.
 

PlayStation.Community

2018.05.25. 00:44 Kedvcsináló
29 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Néha saját kardommal szúrnám magam tökön... ha kéne. De nem kell. Megteszi ezt a szívességet nekem a játék. Sokszor. És tudod mi a fura? Hogy már nem fáj.

A 2009. február 5-én Japánban piacra került (EU: csak 2010. június 25.), PlayStation 3 exkluzív Demon's Souls-ról senki, de tényleg senki sem gondolta volna, hogy nemes egyszerűséggel atomjaira robbantja maga körül a videojáték piacot és alapstílust teremt. Ki a franc látta előre, hogy a már régen csúcsra járatott, kaszabolós, alapvetően hack'n slash alapstílust és a már szintén ezerszer kifuttatott szerepjátékos zsánert ennyi év után még gyökeresen fel lehet forgatni?
Oké, aláírom: biztosan voltak olyanok, akik a sejtelmes trailerek után felfigyeltek a szoftverre, és azt is simán megadom, hogy akadtak, akik várták a megjelenést, de hogy a japán stúdió munkájából videojáték történeti mérföldkő lesz, az nem volt benne a pakliban. Közhelyes leszek, de ezt tényleg nem láttuk jönni...
Nem, senki sem gondolta, hogy a Demon's Souls a maga nemében egyedülálló nyitánya lesz valami, magát brutális jelentőségűvé kinövő, friss csapásiránynak, mégpedig azért nem, mert a mögötte álló From Software addig jegyzett, mintegy 40 alkotása - talán a mechás Armored Core széria kivételével, bár ott is rezgett a léc - úgy került elkönyvelésre a nagyközönség részéről, hogy igazi játszhatatlan japán szemét, ahol az érdekesnek tűnő világokhoz és szokatlan történetekhez minden esetben valami abszurd módon nyakatekert és unorthodox kezelés és mechanika párosul, ami az európai/amerikai ember számára egyszerűen befogadhatatlan, sőt egyesen taszító.

A Demon's Souls japán debütálásához képest eléggé későn jelent meg Európában, azonban az általa keltett robbanás elképesztő ereje és lökéshulláma akkorra már többször is körbefutott a Földön. Emlékszem, feltűnően sok vállalkozó szellemű harcos kezét-lábát törve próbálta minél hamarabb megszerezni a megszámlálhatatlan halál játékát, melyre akkoriban egy angol felirattal ellátott, kósza ázsiai verzió tűnt az egyetlen megoldásnak. Mi itt a PSC-n is ebből szerváltunk be egy példányt, és értékeltük 9 pontra.
Miután a videojátékos világ - a kritikusok, a playerek és a játékfejlesztők egyaránt - már kezdett nagyjából magához térni az első ámulatból, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a brutális erővel vágtató, zabolátlan, PlayStation-exkluzív kancát valahogy multiplatform szériává kell tenni, hogy a szoftver oldaláról érkező folyamatos alázás perverz öröme még több játékoshoz eljuthasson, és persze ezáltal még több pénzt termeljen. Egy olyan zsáner, amit még az Xbox ikonjának tekinthető Gears of War mögött álló Cliff Bleszinski is örömmel lájkolt, biztosan megérett arra, hogy még ennél is jobban odafigyeljenek rá. Akkoriban még volt az az összeg (és az az elszántság), hogy ez a terv realizálódhasson, így elindulhatott útjára a Bandai Namco szárnyai alatt a Dark Souls franchise.
Egy csecsemőnek minden vicc új

A 2011. szeptember 22-én, PlayStation 3-on is világhódító útjára indult Dark Souls-ról, mely minden szempontból a Demon's Souls spirituális örökségét vitte tovább, azt írtam akkoriban, hogy szerintem minden idők egyik legjobb játéka. Látva azt a kultikus magasságot, ahová az azóta eltelt idő alatt ez a game, sőt az egész széria emelkedett, merész kijelentésem egyáltalán nem volt túlzás.
Nyilván akad több olyan PSC olvasó is, akiknek ez az egész Soulsborne-témakör még viszonylag újdonságnak számít, ettől függetlenül most még a Dark Souls Remastered friss megjelenése kapcsán sem szívesen vállalkoznék arra, hogy az alapoktól kezdve, halál részletesen meséljem el, valójában miért, mitől is annyira hihetetlenül egyediek ezek a bizonyos Soulsborne játékok, vagy miről szólnak.
Tényleg nem akarok odáig lemenni, hogy azt magyarázzam, miért érdemes ezekben a játékokban egy nagyobb adag lélek összegyűjtése után elülni egy tábortűzhöz, majd a kínkeservesen kitisztított helyszínek feláldozásával inkább fejlődésre költeni a pontokat, mint ahogy azt sem szeretném fejtegetni, miért nincs ezekben a kalandokban egyértelmű útmutató, merre kell elindulni, aztán onnan továbbmenni.
Itt van a tesztbe épített cikkajánlóban mind a négy game bemutatójának linkje, szóval aki az új belépők közül nagyon képbe szeretne kerülni, mindenképpen olvassa el korábbi írásainkat.

Egy dolgot azonban mindenképpen kiemelnék, ami az egész Soulsborne-jelenség alapját képezi: ez a játékok kapcsán állandóan és folyamatosan emlegetett nehézség rettentő komplex kérdésköre. Ez ugyanis egy olyan elem, ami mindig, minden esetben felbukkan, kvázi kikerülhetetlen téma.
Az elmúlt évek alatt - ahogyan itt feljebb pedzegettem - valami egészen hihetetlen utat futott be az a folyamat, ahogyan a playerek ezeket az első blikkre "játszhatatlanul nehéz" kalandokat a legapróbb részletekig - a szó legszorosabb értelmében véve - mániákusan akkurátus gyakorlással kiismerték, szétcincálták, feltérképezték és betanulták, majd a totális meggyalázás fogalmát teljes mértékben kimerítve, pontosan úgy kényszerítették őket térdre, ahogyan a kezdetben a Soulsborne-címek bánnak a playerekkel. Mert a kölcsönkenyér itt triplán visszajár!
Nem hiszem, hogy sok olyan game létezik a világon, melyről ilyen rövid idő alatt ennyi "speedrun", "világrekord", "leghamarabb legjobb fegyver", "halál nélküli végigjátszás", "sérülés nélküli végigjátszás", "meztelenül végigjátszás", "fegyvertelenül végigjátszás", és hasonló, időnként egyenesen már abszurd tartalmú és első blikkre hihetetlennek tűnő eredményeket bemutató videó készüljön.
Mert aki először találkozik testközelből egy olyan címmel, mint például a Dark Souls, az az első fél óra után már azt sem érti, hogyan lehet ebben a bődületesen kegyetlen, idegesítő mocsodék szemét szartartály geci tágyalé fos paraszt okádék prosztó unfrankó féregnyúlvány rohadványosdézsa buzikurva faszszopó "hát ezt baszdmeg nem hiszem el, már megint meghaltam" játékban egyáltalán az első checkpointig elvergődni, nemhogy végigvinni.
Na, de itt jön be a képbe a From Software vitán felül ZSENIÁLIS (bocs a nagybetűért, de ehhez a kijelentéshez tényleg ez dukál), saját fejlesztésű játékmechanikája, mely nem hogy csak megengedi, de egyenesen sugallja, hogy a player brutális kitartással, vérrel és verítékkel, kellő mennyiségű tapasztalt megszerzése után végül meglovagolhatja ezt az állatot, majd mintegy varázsütésre, tökéletesen uralhatja minden mozdulatát.

És itt kezdődik a valódi Soulsborne-élvezet: az újabb és újabb NG, NG+, NG++ nekifutások alkalmával a lehető leggizdább módon packázik immár végre a játékos a programmal, és valami egészen leírhatatlan hangulatban, számtalan különféle irányba fejlesztett karakterrel, bármelyik fegyverrel, látványosan más és más stílusban tanítja móresre azt a szopatós szisztémát, melyet készségszinten, zsigeri mélységig sikerült kiismernie.
És ez a lényeg: kellő odafigyelés után egyszer csak nyilvánvalóvá válik, hogy a Soulsborne játékok mögött abszolút értelemben véve egy igen primitív, még csak nem is aktív teljesítmény-, inkább bemagolás-alapú, néha zavaróan lomha, gyakran tagadhatatlanul köpedelem módon körülményes, sokszor dühítő rendszer lapul, mely a gyakorlatban viszont pontosan olyan "játékidegen" kunsztokra ad lehetőséget, mint az alaphangon 40-50 órás kirándulás helyett 55 perces speedrun, a tűzokádó sárkány 100x1 nyíllal való kivégzése (amikor minden lövés után lefutsz a pincébe a lángok elől), vagy a pucér picsával levezényelt boss-alázás egy csorba madártollal.
Ezek a "buta" megoldások egyébként azok, melyeket néhány évtized folyamatos fejlődés után pont, hogy kinőni és elhagyni akart a játékipar, nemhogy tökélyre fejleszteni! Gondolj csak bele: a nyolcvanas évektől kezdve évtizedekig folyamatosan az a norma a videojátékokban, hogy van X életed, vagy Y energiád, amivel ügyesen gazdálkodva el kell jutnod a történet végéig. Ha meghaltál, nagyot hibáztál. Hát, a From Software ezt szépen visszafelé csinálta meg: kábé' úgy, ahogy Leopold „Butters” Stotch rájött arra, hogy a klotyón igazándiból ellentétes irányban kell ülni...

A Soulsborne játékok pont abban különböznek leginkább az (elsősorban fantasy témájú) akció-RPG-ktől, hogy alapvetően szakítanak a megszokott, világos pályadizájnnal, érthető pályavezetéssel, az események folyamatának konzisztens találásával, a vezetőszáron tálalt dramaturgiával, vagy a koordinált karakterfejlődési opciókkal... szóval gyakorlatilag mindennel, ami a modern játékmechanikák része, tulajdonképpen még az open world címekben is. Nem sok olyan game van a piacon, amiben meg lehet azt csinálni, hogy (kis költői túlzással élve) puszta kézzel legyőzöl egy olyan hatalmas főellenséget, ami egyébként a kisujja körmének egyetlen karcolásával azonnal megöli a legjobb páncélba bújtatott főhőst - és mindezt azért teheted meg, mert már pontosan tudod, az adott boss mikor mire milyen mozdulattal válaszol, és mik a korlátai. És ez az első blikkre érthetetlen kettősség, hogy a mezei kóbor csontváz pont ugyanolyan halálos kihívás lehet, mint egy nálad 2x nagyobb sárkány, ugyanakkor a kis csontvázat is pont ugyanolyan könnyedén ki tudod cselezni, mint a hatalmas sárkányt, a Soulsborne játékok legfontosabb esszenciája.
Gondoltam egyébként rá, hogy egy kis sztorizással vezetem be a frissen érkezett érdeklődőket és elmondom például azt, amikor a "rendes", "klasszikus", "megszokott" mechanika helyett - amivel egyébként a hack'n slash akciójátékok és akció-RPG-k üzemelnek - egy Level 1-es karakterrel futkároztam a Dark Souls-ban, és gyakorlatilag a fél világot megnyitottam, a checkpointként üzemelő tábortüzek nagy részét begyújtottam, plusz egy tucat fontos varázstárgyat begyűjtöttem, mindezt anélkül, hogy egyetlen dögöt levertem volna, vagy akár egy lépést tettem volna a karakterfejlődés útján. És mit adtam cserébe? Semmit. Pár tucat életemet, ami amúgy is elment volna.
Agyaltam azon is, hogy elmondok egy csomó eszméletlennek hangzó történetet arról, hogyan győztem le lehetetlennek tűnő, szuperkemény ellenfeleket nevetséges vakszerencsével, végletesen ostoba droid-taktikák ismétlésével, vagy olyan szánalmas exploitokkal, amikor a játék rendszerének fekete foltjait kihasználva például halálba löktem peremekről sárkányokat... amik néha egyenesen maguktól ugrottak le. Hogyan szaladtam hülyegyerek módjára körbe-körbe és szúrtam újra és újra hátba olyan ellenségeket, melyek amúgy egyetlen ütéssel kifektethettek volna... ha szemből feszülök nekik.
Aztán ezt is inkább elvetettem. Ezt a bekezdést ehelyett egy tanáccsal zárom: ha Soulsborne játékok élvezetére adod a fejed, és mondjuk a Dark Souls Remastered lesz az első ilyen kalandod, felejts el mindent, amit az alapjaiban hasonló, híres nagy játékok, a God of War epizódok, a Witcher 3, vagy hasonlók alatt megtanultál. Kezeld ezt a zsánert teljesen másképp, szakíts a hagyományokkal és beidegződésekkel, kezdj el másként, szabadabban gondolkodni, és fogadd el azt a végtelenül egyszerű tényt, hogy ezekben a játékokban minden egyes elhalálozás csupán szerves része a sikernek, egy újabb lépcsőfok, nem pedig eredendő hiba, ballépés, nem egyfajta kudarc, mint máshol. Semmiképpen nem az, hisz a Soulsborne játékokban a halál egyszerűen kötelező funkció, kivédhetetlen tartozék, mely nélkül nincs előremenetel.

Szólnék pár mondatot azokhoz is, akik a From Software fejlesztések csúcsát, legkiforrottabbikát képviselő Bloodborne után adnák a fejüket a Dark Souls kipróbálására, mondván ha az tetszett, ez is biztosan tetszeni fog.
Nos, a legfontosabb tudnivaló, hogy a Dark Souls mechanikájának alapja pontosan ugyanaz, mint a Bloodborne-nak, szóval olyan nagyon eget rengető eltérésekre nem kell számítani. Azonban a Dark Souls vázára jóval több körülményes, régimódi apróságot aggattak, így egy kevésbé olajozott, lassabb, tökölősebb rendszerre kell készülni, több dologra kell odafigyelni, több részletet kell fejben tartani.
Fontos látni azt is, hogy a Dark Souls fegyver- és karsztrendszere összességében gazdagabb variációs opciókkal bír, mint a Bloodborne-é. Egy rövid tőr használata után nem főként sebzésbeli, sokkal inkább kezelésbeli változásokat hoz egy fél ember hosszúságú lovagi kard kézbe vétele, mint ahogy az íj, vagy a mágia alkalmazása is. A Remastered változat így bizonyos értelemben sokkal kevesebbet, más szempontból viszont akár jelentősen többet is adhat, mint a nagy Vadászat, úgyhogy ha érzed a bizsergést a pucádban, vétek lenne a Dark Souls-t kihagyni!

