.
 

PlayStation.Community

2018.07.18. 11:54 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: JediEco
Értékeld a cikket!
Anyáddal szórakozzál!!!

Sose fogadjatok el melót italos állapotban! De tényleg, jó tanácsként mondom. Nem olyan rég volt egy kis italozós összeröffenés az PSC-s kollégákkal. Fogyott rendesen a whiskey-kóla, az ouzó, és a söröcske is. Megbeszéltük melyik a legjobb Final Fantasy játék (persze, hogy a VII.), és minden fontosabb mostani címet kiveséztünk, meg az élet nagy kérdéseit. (Pl. miért hasonlít Martin egyre jobban a Mikulásra?) Olyan jó kis bulika volt, hogy az egyik kolléga egy idő után már színeset ásított (a nevét természetesen nem árulhatom el).
Szóval ezen a bulin tisztelt MolonLave főszerkesztő-helyettes úr megkínált eme gyöngyszem játékkal, melyet remek asszertív kommunikációval adott el nekem, hogy teszteljem már le. („Óóó, ez az egyik kedvenc játékom, hidd el, nagyon jó lesz, meg úgy is olyan régen írtál, meg shoot ’em up, azokat úgyis szereted… bla-bla-bla… )
Nézegetem a The Binding of Isaac: Afterbirth+ dobozát. Dolgozik bennem az alkohol. A borítója tök menő, látom, hogy ez valami SuperMeatBoy-ra hasonlító démonos cucc lesz. Megfordítom a dobozt, hogy megolvassam, mit takarna ez a játék, de a leírás németül van (dzsörmön tudásom mindössze a „cváj bír bitte” felkiáltásban merül ki). Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy nagyon kínálgatják, de mit sem törődve vele, legyintettem rá, hogy „Adjad faszám, megcsinálom neked!” Hiba volt!

Bepattintva a PS4-be egy cuki retro hangulatú játék fogadott. Kicsit pixeles megjelenés, gyerekesen cukis figurák, egyszerű muzsika. Ó, hát ez az én játékom lesz, gondoltam naivan. Elindulnak a felvezető képsorok, ahol főhősünk Isaac, békésen rajzolgat, játszik a földön, míg anyukája vígan lesi a Vidám Vasárnapot. Majd a muter fejében megszólal egy hang, mely szerint a fiát megfertőzte a bűn és a gonoszság, emiatt ki kéne vágni a szívét és fel kéne áldozni az Úrnak. A tébolyult anyuka bezárja a szobájába a rémült Isaac-et, majd mire az visszaér a konyhakéssel, főhősünk a padlón található csapóajtón sikeresen megszökik, de ekkor még nem is sejti, miféle pokolba menekült a mélybe…
Nagyjából ennyi a sztori, ami eléggé WTF volt számomra elsőre, de ahogy a legtöbb roguelike-játékban szokott lenni, a történet totál másodlagos, majdhogynem felesleges is.Az alagsorban Isaac egy katakombarendszerben találja magát, amelyben szobáról-szobára haladva mindig valamilyen „meglepetéssel” találkozik. Szóval lényegében a játékban mindig jobb felső sarokban tudjuk követni, hogy az adott szobából melyben épp tartózkodunk, hány további szoba nyílik, és azokba belépve kellene túlélnünk és lelőnünk az összes ránk támadó genyót. Aztán így kellene szépen eljutnunk az aktuális boss-ig, hogy a következő szintre juthassunk. Egyszerűnek tűnik, mint a péklapát, nemde?!
A nagy túrót! Mivel azt még nem említettem, hogy a játékban permadeath rendszer van, vagyis ha meghalsz, akkor kezdheted az egészet elölről. Nincs checkpoint, vagy bármilyen más segítség, hogy legalább a power upok megmaradnának, vagy valami… neeeeem, ha elfogy az összes szívecskéd, akkor sz*pjálkö*csög, és kezdjed elölről. Itt még nem ütött meg teljesen a guta. Volt már dolgom, ilyen játékokkal, azokkal is megbirkóztam valahogy, szóval még csak 130 per 90 volt a vérnyomásom. De ez még csak a kezdet volt…
A nehézségi faktora abból ered a játéknak, hogy a pályák (szobák, azok mennyisége, valamint tartalmuk) mindig random módon generálódnak. Halál után hiába gondolná az ember, hogy „na, most majd jól megszívatok mindenkit, mert már ismerem a menetet”, ez a bomba stratégia nem működik, mert mindig másképp épülnek fel a szobák. Ahol eddig mindössze egy kincsesláda volt, ott a következő fordulóban már egy mini-boss várhat, aki aztán jól ledarálhat minket, ha nem vigyázunk.
Ha objektíven szemlélem mindezt, akkor tök jó, hogy ezáltal folyamatos kihívás van, mivel nem lehet betanulni a dolgokat, plusz emiatt folyamatosan munkálkodik az emberben a kíváncsiság, hogy vajh’ mi lehet a következő ajtó mögött, párhuzamosan némi félelemmel, hogy vajon most mi fog ránk támadni. Ha pedig szubjektíven nézem, akkor a k*rva anyádat kedves fejlesztő úr! Nincs is annál felemelőbb érzés, mikor az ember úgy érzi, hogy már a siker küszöbén áll, és akkor ráborul az istenharagja. De tovább is van, mondjam még?!

