.
 

PlayStation.Community

2018.06.11. 15:22 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
A monoton istenek léte.

(Bár a játék rendelkezik VR nélküli verzióval, eredetileg arra készült, így a teszt az alapján íródott. A Move kontroller nem kötelező, de erősen ajánlott hozzá.)

A VR-technológia alkalmazása a videojátékokban főleg azon múlik, hogy a térhatással milyen új élményekkel gazdagodhatunk: teljesen más például egy lövöldözős játék, ha úgy érezzük, hogy ott vagyunk, ahogy autót vezetni is egészen más élmény. A belső nézet azonban nem az egyetlen, amely előnyt kovácsolhat az új technológiából, és erre remek példa a Tethered, amely ugyan játékként inkább egy jókedvű, de középkategóriás próbálkozás, viszont a stratégiai alkotások egy érdekes dimenzióját demonstrálja.

A Tetheredben egy istenséget alakítunk, aki apró lényei – a Peepek – által kell, hogy hozzájusson energiához. Miután első cimboránk kikelt tojásából, megkezdhetjük a kolónia építését ahhoz, hogy elérjük a szükséges mennyiségű energiát. Bázisunk szíve totemünk, és kezdetben a lebegő szigeten, amely a játékteret adja ki, csupán központunk körül virágoznak a növények, minden mást hervadás jellemez. Az energia gyűjtésével fokozatosan kel életre a pálya, amellyel új épületeket emelhetünk. Az épületekhez először el kell sajátítanunk a szükséges tudást, amely egy könyvben rejlik – addig pedig nem juthatunk hozzá az információhoz, amíg a könyvig el nem terjed a virágzás. Így kötött sorrendben húzhatunk fel épületeket, amely a kihívás szerves része.
Az új Peepek az égből pottyannak alá tojásokban, és társaik kelthetik ki őket, hogy munkához lássanak. Napközben a három nyersanyag és az étel bezsákolása a cél, valamint a különféle épületek létrehozása, valamint fejlesztése. Minden létesítmény valami extrát biztosít: például szörnyecskéink gyorsabban haladnak vagy többet nyernek ki egy forrásból. A parancsosztogatás kis alattvalóink céljukhoz való „kötésével” történik (innen a játék címe): például ha a kőbányához kapcsoljuk kreatúránkat, akkor bányászni fog, amíg ki nem meríti forrását. Így egyszerű ide-oda csatlakoztatással tudjuk elindítani rutinjukon népünket, és ha szükséges, a pillanathoz igazodva módosíthatjuk cselekedeteiket. Az energiagyűjtés aktívan is történhet, kristályokból, de passzív, termelési formája is van templomok alakjában, illetve fáradt, vagy éhes alattvalóink kívánságainak teljesítésével. A harmadik módja a harc a gonosz lények ellen, akik éjszaka látogatja meg az Aprajafalvára emlékeztető helyszínt.

Ilyenkor jönnek a csúszómászó borzadályok, amelyek követőink életére törnek. A katonára szakosodott társaink a leghatékonyabbak ellenük, de ilyenkor apraja-nagyja mozgósítható a ragadozók ellen. Amint leszáll a nap, a védelem a cél, őrizve bázisunkat és lélekszámát, igyekezve a veszély elhárítására. Minden elpusztított nyavalyás plusz energiát ad, a következő éjjel pedig többen lesznek, és még agresszívabbak, sarkallva a sebes pályateljesítést.
A program egyik alapvető bája a grafikája: az egész, semmi közepén lebegő világ, patakocskáival, fáival, virágaival, dundi felhőivel, fel-alá battyogó, jelmezes figuráival, cseréptetőivel, még a csúszómászó pondróival is egy meseszerű hangulatot áraszt. Egyfajta kompakt mini-univerzum ez, amely korlátolt ugyan, de a mi irányításunk alá tartozik. A VR így érezteti, hogy milyen nagyok lehetünk ezekhez a teremtményekhez képest, a Move kontrollerekkel pedig a parancsosztogatás és a közlekedés kifejezetten előnyös és intuitív: bárhova betekinthetünk, közelíthetünk és távolodhatunk, de a fix ponton rögzített felhőkhöz is ugrálhatunk kötött perspektíváért. A DualShock kontroller már elveszi ezt az élményt, és határozottan macerássá válik vele az irányítás, míg a headset mellőzése a varázs majdnem utolsó morzsáit is elsöpri.

A játékos végül is egy mindent látó felsőbb erő, aki célt ad ezeknek a kis életformáknak. A gond az, hogy ez a cél állandóan ugyanaz, és elég gyorsan válik monotonná. A Tethered tizenkét pályájánál mindig egy a feladat: összeszedni egy adott számú energiát. Ehhez be kell zsákolni a nyersanyagokat, felépíteni az épületeket, lekaszabolni a galádokat, és ezt addig ismételgetni, amíg el nem értük a varázs számot. A feladatot nehezíthetik a terepviszonyok, kacifántos utat szabva a Peepeknek, amit kifejezetten idegőrlővé tehet lassú haladásuk, még az idő-gyorsító gombbal együtt is. Egy pálya olyan 20-35 percet vehet igénybe, viszont ha egyet láttunk, gyakorlatilag az összeset. Időnként bevethetünk égi erőket. például felbukkanó havas vagy esős felhők formájában, mondjuk egy patak befagyasztására, de minimálisan használja ki ezt az opciót a program.
A másik komoly probléma az, hogy már a legelső pályától kezdve elérhető minden épület, minden fejlesztés, és ezáltal minden játékmenetbeli variáció. Amint teljesítjük az adott feladatot, a következőnél újból nulláról indulunk, végigjárva ugyanazt az utat. Így hiányzik a haladás érzése, ami érdektelenné teheti a folyamatos játékot. Értelemszerűen arra van kitalálva, hogy egy körben egy pályát abszolváljon a játékos, de valahogy nincs miért visszatérni. Bosszantó az is, hogy ha manócskánk rutinjának valamelyik végpontja megszűnik létezni – például kibányászta a köveket és még nem töltöttük újra a bányát –, akkor tétlen lesz, nem talál magának feladatot, majd ha későn észleljük, akkor mély depresszióba zuhan és búsan elcammogva a helyi szakadékhoz leveti magát a végtelen semmibe (és ezt nem én találtam ki). Ez fokozottan igaz, ha épp csinálnak valamit a manók és megtámadják őket: leölik ellenségüket, majd nem csinálnak semmit. Természetesen a cél, hogy a játékos éber legyen, de van, hogy eltakarja őket valami, vagy úgy hisszük, épp szorgoskodnak, miközben nem. Egy minimális autonómia nem ártott volna, kissé dinamikusabbá téve az egész összhangulatát.

Mindent egybevetve a Tethered egy jópofa és szórakoztató játék, de határozottan ajánlott hozzá a PlayStation VR és a Move kontroller páros. Pár órára hangulatos kikapcsolódás, az „istenérzés” remek, a képi világa pedig kellemes. Idővel azonban kifárad és új ötletei nem fejlődnek tovább, viszont egyértelműen igazolja, hogy hasonló élményeknek van helye a virtuális valóságban, és rengeteg mindent ki lehet hozni stratégiai és menedzselési játékokból is.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Secret Sorcery
Fejlesztő: Secret Sorcery
Megjelenés: 2016.10.25.
Ár: 7390 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 1.6GB
Web: http://tetheredgame.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Tethered
Secret Sorcery
KÖZÉPSZERŰ