.

PlayStation.Community

2018.09.15. 08:06 Kedvcsináló
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Elf elfnek farkasa.

Azt, hogy számomra pontosan mit jelent az Elder Scrolls széria és hogy milyen gyengéd szálak fűznek hozzá, azt hiszem elég részletesen kifejtettem az ESO legutóbbi nagy kiegészítőjének, a Morrowindnek tesztjében. (Zanzásítva: imádom, feltétlen rajongója vagyok a sorozatnak, mely a látszólagosan kommersz fantasy felszín ellenére életem egyik legintenzívebb játék és fantáziavilág élményét adta és adja mind a mai napig nekem.)
Arra a kérdésre a feleletet, hogy a fősorozathoz képest és mint MMORPG-ként önmagában hogy állja meg a helyét szintén a fentebbi iromány adja meg a választ. (Zanzásitva: egy kiváló program, mely a gyenge 2014-es kezdés ellenére, megannyi patch és bővítés után végre elérte, mi több, meghaladta azt a szintet, amit eredetileg kellett volna nyújtania. És bár számomra hangulatában nem ér fel a fő vonulat számozott epizódjaihoz, ugyanakkor egy érdekes és szórakoztató oldalhajtásnak tartom, amibe végtelen számú órát lehet ölni amennyiben megtalálja benne valaki a számításait.)
Ennek tudatában pedig úgy érzem, fölösleges még egyszer x ezer karaktert vetni az ESO-ról úgy általában, helyette inkább rögtön fejest ugorva a közepébe, megpróbálom megválaszolni a jelenleg legfontosabb két kérdését: mi újat ad nekünk a Summerset Isles kiegészítő az alapjátékhoz képest, és azok vajh összességében mennyire bizonyulnak hasznosnak illetve értékesnek a dolgok nagy egészét tekintve?
Az ESO - akárcsak mint minden tisztességes MMORPG - bizonyos időközönként hol kisebb, hol nagyobb tartalmi újításokkal bővül, amikkel javítani hívatottak a már létező játékmenetet, próbálják befoldozni a régi rendszer hiányosságait, és úgy általában vadonatúj játékelemeket bevezetve próbálják fenntartani az érdeklődést a cucc irányába. Hozzáteendő, erre szükség is van, hiszen egy ilyen, alapvetően közösségi játékra épülő program esetében a hangsúly a már létező felhasználóbázis megtartásán és az új emberek bevonásán/megnyerésén van.
Az ESO esetében ezen DLC-k az esetek többségében kimerülnek pár új aprócska terület/térkép/dungeon hozzáadásában, amik jellemzően egyfajta játékstílusra (pld. PvP) vannak kihegyezve, esetleg bővítik a játékmenet szempontjából semmit nem érő kozmetikai cuccok (házak, ruhák, hátasok, ruhák, kísérők, stb.) listáját; ám néha, ritka, kivételes alkalmakkor már egy olyan szintű tartalmi bővítéssel gazdagodik a program, ami szinte egy új játéknak felel meg. Tavaly ilyen volt a Morrowind, most idén pedig a Summerset Isles.
És, hogy mit is értek pontosan valódi tartalmi bővítés alatt: azt, hogy ezek a kiegészítők nem szimplán csak egy hatalmas területtel bővítik az amúgy is már gigászi méretekkel rendelkező világtérképet, hanem sok egyéb lényeges hozadékot emelnek be magukkal. Új, az adott területhez tartozó fő történetszál, új mellékküldetések zsilliói, új kasztok, képességek, fegyverek, cuccok, fejlesztési lehetőségek tömkelege, új ellenfelek, és még hosszan lehetne folytatni; de még az olyan apróságok, mint a főmenü kinézete és a betanító küldetések is megváltoznak ilyenkor! No, de lássuk is akkor részletesebben, hogy mit hoz és azokban hogy remekel a Summerset Isles ilyen téren!

A legfontosabb és legizgalmasabb újdonság természetesen az új játéktér, azaz a névadó Summerset-szigetek. Ha játszottál korábban Elder Scrolls játékokkal, de a név mégsem cseng ismerősen, megnyugtathatlak, a hiba nem a te készülékedben van: a fő elfek szigetére legutoljára csak a legeslegelső ('94-es!) Elder Scrools Arena-ban utazhattunk virtuálisan, azóta maximum csak említés szintjén találkozhattunk vele a későbbi részekben.
A fő elfeknek otthont adó szigetek mindez idáig egy elzárt királyságot képeztek Tamriel világán belül, ám mióta Ayrenn királynő feloldotta a határzárakat, az ismert világ szinte összes értelemmel bíró rassza elkezdett csőstül betódulni az új lehetőségeket keresve.
Mivel a fő elfek egy igencsak büszke, makacs, és magukra mint amolyan árja fajra tekintő népség, ezért talán érthető módon rengeteg őslakosnak csípi a szemét ez a hirtelen jött multikulti. Az ebből fakadó, mind az újonnan érkezettekkel, mind az egymást közt lezajló konfliktusok sokasága lesz az, ami a táptalajt szolgáltatja fő- mind a mellékküldetések alá cselekmény szintjén.
A fő szál egyébként egy igen jól megírt és szórakoztató eseménysorozat, ami képes felmutatni pár ütősebb csavart és emlékezetes mellékszereplőt is, továbbá természetesen nem mellőzi az ötletes kikacsintásokat a sorozatot már korábbról jól ismerők irányába
Maga mint helyszín egyébként kiterjedésében nem túl nagy (a tavalyi Morrowind pl. jóval tágasabb volt, és egy Skyrim méreteiben messze fölözi), ugyanakkor kialakításában és hangulatában ez most a jobb területek közé tartozik. A szinte mindenütt teljes pompájában virágzó természet, a tiszta vizű tavak és folyók, a napsütötte, égig érő fehér tornyok világa ez. Nekem ez a mindent átható "tavasz" érzés személy szerint sokkal szimpatikusabb, üdébb és frissebb érzés, mint a fekete elfek kopár, vulkanikus gombaföldéje, amit tavalyi kiegészítővel barangolhattunk be. Sőt, a szigeteken túl még pár további, nem ezen a síkon létező mesebeli, szivárványban úszó helyszínek is megnyílnak a későbbiekben, amit látva a high-fantasy rajongók egész biztos elcsöppennek majd. Szóval a hangulat ilyen téren telitalálat.

Játékmenet szempontjából a legérdekesebb új elem a Psijic Rend megjelenése. Ellentétben a tavalyi Morrowindhez kapott Wardennel, ez a mágusfajta nem egy teljesen új választható kaszt, hanem inkább egy amolyan választható mesterség. Új karakter kreálásakor nem is választható ki mint alapstílus, a fő szálban előrehaladva nyitható csak meg, mint egy új képességfa egy már meglévő karakternek. A vele járó idő- és térmanipulálással kapcsolatos képességet inkább mondanám érdekesnek, mintsem hasznosnak, az viszont sajnos az értékéből sokat levon, hogy a kimaxoláshoz -annak egyedi mivolta okán - rengeteget kell unalmasan órák hosszat grindolni. Én személy szerint inkább maradtam a jól bevált tank típusú dragon knightomnál.

