.
 

PlayStation.Community

2018.10.04. 09:43 Játékteszt
31 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Nőről s férfiúról szólj nékem, Múzsa, kik sokfele bolygottak.

(A bevezető Devecseri Gábor Odüsszeia fordításának átirata.)

Az ókori Hellász minden pozitív és negatív aspektusával vitathatatlanul a „nyugati” kultúra és társadalom kikerülhetetlen és eltörölhetetlen alapját képezi, akár a politikát, akár a kultúrát, akár a társadalmi struktúrát nézzük. A messzi múlt távolsága a jelenhez képest teszi igazán izgalmassá, főleg ma, amikor a digitalizáció korát éljük, amikor az internet annyira a hétköznapok része, mint a víz vagy az áram. Az ókor így egyfajta összemosódása a történelemnek és a mítoszoknak, a tényeknek és a fikciónak. Egy korszak, amelyben hősök léteztek, amelyben egy ember nevéhez kötődtek a történelmet örökre megváltoztató gondolatok vagy találmányok, egy korszak, amelyben egyszerre virágozhattak és tündökölhettek teljesen eltérő eszmék, irányzatok és életfelfogások, amelyeket azonban egy közös nyelv és kultúra kapcsolt össze. Egy éra ez, amely mai fejjel oly távoli, oly álomszerű, hogy már szinte megfoghatatlan. Az Assassin’s Creed Odyssey legnagyobb erénye pedig az, hogy sajátos módon kelti életre.

A nevem Leonidas, az „apanyelvem” a görög, és gyakran járok Görögországba. Hogy most a nyelvvel meglévő eredendő kapcsolatom, a helyszínekre történő látogatás, vagy valami teljesen más miatt, de elég korán foglalkoztatott főként az ókori, de általánosságban a görög kultúra és a mítoszvilág. Minél több helyre jutottam el, annál intenzívebben érdekelt, hogy vajon miként léteztek itt anno, és hogy milyen körülmények között vált ennyire meghatározóvá az, ami itt született. Akárhányszor egy szigeten jártam, éreztem, hogy mintha egy külön kis ország lenne, és biztos voltam benne, hogy ezt a sajátos identitását már az ókor óta őrizheti.

Időszámításunk előtt 431-ben járunk (négy évszázaddal az Assassin’s Creed Origins előtt), a pelopponészoszi háború idején, amikor Athén és Spárta köré szerveződő két szövetségi rendszer vív háborút a Hellász feletti dominanciáért. Hősünk egy szabadúszó kalandor-zsoldos hibrid – egy úgynevezett misthios -, aki Kefalónia isten háta mögötti szigetén tengeti létét. Hamar kiderül azonban, hogy egy különleges vérvonal leszármazottja, a Thermopülai-szorosban a perzsák ellen harcoló legendás Leonidász király unokája, aki birtokolja felmenőjének különleges lándzsahegyét. Belekeveredik így egy, a színfalak mögött a világ mozzanatait manipuláló szekta törekvéseibe, akik rá és családjára vadásznak. Ő elindul felkutatni gyökereit, és szembesül annak misztikumaival (és végre fontos szerepet kap az apaság mellett az anyaság is). Mindennek pedig keretét képezi az Originsből megismert Layla Hassan, aki a lándzsahegyet meglelve kutatja az ősi Isu civilizációt, most már az Assassinok rendjének tagjaként – a csapat úgy véli, hogy a misthios múltjának megismerése eddig feltáratlan, a világ alapjait megrengető titkokat leplezhet le.
Én rengeteg szót, nevet és helyszínt megértek, ami sok mindent árul el egy hely, egy kifejezés, vagy épp egy személy múltjáról. Azért is foglalkoztatott állandóan, mert eltérő nyelvet beszéltek ugyan az ókori Hellász polgárai, a szavak, szótövek, és a betűk viszont megegyeznek a modernnel. Ez a dialektusokban is megnyilvánul, és hiába egységes Görögország, hatalmas kulturális eltérések vannak észak és dél, valamint a szigetvilág között. Ahogy anno Hellász is fragmentált volt, ennek a hagyatéka ma is aktívan él: és ezt megtapasztalhattam idén nyáron is.