Azt már leírtam, hogy power upokkal operál a játék, ami tök faja. Pláne hogy, több mint 600 felvehető tárgy, booster, kiegészítő és egyéb bizbasz található a programban. Minél többet szedünk össze ezekből, annál combosak lehetünk, és onnantól már azt hinnénk, hogy immáron semmi se állíthat meg bennünket. De szép is lenne, ha ez így is lenne… Ámde, mikor felveszi az ember az adott motyót, a játék mindössze kiírja annak nevét, aztán annyi. Fingunk sincs hirtelen, hogy az a tárgy éppen mire jó, vagy mikor kéne azt használni. Aztán amikor aktiváljuk, vagy éppen felvesszük döbbenünk rá, hogy most jól kib*sztunk magunkkal, mivel vannak igazán sz*pató power upok is.
Konkrétan többször előfordult az a helyzet, hogy fullosan fel voltam tápolva élettel, a legkirályabb lövés boosterekkel, mellettem harcoló sidekickkel, majd a következő ismeretlen felvehető tárgytól buktam a nyerő helyzetet. Például elkezdett a lövésirányom girbegurba irányba cikázni, és azzal pedig a célzási lehetőségem majdhogynem lehetetlenné vált. De volt olyan is, hogy kincses ládából ellenség volt a „nyeremény”, és még hosszasan sorolhatnám, hogy hogyan cseszett ki velem a játék. Szóval érdemes az Isacc+ Wikipédia oldalát némileg böngészgetni, vagy legalább próbáljátok meg megjegyezni, hogy melyik sz*r mire jó, és máris sokkal eredményesebbek lehettek.
Mondjuk azt meg kell jegyeznem, hogy ez a rendszer egyáltalán nem válik kárára a játéknak. Egy másik roguelike-típusú shoot ’em up-ban például csak hasznos power upok voltak, és miután felvettem vagy húszat, már semmi sem tudott megállítani, és onnantól p*csafüst nehézségűvé vált a játék. Na, ez az Isaac+-ban nem fordulhat elő (hogy pusztulna le a powerup-designer keze…)!

Aki a kihívásokat szereti, azoknak örömmel jelentem, hogy ellenfelek terén sem lehet panaszkodni. Kb. 180 különféle ellenséges kreatúrával lehet találkozni, és több mint 90-féle főellenség dolgozik azon, hogy a kontrollerünket a földhöz vágjuk. Jah, és csak(!) 20-féle befejezése van a játéknak, és 13 db karakter közül lehet választani és nekiesni a küzdelmeknek (Isaac-en kívül a többit elég kemény feladatok végrehajtása után lehet megnyitni).Egyszóval tartalmat azért pakoltak a játékba rendesen. És még 4 fős multi is található, amely lokálisan és online szintén játszható.