Ez a kedvcsináló rendesen meg van ugyan tömve pozitív gondolatokkal, de nem szabad elfelejteni, hogy a Dark Souls-ban számos olyan idegesítő köcsögség is van, amire erős csúsztatás azt mondani, hogy "jaj, csak meg kell szokni". Ezek közül talán a leggyűlöletesebb a minden rendű és rangú, mindig, mindenhol, mindenbe való gusztustalan beragadás és felakadás, mely számomra például a mai napig leginkább aláássa a játékélményt. Ez a Remaster kiadás egyetlen olyan súlyosan sarkalatos pontja, amin személy szerint mindenképpen változtattam, de legalábbis finomítottam volna. (Nem segít ezen egyébként a célbefogó / követő rendszer körülményessége sem, ami pontosan olyan... béna ebben az új változatban, mint PS3-on volt.)
Végül megemlítenék egy olyan jellemzőt is, amit talán túlzás lenne a Dark Souls "hibájaként" felróni, ám én mégis úgy rühellem, mint zsebben a taknyot: ez pedig a helyszínek általános szűkössége. Van például olyan miniboss-placc, ahol belépés után azonnal agyonbasznak, ha nem találod el rögtön, első blikkre a kitérést, és még elrohanni vagy gyógyítani sincs időd, mert az a tetves dög mindenhol elér. Az idegbaj tehát minden ajtó mögött ott lapulhat...
Egy veteránnak minden vicc... lehet új, ha jól van előadva

A Dark Souls Remastered egy olyan technikailag felújított game, ami (sajnos?) nem remake, azaz az eredeti verzió mechanikájának minden pozitív és negatív elemét újrázza. Vonatkozik ez a már pedzegetett exploitokra és kihasználható fekete foltokra is. A From Software és a Bandai Namco egyébként - tudtommal - folyamatosan monitorozza a visszajelzéseket, így a megjelenés után szerintem több olyan javító patch várható még, mely egyes "híresen" faramuci megoldásokat kiiktat, vagy megváltoztat majd.
A Remastered kiadásnak hála ugyanakkor az első Dark Souls most néz ki úgy, most fut úgy, ahogy megjelenésekor a technikai korlátoknak hála nem volt képes. Legkiemelkedőbb példa erre a kaland ominózus, sokat emlegetett Blighttown helyszíne, ami PS3-on a súlyos beszaggatások miatt igen kellemetlen élmény volt - nos, ezt a csorbát a PS4 hardvere kiköszörülte.
Összességében egyébként a teljes játék kiválóan, röccenésmentesen dübörög; legalábbis én semmiféle akadással nem találkoztam a tesztelés során. Ez a "simaság" - a vizuális élmény mellett persze - a kezelésre van talán a legnagyobb hatással, ami annyit jelent, hogy egy hangyafasznyival "könnyebb" koordinálni a karaktert és annak mozdulatait. A környezet textúráit elnézve ugyanakkor ki kell mondani, hogy nem, ez a játék a remaster jelző és a (megfelelő rendszer-komponensek esetén) 4K felbontás ellenére sem lett egy igazi PS4-es program - de most legalább szakít, ahogy az a nagykönyvben meg van írva!
Összességében tehát kijelenthető, hogy szigorúan csak a technikai oldalon tapasztalható javulást nézve azoknak is élményt jelent majd a Remastered kiadás, akik a PS3-as verzát bitjeire boncolták.

(Ami még érdekes téma lehet(tett volna), az a nagyon speciális, kooperatív és kompetitív formában is űzhető online multiplayer működése. Ez természetesen most is benne van a játékban, sőt egyes források szerint jócskán fejlesztettek is rajta, például megemelték 4-ről 6-ra a lehetséges belépők számát PvP-nél, emellett (sok más apróság, mint pl. gyógyítások lehetősége mellett) javítottak a csatlakozások sebességén is, azonban kipróbálni - a szerverek megjelenés előtti, kikapcsolt állapota miatt - a más játékába való behatolást most még nem tudtam. Az online funkció gyakorlatilag 24-én este indult csak be, így maximum annyit láttam, hogy az emberek elkezdtek üzenetekkel teleszórni minden talpalatnyi helyet.)

Üss meg. Így jó!

Bár a Demon's Souls játéktörténeti jelentőségét tekintve sokkal nagyobb ikon, a Bloodborne pedig százszorta csiszoltabb, pompás foglalatba helyezett gyémánt, a Dark Souls továbbra is a videojátékok világának egyik legjobb játéka. Van benne egy csomó olyan őszinte és ártatlan, útkereső, néha nem is túl ügyes, néha nyögvenyelős, kiforratlan megoldás a From Software részéről, ami a Dark Souls II-ben és a Dark Souls III-ban már ennyire markánsan (szerencsére) nem volt meg - hiszen a széria ezen epizódjai sok szempontból fejlettebbek, mint az első felvonás -, a Bloodbore-ből pedig már, hála a magasságos égnek, teljesen hiányoznak. De pont ezek a jellegzetességek adják ennek a kalandnak azt a bizonyos fejthetetlenül fanyar ízét, keserédes báját.
A technikai tuning, a stabilabb üzem pedig csak a program előnyére vált, szerencsére semmit sem vett el belőle.
Szeretném kiemelni ezzel szemben, hogy semmiképpen sem kell magad kellemetlenül, kevesebbnek, vagy bénábbnak érezni abban az esetben, ha neked történetesen nem jönnek be ezek a végletesen egyedi és zavaróan szélsőséges Soulsborne játékok. Már csak azért sem kell, mert ezek az alkotások pontosan olyan mocskosak, alpáriak és lehangolóak is tudnak lenni egyes felhasználók szemében, mint egy jó falusi disznótor - és az az esemény is csak egy szereplőnek kötelező: a malacnak.

