.

PlayStation.Community

2018.09.07. 09:12 PlayStation Network
5 hozzászólás
Szerző: Dzson
Értékeld a cikket!
Mi volt előbb, a szörny vagy a tojás?

Ismeritek a Rainbow Moon játékot? Mert én nem ismertem. Így amikor Martinék kiraktak egy listát a választható anyagokról, rögvest lecsaptam a Rainbow Skies-ra, lévén egy megnézett videó alapján valamiféle új nagyobb címnek gondoltam. A színek, a grafika, a menü prüntyögős hangjai, és a harcrendszer ugyanis nagyon ismerősek voltak valahonnan. Később aztán realizáltam, hogy a játék egy kis német indie csapat gyártmánya, és a déja vu érzést az okozta, hogy valószínűleg merítőhálóval halásztak a klasszikus RPG játékok tavában, majd a szimpatikusabb szerepjátszó halakat belefőzték a saját kis levesükbe.
Ez a része a dolognak nem feltétlenül baj, hiszen ezzel valamilyen szinten garantált a kellemes végeredmény, csak egyrészt jó történetet még mindig nem tudtak mellé kitalálni (utánaolvasva, a Moonnak is ez volt a legfőbb negatívuma), másrészt pedig a cucc nem sokban különbözik a Moontól. Igaz, ez inkább azokat érinti, akik hajtották ama játékot. (Továbbá, utalva a leírt hasonlóságokra, hajtották a PS1 korának sikeres JRPG-it.)

A történetre visszatérve, a Skies sztorija elég nehezen indul be, olyan 40 óra játék után kezd úgymond fordulatot venni, bár az elején is van egy kisebb csavar, ami aranyos és inkább nem spoilerezem el. Persze, a 40 óra az gyűjtögetéssel és mindenféle mellékfeladatok utáni kolbászolással értendő, no és értelemszerűen rengeteg harccal.
Alapból adva van egy repülő város, Arca, és az alatta lévő Lunah nevű föld, kik lakói kölcsönösen utálják és lenézik egymást. Ebből a felső, levitáló városféléből kerül le két wannabe szörnyidomár srác a lentibe, ahol is összeköti őket a sztori, és egy varázslat egy wannabe máguslánykával. Innentől tehát hárman vágnak neki a világnak, hogy eme köteléktől megszabaduljanak.
A hármas lefedi az alap RPG-felállást, így Damion a hősködő kardos harcos, Layne a távolsági support és később tolvaj is, Ashly (kit az elején átneveztem, majd újrakezdtem a játékot, hogy megint átnevezzem, mert a név poénos volt ugyan, de gondolni kell a fiatal olvasókra is) pedig a mage, cleric, priest meg effélék keveréke. Átnevezni a fiúkat is át lehetett, illetve később a saját szörnyeinknek is adhatunk nevet, ami szerintem jópofaság.
Fejleszteni is lehet természetesen hőseinket, de a lehetőségek nem túl szerteágazóak, van erő, HP, védekezés, szerencse meg MP. Ez lehet pozitívum is azoknak, akik szeretik az átlátható és egyértelmű rendszereket, ahol nem kell fél órát elmélkedni azon, harcosunk melyik felesleges tulajdonságát tuningoljuk, ami talán nem lesz hosszútávon is felesleges. A fegyverek, ruházatok és egyéb kiegészítők variációja sem sok, viszont ezek külön-külön is feljavíthatóak a kovácsoknál a mindenféle megszerzett vagy vásárolt alapanyag segítségével, így azért nincs akkora hiányérzete az embernek.

A játék alapja a harc, és főleg a varázslat. Ez igaz minden karakterre, legyen az szörny vagy kisgyerek, mert bár lehet a sima fegyvereket (szörnyeket) használni közelharcban is, de maximum a nálunk gyengébb ellenfelek ellen, vagy ha nem akarjuk pocsékolni a kezdetben elég kevés MP-nket.
A varázslatok nem feltétlenül támadó jellegűek, hisz említettem a lopkodást, mely pénzecskét vagy ritka összetevőt szed el a célponttól, de van természetesen gyógyítós repertoár is, illetve olyan segítő jellegű mágiák, mint a harcon kívül, a világban mászkálva világítást adó (és ezzel rejtett kincseket megtaláló), vagy eme mászkálásunkat jól felgyorsító cucc. Persze nem mindent tanulhat be mindenki, és az új varázslatok megnyitásához is kell egy már meglévő varázslat adott szintre fejlesztése, plusz egy megfelelő szintű varázskönyv, hogy egyáltalán tudjunk mit tanulni. A mindenféle tojásokból (elefánt…) inkubátorban kikölthető monsterekre ugyanez vonatkozik - én például egy zöld sokszemű növényt használtam gyógyításokhoz, így a kiscsaj foglalkozhatott nyugodtan a tűzgolyók és egyebek dobálásával. Sőt, mivel ők gyorsabban fejlődnek, mint a csapat emberi tagjai, így nem csak haszontalan érdekesség a szerepeltetésük. A mágikus cuccokhoz nem utolsósorban tartozik még egy úgynevezett "expander" lehetőség is, amivel azok hatókörét lehet megnövelni. Ez a része jól ki van dolgozva a játéknak, igaz, úgy összességében eléggé egyben van a dolog, pláne, ha figyelembe vesszük indie mivoltát.

A harcolgatás, mint a képekből látható, körökre osztott, és négyzetrácsos területen játszódó esemény. Lépésekből nincs túl sok, kezdetben 3, maximum 4 mozgási pontunk lehet, amiből az utolsót kemény helyzetekben célszerű a védekezésre fenntartani, amikor is a karakterünk kevesebb sérülést szenved el, ha az ellenség beleköt, és elkezdi ütlegelni, vagy efféle.
Sajnos a feleslegesség érzése előjön viszont a varázslatoknál, de nem a haszontalanságuk miatt, hanem, mert bizonyos támadásokat nem lehet, vagy nem érdemes minden helyzetben használni. Gondolok itt arra, hogy van, ami egyszerre akár három ellenfelet is elér, de ehhez megfelelő távolságban és helyzetben kell lenni azokhoz. Persze, egy csávóra is rá lehet engedni például a több cellára működő mérgező békaesőt, de a keveset használt mágiák gyengék maradnak, hiszen a használattól fejlődik az adott varázslat erőssége (meg a ruhák, eszközök hatékonysága is), így az ember marad a 60+ szintű kőszikla dobálásnál a tizenvalahányas békák vagy egyéb látványos, de silány mágiák helyett. Ezt felismerhették a készítők is, így vannak szörnyedvények, akik részlegesen immúnisak bizonyos támadásokra, ami egy kis izgalmat hozhat a hosszútávon amúgy elég egyhangú és unalmassá váló csatákba.
Szerencsére az utakon mászkáló, vagy egyes bejáratokat, kincsekhez vezető utakat őrző szörnyek mellett random feltűnő encountereket passzolhatjuk, ha éppen nem vagyunk harci kedvünkben, mivel ha nem nyomunk X-et a felirat feltűnésekor, akkor nem kötnek belénk. A harcból való elfutást sem bünteti a játék, csak nem kapjuk meg az addig esetleg összepofozott XP-t.

Egyszóval látszik a játékon, hogy figyeltek a részletekre, csiszolgatták meg polírozgatták, de valahogy mégsem üti át az ember ingerküszöbét annyira, mint egy Dragon Quest vagy egy klasszikus Dark Cloud. Jó, a Cross-Save lehetőség és a PS Vita (is) megjelenés azt sugallja, hogy eleve hordozhatónak tervezték a dolgot, amit az ember elővesz út közben a buszon játszani legálisan, hogy lenyomjon pár csatát, amiket otthon is folytathat a nagygépen, ha a szerverre mentett. Persze azért a kötelező tápolás megmaradt, hogy a player úgy érezze, kap jó sok játékidőt, mert az erősebb szörnyeket nem tudja gyorsan lemészárolni.
Viszont ez egy becsapós rendszer, legalábbis az én véleményem ez régóta a tápolós / grindelős játékokról. Egy level 10 szörny legyőzése ugyanis kb. ugyanakkora munka és dicsőség 10-es karakterekkel, mint egy 30-as szörny a 30-as karakterekkel, és így tovább. Hiába fejlődik az ember, ha a nehezebb szörnyek csak azért vannak, hogy úgy érezze halad előre a játékban, aminek a története amúgy harc nélkül fél óra alatt letudható. Jó, persze, ez a JRPG és társai védjegye, ami hagyományőrző meg minden, de a mai világban már kevés ahhoz, hogy a tucatból kitűnjön az adott alkotás.

A Rainbow Skies szerencséje pont az lehet, hogy jól keveri a mellékküldetéseket és a felfedezősdit a harcokkal, ami elég szórakoztató ahhoz, hogy el lehessen merülni benne 2-3 órákat egyhuzamban simán. Ehhez jön még a szörnyek nevelése, az elég kemény aréna harc, és még a nehézségi szint is emelhető, ha valaki unatkozna. Sajnos a nehezebb fokozat nem jár több XP-vel meg semmivel, csupán több pénzt kapunk a győzelmeink után. Lehet, hogy amikor a csapat már szénné gyúrta magát, és csak pár luxuscikkre kell a lóvé, akkor érdekes lehet, de én hamar visszaváltottam alapra, mert nem érte meg a mérgelődés, és állandóan etetnem kellett a népet (enyhe powerboost sima ételre, vagy speciál kaja a hatékonyságért), hogy esélyes legyen a keményebb „mi van mi van mi van” jellegű encounterek ellen is. Amúgy a Bestárium szerint 188 féle ellenfélbe akadhatunk, vagy ennyi akadhat belénk kalandjaink során, bár erős a gyanúm, hogy ebbe benne van a jellegzetes „gyenge zöld ormányos, erős kék ormányos, lila ormányos boss” variálgatás erősen. Jó, ne legyünk rosszindulatúak, a szörnypaletta elég változatos, és 40 óra játék után még csak 40 valahányat fedeztem fel belőlük.

Ezeket nyújtja hát a game ezért a négy csillagos, vagyis "Remek" fokozatért. Aranyos, kedves, a harcokban szigorú, a karakterek jópofák, de nem túl érdekesek, a zenék hosszútávon idegesítőek, a szörnycsapat nevelése szórakoztató, és az egész inkább Vitára illik, mint nagy képernyőre. Az általános indie vonalból azért kiemelkedik a német alkotás, mert nem csak odacsaptak egy marék pixelt, hogy ne’ paraszt, itt a retró, vagy butították addig a grafikát, míg el nem fedte az amatőrségüket, hanem egy szépen és ízlésesen tálalt, kidolgozott fejlődési- és harcrendszert adtak, ami csak a story aspektusában gyengélkedik kissé.
Érdekes, hogy a két RPG mellett csak a Söldner-X és X2 lövöldéket jegyzi a 2007-ben alakult stúdió, ami azért ettől elég távoli stílus. Ami engem egyedül zavart játék közben, az az volt, hogy nem lehet skippelni egy animációt, csak ha már kezdetben nyomva tartjuk az L2-t. Ha elfelejtettük, akkor bizony negyedszer is végig kell néznünk egy csatában, ahogy a kétfejű gombakertész méreggel öntözi a megtámadott karaktereinket a kertjében, vagy a kis elefánt megint lelöki a mélybe szegény menekülő Damiont. Én mindenképpen ajánlom, főleg, ha nosztalgiázni szeretne valaki, és aki szerint kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi...

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játék cross-buy, tehát amint megveszed, mindhárom platformra letöltheted; továbbá cross-save, így a mentés kompatibilis mindhárom verzióval.)

Kiadó: EastAsiaSoft
Fejlesztő: SideQuest Studios
Megjelenés: 2018.06.27.
Ár: 8290 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 13.87GB
Web: http://www.rainbow-skies.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Dzson  Szerkesztő
2018.09.08. 14:35:50
LV5
Lehet, hogy a grafikusnak Hydrocephalus-szal született a gyereke, és így vezeti le a traumát.
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
4. martin  Főszerkesztő
2018.09.08. 09:14:37
LV27
Válasz 3. zodiac55 üzenetére:
Azok az amerikai rajzfilmek jutnak eszembe róla, amikor le akarták másolni az animéket.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. zodiac55  PlayStation.Community tag
2018.09.08. 09:11:57
LV11
Válasz 2. martin üzenetére:
Esküszöm, ezeknek ilyen pedofil fejük van. Azt is agyonverném, aki megrajzolta őket.
"Si vis pacem, para bellum."
2. martin  Főszerkesztő
2018.09.08. 09:08:07
LV27
Válasz 1. zodiac55 üzenetére:
Én is rühellem az ilyeneket. Mint azok a nyomorult xboxos avatárok. :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2018.09.08. 08:39:28
LV11
Bocsánat, de ezek a karakterek annyira taszítóan nyomorultak, hogy egész egyszerűen nem vinne rá a lélek a játékra, pedig elhiszem, hogy jó.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››