A The Binding of Isaac: Afterbirth+ poénos antivallásos hangulata egyébként kellően mókás, és aki South Parkon szocializálódott, annak a kakis-pisis-hányós-fingós poénok is be fognak jönni, ami végig jellemzi a játékot (cukin gusztustalan). A grafikája és képi világa nem rossz btw, bár láttam már ennél szebb „direkt retrósan” vizualizált indie terméket. A fentebb leírtak alapján egyértelmű lehet az, hogy a játék igencsak nehéz, ami mostanság már-már oly divatos feature lett. De amíg mondjuk egy Dark Souls-nál leginkább magadat hibáztatod, hogy pl. nem ugrottál el időben (skill alapú nehézség), addig az Isaac-nél leginkább a játékot anyázod, hogy most miért ezt generálta eléd (randomizáltságból fakadó nehézség). Némi balance-beli hibát azért érzékeltem, mert néha tényleg az istenf*szát is ránk szabadítja a game, akár már a legelső szinten is.
Ha hagynám eluralkodni magamon azt a dühöt, amit az Isaac+ okozott bennem, akkor biztos lepontoznám a g*cibe (én még nem anyáztam ennyit egy játéknál sem). De természetesen ilyet nem teszek, mert összességében azt egy remek dolognak tartom, ha egy game napokig-hetekig el tud látni kihívással, tartalommal, és poénnal, mindezt változatos módon. Genyó egy játék, nem is való mindenkinek (gyengébb idegzetűek, és öregedő, már-már kiégett videojátékosok /mint én/ inkább kerüljék), de a legelső 8-10 óra múlva legalább nem azért fogjuk visszavinni a boltba, hogy már végig is játszottuk (hanem azért fogjuk, mert máskülönben kettétörjük).
Viszont nemsokára újra PSC-s szerkesztőségi buli lesz, és már alig várom, hogy visszaadjam ezt a csodát főszerkesztő-helyettes úrnak. (Inni pedig nem fogok, az fix!)

(A játékot a fizikai példányt forgalmazó Headup Games biztosította tesztelésre. Köszönjük! Az általuk kínált verzió megrendelhető az Amazonról.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. JediEco  Szerkesztő
2018.07.23. 13:48:02
LV3
Válasz 7. MRenton1985 üzenetére:
Én a sarokba dobás után, még meg is tapostam. :)
"Néha tanácstalan vagyok, mint egy kisközség!"
7. MRenton1985  PlayStation.Community tag
2018.07.22. 09:03:04
LV4
+1
Kényszeresen mindent végigvivő játékos vagyok és sajnos elkezdtem az Isaacet. Küzdök magammal, hogy az végigvitelnek számít-e az hogy a 16 megnyerséből 3at azért becsülettel lehoztam. Még jó pár óra kínkeserves szenvedés után arra jutottam, hogy igen, így is kemény vagyok, aztán undorodva dobtam a sarokba, ujjaimmal keresztet vetve...látni se akarom többet.
6. Lackooo  Hackerman
2018.07.22. 01:48:08
LV16
+1
Alukard barátommal a kedvenc játékunk. Tényleg...
PSN ID: Lacek84 -==#1HUN in Dead Nation==-
5. martin  Főszerkesztő
2018.07.19. 08:23:37
LV26
Válasz 4. JediEco üzenetére:
Nekem tetszik az új idők modern stílusa.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. JediEco  Szerkesztő
2018.07.19. 07:47:20
LV3
Válasz 3. martin üzenetére:
Mindig számíthatsz rám főnök, ha a "fennkölt stíl"-ről van szó... :D
"Néha tanácstalan vagyok, mint egy kisközség!"
3. martin  Főszerkesztő
2018.07.18. 23:00:55
LV26
Válasz 2. talos86 üzenetére:
Ez lejött a teszt szofisztikált szövegezéséből is. :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. talos86  PlayStation.Community tag
2018.07.18. 20:47:35
LV3
Válasz 1. martin üzenetére:
Agyvérzés egy játék. Nagyon geci tud lenni.
1. martin  Főszerkesztő
2018.07.18. 18:36:13
LV26
Kicsit olyan... undi. Félek is ettől a bébitől.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
THE BINDING OF ISAAC: AFTERBIRTH+
Nicalis / Headup Games
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Nehéz; változatos ellenfelek, felvehető tárgyak és képességek; bődületes tartalom; poénosan undi és hálás vallásos téma; remek ajándék lehet, ha valakit meg akarsz szívatni
Negatívum
Nehéz; néha van némi balance probléma; lehetne szebb is; sok kontrollered és emberi kapcsolatod mehet tönkre, ha rajtuk vezeted le a felgyűlt feszültséget

MARTIN BELESZÓL
Ha ez az ára, hogy rávegyünk a tesztelésre, akkor inni fogsz. Ezt vedd fenyegetésnek!