.
 

PlayStation.Community

2018.10.03. 18:03 Játékteszt
16 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Les Misérables.

A magyar japanofil otakuk fiatalabb generációja talán nem is tud arról, hogy hazánkban a manga- és anime-kultúra dokumentált megjelenése tulajdonképpen Katsuhiro Otomo 1988-as Akira című filmjének, valamint az 576 magazinnak (és persze egy martin nevű hülyegyereknek) köszönhető.
Történt ugyanis, hogy hardcore videojátékosként meglehetősen hamar a különleges, egyedi csemegékkel kecsegtető japán piac felé fordult az érdeklődésem, minek eredménye egy folyamatosan táguló perspektíva lett. Így jutottam el bizonyos, akkoriban nagyon nehezen beszerezhető réteg-magazinokhoz, ezen kiadványokon keresztül pedig az ázsiai termékek egyre több aspektusát fedeztem fel. Így került a látókörömbe Otomo egész estés animéje, az Akira, ami talán az első olyan nagyfilmes alkotás volt, melyre végre a nyugati kritikusok is felfigyeltek, sőt olyan komolyan vették, hogy meghozta az áttörést.
A mozit végül Bécsben, egy akkoriban magyar fejjel elképesztő otaku-kínálattal rendelkező üzletben sikerült beszereznem, még VHS kazettán, és amellett, hogy lelkendeztem róla az 576-ban, el is kezdtem nyomozgatni az angol kiadó után, aki a lokalizálást és forgalmazást intézte.
Végül el is jutottam a megfelelő céghez, melynek eredménye egy hatalmas karton, részemre véleményezés céljából "kiutalt" anime film lett, köztük egy számomra kifejezetten kedves mozival, a Fist of the North Starral.
A FOTNS (Hokuto no ken) a manga-anime zsáner egyik nagy klasszikusa, mely különféle megjelenések formájában gyakorlatilag a '80-as évek közepe óta piacon van Japánban. Azóta mangák, animék, sorozatok, regények, élőszereplős film, és persze videojátékok is készültek belőle, azonban, dacára a sokféle kivetülésnek, a felkelő nap országán túl a téma nem igazán lett sikeres. Hogy ez pontosan minek köszönhető, én aztán nem vágom, de az okokat valahol az alaptéma részben aberrált módon brutális, véres, részben pedig bárgyú módon naiv, a nyugati kultúra számára tökéletesen idegen, jellemzően japáni tálalásában keresném.
A FOTNS ugyanis a Mad Max filmek ikonikus, poszt-apokaliptikus képi és spirituális világának újraértelmezésével próbálkozik (elég csak ránézni a félmeztelen felsőtesten viselt hokis védőfelszerelésekre és a tarajos hajakra, és már be is ugrik a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túl), egyes elemeket a legdirektebb módon átvéve, ugyanakkor hozzáadtak egy hatalmas adag, tipikusan ázsiai ízt is, mely egy átlag kelet- és nyugat-európai felhasználó számára fogyaszthatatlanul szélsőséges.

