.
 

PlayStation.Community

2018.08.28. 09:02 Játékteszt
16 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Kopottas rejtvényújság a harmincas évekből.

Ha az ember (majd feltétlenül írja be valami okostóni kommentnek azt az ostoba "legendát", miszerint "ha"-val nem kezdünk mondatot) elég régóta forgolódik a videojátékok világában, akár hivatásszerűen, akár hardcore playerként (esetleg együtt a kettő), bizonyos cégek munkássága már-már Pavlovi reflexekhez hasonló folyamatokat indíthat be nála. Szinte elég csak látni, ahogy felvillan az ismert céglogó, és már tudjuk, hogy a továbbiakban mire számíthatunk. Számomra a szó legszorosabb értelmében ilyen stúdió a Rebellion Developments.
A Rebellion nagyon sok éve velünk van már. Eszméletlenül sok játékot tető alá hoztak, melyek között jobbak és gyengébbek egyaránt akadtak. Övéké például az utóbbi idők terméséből a Sniper Elite széria, a Zombie Army Trilogy, a Rogue Trooper Redux (teszteltem), valamint a PS3-as Shellshock 2: Blood Trails is, ami valami "misztikus" indokból szintén nekem jutott annak idején.

Amikor azt mondom, hogy Rebellion játékait messziről fel tudom ismerni, nem feltétlenül arra a zugköltői metaforára gondolok, hogy 7 pontosnál erősebb alkotást ők akkor sem tudnánk letenni az asztalra, ha a komplett stúdió a feje tetejére állna és úgy citerázna 4K-ban, miközben a stúdiófőnök egy trombitát dugna a popsijába, majd elfinganá D mollban a La Marseillaise-t.
Az ilyen csapatok munkáit példának okáért már a tipikus, végtelenségig ismétlődő grafikai stílusról is azonosítani lehet, vagy még inkább bizonyos jellegzetes játékmechanikai megoldásokról. Ezek miatt hiába játszódik egyik game Vietnam dzsungeleiben, a másik a szarrá bombázott Berlinben, a harmadik pedig egy idegen bolygón, mindegyik ugyanúgy fest, mindegyik ikertestvére a másiknak, sőt minden karaktert ugyanaz az anya szülte - pont, mint ahogy Michael Bay a filmjeit rendezi az anyahajókról felszálló vadászgépekkel, a harcba vonuló tankokkal, és a szélben bőszen lobogó amerikai zászlóval.

Mindig. Minden. Ugyanolyan. Csak a festék színe más.

A Rebellion legújabb játéka a PlayStation 4-re is most debütáló Strange Brigade, mely annak ellenére sem a Sniper Elite, vagy a Zombie Army Trilogy legújabb epizódja, hogy egy trailer vagy pár screenshot alapján esetleg erre lehetne asszociálni. A Strange Brigade ugyanakkor szintén külső nézetes lövölde, tehát az alapstílusuktól nem kalandoztak messzire a srácok. Igaz, van egy fontos újítás, ugyanis most a mászkálós lövölde helyett a (multiplayer) horda-shooter zsánerbe neveztek be.
A Strange Brigade története a boldog harmincas évekbe (Art déco, babos kendő hajráfként, magas derekú extra bő nadrág, ballonkabát) repíti vissza a játékost, amikor is egy csapat "fura figura" amolyan Charlie angyalai stílusban kap megbízatást egy adóvevőszerű beszélő doboztól, hogy nézzenek a körmére egy ásatás alkalmával elszabadult és azóta igen durcásan tomboló, egyiptomi illetőségű boszorkánynak. Istennőnek? Szellemnek? Mindegy.
A négytagú csapat mondjuk csak 50%-ban nevezhető különösnek, két férfitagja ugyanis, egy sármos(?) archeológus (Archimedes de Quincey) és egy szigorú(?) katonatiszt (Frank Fairburne) annyira sablonos, hogy az már szinte fájdalmas. Akad a brigádban viszont egy érdekes kishölgy, aki leginkább a '30-as évek propaganda-poszterein bicepszet mutató, amerikai gyári munkás nő stílusát idézi (Gracie Braithwaite), és egy bennszülött kenyai harcos (Nalangu Rushida), akire viszont legalább tényleg rá lehet sütni csont nélkül, hogy különös.
A karakterek küllemükön túl sokban nem különböznek egymástól, maximum annyiban, hogy mindegyiknek van egy passzív erénye (pl. gyorsabban töltődik újra a gránátja, vagy gyorsabban fut). Emellett másféle formában érvényesül a hozzájuk rendelt speciális támadás, bár ez a későbbiekben babrálható. A fejlesztők ráadásul annyira nem tartották érdekesnek őket, hogy ha történetesen multiplayer módban játszol, és többen választják ugyanazt a figurát, még a színük vagy ruházatuk sem változik meg - igen, akár 4 darab pontosan ugyanolyan Gracie Braithwaite is szaladgálhat a képernyőn. 2018-ban. Cool, ehh?