A játék izgalmas prológusát követően kiválaszthatjuk hősünk nemét, azonban a másik karakter is sorsdöntő szerepet kap a kalandban. Belekóstolva mindkét oldalba Kassandra több szempontból is izgalmasabb főhős, amihez közrejátszhat az is, hogy szinkronja érezhetően jobb munkát végzett, és árnyaltabban adja át a tonális változásokat is: amiből rengeteg van a néhol kicsit identitás problémákkal küzdő játékban. Itt külön kitérnék arra, hogy mennyire jól kezeli ezt a témát az Assassin’s Creed Odyssey, ráadásul úgy, hogy mindvégig megőrzi a maga szórakoztató mivoltát. Alexios és Kassandra hangjaival gyakorlatilag ugyanazokat a sorokat rögzítették – kicserélve a névelőket –, viszont mégis jellegzetesen más hatást vált ki a női főhőssel belevágni az epikus útba és megtapasztalni, amit nyújt, mint a férfival. Ez azért is izgalmas, mert teljesen más perspektívát biztosít a duó, így határozottan más narratív élményt nyújthat annak, aki a másik nemmel vág neki az útnak.

Mivel én eddig mindig Thessalonikibe – „az északi fővárosba” – jártam, teljesen újszerű volt több időt eltölteni Athénban, illetve végigutazni autóval a part menti városokon és eldugott falvacskákon a legjobb barátaimmal. Egyrészt határozottan érdekes, hogy milyen mértékben él a hagyomány, másrészt az, hogy északról délre haladva mennyire más az életvitel és a felfogás. Míg a játékban Kassandrával információra vadásztam célpontjaimról és próbáltam nyereséggel kijönni egy durvább melóból, addig a valóságban a tenger melletti településeknél épp szállásért alkudoztunk vagy próbáltunk rájönni, hogy épp milyen zsákfaluba keveredtünk a szurokfekete éjszakában. Szintén egy teljesen más képet és életvitelt tapasztalhattam meg amikor a barátnőmmel nyaraltunk az alkotásban sajnos nem található Skiathos szigetén. Ekkor már tudtam, hogy készül az új Assassin’s Creed, így még jobban foglalkoztatott, hogy az időben ennyire eltérő univerzumot hogyan álmodják meg.

A játékmechanika vonatkozásában egy határozottabb és kiforrottabb Origins, miközben az is egyértelmű, hogy a széria teljes mértékben akció-szerepjátékká alakult. Továbbra is jelen a Souls szériát idéző, számalapú, védekezős-kikerülős-támadós harcrendszer, ahol a szintkülönbség és a különféle paraméterek határozzák meg a sebzés mértékét, és azt, hogy van-e egyáltalán esélyünk kiiktatni bizonyos rosszfiúkat. Elődjének passzívabb képességfáját egy aktiválható képességekkel megtömött változat cseréli fel, amelyeket adott gombkombinációkhoz rögzíthetünk: például kilőhetünk egy a falakon és egyéb akadályokon átsüvítő nyílvesszőt, vagy a 300 című film óta mémmé vált „spártai rúgással” küldhetünk egy ellenséget a veszedelmes szakadékba. Ez az amúgy is szórakoztató harcokba egyfajta érdekes dinamikát visz, ugyanis minden sikeres támadás növeli az adrenalint, amelynek egy részét felhasználva aktiválhatjuk a képességeket. Az egyiptomi túrában háttérbe szoruló lopakodás nagyobb szerepet kapott, bár továbbra is találkozhatunk olyan ellenfelekkel, akiket nem tudunk egy orvcsapással leteríteni: ennek „orvoslására” azonban újabb, az adrenalint igénybe vevő támadásokat oldhatunk, amelyek néhol már a Shadow of Mordor mechanikáját idézik. Sőt, szintén a mordori adaptáció ihlethette a kibővített, egyfajta külön aljátékként értelmezhető zsoldosrendszert is. Mivel a korban konkrét rendőrszervezet még nem létezett, a játék megoldása a bérharcosok bevetése ellenünk, ha nyilvánosság előtt lopunk vagy gyilkolunk. Ilyenkor egy sáv jelzi, hogy épp hány martalóc ered nyomunkban: mind saját minileírással rendelkezik, és Mordor orkjaihoz hasonlóan erősségekkel és gyengeségekkel egyaránt. Egy szintrendszer pedig azt határozza meg, hogy épp hol helyezkedünk el a bérenc-ranglétrán; így ha levadásszuk és kiiktatjuk a magasabb szintűeket, akkor különféle bónuszokhoz jutunk, haladva felfelé a lépcsőn. Mindez egy roppant szórakoztató és frenetikus továbbgondolása az Originsben bevezetett Phylakes szisztémának – ha pedig sokalljuk a folytonos üldözőket, akkor lefizetve a megrendelőket, vagy egyszerűen kivégezve őket szüneteltethetjük a folyamatot.
Nyaralásom után különösen izgalmas volt játszanom és ezáltal visszaemlékeznem számos apróságra. Például hogy az egyik szigetről simán látni a szomszédos partvidéket és szigetvilágot, valamint, hogy a hajó távolodásakor hogyan úsznak el a fénypontok az egyik irányban és kerülnek közelebb a másiknál, miközben a Hold mint egy reflektorlámpa vet fényhidat a tengerre. Szintén teljesen más az egyébként is förtelmes borús, viharos visszautat felidézni, amikor egyrészt stabilan alig lehetett közlekedni, másrészt az öklendezés és torokbugyogás a capellája volt állandó kíséretünk, míg a veterán tengerészek unottan, rutinosan tekintgettek óráikra.