A SEGA jóvoltából most PlayStation 4-re megjelent Fist of the North Star: Lost Paradise elsőként említhető nagy erőssége, hogy nem elsősorban a hardcore otakuk, a rajongók kegyeire bazíroz, ahogy azt általában a videojátékos anime-feldolgozások teszik, hanem megpróbálja ezt a kiválóan megkomponált, de szélsőséges világot a szélesebb nagyközönség számára is vonzóvá tenni. Éppen ezért a játék történetének megértéséhez, a szereplők megkedveléséhez - vagy akár meggyűlöléséhez - nem szükséges semmiféle előzmény ismerete, ugyanis a game, ha értelemszerűen nem is egy fogásban, de minden tudnivalót szépen, lassan, érthetően beadagol, kiemelt tekintettel például az előzményekre. Gyakorlatilag a játékidő felére már minden fura név ellenére tökéletesen képben lehet bárki, hogy merről és milyen irányba fúj a sztori szele, azonban az, hogy valójában ki kivel van és merre támad, csak és kizárólag a történet végére derül ki. Így aztán a folyamatos meglepetés-faktor az utolsó képkockákig garantált!
Szintén nagy pozitívum, hogy a teljes történet a mostanában divatos "tévésorozatos" dramaturgiai és narrációs fogások alkalmazásával, fejezetekre (epizódokra) osztva fut, azaz mindvégig van egy, már a kezdetektől fogva jól definiálható "végcél", és ezt színesítik kisebb-nagyobb történések és konfliktusok, melyeket nagyon érthetően zárnak le vagy varrnak el menet közben.
A Fist of the North Star történetének főhőse egy elképesztően jól kifaragott, a maga nemében tökéletes karakter, akit Kensirónak hívnak. Ken egy titkos és nagyon misztikus harcművészeti ágnak, a Hokuto Sinkennek felkent örököse, egyfajta kiválasztott, kinek családja sem hétköznapi figurákból áll. Az egyfelől makulátlan erkölcsökkel felvértezett, rendíthetetlen, már-már bálványszerűen tökéletes férfi ugyanakkor természetfeletti képességeihez mérten hatalmas terhet cipel a vállán, mely - és ebben a tesztben a ti érdeketekben most ennél többet nem spoilerezek! - egy könnyekkel, megpróbáltatásokkal, megaláztatásokkal, szenvedéssel, kínnal, vérrel, és számtalan förtelmes halállal tarkított szerelmi kapcsolat képében materializálódik. Ken ugyanis célja érdekében, ha kell, bárkin és bármin átgázol, semmitől sem riad vissza, úgyhogy a néha már zavaróan pozitív, kimért hős egy személyben egy gátlástalan gyilkológép is. Ken mellett egyébként az összes, azaz minden egyes kiemelt (tehát saját szinkronhangot kapó) szereplő brutálisan jól van ábrázolva, jellem- és karakterrajzuk professzionális, pozitív és negatív esetben is megkapó, szóval a képzeletbeli érzelemgitár minden húrját gyönyörűen pengeti a játék.
A sors kiszámíthatatlan fintora egyébként a teljes sztorit, a teljes játékot végigkíséri, és ez egyben elvitathatatlan erőssége is: minden egyes felvonásban több alkalommal is tiszta, szívszakakasztó drámáknak és könnyfakasztó boldogságnak is lehetünk tanúi, melyek között persze ott vannak a már említett, szélsőségesen naiv japán "bárgyúságok", ugyanakkor olyan kényes témák is (nők, gyerekek, erőszak) melyeket nyugati termékekben mostanra már pedzegetni sem mernek ilyen szókimondó formában.

A Lost Paradise mechanikáját tekintve egyfajta karakterfejlődéses akció-RPG sandbox musou-kaland. A történet egy Éden nevű városban játszódik, mely a világvége-hangulathoz és állapotokhoz képest meglehetősen élhető hely, amolyan Mad Max-es Mini-Tokióhoz hasonlítható, ahol a kopott és poros neonok mellett víz, élelem, kaszinó és koktélbár is akad. A kinti világ ugyanakkor igencsak zord és persze vérlázítóan köcsög, mocskos, szemétláda, akasztani való alakokkal van tele, akik nem csak az életüket amúgy is kínnal tengető nyomorult túlélők, de Kenshiro életét is folyamatosan nehezítik, sőt mérgezik.
A sztori haladtával folyamatosan mágikus ökleinkkel kell elégtételt vennünk, ami rengeteg musou-bunyót jelent, ám még véletlenül sem annyit, mint például a téma egy-két generációval ezelőtti inkarnációjában, vagy egy tipikus Dynasty epizódban. A harcot ráadásul egyáltalán nem bonyolították túl, sőt baromira felhasználóbaráttá tették, tehát kis költői túlzással akár az egész történetet végigverhetjük egy gomb, az ütés nyomkodásával.
Viszont, ha valaki ennél többre, esetlegesen SOKKAL többre vágyik, a Hokuto Sinken kiszámítható, ritmusalapú, maximálisan látványos, titkos szuper-támadásainak kitanulásával és felfejlesztésével, tulajdonképpen egy QTE-alapú szisztémával tökéletes gyilkológéppé trenírozhatja magát, s ezzel egy dimenzióval magasabbra tornázhatja a game akciórészeinek kimaxolását. Ehhez kapcsolódik a sokrétű, de semennyire sem bonyolult fejlődési rendszer, melyben folyamatosan elnyert színes golyók lepakolgatásával tudjuk a nekünk tetsző résztulajdonságokat erősíteni. Került továbbá egy talizmán-rendszer is a programba, ami valamivel már magasabb liga, gyűjtögetéssel tarkítva, de igazából nem kötelező kunszt.
A játék egyébként már normálon is teljesen vállalható kihívást produkál, de ha egy-egy harc esetleg nem megy, a program magától felajánlja a nehézségi szint időleges csökkentését. Emellett a fontosabb harcok elbukásakor nem feltétlen kell save-ből indulnunk, mehet a sima újrapróbálás, de ettől függetlenül az életerőnkre és az azt visszatöltő itemek pótlására nagyon oda kell figyelni mindvégig, mert energiánk csak úgy magától nem megy fel, maximum szintlépéskor vagy alváskor.
Kenshiro Édenben töltött napjai első sorban Nagy Küldetéséről, azaz örökös szívszerelme viszontagságos eléréséről szólnak, ám a történet telis-tele van melléksztorikkal is, melyek egy része kötelezően, mások automatikusan, de mellőzhetően, megint mások teljesen szabadon választató, sőt elrejtett és megtalálásra váró formában érkezik. Ami nekem nagyon tetszett, hogy minden egyes mellékküldi, a legkisebb és legegyszerűbb is kis animált intermezzóval kezdődik és végződik, plusz a kötelező erkölcsi tanulságok levonásával, tehát ebben a játékban nem akad unalmas, önismétlő mellékfeladat. Ennek eredménye, hogy én például egyetlen substory-t sem dobtam félre, nem vitt rá a lelkem, sőt inkább azonnal nekik is álltam, szóval az alap szavatosság szerintem nagyon ügyesen kitolódik, köszönhetően ezeknek.
A kalandot alapállapotban, normál fokozaton olyan 35-40 óra alatt lehet végigvinni, és ebben értelemszerűen nincs benne mind a 80 substory. Nincsenek benne továbbá a szórakozásból vagy karitatív alapon végezhető szabadidős tevékenységek, melyek a játék kikerülhetetlenül vonzó, minden túlzás nélkül ZSENIÁLIS részét képezik!
Éden városában ugyanis - titkos harci technikánknak köszönhetően - embereket gyógyíthatunk (az utcán és klinikán egyaránt), bármixerként dolgozhatunk, arénaharcosként emelhetjük ázsiónkat, kaszinóban kártyázhatunk és rulettezhetünk, valamint egy teljes hostess-klub menedzselését is a nyakunkba vehetjük! Ezen minijátékok mindegyike fullosan kidolgozott móka, olyannyira, hogy el nem tudom képzelni, hogy ezek közül (legalább) valamelyikre ne kattanna rá a játékos.
A kaszinó kérem szépen olyan kidolgozott és hangulatos bulika, hogy a (többféle) pókerrel, baccarával és rulettel egy önálló játékként is megállná helyét. A hostessekkel színesített striciskedés oppárdon', menedzserkedés is állati ötletes kis okosság, főleg úgy, hogy nem csak a parkettet felügyeljük, de a lányok lelki világát is ápolgatni kell. Személyes kedvencem, a bármixerkedés meg egyszerűen leírhatatlan buli, főleg annak tükrében, hogy a párbeszédekben (visszatérő!) vendégeink élettörténete is kibontakozik, gyakran saját substory-kat megnyitva.
Mindezek mellett egyébként több kisebb minijátékba is belefuthatunk, mind a városon belül, mind azon kívül, szóval a szavatosság kérdésével kapcsolatban annyit tudok kijelenteni, hogy a kb. 35 órához mindenki gondolkodás nélkül adhat még legalább 10 órát, vagy akár többet - attól függően, ki mennyire veszik el a saját drogjában. (És ez még messze nem a platina!)
A teljes játékidőt egyébként még az eddig felsoroltakon felül is meglepően sokáig lehet emelni: beépítettek a programba ugyanis egy Achievement-rendszert, úgyhogy aki a farmolós szisztéma híve, vagy 100 különböző aspektusból növelhet mindenféle értékeket.
Az élet természetesen nem ér véget Éden városában. A roskatag falakon túl terül el a Pusztaság, ahová igen gyakran ki kell majd merészkednünk. Ezt a nyitott sandbox részt leginkább egy terepjáróval fedezhetjük fel, mely témakör szintén combos tartalommal bír önmagában. A japánosan fura irányítással szerelt buggyt hosszasan tuningolhatjuk, néha kötelező érvénnyel is, vele alkatrészeket gyűjthetünk, melyek fejlesztésekhez és melléksztorikhoz kellenek. A Pusztaságban ezen felül állandóan támadnak minket a vandálok, ráadásul nagy számban, tehát ha valaki Kent vagy az ő harci tudását akarja fejleszteni, ez kiváló terep erre. Ezen felül kocsinkkal többféle versenybe is benevezhetünk, szóval egy olyan laza 10 órát itt is el tud maszatolni az, akinek tetszik a városon túli apokalipszis, vagy célja a game kimaxolása.
A Lost Paradise látványvilágára, bár átlagost adtam, de a korábbi epizódokat - és úgy általában a musou játékokat nézve - majdnem mehetett volna a jó is. A grafika cel-shaded technikával és egy kis filctollas-festékes effektezéssel készült, minek eredmény lett a karakterek kimagasló, tetszetősen plasztikus megjelenítése. A kiemelt figurák egyenesen bődületesen jól néznek ki, mintha csak egy, a gyűjtői verziókhoz adott 1/6-os szobor lenne mindegyik. Néha annyira brutálisan éles és kidolgozott a képük, hogy szinte 8K-ban másznak le a képernyőről! A háttereknél és környezetnél ugyanakkor persze már felfedezhetőek a szokásosan japános, túlméretezett textúrák, viszont a kisfelbontású pacásodásnak nyoma sincs, tehát, ha egyes sziklák vagy falak esetleg túl homogénnek tűnek is, közelről nézve ezek is rendben vannak. Éden városa egyébiránt éjjel és nappal is nagyon fainul néz ki, és az utcák is kellően népesek... az ismétlődő karaktermodellekkel együtt is.
Itt említeném meg nagyon röviden a szinkront, amiből csak a kiemelt karakterek kaptak, de ők aztán a legutolsóig zseniálisak! Mindegy, hogy egy romlott g*ci az illető, vagy egy angyal, a japán hangsáv egyszerűen pazar! Szintúgy bődületes a teljes zenei anyag: a dupla lábdobos, vinnyogós japán metáltól kezdve a Disney indulókon át az érzelmes nagyzenekari előadásokig minden ott van a palettán, ráadásul olyan brutális minőségben szól a muzsika, hogy csak kamilláztam a PlayStation fejhallgató teljesítményén.

Ami viszont nem mindig erőssége a játéknak, az az animáció. A pofozkodásnál nincs semmiféle probléma - legalábbis addig, míg szegény Kenshiro földre nem kerül; mert hát néha azért őt is leütik a nálánál nagyobb barmok. De, amikor fel akar állni... A városban közlekedve ugyanakkor súlyosan suta mozgásokkal találkozhatunk: letipegés a lépcsőkön, totyogás zárt terekben, béna nekirugaszkodás, szerencsétlen forgás, satöbbi, satöbbi - szóval az van, hogy szerencsétlen Ken néha tényleg olyan esetlenül mozog, mintha azok a bizonyos műgyanta-szobrok a gyűjtők polcain megelevenednének.
Van ezek mellett a játékban egy halom, megint csak tipikusan japános körülményesség, ami minimum megmosolyogtató: a szoftver eleve 2 részletben ment állást a szokásos "fekete képernyővel", ami eléggé whatthefuck, de ilyen az is, amikor fel akarunk menni egy lépcsőn, és karakterünk nem egyszerűen felbaktat, hanem beszél egy ott álló őrrel, aki még rákérdez, hogy biztosan tényleg, utána töltés, és fent vagyunk. Ezért lett a játszhatóság csak jó, és nem kiemelkedő.
Nekem hiányzott továbbá a történetből némi direktebben ábrázolt erotika is, ami egy ilyen témánál talán elfért volna - ha már szövegszinten többször is megjelenik...