A stílus tehát "fejtörős horda-shooter". Ez a zsáner - mínusz fejtörők - konzolos vonalon meglehetősen későn (legalábbis a PC-hez képest) lett divatos, ráadásul PlayStation gépeken még később, hisz előfutára, a brutálisan közkedvelt Left 4 Dead valamikor 2007-ben jött ki, de csak Xbox 360-ra, PS3-ra nem. A 2011 szeptemberében debütált Warhammer 40000: Space Marine ugyanakkor már tartalmazott egy nagyon csecse kis co-cop horda-módot, mostanra pedig már szépen elterjedt a "végtelenített" lövöldék kategóriája, olyannyira, hogy 2018-2019-re legalább 5 ilyen stílusú game megjelenését jelentették be PlayStation 4-re.
A Strange Brigade lehetőségeit tekintve 1-4 playeres kooperatív sztori-móddal és szintén 1-4 playeres horda-móddal szerelt játék, de tettek bele pontszámalapú Score Attack szisztémát is.

A sztori módban, ha jól számoltam 9 pályán keresztül űzzük az egyiptomi boszorkányt, egyre közelebb kerülve hozzá. Kerekecske-dombocska, hegyecske, völgyecske, folyópart, ásatási helyszín, romos... romok, barlangok, és az elmaradhatatlan földalatti kazamaták várnak rád, melyek közé talán a legutolsó 2 helyszín hoz némi felüdülést.
A sztoris pályák, bár képüket tekintve eltérnek egymástól, felépítésüket nézve centire ugyanolyanok. Centire. Tényleg. Minden esetben adott egy nagyméretű kádra hajazó, szinte teljes egészében belátható "katlan", mely olyan, mintha egy túlbonyolított, semennyire sem életszerű labirintust formázott volna valaki egy homokozóban.
A startponttól elindulva folyosók és járatok tucatjait kell(lene) bejárni, melyek mindegyike rejt valami fontos vagy mellékes dolgot. A mellékes bónuszok lehetnek a vásárláshoz szükséges pénzösszegek, gyűjthető cuccok, extra tárgyakat rejtő fejtörők, a kihagyhatatlan utak pedig a továbbjutáshoz szükséges logikai feladatokat, esetleg kapcsolókat tartalmazzák. A kismillió, körbe-karikába kanyargó, gyakran egymás körül tekeredő, egymásba torkolló, egymás mellett, alatt vagy felett vezető, (robbanó) csapdákkal tarkított út bejárása nagyjából félúton egy speckó kulcs megkeresésével folytatódik, majd végül egy kisebb arénaharcban végződik, ahol a ki- és bejárat lezárul, majd persze megjelenik a boss, akit le kell győzni.
Némi érdekességet visz a dologba a már említett iszonyatos rejtvényhalmaz. Én akciójátékban ennyi és ennyiféle fejtörőt még biztos nem láttam: van ikon-sorrend kitalálós, sorbarakós, rálépős-kapcsolós, beforgatós-kirakós, csővezetékes-forgatós, kapcsoló-húzogatós, lámpa-meglövős, és még ki tudja hányféle fejtörő, melyek között ráadásul akadnak meglepően komplikáltak is, bár ezek szerencsére soha nincsenek kapcsolatban a továbbjutással. Egy idő után ezen rébuszok száma egyébként elkezdhet kissé terhessé válni, főleg azért, mert a velük töltött idő megtöri haladás és harc egészséges ritmusát.