Jelentős bővítés az Assassin’s Creed IV: Black Flagben központi aspektussá vált hajózás, amely a kornak megfelelő vízi járművekkel történő csatákat tesz lehetővé. Fejlesztgethetjük saját hajónkat, kulcsembereket toborozhatunk a fedélzetre, és módosíthatjuk külsőleg miközben járjuk az Égei-tengert, kikötünk a számos sziget valamelyikén, és fosztogatjuk az athéniakat, a spártaiakat, vagy a kalózokat. Szintén izgalmas adalék a két fél közötti háború cinikus, végtelenített ábrázolásmódja, amelyben részt vehetünk, tovább gyarapítva zsákmánygyűjteményünket. Minden régiót valamelyik fél uralja, amelyet katonái kiiktatásával, ellátmányai felégetésével és kincstára kifosztásával; majd vezetője meggyilkolásával gyengíthetünk. Ilyenkor elérhetővé válik egy több tucat fős összecsapás, mi pedig eldönthetjük, hogy a támadó vagy a védekező felet támogatjuk, részt véve a csatában, gyilkolva a közkatonákat és a vezetőket: ha pedig győztünk, ugyanezt megtehetjük újra és újra. Ez az aspektus egyébként állandóan jelen van, és a gyönyörű tájak egyfajta zord, néhol nyomasztó emlékeztetője az állandó, véget nem érő vérengzés, amelybe ragad a két fél – sőt, mindezt izgalmasan alátámasztja egy narratív szál is. Talán a legfőbb újítás azonban a már említett „szerepjátékosítás”, amely legfőbb megnyilvánulása a párbeszédrendszer, amelyben kiválaszthatjuk, hogy misthiosunk miként kezeljen adott szituációkat. Néhol csak több infóhoz juthatunk, máskor dönthetünk, hogy pénzéhes, lelketlen gépekként; a népek empatikus hőseként; vagy valahol a kettő között helyezkedünk el. Ez helyi változásokhoz vezethet, apróbb megnyilvánulási különbségekhez, vagy épp a sztori vehet más irányt – érezni, hogy hatással vagyunk a környezetünkre. Megmaradt a sok töltelék – a kincsgyűjtés, az erődkipucolás, a legmagasabb pontok megmászása – de köztük igazán jellegzetes, elgondolkodtató és mély melléksztorik kaptak helyet. Ez ad egyfajta kreatív és történeti szabadságot egy amúgy is szabad világban, másrészt viszont fókusztalanná, és sokszor katyvasszerűvé teszi a karakterfejlődést, és így magát a központi tematikát is.

Amennyire domináns nyomot hagyott bennem a nyaraláson a tengeri út – a maga fárasztó, túlnyújtott időtartamával –, annyira vált felejthetetlenné a szigeti túra, valamint a hetekkel azelőtti autózás is. Kassandraként pontosan olyan szirteken gyalogolhattam végig, mint amikor – mielőtt sikerült elhagynom a barátnőm mobilját – Skopeloson battyogtunk a kikötőre. Pont olyan kaktuszgyümölcsök mellett lovagoltam el, amelyektől – akkor nagy ötletnek tűnt és szintén miattam – telement a kezünk tüskékkel. Glossza városában például mintha megállt volna az idő: apró, gyakran elhagyatott házikók, végtelen csend és barátságos emberek. És ugyan Skiathos és Skopelos kimaradtak a játékból, a Ubisoft eszméletlen hangulatosan adta át a görög szigetvilág ma is annyira intenzíven élő sajátosságát, mind a mentalitás, mind a külsőségek, mind az atmoszféra vonatkozásában.

A játék címe igazából tökéletesen leírja, hogy mivel is játszunk: Odüsszeusznak közel két évtizedébe telt, míg hazajutott Ithakába, és nekünk, akik gyakorlatilag szintén onnan indulunk, több tíz órába telik befejeznünk saját odüsszeiánkat. A kérdés az, hogy hány játékos ér majd a végére, átvergődve magát a megszámlálhatatlanul sok technikai bakin és malőrön, amelyek jobb esetben csak megkeserítik a játékot, rosszabban tönkre is teszik és be kell töltenünk egy régi mentett állást. Az Assassin’s Creed Odyssey egyébként egyszerűen túl nagy, és itt nem mennék bele abba – főleg most, ennyi iparbeli rémhír után –, hogy mennyi túlóra és milyen munkakörülmények gyümölcse lehet egy ilyen jellegű eposz. Óriási a bejárható terület, rengeteg a teljesíthető feladat, hatalmas a fő küldetés, és az egyéb opcionális tennivalók is több órát emészthetnek fel – csak végiggondolom, hogy mennyi mindent nyomtam végig, és egyszerűen leterhel.
Ezt pedig összekapcsolnám a sokakat foglalkoztató kérdéssel: mennyire Assassin’s Creed? Valóban elengedte a sorozat sajátos gyökereit ez és az előző epizód, és inkább a brand ismertségére alapozva kapták a nevet, mint a tényleges kapcsolat miatt. Legalábbis ezt gondolnánk, amíg el nem érjük az opcionálisan teljesíthető, a finálé utáni tartalmakat, amelyek visszatérnek a sorozat különös, sci-fi-fantasy hibrid gyökereihez, amelyek a világot egy sajátos, kritikus és önironikus lencsén keresztül vizsgálják. Ez pedig egy borzalmas játéktervezési döntés, ugyanis igazán izgalmas, jellegzetes és karakteres tartalmat zártak olyan szekciókba, amelyekkel a játékosok töredéke játszik csak, és amely tényleges identitást ad a játéknak. És nem véletlenül soroltam fel annyi más játékot is, mert mindenki más a felsorolt remekek aspektusait fedezheti majd fel az ókori kalandban – amely ettől függetlenül fenomenális és felejthetetlen pillanatokat eredményez.

Úgy, hogy alig pár hónapja félnapos blitz-kirándultunk Athénban, felmásztunk a túlárazott Akropoliszra, és körbenéztünk, befogadva az egész várost, kifejezetten fantasztikus volt ellátogatni a játékban a Parthenónhoz, vagy hallani Periklészt beszélni – sőt, aktív részesévé válni a cselekménynek . Előtte pár héttel pedig nem is oly távol a Pireusztól, a tengerparton egy koncerten áztunk el, mert Poszeidón dühösen zúdította ránk az esőt. Itt pedig Kasszandrával sikerült elcsípni egy sötét, zűrős éjszakát, ahol egy csapat rosszfiú gondolta úgy, hogy jó ötlet lenne belém kötni.

Az Assassin’s Creed Odyssey legfőbb karaktere azonban talán nem is Alexios vagy Kassandra, hanem a világ, amelyet ultrafinom precizitással hoztak létre és népesítettek be. A legendák és mítoszok földje ez, amely teljes valójában, fantasztikus színkombinációkkal elevenedik meg. Babits Mihály „Messze…messze…” című verse remekül írja le Görögországot:

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.


Viszont annyi élet és energia szorul ebbe a verzióba, hogy gyönyör bebarangolni. Akár Athénban baktatunk fel az Akropoliszra, akár Lakóniába vándorlunk Spárta felé véve az irányt, akár a szigetről szigetre látogatunk el Naxoszra vagy Mikonoszra, esetleg a később Szantorini néven ismertté váló Thérára, lenyűgöző látvány fogad. Továbbá az egész térnek van egyfajta súlya, egyfajta identitása, amelyet a grandiózus látképek ugyanannyira megerősítenek, mint az apró részletek és a történelmi karakterek. Szókrátész sajátos stílusával faggat minket saját moralitásunkról, Periklész egyszerre a demokrácia dicső atyja és egy korrupt politikus, míg Aszpaszia, „az első férfi asszonya” méltó, domináns szerephez jut. A tanyákon pedig parasztok ügyködnek, Spárta utcáit az ifjú katonák járják, a háborús övezeteken pedig korhű fegyverzetben és táborokban láthatjuk Attika és Lakónia katonáit. Ez az aprólékos kivitelezés pedig lehetővé teszi – ha sikerül átlátnunk a repetitív, monoton küldetéseken – a komoly kérdések boncolgatását is, a politikáról, a demokráciáról, a szexualitásról és a nemek közti egyenlőtlenségekről; mindezt úgy, hogy egyszerre egy fantasztikus hódolat a kornak, viszont kőkemény kritika is, amely nem engedi, hogy abszolút értékekben gondolkodjunk csak.
Életem nyaraként az idei utak élnek a legélénkebben, illetve ezek állnak legközelebb a játék megjelenéséhez is, bár mögöttem másfél évtizednyi intim érintkezés áll a hellén kultúrával. Pontosan emiatt fagytam le néha játék közben, amikor belevágtunk a hosszú útba. Eszméletlenül közelinek éreztem magamhoz ezt az alkotást, és lélegzetelállító élmény volt olyan helyeken, vagy legalábbis olyan hangulatú helyeken járni, ahol a jelenben barangoltam. Mintha saját felmenőmet irányítanám egy álomszerű megelevenedésben, ráadásul a lehető legjobb társaságban – és pont emiatt rajzolódtak ki ennyire konkrétan a pozitív és negatív aspektusok is.

Végül, mindent egybevetve az Assassin’s Creed Odyssey egy epikus, fenomenális, lehengerlő, de gyakran leterhelő kaland is, amely egyfajta identitás krízissel is küzd. Egy szükséges és természetes evolúciója a régóta alakuló szériának, viszont néhol túl nagy, túl felpüffedt és túl elnyújtott. Ettől függetlenül azonban a generáció egyik igazán dinamikus, izgalmas és szórakoztató nyílt világú akció-szerepjátéka, amely lehet, hogy nem mindig éri el kortársai szellemi magaslatát, mégis meglepően vegyít különféle hangulatokat, és még meglepőbben vitelezi ki őket prímán. Újoncoknak fantasztikus élmény lehet, veteránoknak pedig szintén bőven nyújt meglepetéseket. Kiváló rekreációja a kornak, tele emlékezetes momentumokkal, és bár néha túl sokat vállal, mégis győzedelmesen kerül ki.

(Ezt a kiváló játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
31. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.10.13. 13:58:04
LV2
Változtak a dolgok... 20 óránál járok és már nincs előttem más csak a grind. De ehhez nekem nem elég kielégítő a harc rendszer. Nem beszélve a mellék küldetések silányságáról amit szinte muszáj megcsinálni. Mindegy az első 10 óra jó volt...
30. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.07. 15:39:12
LV22
Válasz 29. CountofHell üzenetére:
Voltaképpen nem is nemet választasz, hanem karaktert. Nem olyan ez, mint a Mass Effect-ben, ahol eldöntheted, hogy Shepard milyen nemű legyen, hanem valami olyasmi, mint az Andromádában, ahol kiválaszthatod, hogy melyik tesót akarod irányítani. De személyre szabás nincs.
...a többit képzeld hozzá.
29. CountofHell  PlayStation.Community tag
2018.10.07. 08:05:11
LV14
Válasz 28. ColdHand üzenetére:
Nemet lehet választani és ennyi ? Akkor nincs. :-(
Nem tudom honnan jött ez a tesztben sem írja, hogy lenne.
Kicsit szomorú vagyok de nem olyan nagy baj mert a "stock" karakter egyáltalán nem rosz és még a neve is majdnem ugyanaz mint az egyik legjobb Dragon Age Inquisition irányítható harcosnak ( Kassandra / Cassandra Pentaghast ).
PSN - CountofHell_HUN
28. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.07. 01:07:28
LV22
Válasz 27. CountofHell üzenetére:
Karakterszerkesztő?
...a többit képzeld hozzá.
27. CountofHell  PlayStation.Community tag
2018.10.06. 14:32:21
LV14
Érdekel a játék, tetszik az, hogy a szerepjáték irányába változott, van karakterszerkesztő, van románc, sok képesség és rengeteg tartalom, imádom ha egy játék tartalmas és kellően összetett.
Mivel ez lenne az első AC játékom feltétlenül ez lenne a belépő fejezet.
PSN - CountofHell_HUN
26. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 16:14:43
LV2
Válasz 25. ralphcliff75 üzenetére:
Ui: a harcrendszeren kellene már fejleszteni a srácoknak, mert az finoman szólva is gyenge. Bár idén olyan cuccok után vagyok, mint a Nioh és a God of War és ezek igen magasra tették a lécet ebben a kategóriában.
25. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 14:53:49
LV2
Én tíz óránál járok és örömmel konstatáltam, hogy ez csak nyomokban Ac. Mondjuk pontosan ezért vettem meg. Hangulatos jó kis játék ez, azon kívül, hogy tele van technikai hibával. A kevesebb néha több kedves Ubisoft.
24. ojoba1  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 10:49:14
LV1
Válasz 22. mentoloshypo üzenetére:
Nem tud lekötni, játszok vele 30 percet és elég. Lehetséges, hogy most jön elő, hogy nem vagyok egy nagy szüperhős fan. Még, még filmeben megnézem de így játékban inkább kihagyom. Az Oddysey és az Origins világa jobban szerethető így első ránézésre.
23. Noob  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 09:51:50
LV5
Az Origins egy szuper játék, de hiányoltam az Assassins Creed hangulatot, ami mondjuk a Black Flagben a hajózás ellenére is megvolt.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
22. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.10.05. 09:49:27
LV28
Válasz 20. ojoba1 üzenetére:
Miért, mi a baj pókicával?
21. Nova  vas Normandy
2018.10.05. 09:38:54
LV13
+2
Ez nem Assassin's Creed...

Ez SPÁRTA!
*lerúgja a kispárnát a kanapéról*
" Whoooaaa! Looking cool, Joker! "
20. ojoba1  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 09:11:27
LV1
Bánom, hogy nem inkább ezt vagy az előző Origins-t szereztem be a Spider-Man helyett. Nagyon tetszik!
19. ufonauta  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 23:07:34
LV15
Válasz 6. mentoloshypo üzenetére:
Ha vizualitást nézed meg tartalmat nem biztos hogy nem lehet két lapon említeni őket . Hogy néz ki ez játék beszarás, orginstől is lettem hajam , de erre még egy lapáttal rátettek . Persze okosabbak leszünk ha megjelenik végre rdr2 :) Várom :)

Amúgy tuti beszerzős lesz majd, nagyon tetszik , a sokszor említett magyar feliratot belevágják day 1 lett volna.
18. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.04. 22:58:07
LV22
Válasz 16. Itachi üzenetére:
Ha meg ugyanúgy csak egy-két városban játszódna, akkor meg "na ez se fejlődik sehova se". Semmi se jó már senkinek se.