Végül egy kis segítséget szeretnék kérni a veteránoktól, amivel be akarom vonni őket is ebbe a tesztbe, egy kis személyessé tett interaktivitással:
Írjátok meg a teszt alatt kommetben, nektek mit jelentett annak idején, és mit jelent most a Dark Souls. Hogyan érintett titeket, hogyan hatott rátok, milyen mértékben merültetek el benne. Milyen jelentőséget tulajdonítotok ennek az egy szem játéknak, és milyen terveitek vannak a Remastered kiadással kapcsolatban. Emellett termesztésen azok - némi magyarázattal támogatott - véleményét is várnám, akik kipróbálták a Dark Souls-t, de nem jött be nekik. Előre is köszi!

(Ezt a kiváló kalandot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
29. Tuco  PlayStation.Community tag
2018.09.08. 18:12:16
LV1
Sosem érdekeltek a trófeák de a dark souls akkora kedvencem úgyhogy úgy döntöttem megcsinálom így ma jött össze az első platinám ami nem akármilyen trófea! 3 végigjátszás és majdnem 128óra élvezetes szívás kellett hozzá! :)
28. ralphcliff75  PlayStation.Community tag
2018.06.02. 15:43:15
LV2
Múlt héten elkezdtem a második részt, mert az még régebbről megvan, csak elfelejtődött. De mára már a DS első része van napirenden. Kiváló játékok. Megérdemlik, hogy bepótoljam az összes részt.
27. KAMIKAZE-HUN  PlayStation.Community tag
2018.05.26. 14:33:30
LV6
+1
Válasz 23. martin üzenetére:
Én is pont így vagyok, szeretem a Quantic Dreamst de ez most nem mozgat kicsit sem! Kicsit féltem a DS-től de 2 napja alig alszom, nem bántam meg a vételt!
"Örökké nem eshet"
26. snike  PlayStation.Community tag
2018.05.26. 14:24:27
LV1
Én most szereztem be, kicsit fura volt a ds2,ds3 és a bloodb után a menürendszer. Grafikával nincs bajom.
25. snike  PlayStation.Community tag
2018.05.26. 14:22:56
LV1
darksouls - felfedezés élménye, ötletes pályatérkép, eldugott kincsek megtalálása, élő npc-k, ötletes bossok, bosszúállás élménye (azt a rohadékot az ajtó mögött most már tényleg kinyírom), hangulatos titokzatos világ amit neked kell felderítened,
24. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.05.26. 14:18:42
LV28
+1
Nem vagyok biztos benne, hogy a Soulsborne széria klasszikus értelemben vett rétegjátékok 2018-ban. A Demon's-al annak indult ez tény, de manapság nagyon sokan veszik meg.
De persze szubjektivitás kérdése, hogy mit értünk "rétegjáték" alatt. Lehet az akár egy Call of Duty mert nem mindenki szereti az FPS-eket, lehet az egy Uncharted mert nem mindenki bírja a TPS-t. Lehet akár egy Detroit is mert nem mindenki rajong ezért az interaktív moziért. Utóbbi speciel engem totál hidegen hagy.
23. martin  Főszerkesztő
2018.05.26. 13:54:00
LV27
+1
Válasz 19. Penge70 üzenetére:
Neked. Engem a Detroit minimálisan sem érdekel.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
22. Onimushaman  Szerkesztő
2018.05.26. 13:08:38
LV24
Válasz 16. Penge70 üzenetére:
Én is csak a végigjátszás után fogom elolvasni, meg kommentálni.
señor
21. Onimushaman  Szerkesztő
2018.05.26. 13:07:21
LV24
Egy pár órát nyomtam annak idején, de nem kapott el. A Nioh volt az első ilyen light souls "klón", amit végig is játszottam.
señor
20. CountofHell  PlayStation.Community tag
2018.05.26. 11:55:03
LV14
A Demon's Souls volt a non plusz ultra előző generációban. Mindhárom régióval rengeteget játsszottam szerintem a 2000+ óra sem kizárt de nem számoltam mert rengeteg karaktert csináltam SL1-től SL200-ig.

Azután kiszivárgott egy videó a Project Dark-ról láttam a nagy sárkányokat a bonfire mellett üldögélő élőhalott harcost és a páncélos lovagot akkor már sejtettem, hogy valami nagyon ütős játék van készülőben.
Nem sokkal később igaz volt a szivárgás mert hivatalosan bemutatták a Dark Souls-t. Elő is rendeltem és amikor megkaptam nem egészen azt kaptam amire számítotam.