Ez így leírva nem tudom, hogy hangzik, de a gyakorlatban meglehetősen gázossá érik. Igazából, ha 2 pályát megcsináltál, akkor már mindent láttál a Strange Brigade-ben.
Ha egyedül játszod a kalandot, hamar bele fogsz unni a keringésbe, kapcsolgatásba és fejtörőzésbe, főleg annak fényében, hogy a pálya kijárata mindvégig ott volt előtted pár "utcányira", csak a hozzá vezető utat komplikálták meg oly módon, mint egy kacskaringós gokartpályát, amin nagyjából 45 perc végigmenni még úgy is, hogy nem kerestél meg mindent, csak a minimálisan legszükségesebb dolgokat. Kissé amolyan "időhúzás" jellege lesz a kincskeresésnek.
Kicsit más a helyzet akkor, ha kooperatív multiplayer formátumban játszol, hisz ilyenkor általában mindenki csatangol össze-vissza, mint Forrest Gump a dzsungelben, és igyekszik találni, felfedezni, vagy kinyitni valamit - és mivel ilyenből akad dögivel, mindenkinek juthat siker.. Plusz, mindenki vadul gyilkolja a zombikat, csontvázakat és múmiákat, ami az idő-faktort is befolyásolja.
Igen ám, de a pálya harmadát jelző kristály megnyitásához (eltüntetéséhez) minden jelen levő playernek egyszerre oda kell gyűlnie, ergo ha olyan társakat fogsz ki, akik közül csak egy is elhatározza, hogy ő most akár az élete árán is kinyitja például a kirakós ajtót, és másfél órát b@szakszik vele, akkor addig nincs továbbjutás. (Külön Muppet Show, amikor egyszerre ketten próbálnak kirakni valamit, agyonvágva a másik munkáját.) Mivel in-game írásos üzenetküldésre nem találtam opciót, hogy legalább jelezni tudjam, "erre gyertek, itt az exit", így ez a nem túl okos megoldás idegölő fennakadásokat és Quit Game szituációkat eredményezhet.
(Itt tartom fontosnak megjegyezni a korrektség jegyében, hogy jártam olyan pályán is, ahol találkoztam (egy darab) igen jópofának tűnő, "trükkös" bossharccal. Ezt a mechanikát láthatóan arra tervezték, hogy négyen egyszerre legyenek a mapen és szervezetten együttműködjenek. Abból kifolyólag viszont, hogy a 4 player értelemszerűen nem mindig biztosított, úgy kellett a dolgot megoldani, hogy 1 vagy 2 személynél is működjön. Nos, itt éreztem azt, hogy sajnos ez a fajta kompromisszum szavatolta ugyan az üzembiztosságot, de egyben meg is ölte a szárnyait bontogató egyediséget.)

A horda-mód ugyanakkor a megszokott módon működik. Az ellenfelek hullámokban támadnak a szintén arénaszerű placcokon, a végtelenségig. Amikor a szabott számú ellenség mindegyike a fűbe harapott, rövid intermezzo után folytatódik tovább a gyilok és a kergetőzés, időnként pár erősebb ellenség vagy miniboss beiktatásával.
Annyi okosság került viszont a dologba, hogy lehetőleg folyamatosan pénzt kell gyűjtenünk, amivel erősebb, hatékonyabb fegyvereket tudunk vásárolni. A pénzzel itt szintén lehet ajtókat nyitogatni, melyek mögött dettó fegyverek, esetleg fegyver-tuningok lapulhatnak. Az elesetteket persze fel lehet éleszteni, ameddig 1 player is életben van.
A multiplayer (kooperatív) játékról elmondható, hogy meglepően stabilan működik. Akárhányszor is léptem be valakihez, a karakterválasztás után fél perccel már pazaroltam is a lőszert. Emellett a game soha nem akadozott vagy késett... bár a béna hitbox miatt ez utóbbit talán észre sem vettem volna.