A Lost Paradise sok minőségi összetevője, ha nem is teljesen kompromisszummentes, de mégis fantasztikusan magas hangulatot generál, így gondolkodás nélkül dobtam rá a kiemelkedő értékelést. A játékban egyetlen perc elalibizett töltelék vagy unalom nincs: a fő sztori, a sok substory, minden egyes a bunyó, a szabadidős tevékenységek, de igazából még a cseppet komikus autóvezetős rész is élvezetes. Nagyon örülök, hogy annyi nem túl ügyes FOTNS játék után ezt most így tető alá sikerült hozni. A kiváló tartalom, a remek változatosság minden szinten, a kellemes külcsín, és az érzelmi hullámvasúton való folyamatos utazás mind-mind szinte megdelejezve odaláncoltak a játékhoz. Nem beszélve arról a talán erősen szubjektív felhangtól, hogy én aztán minden egyes rohadékot, aki például ártatlanokat abúzált, fülig érő szájjal vertem pépesre, akkora Overkill-értéket beléjük verve, ami csak a zsibbadt hüvelykujjamból kifért.
Ezt a remek játékot tehát maximálisan ajánlom mindenkinek, akit vonzanak az efféle szélsőséges, meglepően kontrasztos, erősen japános kalandok, és akiket nem riaszt vagy borzaszt el egy olyan game, melynek kulturális gyökerei nagyon távol vannak attól, amiben mi, kelet-európai magyarok nevelkedtünk.

Kiváló munka, köszönjük, SEGA!

(A szoftvert partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
16. Quentaro  PlayStation.Community tag
2018.10.07. 15:13:34
LV5
OFFTOPIC
A Valkyria után ez már a 2. játék, ami érdekelne, tök jó lenne, de egyszerűen nem fér bele az időmbe. És nincs meg az az átütő über-AAA-ság benne, amiért megvenném eltárolásra. Majd egyszer... De tudjuk mi szokott ebből lenni: Jön a KH3, az FFVII-1 éés nem rövid a sor.
A Spidey-t már elhatároztam, amint a DQXI-nek vége, az jön - külön örülök, hogy azt meg pár nap alatt el lehet intézni.
PSN: Quentaro81 http://bit.ly/GTSklubFB
15. MazaHUN  PlayStation.Community tag
2018.10.06. 11:20:35
LV6
Válasz 14. vintezis üzenetére:
Van.benne vmi szerintem is, a harc rendszere, kinézete.

Brutàl ez a game, és a cikk is;)
independent
14. vintezis  PlayStation.Community tag
2018.10.05. 10:20:17
LV3
Tudom, hogy nagyon más játékmenet, de engem a God Hand-re emlékeztet...
PSN ID: vintezis-hun
13. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.05. 07:52:07
LV22
Válasz 7. Kenshinxxx üzenetére:
Jajjj!! :D
...a többit képzeld hozzá.
12. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.05. 07:51:41
LV22
Válasz 6. Zsolt üzenetére:
Ez az egyetlen jelenet, amit láttam a filmből még a 2000-es évek legelején, és hát valamiért a mai napig emlékszek rá. :)
...a többit képzeld hozzá.
11. Itachi  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 22:14:07
LV2
Fun fact az anime introja egy szerelmes dal szövegileg.:) A LEGFÉRFIASABB SZERELMESDAL! :D
https://www.youtube.com/watch?v=hcwGzLbdHgw
ヤレヤレ、ダゼ。
10. Re-tech  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 21:12:32
LV7
Nem érdekelt különösebben,de a tesztet elolvasva és a képeket látva megjött hozzá a kedvem.Cel shaded-et imádom!
Forza Bianconero!
9. Itachi  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 19:34:18
LV2
Ejj, Annyi játék, oly kevés idő....
Érdekes, hogy a FOTNS t én a 2000 esévek elején ismertem meg, nem ez volt az anime világába a belépőm, mégis nagyon megszerettem anno és mai napig szeretem.(az én belépőm a 90-es évek elején a Tele 5 ön, majd később RTL2 n levetített német szinkronos animék voltak, shoujo és shounen, 60 as évektől a 80 asokig, varázslatos idők voltak azok, akkor még nem tudtam, hogy azok animék)
ヤレヤレ、ダゼ。
8. Richard  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 14:23:37
LV5
Ez szimpatikus! Öröm nézni benne a bunyókat!
7. Kenshinxxx  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 10:39:46
LV3
Válasz 5. ColdHand üzenetére:
Amint látod, itt van vér bőven. :D
your simple words just don't move me
6. Zsolt  PlayStation.Community tag
2018.10.04. 10:31:15
LV11
Válasz 4. ColdHand üzenetére:
Pontosan!