Az alatt a pár órányi játék alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy ez nem egy AC játék. Nyitottabb, van pár apró újítás, de a lényegi dolgok (falmászás, lopakodás, orgyilkolás, stb.) megmaradtak.
...a többit képzeld hozzá.
17. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2018.10.04. 22:54:49
LV2
Válasz 16. Itachi üzenetére:
Letolod meglátod.
16. Itachi  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 22:34:40
LV2
-1
:( R.I.P. AC. Ez már valami más. Lehet nagyon jó ez nem vitás, de akkor ne AC nek hívják...
Yahari kuzu wa kuzu da
15. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2018.10.04. 19:10:20
LV2
Válasz 13. jime üzenetére:
Nem tudtad még akkor, hogy mi a jó neked :D
14. Old_Raiden  Kitiltott felhasználó
2018.10.04. 17:55:33
LV21
Nagyon várom és engem most jobban érdekel, mint az égbe magasztalt Red Dead 2.
Persze az is meglesz, de valahol fusztrál, hogy annak a játék már minden le van vajazva, köztük a GOTY díj is !
13. jime  non-alcoholic
2018.10.04. 17:16:01
LV29
először nem örültem a görög témának, de megmondom őszintén, nagyon esz már a fene, hogy holnap toljam :D
"wake up, you're dead!"
12. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2018.10.04. 16:22:20
LV2
Válasz 11. wagfair üzenetére:
Én a starst mindig tsarsnak olvasom.
2018.10.04. 15:59:45
LV1
Uccsó képen jót röhögtem,kicsit túltolták azt a szöveget...
10. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2018.10.04. 15:23:28
LV2
Válasz 4. zoli12i üzenetére:
Meglepően későn lesz Assassin, de azért az.
9. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2018.10.04. 14:22:13
LV2
Válasz 8. eandre üzenetére:
Pont amiatt kapott 9-et.
8. eandre  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 13:49:27
LV11
Birom h negativok mellett h 9et kapott xd
7. VictorVance  Szerkesztő
2018.10.04. 12:50:07
LV17
+1
Válasz 6. mentoloshypo üzenetére:
Maximum úgy lehet egy lapon említeni, hogy mindkettő sokat elvesz az ember szabadidejéből, ha nem időmilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy végigvigye az összes mellékküldetésekkel, gyűjtögetni valókkal, érdekességek és egyéb apróságok felfedezésével együtt. Szóval ebből a szempontból meg kell gondolni, hogy az őszi-téli időszakban melyikre ruházunk be.

Ha esetleg én tesztelem, 10-es lesz, így látatlanban megelőlegeztem neki. Legalábbis nagyon-nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy kevesebbet kapjon, de végülis ki tudja, bármi előfordulhat, nyilván játék közben dől majd el minden.
Örülünk?
6. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.10.04. 12:24:20
LV28
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Mérget vennék, hogy a RDR 2 is 9 pontot fog kapni akárki teszteli (ha mégis 10-es lesz már most elnézést kérek) és szerintem a két játékot nem lehet egy lapon említeni.
5. quchy  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 11:36:51
LV2
Gondolom ugyan az mint az előző.
PSN is currently undergoing maintenance.
4. zoli12i  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 11:11:46
LV11
-1
Jónak tűnik meg minden, csak ez már nem Assassins Creed.
3. martin  Főszerkesztő
2018.10.04. 10:50:55
LV27
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Én most már kezdem azt érezni, hogy ezeket a játékokat nem lehet rendesen értékelni.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. VictorVance  Szerkesztő
2018.10.04. 10:41:02
LV17
Kicsit meglepődtem a 9 ponton, én látatlanban 8-at vizionáltam.

Nemsokára jön a Red Dead Redemption 2, szóval minden időmet az fogja lefoglalni, bár ez a játék is érdekelne, de talán majd később. Már az Origins is vegyes volt nálam, nem tudom mit lehetne még hozzáadni ehhez a szériához.
Örülünk?
1. Zsolt  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 10:33:58
LV11
A világ ideje nem lenne elég ezeket végigjátszani. A kalózos rész is még érintetlenül pihen a vinyómon (season pass-szal, az összes kiegészítővel). Az egyiptomi is érdekelne, meg ez is, de túl nagyok. Sajnos szelektálni kell...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
ASSASSIN'S CREED ODYSSEY
Ubisoft
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
9/10
Pozitívum
Fantasztikusan megvalósított világ; remek témák; izgalmas játékrendszer és RPG mechanizmusok
Negatívum
Összeroppan saját súlya alatt; rengeteg bug; identitászavarral küzd

MARTIN BELESZÓL
A játék méretével kapcsolatos fejtegetést olvasva jutott eszembe a harmadik beillesztett trailer bevezető szövege, a rendező részéről. Eszerint "az alapjáték csak a kezdet", és mostantól epizodikus formában, a televíziós sorozatok szisztematikáját követve folytatják a kalandot. Aztán rögtön eszembe jutott az is, hogy a Lost óta mennyire gyűlölöm a soha véget nem érő, végtelenségig elhúzott történeteket.