Először is ott volt a butított grafika, ami a Demon's Souls szép éles grafikája után eléggé megleő volt, a mosott/halvány szinek, eltűnt a World Tendency helyette ez a szinte teljesen felesleges covenant rendszer lépett életbe és az online nem, hogy jobb lett volna hanem még sokkal laggosabb volt mint a Demon's Souls-ban a PvP sem a régi, esküszöm a Demon's Souls PvP sokkal jobb volt és élvezetesebb.
Ami viszont nagyon tetszett a Dark Souls-ban az a Pyromancy volt, egy szinte teljesen új "kasztot" kaptak a tűzvarázslatok aminek nagyon örültem, valamint a pokoli pályák, a Demon Ruins és a Lost Izalith. Mai napig a kedvenc pályáim tele tűzzel és minden lángol ég és vörös árnyalatban játsszik, nagyon szép látvány volt már akkor és már láttam, hogy a Remasteredben ezt a tüzes effektet teljesen lecserélték valami újra egy sokkal látványosabbra, szebbre.

Ami még tetszett az, hogy a Dark Souls-ban már az armor-t is lehet upgradelni, így már a Poise-nak is nagyon fontosabb szerepe van mint a Demon's Souls-ban.

És a lényegi része el sem maradhat azaz a Boss-ok amik tetszettek de nem voltak annyira ötletesek és egyediek mint a Demon's Souls-ban ( pl. Dragon God, Old Monk, Old Hero stb. ).

Szóval örültem, hogy a From Software megfogta a Demon's Souls lényegi részét és csináltak egy teljesen más játékot ami szintén jóra sikerült és csak egy árnyalatnyival tetszett kevésbé mint a Demon's Souls.

A Remastered pedig azért lehet jó mert PS3-on sőt PC-n sem volt tökéletes a Dark Souls nem beszélve arról, hogy most a Remastered sem az, ugyan sok játékmenetbeli dologhoz nem nyúltak hozzá pl. backstab, hitbox stb. viszont sok glitch-t kivettek a játékból pl. az itemduplázást de nem mindent mert az Undead Burg Skip glitch és a Sen's Fortress skip glitch még így is bennmaradtak confirmed by kotaku writer és Lobos JR.
Látványban ahogy elnézem kapott a játék szép effekteket szóval ha valami miatt megéri a Remastered akkor az a nosztalgia miatt és azért mert ez a jelenleg kapható legjobb verziója a játéknak.
PSN - CountofHell_HUN
19. Penge70  Veterán PSC tag
2018.05.26. 11:37:02
LV22
Válasz 17. martin üzenetére:
persze, de még mindig fogyaszthatóbb mint ez
18. KAMIKAZE-HUN  PlayStation.Community tag
2018.05.26. 11:31:02
LV6
Válasz 1. lesliebuz1977 üzenetére:
Minden csak gyakorlás és tápolás kérdése, itt hatványozottan:)
"Örökké nem eshet"
17. martin  Főszerkesztő
2018.05.26. 11:23:56
LV27
Válasz 15. Penge70 üzenetére:
A Detroit is rétegjáték. :)
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
16. Penge70  Veterán PSC tag
2018.05.26. 11:10:55
LV22
Válasz 10. Onimushaman üzenetére:
ott is csak25 hsz van :/
15. Penge70  Veterán PSC tag
2018.05.26. 11:09:38
LV22
Válasz 3. martin üzenetére:
Szerintem ez nagyon rétegjáték, nem sok játékosnak veszi be a gyomra
14. DrZaius  Szerkesztő
2018.05.26. 11:03:07
LV2
Itt a PSC-n mikor anno elolvastam a Demon's Souls tesztet, és megláttam ezt a képet:

http://playstationcommunity.hu/@store/note/ga[...]

eldöntöttem KELL ez a játék, annyira hangulatosnak és újnak hatott. Gyorsan be is szereztem egy ázsiai verziót. Sz'tem a PS3 egyik legjobb játéka, ha nem a legjobb. Érdekes módon nem rémített el a nehézsége, sőt minden egyes idegroham után nőtt bennem a vágy, hogy magam alá temessem e csodát. Sikerült is megbirkózni vele, azóta is várom mint a Messiást a Remastered, ne adj Úr Isten egy Rameke verziót belőle.

Mikor a Dark Souls megjelent gyorsan le is csaptam rá, de idegileg nem bírtam. Valahogy nem ment... Akkor úgy éreztem elég volt életemben egy ilyen jellegű játék, minek sanyargassam tovább magam. A DSII érdekes módon berántott és többször is letudtam (X360-on kétszer, PS4-en egyszer). Jobban is tetszik mint az első rész. Számomra hangulatosabb és változatosabb is. A III szintén nagy kedvenc. Közben PC-re is beszereztem a DS-t, de ott meg meguntam (nem a játék hibája, valamiért nem szeretek PC-n játszani) 20 óra játék után.

Úgyhogy sokadjára esek neki és eddig majdnem minden fasza (Az irányításnál elkúrtak v'mit szerintem, mert van hogy 2-3 másodperccel később reagál le gombokat, de nem ritka az is, hogy benyomom a védést és akkor reagálja le az előzőleg lenyomott támadást. wtf. Bár ezek legtöbbször csak Undead Parish-nál jönnek elő). De továbbra is az utolsó helyet foglalja el nálam a Souls játékok között.
13. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2018.05.26. 08:09:44
LV28
+1
Nekem a Dark Souls volt az első From Software játékom. A Demon's egyáltalán nem érdekelt amikor kijött, mindenhol csak azt hallottam, hogy így megy úgy ultra nehézség, másról se lehetett olvasni. Mondom ebből én nem kérek, pláne hogy még japán is. Aztán ahogy a Dark Souls később beszippantott kötelességemnek éreztem, hogy pótoljam azt a részt ami leraktam az alapokat. Tetszett, de közel sem érzem olyan jó játéknak a Demon's-t. Minden tekintetben alul múlta a Dark Souls-t, pláne tartalom tekintetében. Persze ha lesz belőle újra kiadás PS4-re biztosan beszerzem.

Ami a Dark Souls-t (továbbiakban DS) illeti: az esélytelenek nyugalmával ültem le elé anno. Én nem vagyok hardcore játékos, nem kezdek mindent a legnehezebb szinten csak azért, hogy bizonyítsak magamnak és a trófea listámnak. Élvezni szeretem a játékot és ez nem feltétlenül a nehézségi szinttől függ, én ezt vallom. Sokan meg az ellenkezőjét. A lényeg, hogy tudtam milyen nehéz játék a DS és erre még rátesz egy lapáttal a japán mivolta. Amit elért ez a játék, hogy élveztem a kihívást, a mai napig nem érte ezt el más játék a sorozat többi tagján kívül.
Persze sok volt az anyázás meg sokszor raktam le magam elé a kontrollert és vettem mély levegőket, de elég hamar leesett, hogy ez bizony a játék része. Meg kell járnom a pokol pokol összes bugyrát ahhoz, hogy meglássam az alagút végén a fényt ami kivezet a sötétségből. Minden pálya és minden boss harc más és más, új kihívás. Csak az alapok maradnak, de újra ki kell tapasztalnod minden alkalommal az ellenfeleket és a pálya felépítését mert mindig másmilyen. És persze a végén a boss, ami a legtöbb esetben más taktikát, trükköt igényel. Szerintem ez a játék igazi esszenciája.
A DS nem fogja a kezed, és jól teszi. Nem mutatja térképen centire pontosan hova kell menned, mit kell csinálnod, ebből kifolyólag elveszettnek érzed magad és ez is egy nagyon jó ízt ad az amúgy is remek hangulathoz.
Mindezek mellett ott van a remek reflex és fizikán alapuló harcrendszer ami alapvetően faék egyszerűségű, szerintem bárki el tudja sajátítani kellően ha ad a játéknak (és persze önmagának) kellő időt erre. A karakter fejlődés és menedzsment szintén egy kiemelkedő része a DS-nak. Nincs csilli-villi ikonokkal jelzett szintlépés, nincs automatikusan elosztott értékek, mindenre neked kell ügyelned.
Tartalom tekintetében sincs ok a panaszra. Rengeteg speedrun videót találni a Youtube-on, gyakorlatilag egy kis szubkultúra fejlődött ki ebből, ki milyen gyorsan tudja végigszaladni a játékot. Emiatt sokak hiszik azt, hogy ennyi is a tartalom a játékban, kb 1-2 óra, pedig ez óriási tévedés. Most, hogy újra van szerencsém a DS-hoz döbbenek rá újfent, hogy mennyi minden van a játékban. Ha csak a fő helyszíneket érintjük akkor is több tíz órás kalandról van szó, de rengeteg az opcionális terület és ezzel együtt a szörnyék és a boss-ok. Jómagam PS3-n 450 órát tettem csak az alapjátékba, újra és újra élveztem nekifutni a kalandnak, vagy NG+ban vagy új karaktert indítva. Sosem lehet ezt megunni.
Nekem ezt jelentette annak idején PS3-n a DS, és ugyanezt jelenti most is PS4-en. Nem fakult meg, nem öregedett rosszul (mint ahogy sok más klasszikus, például a Skyrim véleményem szerint) maradt ugyanaz a nagyszerű játék ami annyi kellemes órát adott nekem.
12. jime  non-alcoholic
2018.05.26. 07:41:46
LV29
+1
"Van például olyan miniboss-placc, ahol belépés után azonnal agyonbasznak"

sosem felejtem el az első találkozásomat a Capra démonnal, szerintem zseniális húzás, erre senki nem volt felkészülve elsőre :D
"wake up, you're dead!"
11. jime  non-alcoholic
2018.05.26. 07:32:38
LV29
Válasz 10. Onimushaman üzenetére:
mijaza detroit? :D
"wake up, you're dead!"
10. Onimushaman  Szerkesztő
2018.05.26. 02:48:03
LV24
Válasz 3. martin üzenetére:
Kikuldtek egy napon a detroit josaggal, van meg kerdes?
señor
9. ojoba1  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 20:14:03
LV1
A következő játékom ez lesz ahogy befejezem a God of War-t. Én csak a 3. résztől csatlakoztam be a sorozatba. Jó lesz megismerni a történetet az elejétől. Ami a legfontosabb, hogy ismét akarom szívatni magam :D Biztos rengeteg halál lesz de ahogy meghal a boss az az érzés mindennel felér. Nagyon várom csak azt kívánom, hogy elég időm legyen rá! :)
8. jime  non-alcoholic
2018.05.25. 19:08:12
LV29
na, sajnos nagyon csapatom, de este azért elolvasom lefekvés előtt :D
"wake up, you're dead!"
7. martin  Főszerkesztő
2018.05.25. 19:02:42
LV27
Válasz 6. Sparrow üzenetére:
Költői túlzás volt, azt hittem többen megveszik ezt majd.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. Sparrow  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 19:00:34
LV17
Válasz 3. martin üzenetére:
Most lesenkiztél? :)
"Véletlenül rúgtam be megint."
5. MRenton1985  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 16:55:00
LV4
Kiváncsi vagyok, milyen lesz úgy visszatérni, hogy ez volt az első találkozásom a From féle mechanikával, azóta meg már túl vagyok az összes saját és klón ip-n is. Elvileg edzettnek kéne lennem, de szerintem nem csak a gyönyörtől fogok újra könnyeket ejteni.
Várós, hétvégén csapatás.
4. Raziel_Kain  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 16:37:34
LV1
Ez a legelső remastered játék, amely engem is érdekel, ugyanis ez az egyetlen rész a Soulsborne szériában, amely kimaradt. Eddig a Demon's souls a kedvenc részem, a képek alapján ez arra hasonlít a legjobban, úgyhogy kíváncsi leszek rá, milyen élmény lesz.
3. martin  Főszerkesztő
2018.05.25. 15:50:22
LV27
Úgy tűnik senkit sem izgat ez a remek játék. Szomorú.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. Sparrow  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 10:27:13
LV17
+2
Fasza lett a kedvcsináló!

Számomra a Dark Souls közvetlenül a Demon's után jött. Annyira imádtam a Demon's-t hogy kötelező volt. Elsőre kissé fakóbbnak, színtelenebbnek éreztem, de aztán mocskosul elkapott ez is. Nem szeretnék dönteni a kettő között hogy melyik a jobb, de ha csak a Dark Soulsok közül kell akkor nálam 1,3,2 a sorrend. Mindet imádom, de ez az első számomra az etalon. A 2 nekem valahogy ehhez képest lelketlen rész, de tényleg, nem érintett meg közel sem úgy mint az 1, de itt kell hozzátennem hogy a 2-ben a legjobb a dlc...magasan. A 3 egy baromi jó iparos munka, jót tett neki a technikai fejlődés, és azt gondolom hogy nem véletlenül van benne Firelink Shrine, Anor Londo...stb.
Az első Souls (és mindegyik) platina, ezzel sem állok meg szerintem csak 3 vagy 4 végigjátszás után. Nem sietek, tuti lesznek olyan napok mikor csak invaderkedek, lesz mikor co-op nyomulunk Atival, de egy biztos, mocskos jó napoknak (heteknek) nézünk elébe, kurvára örülök a cuccnak!!
"Véletlenül rúgtam be megint."
1. lesliebuz1977  PlayStation.Community tag
2018.05.25. 01:14:36
LV4
+1
De jó lenne ha profi szinten tudnék ezzel a szériával játszani!
I love games!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Polkorrekt tartalmak a videojátékokban
2018.12.16. 11:00 PlayStation.Community
59 hozzászólás
Szerző: martin
Most akkor milyen bőrszínű és mely vallású ember ölhet büntetlenül milyen neműt és milyen korút?
Mutant Year Zero: Road to Eden (PS4, PSN)
2018.12.12. 15:11 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: martin
Micsoda? Miss? HÁT MISS AZ ANYÁD, AZ!
Star Wars Pinball: The Force Awakens Pack (PS4, PS3, PSV, PSN)
2018.12.12. 08:25 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: Masamune
Csak le ne TILT-son az erő...
RIDE 3 (PLAYSTATION 4)
2018.12.11. 09:00 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Megtáltosodott motoros.
Defenders of Ekron: Definitive Edition (PS4, PSN)
2018.12.10. 09:32 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Szívatás Level 1000.
RiftStar Raiders (PS4, PSN)
2018.12.09. 21:48 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Shoot-Loot-Death-Restart-Death-Restart.
Marvel's Spider-Man - Turf Wars kiegészítő csomag
2018.12.08. 09:33 Kedvcsináló
13 hozzászólás
Szerző: JediEco
Kevésbé ütős a műanyag kalapács.
Oh My Godheads (PS4, PSN)
2018.12.07. 09:08 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Az istenek a fejükre estek.
Nefarious (PS4, PSN)
2018.12.06. 19:17 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Fordul a kocka, avagy egy bűnöző családjában is történhet tragédia.
11-11: MEMORIES RETOLD (PS4)
2018.12.05. 12:43 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A Nagy Háború vérmocskos poklának gyönyörűen megfestett tablóképe.