(ellenfél) Hahaha! Mi volt ez? Nem is fájt!
(Kenshiro) Már halott vagy.
(ellenfél) Micsodaaa? -- placcs --
5. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.04. 09:38:21
LV22
Az előző generációban volt egy FotNS demó, de rohadt vérszegénynek találtam.
...a többit képzeld hozzá.
4. ColdHand  Szerkesztő
2018.10.04. 09:37:01
LV22
Válasz 2. Burzum üzenetére:
Ebben van az, amikor a főhős szétujjazza az ellenfél mellkasát, utána az csak néz, hogy ez most mi is volt, majd lerobban a feje?
...a többit képzeld hozzá.
3. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2018.10.03. 21:42:04
LV1
Én csak amiatt találkoztam a sorozattal, hogy a youtube kommentek között sokszor beírja valaki hogy nani? Erre a válasz: omae wa mou shindeiru na ez a mém a hokuto no ken 1. részből van.

Mai szemmel már nagyon retro, különben jóféle.
asia.playstation.com www.play-asia.com
2018.10.03. 21:19:15
LV2
+1
Erről a címről mindig ez a csoda jut eszembe!:D

https://www.youtube.com/watch?v=4xRxlusrAT4
1. Zsolt  PlayStation.Community tag
2018.10.03. 21:13:02
LV11
Első találkozásom a Hokuto no Ken-nel egy ezer éves 576 kbyte játékteszt volt GameBoy-ra. Felkeltette az érdeklődésemet, és belenéztem az animébe. Nagyon bejött a dolog, kapásból végignéztem az összes részt - innen kezdődik rajongásom. Sajnos angolul nem nagyon adták ki (a mangából néhány kötetnyi jelent meg, animéből csak pár újabb OVA jött ki Nyugaton), de begyűjtöttem jó pár Hokuto-cuccot; legutóbb végre beszereztem a teljes eredeti japán mangasorozatot.
A játékokból nem sokkal próbálkoztam: psp-re megvolt egy pachinko-átirat, az egyik legértelmetlenebb játék, amivel valaha játszottam. PS3-ra viszont megvettem a Ken’s Rage 2-t, ami egy klasszikus musou (Dynasty Warriors) játék volt. Mivel pár évig pihentettem a gaming-et, mint hobbit, csak nemrég vettem újra elő. A korlátaihoz képest jó cucc, leginkább a történet és a jelenetek miatt játszottam vele, viszont mivel ki akartam platinázni, nekiálltam az online trofiknak is, ez életem legkellemetlenebb online élménye lett végül. Csoda, hogy még éltek a szerverek x év után is, kínkeservesen valami szörnyű arabokkal meg brazilokkal coop-olva lett meg az áhított pár trófea komoly szervezések és éjszakai fennmaradások után. Most már hátradőlhetek, csak pár tucat óra offline sztori mód van hátra a platináig...
Véleményem az új Yakuza Hokutóról? Ez az a játék, amire mindig is vártam, és úgy néz ki, teljesíteni fogja az elvárásokat. Még ha most nem is (nincs időm, és hamarosan jön a PlayStation Classic), de jövőre belevetem magam ismét a mad max-es világba. Hatatatata!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
FIST OF THE NORTH STAR: LOST PARADISE
SEGA
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Tökéletes a főhős és minden szinkronos karakter; szuper történet és történetvezetés; élvezetes, változatos játékmenet; függőséget okozóan király minijátékok; tipikus japáni jellemzők; őrületes zene
Negatívum
Sok suta és bénácska animáció; feleslegesen körülményes, fárasztó megoldások itt-ott; csak minimális, főleg verbális erotika