PlayStation.Community

2018.09.27. 12:08 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: eszg_
Értékeld a cikket!
Egy meggyötört elme örök ragyogása.

(A játékhoz opcionálisan használható a PlayStation VR.)

Sokszor, sok helyen leírták már, hogy a mai világban már nem lehet igazán meglepő alkotásokkal találkozni a művészetekben, legyen szó regényekről, filmekről vagy éppen videojátékról. A Transference ezt a(z amúgy nagyrészt teljesen igaz) felvetést már a bejelentésével sikeresen leoffolta, hiszen a tavalyi E3-as bemutatkozáson a projektről az égvilágon semmi nem derült ki azon kívül, hogy a Ubisoft által támogatott VR címről van szó és hogy mindenki kedvenc hobbitja, Elijah Wood valamilyen módon részt vesz a játék fejlesztésében.
Nagyjából egy évnyi rádiócsend után aztán, szinte teljesen a radar alatt maradva szépen ki is jött a cucc, melyről annyi legyen elég elöljáróban, hogy nem csak az egyik legkiemelkedőbb VR-játékról van szó evör, de a felkavaró hatású alkotás valamilyen szinten Kojima sajnálatos módon elkaszált P.T.-jének szellemi örököse is egyben. A hasonlóság oka a hasonló témaválasztás és hangulat mellett abban rejlik, hogy tesztalanyunk pontosan olyan formában stimulálja és próbálja csapdába csalni az agyad, mint ahogy azt az említett projektekbők egyedüli mementóként fennmaradt demóban tapasztalhattad.

A játékban egy végletekig elkeseredett és klasszikus őrült zsenikategóriás tudós, valamint feleségének, illetve fiának kálváriáját követheted nyomon egyfajta emlékekből épített interaktív múzeum segítségével. Az erősen narratív játékokkal szembeni ellenszenvvel viseltető gamerek számára érdemes ezen a ponton visszavonulót fújni, hiszen igen, a Transference bizony csúnya szóval élve egy klasszikus „sétaszimulátor”, melyben a teljesen anonim főszereplővel kell megfejtened a Hayes család rejtélyeit.
A játék önmagát pszichológiai thrillerként definiálja, ami nem is áll messze a valóságtól, lévén a kósza jumpscare-eket leszámítva egy végtelenül nyomasztó hangulatú rémálom főszerepében találod magad a játék elindítását követő cirka ötödik percre. A belső nézetből átélt események zömében egy teljesen átlagos apartmanban játszódnak, de már a kezdetektől fogva tudatában leszel annak, hogy amit látsz az egyfajta virtuális valóság, hiszen a szobák és a tárgyak egyaránt egy furcsa digitális torzulással rendelkeznek. Ez amellett, hogy megalapozza a nyomasztó hangulatot, azt a célt szolgálja, hogy a játékost vezesse, hiszen az egyetlen teendőd ebben a saccperkábé' két órás kalandban az lesz, hogy tárgyakat használj a megfelelő helyen. A játék zseniális módon emiatt kvázi rákényszerít arra, hogy felfedezd ezt a lassan önmagába omló virtuális teret, hiszen az átlagos horrorjátékokkal szemben itt az égvilágon semmi sem jelzi azt, hogy a szétszórt tárgyak közül melyik feltétlenül szükséges az aktuális puzzle megoldásához, és melyik egy szimpla színesítő elem.
Odafigyelni pedig már csak azért is érdemes, mert a játék nem klasszikus narratívát használ, így érdemes ráfókuszálni az elejtett megjegyzésekre és megkeresni a fondorlatos helyeken lévő audio- és videologokat, mert ha csak végigrohansz a játékon, akkor nem biztos, hogy sikerül összerakni a kirakós darabkáiból a teljes képet. Annak ellenére, hogy az egész kaland kb. ugyanabban a saccperkábé' 10 szobában játszódik egyáltalán nem jelenti azt, hogy monoton lenne az összkép, hiszen a Silent Hillből ellesett módon színes villanykapcsolók segítségével képes vagy váltani a különböző családtagok egymástól gyökeresen eltérő egyéni valóságai között, ami egyébiránt feltétlenül szükséges is a logikai feladatok megoldásához.
Ahogy egyre mélyebbre hatolsz a család tragédiájában úgy válik az egyszerű thrillernek induló kalandból egy igazán sötét utazás, melyben nem is a szkriptelt helyzetekben rendszeresen eléd beugró digitális szörny az igazán hátborzongató, hanem ahogy finoman a háttérben olyan nagyon is valós problémák bukkannak fel, mint a családon belüli erőszak, vagy a gyógyszerfüggőség. Ennél a pontnál muszáj kitérni arra, hogy a család három tagját alakító színészek beleélése milyen hatalmas mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a játék ilyen hatásosan tudjon működni. A különféle képernyőkön, illetve videologok filmfelvételein hús vér formában feltűnő szereplők remek kontrasztot alkotnak a digitális hátterekkel, ami valóban olyan érzetet kelt, mintha egy gondosan elarchivált emlékvilágban bolyonganál.

A Transference virtuális valóságban, valamint hagyományos formában egyaránt játszható, de erősen ajánlott felcsapni a PSVR headsetet, mert itt teljesedik ki igazán a játékélmény. Szinte már leírni sem érdemes, hogy egy efféle erősen immerzív hangulatú játékban mekkora előnyt jelent az, ha sikerül teljesen belehelyezkedni ebbe az eltorzult valóságba, így ha ott van a polcon a PlayStation VR, akkor feltétlenül ezen a módon kezdj bele a játékba. Szerencsére most nem kell félned attól, hogy a virtuális sétád egy kiadós behányással fog végződni, hiszen a cucc iskolapéldája annak, hogyan lehet egy rosszullét nélkül is tökéletesen átélhető színteret készíteni.

Hogy semmi ne zavarja meg az immerziót, a Transference teljesen mentes a különféle HUD elemektől, illetve a tutorial üzenetektől, ami nyilván nem hátrány a beleélés tekintetében, ugyanakkor kifejezetten frusztrálóvá válhat abban az esetben, ha a továbbjutáshoz szükséges feladat megoldása közben elakadsz. Ilyen esetben a belső hint rendszer hiányában marad a kétségbeesett és egyre idegesebb körözés a helyszínek között, ami némiképp megtörheti a lelkesedést. Kissé csalódást kelt továbbá, hogy a kezdeti ötletes feladatok helyét a játék második felére átveszik az X tárgyat vigyél Y helyre típusú feladványok, ami különösen a rövid játékidő tekintetében válik igazán fájóvá.
Mindez azonban a végeredményt tekintve vajmi keveset számít, hiszen mindent egybevetve a Transference magasan az év legkomolyabb címe, melynek hangulata beleeszi magát a bőröd alá, hogy aztán még napokig kísértsen a gondolataid között...

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: SpectreVision
Megjelenés: 2018.09.18.
Ár: 7690 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Van
Méret: 5.07 GB
Web: https://www.ubisoft.com/en-us/game/transference/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények