PlayStation.Community

2018.08.31. 09:03 Játékteszt
11 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
A magyarok tudják, hogy mitől döglik az immatérium fattya.

”Tízezer éve vívja titkos háborúját az emberiség védelmében a Császár Inkvizíciója. Éberen őrködünk a sötétségben. Az árnyak közt vadászunk. Büntetést mérünk a mutánsokra, az árulókra, és az eretnekekre. Kipurgáljuk a csillagok közt burjánzó fertőzést. Inkvizítorok vagyunk. Nem félünk semmitől...

...hisz mi vagyunk azok, akiket félnek.”


Anno a Space Hulk tesztjénél már elsírtam bánatom, hogy a Warhammer 40,000 fantázia-univerzum nagyságához mérten mennyire méltatlan a téma köré épített játékok minősége. Miközben írtam azt a tesztet megemlítettem jelenlegi tesztalanyunkat is, ami addig nem nagyon adott életjelet magáról, de pont akkor futott be a megjelenés dátumot tartalmazó trailer, így a szövegből kihúztam azt a részt. Onnantól élt bennem a remény, hogy hazánk fiai, a Neocore Games majd megmutatják, hogyan kell letenni egy igazi WH40k játékot az asztalra. Nem reménykedtem hiába, az Istencsászárhoz intézett imáim meghallgatásra találtak, de míg az egyik szemem sír, addig a másik is könnyezik.

A Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr története egy rég elveszettnek hitt Mártír nevű kolostorerőd körül bonyolódik, amiről segélykérő jelek érkeznek. Inkvizítorként feladatunk felkutatni a jelzés forrását és kideríteni, hogy mi történt a szellemhajóval, ami több évszázadig sodródott a hipertérben.
Az öt küldetést felölelő tutorialban prológusban kiderül, hogy a hajó eredeti legénységének a leszármazottait megfertőzte a káosz, a segélykérő jelet pedig azok a rejtélyes rendház gárdistái küldik, akik egy másik inkvizítort kísértek a hajóra. Küldetésünk végén sikerül elmenekülni a túlélőkkel, köztük a katonákat vezető űrgárdistával, a Mártír pedig visszatér a hipertérbe és nyoma vész. Megtalálása és titkának feltárása lesz legfőbb feladatunk. Na meg hogy ott purgáljuk ki az eretnekeket, a mutánsokat, és az árulókat, ahol csak tudjuk.
A puszta hit értelmetlen tettek nélkül.

A játék a Diablo-féle akció-RPG zsánert képviseli, azaz karakterünket madárnézetből irányítjuk, az életünkre törő ellenfeleket különböző képességek elsütésével elimináljuk, az elhullottakból kieső, vagy a ládákban heverő lootokkal pedig a felszerelésünket fejleszthetjük, illetve cserélhetjük le. Ott van még a (rang)szintlépések után kapott képességpontok elköltése a képességfánál. Nagyjából eddig tart a program rokoni kapcsolata a Blizzard klasszikussal, ezen túl már inkább egy másik játék, a Helldivers jegyei mutatkoznak meg rajta, de ne siessünk ennyire.
Legelső dolgunk inkvizítorunk megalkotása lesz, ami a kaszt, a specializálódás, illetve a név meghatározását foglalja magába. Összesen három kaszt (Védelmező, Pszi, Orgyilkos) közül választhatunk, amik a jó öreg szenthármast (harcos, mágus, íjász) képviselik, ezeken belül pedig még három irányba terelhetjük karakterünk karrierjét.
Mint említettem az első öt küldetés a tutorial lesz, amik szépen, azaz nem szájbarágósan, könnyed nehézség mellett betaníttatják velünk az alapokat, miközben egyre többet tudunk meg a Mártírról, és a kialakult helyzetről. Miután visszatérünk a saját hajónkra, még egy-két kötelező feladatot teljesítenünk kell, hogy a játék kinyíljon, de még akkor sem mutat meg mindent magából. Hogy az összes lehetőség rendelkezésünkre álljon, ahhoz haladnunk kell a történetben és akkor fog leesni, hogy a srácok valami iszonyatos mennyiségű tartalmat pakoltak a programkódba.

A játékmenet aktívabb részében a terepen fogunk vitézkedni, de a már megszokott sémába belekevertek némi fedezékrendszert is. Ahol a gép jelzi, ott gombnyomásra fedezékbe vonulhatunk, hogy onnan osszuk a purgálást, gyógyítsunk magunkon, vagy átgondolván pillanatnyi helyzetünket taktikát váltsunk. Aktív golyózápor közepette nincs sok időnk a tökölésre, mivel a fedezékek se tartanak örökké, mi több elég hamar funkciójukat vesztik. Szerencsére a kamerát a kívánt irányba fordítva egyetlen gombnyomással átkucoroghatunk egy másik objektum mögé. Könnyebb fokozaton szinte teljesen felesleges a használatuk, de a keményebb misszióknál életmentő lehet.
Minden fegyver négy gombra kiosztva négy különböző módot kínál fel a támadásra, amiknek némi időre lesz szükségük, hogy elsütés után lehűljenek és újra bevethetőek legyenek. Az alap támadások relatív hamar használhatóvá válnak, de a táposabbakat már nem süthetjük el minden másodpercben. Ezen felül a lőfegyverek túlhevülhetnek, vagy kifogyhatnak a skulóból, így egy újratöltés erejéig képtelenek leszünk támadni. A lőszer amúgy kifogyhatatlan. Ezeken túl a páncélunk is rendelkezik egy spéci támadással, aminek a használata limitált, de szorult helyzetekben rendkívül jól jöhet. Ez lehet például egy automata-lövegtorony telepítése, hologram klónok létrehozása, vagy a láthatatlanná válás. Valamint ruházatunkban van egy slot, amibe különféle eszközöket helyezhetünk, hogy a terepen majd gránátokat hajigáljunk, személyi pajzsot aktiváljunk, vagy sebzésnövelőket élesítsünk. Ezek is korlátozott számban használhatóak, valamint bevetés után le kell hűlniük, és mindez igaz a gyógyításra is, aminek az extra hatásait majd mi keverhetjük ki. Szerencsére ha hosszabb ideig megpihenünk, akkor automatikusan felgyógyulunk, amennyiben karakterünk rendelkezik olyan tárggyal, ami azt előidézi. Ezeken túl bejátszik még a stressztűrő tulajdonságunk, illetve annak kijelzője, ami, ha csökken, akkor hajlamosabbak leszünk benyalni a lassítást, a vakságot és megannyi hátráltató átkot.

A vereség nem enged magyarázatot. A győzelemnek pedig szüksége sincs rá.

Felszerelésünket nem csak a fegyverek és a páncélok alkotják, jó pár kiegészítő, implantátum megléte játszik még be a buliba. Minden eszközünk rendelkezik egy erőszinttel, egy ritkasági szinttel, fegyverek/páncélok esetén egy támadó/védekező értékkel, módosító hatásokkal, valamint egy tárgyszinttel. Nos, ha mindezt figyelembe vennénk egy eszköz lecserélésénél, akkor jó pár statisztikát kellene összehasonlítani, de szerencsére a program egy gombnyomással összeveti a tárgyak értékét és egyetlen számmal írja ki, hogy érdemes-e leszerelni a nálunk lévő cuccot, vagy sem. Mondjuk emiatt gyakran vakartam a fejem, mert nem egyszer volt olyan, hogy az új cucc értékei szemmel láthatóan gyengébbek voltak, mint a nálam lévő, mégis a cserére buzdított. És ennek az ellenkezője is előfordult. A felszerelésünket képző tárgyakat összeszedhetjük a terepről, de vehetünk a hajóhídon a kapitánytól, illetve később, ha már rendelkezünk technopappal, akkor a megszerzett tervrajzok és a begyűjtött alapanyagok segítségével készíttethetünk is magunknak.
Fontos tudni, hogy arzenálunkat csak és kizárólag két küldetés között variálhatjuk át, a helyszíneken erre nincs lehetőségünk, még akkor se, ha az inventory-ban több felszedett fegyver hever. Két szettet állíthatunk be, amik között egy gombnyomással válthatunk a terepen.

Ha már szóba jöttek a küldetések, akkor kicsit visszatérnék a tárgyak erőszintjére, amiknek az összege adják a karakterünk erőszintjét. Ez a szám szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk határozni a küldetések nehézségét. Ugyanis a missziók is rendelkeznek egy erőszinttel, aminél ha magasabb a mi szintünk, akkor könnyebb dolgunk lesz, viszont mikor a küldetés szintje magasabb, akkor meg fogunk izzadni. Ráadásul a differencia mértéke is hatással van a nehézségre. A sztoriküldetések alapból elég könnyűre vannak belőve, de aki nehezítene rajtuk, az megteheti a tutorial után. A többi mellékfeladat szintje adott. Természetesen minél keményebb fába vágjuk a lánckardunkat, annál nagyobb a jutalom is. Küldetést a csillagtérképnél választhatunk a naprendszereknél, az űrállomásoknál, és a bolygóknál, amikből nincs kevés. Emellett a történetben előrehaladva szert teszünk majd egy tarot-paklira is, amikkel – eretnekül fogalmazva – saját küldetést generálhatunk választott hatásokkal.
A teljesített feladatokért pénzjutalom, rang pont és pár tárgy lesz a jutalmunk. A felszerelést már túltárgyaltuk, a pénzt értelemszerűen a vásárlásnál használhatjuk, a rang pontokkal viszont térjünk is rá inkvizítorunk rangjának fejlesztésére, mert a már említett erőszint csak a jéghegy csúcsa.
A tudás hatalom, védd meg jól!

Tapasztalatpont nincs a játékban, illetve van, csak nem a hagyományos módon jutunk hozzá, meg értelmetlen lett volna a megszokott elnevezéssel a játékba pakolni. Egy inkvizítor, egy gyerekkorától képzett elit harcos, akit a káosz legveszélyesebb rémségeinek felkutatására és megsemmisítésére specializáltak, tapasztalatot szerez? Vicces lenne. A világ, meg maga a történet nem egy kezdő, tapasztalatlan karaktert enged az irányításunk alá, ezért nincs tapasztalatpont szerzés minden egyes leszedett ellenfél után. Már csak azért sem, mert a tápos mágusok képesek folyamatosan kisebb démonokat idézni az immatérium világából, akiknél rendesen fel tudnánk magunkat gyúrni már a játék elején.
Így a fentebb említett Rang pont lesz az, amivel feljebb tornázhatjuk inkvizítorunk rangját, ha összegyűjtöttük belőle a megfelelő mennyiséget. Ebben a tekintetben pont úgy működik, mint a tapasztalatpont. Amikor a rang egy szinttel feljebb ugrik, akkor új fegyvertípusok, készségek válnak elérhetővé, valamint kapunk egy képességpontot, amit elkölthetünk a képességfánál. Ott 16+2 képzési csomagban fejleszthetünk tulajdonságainkon a képességpontok beáldozásával.
Ezenfelül 21 jellemző értéke, három tulajdonságnak a szintje, maximum három beállított készség (értsd: passzív képesség), valamint a fent már leírt értékek alkotják azt a ponthalmazt, amiből a gép kiszámolja cselekedeteink (pl. támadás) sikerét és mértékét. Utoljára talán a The Elders Scrolls III: Morrowindben láttam ennyire összetett rendszert.

Szóval a játékmenet abból áll, hogy hajónk hídján optimalizáljuk inkvizítorunk felszerelését, majd küldetésre indulunk, aminek a teljesítése után újra a hídon ténykedünk, és így tovább. Szerencsére a megbízások nem csak annyiból állnak, hogy jussunk el A-pontból B-be miközben kiirtunk mindent, aztán mehetünk haza. Túszokat mentünk ki a kivégzésük előtt, elfogunk egy ellenséges vezetőt, védjük a pozíciónkat, miközben hullámokban támad az ellenség, kiiktatjuk a légvédelmi ütegeket, teljes purgálást végzünk a terepen, és hasonlók. A legtöbb esetben egyedül ténykedünk a terepen, de néha becsatlakoznak segítőkész gárdisták is, akik velünk együtt irtanak mindent, ami az életünkre tör. Nem tartanak ki sokáig, de legalább az ellenség figyelme megoszlik. A legtöbb helyszínt olyan környezet teszi ki, mint amilyen a tutorial küldetéseket a Mártíron. Az a csupa fém, ugyanakkor gótikus környezet az egyik küldetésnél egy űrállomás folyosóit testesíti meg, a másiknál pedig egy bolyváros alsó szektorát. De lesznek majd fagyott bolygófelszínek, eső áztatta bányatelepek, háborús övezetek, hatalmas lakótornyok teteje, vagy a városok felett húzódó leszálló platformok. Minden helyszín, illetve missziónak megvan a maga kis története, amiket a csillagtérképnél olvashatunk el. Emellett a fontosabb feladatoknál folyamatosan jönnek majd az infók a rádión keresztül, de gyakran zajlanak hosszabb párbeszédek köztünk és legénységünk tagjai között. A szöveg tartalmán túl ne várjunk semmi extrát, csupán álldogálnak egymással szemben a karakterek, mocorognak és közben jön a szöveg. A személyre szabást illetően se legyenek nagy elvárásaink. Voltaképpen csak három kiosztott díszítés között választhatunk a páncéloknál és a fegyvereknél, megváltoztathatjuk az anyaguk textúráját és a színüket.

Mit sem érne egy WH40k játék, ha nem vonulhatnánk a harcba kedvenc csatatestvéreinkkel. Maximum 4-en vehetjük fel a harcot a káosz förmedvényei ellen, de az online játékon túl offline is kooperálhatunk egy második DualShock 4 segítségével. Emellett még egy PvP szegmens is tiszteletét teszi, ahol más inkvizítorokkal küzdhetünk meg. Ha egy, vagy több társunkkal megyünk küldetésre, akkor az erőszintjeink összeadódnak, így vállalhatóbbá válnak a nehezebb megbízások. Ha úgy tartja kedvünk, akkor csatlakozhatunk egy klánhoz, vagy létrehozhatjuk a sajátunkat, majd a tagokkal kedvünkre szocializálhatunk, harcolhatunk, gyűjthetjük a dicsőségpontokat, valamint leküzdhetjük a speciális küldetéseket, amiknél a feladatra kiható döntéseket kell meghoznunk (pl. hogyan jussunk el a helyszínre, hogy szerezzünk információkat, stb.).

A fájdalom csak érzéki csalódás, a kétségbeesés pedig az elme csalódása.

Eddig minden szép és jó, de sajnálatos módon eme WH40k játék kódsoraiban is fészket vert a rontás. A legfájóbb gikszer a látvány minősége. Poligonélek recéi, valamint a vertikális szinkronizáció hiánya okozta vízszintes képvágások kaparták véresre a látóidegeimet, mindezt olyan képfrissesség kíséretével, ami ritkán tartotta magát hosszabb ideig 30fps-en. Gyorsan hozzátenném, hogy ezeket sima PS4-en tapasztaltam. Ennek ellenére volt olyan élvezetes a játékmenet, hogy simán feledtette velem a grafikai anomáliákat. Amúgy az összkép nem lenne rossz, de amint ráközelítünk inkvizítorunkra egyből oda a varázs.
Másik negatívum a kezelés, annak is a célzással kapcsolatos része. Egyrészt nehézkes a kívánt célpont kiválasztása, aki egy tömegben vitézkedik, mivel csak az az ellenfél kerül kijelölésre, amelyik felé éppen néz inkvizítorunk. Szerencsére lehet rögzíteni a célt, majd lapozgatni a delikvensek között, de ennél láthattunk már jobb megoldást is. Másrészt karakterünk képes egy-egy elfajzott leölése után elmenni tök irreleváns irányba, hogy szétcsapjon valamit, ha ujjunk folyamatosan nyomva tartaná valamelyik támadás gombját. Mert a gép úgy számolja ki, hogy a 10-20 méterre lévő ellenfél optimálisabb célpont, mint az, amelyik már készül lecsapni ránk. Ráadásul ha az alaptámadás gombját (amivel interaktiválunk is) tartjuk nyomva, akkor inkvizítorunk képes néha otthagyni a tömeget, és elmenni másfelé, hogy kinyisson egy közelben heverő ládát. Így figyelnünk kell, nehogy emberünk elkolbászoljon olyan helyekre, ahova nem kellene. A dolog szisztémájára rá lehet érezni és képessé válhatunk rutinból korrigálni, de mennyivel jobb lett volna egy twin-stick irányítás, amilyen például az Alienationben is volt. Sokkal gördülékenyebben mehetne az akció, a kamera forgatására és zoomolására (ami egy tök felesleges cucc) pedig a tapipad szolgálna. Ja, és a fedezékrendszer használata is körülményes.
Szerencsére ezekkel le is zárul a negatívumok listája, bár még megemlíteném a játék elején szereplő filmeknél előjövő apró kis hibát, hogy a hang elcsúszik a képtől. Remélhetőleg ezt (is) javítják majd idővel.
A lélek egy forma, mely a testben ölt alakot.

A Martyr nem egyszerűen egy WH40k szettingbe bújtatott ARPG. Lépten-nyomon fellelhető benne a fantázia univerzum tömény esszenciája. A párbeszédek, a leírások, az üzenetek mintha csak a regényekből ollózták volna ki őket, s ennek megfelelően ontják magukból a neo-goth dark fantasy hangulatot, amit a helyszínek is alátámasztanak a maguk groteszk, néhol horrorszerű megjelenésükkel. A folyosókat hatalmas szobrok díszítik, a padlón folyamatosan birodalmi jelképekbe botlunk, a káoszfertőzött terepeken pedig vadhús formájában csírázott el a rontás rengeteg széttépett, félig lebomlott holtestnek adva fekvőhelyet. A párbeszédeknél csak a szinkronszínészek túljátszása rondít bele némileg az összképbe, de ezt ellensúlyozza a dialógok, az üzenetek, vagy egyes rendszerek, bolygók, küldetések leírása, amikből pontosan az a világ köszön vissza ránk, ami a könyvekben is. Szó esik a csigalassú bürokráciáról, hogy egy segélykérő jelet küldő bolygónak gyakran évtizedeket kellett várni a segítség megérkezésére, átjön a vallási fanatizmus, az űrgárdisták magasztalása, és a többi "nagyon pozitív" világképet lefestő dolog. És mindezt akár magyar nyelven is olvashatjuk!
Minderre Buttinger Gergely zenéi tesznek rá még egy lapáttal. A muzsikák szépen belesimulnak szólamukkal a helyszínek atmoszféráiba és a jelenlegi helyzetbe. Ha aktívan purgálunk, akkor belendül a zenekar, ha elfogytak egy időre az eretnekek, akkor visszahúzódik és lágyabban húzzák. A hangokról sajnos nem tudok se kiemelkedően jót, se rosszat nyilatkozni, mindennek megvan a maga hanghatása. A szinkronhangokat már említettem, de amellett, hogy egy-két színész túljátszotta a ráosztott szerepet akadnak igen jó megszólalások is, ilyen például technopapunk orgánuma.
Összegezvén elmondhatjuk, hogy hangulatilag a leghűbb WH40k játékot kaptuk meg a srácoktól.

A siker emlékezetes, a bukásra csak emlékeznek.

Akkor milyen is lett a Warhammer 40,000: Inquisitor - Martyr? Az eredeti PC-s verzióhoz mérten butított grafikával, instabil képfrissességgel, v-sync hiánnyal, valamint nehézkes célzással rendelkező akció-RPG játék, amely mély karakter-rendszert tartalmaz, a küldetések száma gyakorlatilag végtelen és amiben igazi WH40k-s hangulatban masírozhatunk csapattársainkkal úgy online, mint offline. Mindezt magyar felirat mellett! A játékkal – feltételezhetően – nem rövid időre terveznek a készítők, illetve a kiadó, mert egyrészt a játék honlapján fel vannak tüntetve az érkező eventek, amik új helyszíneket és küldetéseket hoznak magukkal, másrészt vásárolható a játékhoz egy szezonbérlet is a jövőben érkező DLC csomagokhoz.
Összességében jó és élvezetes játék a Martyr, a grafikai anomáliákat – amik leginkább a sima, mezei PS4-en jönnek ki – remélhetőleg hamarosan javítani fogják. WH40k rajongóknak kötelező darab – ők nyugodtan hozzáadhatnak egy pontot az értékeléshez –, de az ARPG zsáner kedvelői sem járnak vele rosszul. Többed magunkkal játszva nehezebb fokozaton válik igazán emlékezetessé a játék, hisz úgy jön át leginkább a világ hangulata, a nagyobb sikerélmény és a jutalom. Voltaképpen csak azok tartsák távol magukat tőle, akiknél a poligonélek recéi és a gyengébb framerate instant retinaleválást okoz, valamint nem bírják az izometrikus nézetű játékokat.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. ALF22  Son of Liberty
2018.09.05. 15:15:47
LV26
Válasz 9. hunlogi üzenetére:
Korábban én mindig azt a nagy daralast láttam tuben. Azt se tudtam mi folyik a képernyőn
10. ColdHand  Szerkesztő
2018.09.05. 08:14:16
LV22
Válasz 9. hunlogi üzenetére:
A célplatformon (pc) nincs gond a játékkal, ha jól tudom. Jól néz ki (maxon) és az irányítás is problémamentesebb a billencs-rágcsáló kombóval. Szóval remekeltek a srácok, de a konzolport...

...mindegy. Fő, hogy élvezzük a purgálást. :)
...a többit képzeld hozzá.
9. hunlogi  PlayStation.Community tag
2018.09.05. 06:45:19
LV1
+2
Beletettem jó pár órát a játékba és egyre jobb! Sőt! A stroy nagyon autentikus és érdekes, a harc meg 450-től teljesen más mederben folyik majd! Olyan zúzdába lehet belecsöppeni hogy az ész megáll.

A neocore-s srácok hatalmasat akartak alkotni, ami majdnem össze is jött nekik, de csak majdnem.... A D3 irányítás mechanikájáért ordít a játék,illetve technikailag rendbe kell tenniük.
8. ALF22  Son of Liberty
2018.09.03. 19:49:25
LV26
Válasz 7. ColdHand üzenetére:
:)
Ha jól láttam a futást is megoldották. Nem kell szettorni a kart a folyamatos nyomással.
7. ColdHand  Szerkesztő
2018.09.03. 18:41:39
LV22
Válasz 6. ALF22 üzenetére:
Oda valahogy nem kívánok visszatérni.
...a többit képzeld hozzá.
6. ALF22  Son of Liberty
2018.09.03. 12:44:48
LV26
Off
Space hulk deathwing most frissul. Gondolom az új palyaval
5. ColdHand  Szerkesztő
2018.09.03. 08:07:42
LV22
Válasz 4. ALF22 üzenetére:
Kicsit olyan, mintha jobban be lenne döntve, mint kellene. De pikk-pakk megszokható.
...a többit képzeld hozzá.
4. ALF22  Son of Liberty
2018.09.03. 00:15:17
LV26
Csak a w40k miatt erdekelne. De majd kesobb. Stream alatt a kameranezettel volt kulonosebb gondom.
3. PDHiv  PlayStation.Community tag
2018.09.02. 20:40:25
LV1
A rece nem zavarna, de a framedrop igen. A műfaj a kedvencem.
2. ALF22  Son of Liberty
2018.09.01. 13:00:03
LV26
Este ledz idom atolvasni.
1. hunlogi  PlayStation.Community tag
2018.08.31. 16:40:16
LV1
Fasza lett a teszt és a játék is az!!!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WARHAMMER 40,000: INQUISITOR – MARTYR
Bigben Interactive
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Igazi WH40k érzés; online/offline többjátékos módok; mély karakter-rendszer; magyar nyelvű feliratozás!
Negatívum
Grafikailag kritikán aluli port; macerás célzó- és fedezékrendszer

MARTIN BELESZÓL
Számomra ez a játék csak egy újabb elfecsérelt lehetőség a WH40K világában... (szomorú mosolyka) Gyanús, felülnézetes, koromfekete, mütyürgrafikás, bénán kódolt, konzolidegen alibizés.