A kiegészítő legnagyobb dobása véleményem szerint azonban nem is az új Psijik vonal, hanem valami olyasmi, amit már nagyon régóta kért és követelt a közösség: a gyémántfaragás. A felszerelések farigcsálása amúgy is egy igen hangsúlyos komponens az ESO-ban (sokkal lényegesebb, mint például a fő részekben), ezért is volt annyira fájó sokáig a közönségnek, hogy pont a képességeket és statisztikákat nagyban befolyásoló gyémántokat nem lehetett egyéni szájíz szerint átalakítani. Nos, most már erre is itt a lehetőség, és habár külső megjelenésünkhöz semmi pluszt nem ad a bizsuk metszése, de azért az mégiscsak jelentős, mennyivel tovább mélyítették az egyedi karakter felépítések lehetőségeit.
A főbb újdonságokon túl pedig olyan, szinte természetesnek mondható tartalmi pluszokkal bővült a program, mint az új ellenfelek kihívások, utóbbiakból is kiemelkedik az az egyszerre 12 játékost csatasorba álltó trial, ahol pont ezeket az új monsztákat kell közös erővel megfektetni.
Nagyjából ennyit ad tehát az elfek szigete ez alkalommal, így lassan vissza is kanyarodhatunk a teszt elején feltett fő másik kérdésünkre, azaz megéri-e erre a kiegészítőre beruházni? A rövid válaszom erre az lenne, hogy igen, ugyanakkor azt is gyorsan hozzá kell tegyem, hogy amennyiben keménymagos MMORPG-snek vallod magad, úgy a kiegészítővel kapott játékidő ezúttal talán kevésnek tűnhet. A fejlesztők 30 órányi szórakozást ígérnek Summerset földjén, ami azonban csak akkor igaz, ha új karakterrel vágunk bele az elfek földjének felfedezésébe, egy korábban már felhúzott karaktert bevetve viszont ez a szám nyugodtan felezhető (ez esetben a fő történetszál végigvitele sem fog pár óránál többet igénybe venni). Ami mondjuk szerintem még így sem rossz, ám MMORPG-s mércével mérve ez talán mégis kissé csekélynek hathat. Amúgy ha ettől eltekintünk minden más tekintetben egy tisztességes iparos munka az idei fő kiegészítő, ami bőven ajánlható (mi több, kötelező) ESO veteránoknak.
És mi a helyzet az ESO szüzekkel? Érdemes-e 2018-ban ESO-zni, belevágni abba? A válasz erre szintén igen, a közösség még mindig aktív PS4-en is, hanyatlásnak szerencsére semmi nyoma, egészen könnyedén lehet csatlakozni különböző klánokhoz és csoportokhoz még akkor is, ha egyetlen barátlistánkról egyetlen ismerősünk sem játszik vele.

Viszlát a hegyesfülűek földjén!

(A játékot a forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop üzleteiben, vagy webshopjából a megadott linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
Elmélkedő - Kedvenc összeesküvés-elméleted
2018.11.18. 11:00 PlayStation.Community
137 hozzászólás
Szerző: martin
Laposföld, Illuminati, gyíkemberek, Annunakik, Mátrix.
My Brother Rabbit (PS4, PSN)
2018.11.16. 10:39 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Petunia
Lengyel szakértelem.
Fallout 76 B.E.T.A. - Első lépéseink a fullos teszt előtt
2018.11.15. 11:21 Kedvcsináló
11 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Új világ, új formula.
PUNCH LINE (PSV, PS4)
2018.11.14. 10:12 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: eszg_
A napra lehet nézni, de a bugyikra nem!
NBA 2K PLAYGROUNDS 2 (PS4)
2018.11.13. 14:49 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: martin
Az óramutató járásával ellentétes irányban.
NICKELODEON KART RACERS (PS4)
2018.11.13. 10:03 PSC egyperces
8 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Már a törpém se a régi.
Jump Force - kipróbáltuk a PS4 bétát
2018.11.12. 13:10 Kedvcsináló
2 hozzászólás
Szerző: GrayFox
A mangahősök összeütöttek.
Mozi - Bohém rapszódia
2018.11.12. 07:32 Cool-Túra
10 hozzászólás
Szerző: VictorVance
It’s a kind of magic!
Super Pixel Racers (PS4, PSN)
2018.11.11. 13:40 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
RETRO-drifter.
Disgaea 1 Complete (PS4)
2018.11.10. 10:47 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: angyalkus
Ne dobálózzatok démonpingvinekkel!