Lövöldözős szoftver lévén a legfontosabb, mindent felülíró dolog maga a gunplay mechanikája és működése, amit sajnos nagyon gyatrán sikerült megoldania a Rebellionnek. (Nem mondom, hogy meg vagyok lepve, a náci zombis cucc után ez szinte várható volt.)
Egy jó, hangulatos, dögös, zorall lövöldében ugyanis, mint amilyen a PS2-es Black, a Killzone, vagy a már említett Space Marine volt, nem csak a fegyver súlyát és viselkedését érzékeltetik brutálisan élethű módon, de a lövés és a találat fizikáját is. Tudod, ezek azok a játékok, melyeknél szinte sajnálod a szegény ördögöket, ahogy telibe kúrja őket a golyó, beleszakít a húsukba, megtántorítja őket, fröcsköl a vérük, megbotlanak, térdre esnek, kibillennek az egyensúlyukból, és még sorolhatnám ezeket a hihetőnek tűnő effekteket, miközben te kajak behaluzod, hogy füstöl a kezedben a gyilkos puska, amit már alig van erőd tartani.
Nos, a Strange Brigade-ben ilyen nincs. Az ellenfelek és a lövedékek két külön dimenzióban léteznek, és amikor találat van a képernyőn, akkor nem a figurát találod el, hanem az "auráját", amin a golyó kvázi szétplattyan. Ezt a béna céllövölde-hatást csak tovább fokozza, hogy a fegyverek szinte súlytalanok, ráadásul a hangjuk is inkább hasonlít búcsúban használatos légpuskára, mint mondjuk egy dupla csövű, patronos vadászpuska fülsüketítő dörrenésére.
Fokozza mindezt a fegyók elképesztő pontatlansága, ami miatt a pufogtatás még inkább céllövöldéssé válik, s ami már csak azért is bosszantó, mert a muníció mennyisége láthatóan direkt úgy van kalkulálva, hogy nagyon be kelljen osztani, mert állandóan ki- és elfogy.
Az arcpirítóan gyenge gunplay egyébként minden fegyvernél áll, melyek között igazából egyet sem találtam, amelyik valóban kielégítő lett volna - még a megszerezhető tuning-ékkövek használata esetén, vagy a 4 alapmodellt követő "extrák" megnyitása után sem. (Itt szokták ugyebár beszúrni, hogy miután az ombre kiplatinázta és kimaxolta a stuffot, már tök hatásosak lettek a fegyverek.) Az egyik nem sebez eléggé, a másikat lassú tölteni, de összességében mindegy, mert legtöbbször úgyis luftot lövünk, nem az ellenfeleket. Komolytalan.
Nem beszéltem még a speckókról. Ezek nem túl látványos "szupertámadások", melyeket lelkek gyűjtögetésével lehet aktiválni. Nem hazudom azt, hogy nem használtam egyiket sem, de a kenyai csaj "tömegbe ugrós" csapása például olyan, hogy egy kb. 2 méteres sugarú körben hatásos csak. Igazából szorult helyzetben elsütöttem párszor, de építeni rá nem mertem.
Részben a látványvilághoz, részben a játszhatósághoz, részben pedig a gunplay már említett picsafüst mechanikájához kapcsolódik az animációk minősítése is, ami időnként talán még botrányosabb, mint a bazári céllövölde.
Az ugrásnál például nem csak karakterünk vetődik előre, hanem maga a kép is megindul egy kis "csőeffektussal", melynek hatására minden gurulásunk egy kicsit közelebb visz a hányingerhez. Tovább erősíti a kellemetlen élményt a tény, hogy fegyvereinkkel csak és kizárólag "célzó nézetet" használva lehet lőni, csípőből nem (vagyis nekem nem sikerült sajnos), így néha igen "érdekes" kameramozgást eredményez, ha gyorsan akarunk vetődni, majd tüzelni.
Akad a játékban egyébként kézitusa is. Kifejezetten "bájos" (nem az), amikor a megfelelő billentyű lenyomása után a program megpróbálja hirtelen lejátszani a fix kamerás ütés- vagy rúgásanimációt, majd gyorsan képet váltva betájolni a győzelmi lobogó módjára elszálló ellenfelet, akihez még oda kell szaladni és kivégezni. Nagyon mókás látni viszont, amikor mondjuk minibosst vagy bosst akarnánk melee-zni, mert szegény program ilyenkor nem tud milyen animációt bevillantani, ezért emberünk leginkább csak árnyék-bokszolja a semmit. LOÁL János, de tényleg.
A játék mentségére legyen mondva, egy dolog szuperjól működik: ez pediglen a gránátdobás. Na, az legalább oda megy és ott robban, ahova szánod.

Magát a grafikát értékelve sem szolgálhatok nagy bejelentésekkel. Van a játék elején egy-két villanás, a fás-bokros, folyós-sziklás külső helyszíneknél, ahol egy-egy pillanatra pofásan fest a Strange Brigade, de minden más esetben fájóan középszerű, vagy még kevesebb minden.
Egy esetben például csatlakoztam valakinek a játékához, de nem néztem, éppen holt tart. Mire végigvittük a pályát, csak a boss láttán döbbentem rá, hogy én ezt a szintet én már csináltam, annyira jellegtelen volt a barlangos map.
(Fontos adalék továbbá, hogy alapbeállításon a kamera PS4 Pro konzol / 4K tévé esetében is gyakorlatilag borzalmas módon húzva a képet fordul, amitől tényleg, de tényleg a hányinger kerülgetett. Legnagyobb szerencsémre aztán megtaláltam a menüben az Unlock Framerate opciót, amitől ez a hiba megszűnt. Nagy szerencséje ez a játéknak, mert ellenkező esetben valahová 2 pont magasságába lőttem volna be az értékelőt.)
A zenéket még csak meg sem jegyeztem, bár mintha szólna valami indulószerű izé. A fegyverek ócska hangját már említettem. Ami viszont nagyon tetszett, az a sztorit "korabeli" stílusban mesélő, mindvégig poénkodó, mókázó, viccelődő narrátor, aki tényleg visz egy nagy adag színt a langyos pocsolyavíz hangulatba.
A szavatosság kapcsán még amit el tudok mondani, hogy a készítők láthatóan arra bazíroztak, hogy a kedves vásárló újra és újra nekifut majd a pályáknak: egyszer a végigjátszás (kb. 8-9 óra), egyszer a gyűjtögetés, egyszer az összes fejtörő, egyszer meg a Score Attack abszolválása miatt. Hát, ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a gyűjtögetéssel ugyan meg lehet nyújtani a játékidőt, de nekem már kétszer megcsinálni ugyanazt a pályát is kínszenvedés volt, még csapatban is, amikor meg egyedül gyűrtem, nem is volt erőm egy nekifutásra végigülni a mapet, félbe kellett hagynom és később folytatni.

Nagyjából egymilliószor leírtam már, hogy tudom, mit jelent az olvasóknak az 5 pontos értékelés. Azt, hogy ez egy 1 pontos szemét sz@r játék. Nem, nem az.
A Strange Brigade egy totálisan középszerű, tagadhatatlanul elmaradott eszköztárral dolgozó lövölde, ami sem külsőségeiben, sem pedig belső értékeit tekintve nem képes izgalmas, uram bocsá' egyedi megoldásokat felmutatni. Néha előjönnek jó pillanatai... és ezzel kifújt.
Színtelen, szagtalan, íztelen. Egyszerűen csak van. Létezik. Üzemel.
Kalandjátéknak a pályák speciális "teknő" kiképzése és az indokolatlanul halmozott fejtörő miatt nem nevezhető, azaz ez nem egy Uncharted, nem Tomb Raider, és nem is egy kincskeresős Indiana Jones. Pörgős, izgalmas horda-shooternek ugyanakkor kicsit túlkomplikált és nem eléggé folyamatos, túlságosan szakadozó ritmusú.
Élvezetes, hangulatfokozó pillanatai szerintem csak és kizárólag egy jól működő, esetleg összeszokott és kommunikáló team esetén jöhetnek elő - nagy számban mondjuk akkor sem. (Viszont kizárólag emiatt megadtam neki az Átlagos értéket.) Ahhoz azonban nem elég minőségi és tartalmas a cucc, hogy én például bátran merjem ajánlani akár egyetlen haveromnak is, pár multiplayer menet reményében.
A legjobban talán mindenki egy jövőbeli, ingyenes PlayStation Plus megjelenéssel járna. Akkor lehetne mondani, hogy "letöltöttük a haverral, végigjátszottuk, egynek elment".

