.

PlayStation.Community

2018.08.04. 13:23 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: eszg_
Értékeld a cikket!
Emlékszel még gyerekkorod legszebb nyarára?

Manapság se szeri se száma a retro stílussal és / vagy játékmenettel ellátott indie címeknek, így a Reverie első előzetesére fel sem kaptam a fejem, de amikor teljesen random belefutottam pár in-game képbe, rögtön rázoomoltam, hiszen a cucc nem egyszerűen csak ügyesen használja a kilencvenes évek RPG-inek grafikai elemeit, de felépítésével és stílusával teljes sikerrel idézi meg a korszak rögtön két ikonikus zsánerdarabját is.

Ami első blikkre fel fog tűnni az idősebb gamereknek, hogy az art design és a setting egy az egyben az Earthbound című kult klasszikus SNES játékra hajaz. A Reverie le sem tagadhatná a legfőbb inspirációját, hiszen a helyszínek, a karakterek és a finoman kidolgozott humor egy az egyben visszaköszönnek a cselekményből. Ha kinézelődted magad és megvolt az első pár flashback a gyerekkorod / bohó kamaszkorod tévé előtt punnyadós időszakáról és elkezdesz belemerülni a kalandba, rögtön a napnál is világosabb lesz, hogy a játékmenet viszont a The Legend of Zelda: The Link to the Past legszebb pillanatait újítja fel és helyezi modern környezetbe.

Mi mehet félre két ilyen legendás cím összepárosításánál? A jelek szerint semmi... vagy legalábbis az új-zélandi Rainbite stúdió fejlesztőcsapatának sikerült olyan mesterien összekevernie a két frencsájzt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga.
A történet egy ősi legenda körül forog, melyben négy testvér valami brutálisan összekap, ennek a kis csetepaténak pedig a következménye nem egy YouTube-on kísértő kínos Mónika show videó, hanem az a szomorú tény, hogy az idilli felépítésű Toromi szigetet a mai napi nyughatatlan lelkek kísértik. Előretekerve a jelenbe az iskoláskorú Tai a nagyszüleihez érkezik (kapaszkodjatok meg) pont ugyanarra a szigetre!!! Nagyfater nagy arc és rögtön elkezdi noszogatni a kiscsávót, hogy lásson neki a sziget felfedezésének, mely négy veszélyekkel teli dungeonje csak arra vár, hogy egy kiskorú Indiana Jones felfedezze őket!
A kaland során egy jó Zelda klónhoz hasonlóan újabbnál újabb felszerelési tárgyakkal gazdagodsz, melyekkel egyre nagyobb részét fedezheted fel a szigetnek. Hiába van szó egy kezdő csapatról, a Rainbite a nagyokat megszégyenítő profizmussal lőtte be a játékmenetet, egyszerre merítve a múlt nagy klasszikusaiból, illetve frissítve fel azokat a modern címektől elvárt funkciókkal.
A szigeten kószálva kb minden sarkon ellenfelek hada fogad, akiket az akciódomb masszírozásával semmisíthetsz meg. Félni tőlük mondjuk nem nagyon kell, hiszen sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy a(z amúgy kivétel nélkül mérhetetlenül cuki) opponensek helyett inkább a logikai feladatokba törik majd bele a bicskád, hiszen némelyik elég kegyetlenre sikeredett vagy ha úgy nézzük ez csak hozzáad a hangulathoz, megidézve a régi szép időket, amikor végigjátszás és interenet híján egy-egy hárdkórabb cím akár hetekre is meg tudott akasztani. A nosztalgiafaktort szintén növeli a megbabonázósan csodaszép (ne tessék hőbörögni, kedves 4K fejű gamerek) grafika, melynek hatalmas pixelkarakterei és élénk árnyalatokkal teli színvilága szinte beleég a játékos retinájába.
Nem ettől válik azonban igazán különlegessé a Reverie, hanem az elképesztően kellemes hangulattól, melyet csak úgy árasztanak magukból a helyszínek és a szereplők. Ez pontosan az a játék ugyanis, ahol gyakorlatilag minden képernyőn találsz valami olyan jópofa dolgot, ami láttán önkéntelenül mosolyra húzod a szád. Legyen szó egy működőképes árkád automatáról, a Pong-szerű minijátékra invitáló mikrosütőről(!), vagy a számtalan utalásról
más klasszikus címekre, a Reverie mindig tartogat valami kellemes meglepetést.

A saccperkábé 6-7 órás játékidő pont ideális hosszúságú ahhoz, hogy egy percre se váljon unalmassá Toromi felfedezése, melyhez a kiemelkedő vizualitás és a kellemes aláfestő dallamok kiválóan asszisztálnak. Sajnos néhány apróság lehúzza az összképet: a nehézség például nem a legideálisabban van skálázva és míg a játék nagyobb része túlságosan könnyűre sikeredett, az utolsó két dungeon olyan szinten bekeményít, hogy a nosztalgiavonatra felülő tapasztalatlanabb gamerek nagy eséllyel itt be is dobják majd a törölközőt. Sajnálatos módon a játék harcainak zöme sem a legizgalmasabb, amit felülnézetes címekben valaha láttunk és az ész nélküli csapkodás egy idő után óhatatlanul unalomba fullad. Nem értem továbbá, hogy a tárgyak váltogatását miért csak a pause menüben lehet elvégezni? Oké, hogy retro a játék és 1994-ban ez volt a normális, de így 2018 derekán eléggé cikinek éreztem egy ennyire látványosan „játékosbaráttalan” húzást.

Remélem a fenti bekezdéssel nem vettem el senki kedvét a kalandól, mert a Reverie mindezek ellenére is egy zseniális alkotás, mely (nagyrészt) olyan módon idézi meg a gyerekkorod klasszikusait, hogy közben tökéletesen fogyasztható marad a fiatalabb gamerek számára is és emiatt már önbmagában érdemes belevágni ebbe a különleges akció-kalandba.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Mivel cross-buy, ha megveszed az egyik platformra, automatikusan megkapod a másikra is.)

Kiadó: Rainbite Limited
Fejlesztő: Rainbite Limited
Megjelenés: 2018.05.16.
Ár: 3990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 384 MB
Web: http://rainbite.net
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények