard közelharci fegyver mellett a már említett ostor nyújt érdekes lehetőségeket, ugyanis a környezetben elhelyezett pontokba kapaszkodva fürgén közlekedhetünk a terepen, és általa kaparinthatjuk meg a távoli zsákmányt, illetve csapkodhatjuk a rosszakat is. Sőt, ha például a testükre sózunk, akkor csak megbénulnak, míg a lábukat célozva elgáncsolhatjuk őket. A város szakaszokra, azok pedig pályákra vannak osztva, és mindegyik négyes szegmens után egy könnyedén kiismerhető főgonosz van. Más ilyen jellegű alkotásokban az ellenségek és a főmuftik is egy szélesebb spektrumból kerülnek véletlenszerűen kiválasztásra, amely diverzebbé és izgalmasabbá teszi a játékot – ebben az esetben azonban a sima ellenségek másodpercek alatt monotonná válnak, míg a főbb rosszak egyszeri kiiktatása elegendő ahhoz, hogy utána unjuk magunkat. Az azonban kifejezetten jó ötlet, hogy ha lenyomunk egy adott részt egyszer, akkor onnantól kezdve egy kívánságot felhasználva átugorhatjuk: ergo bevállalhatjuk, hogy az utolsó régiónál kezdünk, de cserébe sebezhetőbbek és kiszolgáltatottabbak leszünk.
Határozottan kreatív megoldás az átkok és áldások rendszere, amelyek közül újabbakat a játékban történő haladással és különböző extra feladatok teljesítésével oldhatunk fel. Előbbi kategória megnehezíti az élményt – például agresszívabb ellenségeket produkál vagy kevesebb kincset generál – míg utóbbi lazábbá és könnyedebbé teszi a folyamatot – például bőséges jutalommal és kevesebb csapdával ajándékozhatjuk meg magunkat. Így a hagyományos „könnyű-közepes-nehéz” felosztás helyett mi magunk szabhatjuk meg a játékmenetet, finomhangolva az egész alkotást.

Hiába azonban a csillagos éjszakák alatt mesélt történeteket idéző külső és a rugalmas, adaptálható, egyszerű de fürge játékmenet, valahogy az első séta után rögtön kiismerhető a kaland. Ez pedig kifejezetten ironikus, kiindulva abból, hogy folyamatosan új, váratlan kihívásokat kellene állítania a játékos elé, meglepve minden egyes nekifutással, hogy érezze, miként ismeri ki a világot folyamatosan araszolva. Sajnos a kreatív mechanika és ötletes elemek, és a potenciáltól duzzadó témaválasztás ellenére egy roppant gyorsan unalomba fulladó és fárasztóvá váló videojáték született, amely csak ínség idején talán szolgálhat az idő elütésére.

Kiadó: Uppercut Games
Fejlesztő: Uppercut Games
Megjelenés: 2018.05.04.
Ár: 5990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.27GB
Web: https://www.cityofbrassgame.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Resiskull  PlayStation.Community tag
2018.10.23. 09:52:22
LV21
Ez ordít a VRért.
1. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.23. 09:35:36
LV22
Kár érte. Látványilag hangulatosnak tűnik. Akkor majd az Immortal Redneck. :)
...a többit képzeld hozzá.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
City of Brass
Uppercut Games
CSAK ÓVATOSAN