(A játékot partnerünk, a Magnew Kft. biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából meg is rendelhető e linkre bökve.)
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
16. martin  Főszerkesztő
2018.09.04. 20:35:10
LV27
Válasz 15. sting üzenetére:
Játszottad? Bővebben?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
15. sting  PlayStation.Community tag
2018.09.04. 16:24:31
LV1
Titkon a Left 4 Dead coop élményt láttam az egészbe bele, tévedtem!
Pedig, szeretnék már a Destiny világról végleg lejönni...
14. martin  Főszerkesztő
2018.09.02. 10:14:05
LV27
Válasz 11. Janinja82 üzenetére:
Csak az a "baj", hogy egy jól összeszokott baráti csapat bármilyen játékkal kiválóan szórakozhat. De ez itt nem a játék, hanem a csapat érdeme.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
13. martin  Főszerkesztő
2018.09.02. 10:12:41
LV27
+1
Válasz 12. mentoloshypo üzenetére:
Ráadásul ott a Warframe, amit csak meg kellett volna vizsgálniuk működő mechanika szempontjából - ha már látványban meg sem képesek közelíteni azt a minőséget.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
12. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.09.02. 08:53:28
LV28
+1
Már a puszta létjogosultságát sem értem ennek a játéknak, az első trailerből leszűrhette bárki, hogy max 5-6 pontos kategória lesz.
A Sniper Elite sorozat sem tartozik az elit kategóriába, de még egy közepes folytatással is jobban jártunk volna, kár volt a Rebellion-nak erőltetni ezt a hülyeséget. Ennél többre lennének képesek.
11. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.09.02. 00:23:32
LV3
Válasz 9. martin üzenetére:
A videón nagyon jól szórakoztak és együtt működtek. Az nagyon megfogott. Meghát imádom a horda módokat. A Binary Domainban is mindenki szidta én imádtam ott is. Inkább legyen aki még megveszi a haverok közül
10. martin  Főszerkesztő
2018.09.01. 18:09:14
LV27
... ja, és ha kilép a host, soha nem jön össze a migrálás.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
9. martin  Főszerkesztő
2018.09.01. 18:07:58
LV27
Válasz 8. Janinja82 üzenetére:
Egyszerűen az van, hogy nehézkes. Lehet, hogy videón jobbnak tűnik, nem az.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.09.01. 17:08:01
LV3
Aláírom amit a cikkben mondtál és igen, csak értelmes csapattal lehet neki állni akik kommunikálnak és hajlandók az együtt működésre. Mivel egy debil miatt megakad a másik 3 társ a fejtörők miatt. A cikkben ugye írtad mennyi mennyi hibája van hasonlítgatad nagy játékokhoz elemeit. Mégis ami miatt érdekel az az, hogy mint mondtad nem 1 pontos szemét hanem középszerű játék jó pillanatokkal. Amit remélem a haverokkal meglelünk.
Jó lett a teszt!
7. martin  Főszerkesztő
2018.09.01. 15:18:44
LV27
Válasz 6. Janinja82 üzenetére:
Sok sikert hozzá.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.09.01. 15:14:55
LV3
Néztem videót ahogy nem összedobott hanem haverok játszanak és bitang mód tetszik
Szóval beszerzem :)
5. martin  Főszerkesztő
2018.08.29. 10:39:28
LV27
Válasz 4. VictorVance üzenetére:
Tegnap kínomban visszatértem a játékhoz, hátha.

Egy olyan pályát csinált a host, amin én már jártam. Elérkeztünk a mid-stage fejtörőhöz, mely során 7 darab lámpát kell meglőni a megfelelő sorrendben. Ha elrontod újrázol. Elkezdtem csinálni: a 4 playerből 1 rájött, mit szeretnék és beállt mellém figyelni. A másik 2, mint két degenerált barom idióta lődözte a lámpákat és nem vette észre, mégis mi a büdös franc is történik. Ütöttem, rúgtam, lőttem őket, próbáltam tudtukra adni, hogy hagyják már abba... de nem. Kiléptem.
Na, mondom oké, egy legutolsó próba. Új pálya. Szépen menetelünk hárman, megint mid-stage pont, erre a host elmegy AFK-ba és nem csinál semmit. Lőjük, rúgjuk, ütjük, hadonászunk - semmi. Kiléptem.

Pedig elég lett volna csak csekkolni, hogyan működik a Warframe, ami ehhez képet egy 15 pontos játék, mechanikáját és grafikáját tekintve is.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. VictorVance  Szerkesztő
2018.08.29. 09:55:09
LV17
Ez a koncepció alapján egy baromi kalandos és hangulatos játék lehetett volna. Szomorú, hogy csak ennyire tellett.
Örülünk?
3. martin  Főszerkesztő
2018.08.29. 09:06:23
LV27
Megvette egyáltalán ezt bárki is?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.08.28. 14:45:04
LV3
Hát ki kellene próbálni. A Dead by Daylight sem érdekelt most meg ájulásig játszom. Átlagos hangulat! Hát pudding próba kénne.
1. soliduss  A Krónikás
2018.08.28. 13:03:54
LV24
kár érte de valahogy sejtettem ,hogy ez itt fog valahol megállni.

A noir-os 30-40 évekbeli feeling ennyire volt elég
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
STRANGE BRIGADE
Rebellion Developments
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Gyenge
Hangulat:
Átlagos
5/10
Pozitívum
Remek narrátor; stabil netkód; gyors csatlakozás; (tüzes) csapdák; van pár fifikás fejtörő
Negatívum
Irritáló animációk; botrányos gunplay és hitbox; egyedül fárasztó, csapatban jellegtelen; "gyere már bszdmg, itt kell továbbmenni" - effektus