PlayStation.Community

2018.09.27. 09:37 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Petunia
Értékeld a cikket!
Egy mentális betegség szürreális ábrázolása.

Minden elismerésem megilleti azokat a fejlesztőket, akik a mentális betegségek témakörét igyekeznek feldolgozni alkotásaikban. Véleményem szerint nagyon nehéz lehet azon a határon belül maradni, ahol a mondanivaló nemcsak mély értelmű, hanem megindító is egyben, és nem csap át hatásvadász, közönséges horrorba. Az elmúlt 20 év tapasztalata alapján a műfaj abszolút mestereinek a japánokat nevezném, de az Anamorphine-t jegyző, mindösszesen három főből álló, montreali illetőségű Artifact 5 is emlékezeteset alkotott. A játék ugyan nem hibátlan, de egy nehéz témát választott, és a rendelkezésre álló eszközökkel sikerült átadni a mondanivalót a befogadó számára, mi több, a lélekig hatolni.
Már nem is számolom, az Anamorphine személyében hányadik walking szimulátoromat tudhatom magam mögött, de az biztos, hogy ez a műfaj az egyik legalkalmasabb formátum a lélekben, illetve az elmében játszódó események előadására. Sokatmondó, hogy a játék elején a program felajánlja a gyengébb idegzetűek számára a megrázóbb jelenetek kizárásának lehetőségét. Történetünk főszereplője egy fiatal, sikeres pár, Elena és Tyler, akik egy új lakásba költöznek, miután a csellista Elenát felveszi a Montreali Szimfonikus Zenekar. Az események a fényképész Tyler szemszögéből játszódnak, és két fő terület köré rendeződnek: a lakás és egy furcsa, girbegurba mentális terminál, melyek között álomszerűen váltakozó jelenetekben vándorolva közlekedünk. Megtudjuk, mi volt az a törés, ahol a pár élete kisiklott, és az egy darabjaira tört tükör részeinek összeszedegetésére emlékeztető módon lesz egyre inkább érthető a sztori.
A lakás engem egy idő után természetszerűleg a Silent Hill 4: The Roomra emlékeztetett, hiszen ahogy ott, itt is kezdett átalakulni a benne élőkön egyre inkább elhatalmasodó elmebaj tükörképeként. Dialógusok egyáltalán nincsenek. A bal analóggal mozgunk, a jobb analóggal mozgatjuk a kamerát. A jelenetek váltakozását általában az váltja ki, ha ránézünk bizonyos, fehér színben világító kulcstárgyakra, vagy más esetekben aktiválunk bizonyos történéseket, mondjuk óriási, színes virágok kikelését, vagy szobrok összeomlását, de ezeket is rátekintéssel. Többször van olyan, hogy – az elmének a lineritást sok esetben teljesen nélkülöző természete tükörképeként – csigavonalban haladunk egy folyosók által határolt térben befelé, vagy felfelé, ez ilyenkor eléggé szédítő is egyben, de azért túl lehet élni. Amit eddig nem láttam walking szimulátorokban, az a biciklizés applikálása. Az első alkalommal érdekes újításként üdvözöltem, de a harmadik-negyedik előfordulása világosan prezentálta a programozás fogyatkozásait rendkívül nehezen kezelhető volta miatt, mivel egy nagy kiterjedésű térben kellett tekerned sokszor irányt változtatva. A történetnek kétféle végződése van, egy rossz és egy kevésbé rossz, az érdeklődők lehetőség szerint mindkettőt tekintsék meg.
A bringázás kapcsán említett technikai hibák felsorolása sajnos nem teljes. Főleg a játék közepétől szinte végig jelen van a lassulás, rángatás, és a helyszín megváltozása előtt szinte mindig másodpercekre lefagy a program, csak a lépéseinket halljuk. Az új jelenetek, fejezetek előtt minden egyes egyes alkalommal körülbelül egy-két percig kell várakoznunk egy töltőképernyőre. Ezek a hibák ugyan az átélt élmény rovására mennek, de nem nevezném őket kizáró oknak, sokkal rosszabbakat is láttunk már.
Ha teljes áron nem is, de esetleges akcióban minden érdeklődőknek ajánlom a pár órás Anamorphine-t, mert ez is egy olyan alkotás, melyre – egyediségéből kifolyóan – biztosan évek múlva is emlékezni fogunk. A szoftver ráadásul PSVR kompatibilis!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Artifact 5
Fejlesztő: Artifact 5
Megjelenés: 2018.07.31.
Ár: 9190 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 10.99GB
Web: https://anamorphine.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények