.

PlayStation.Community

2018.04.17. 09:22 Classic PlayStation
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
„Olyan zseniális, hogy szinte már fáj.”

A fenti bevezető szövegnek beszúrt idézet kivételesen tőlem származik még 2007-ből, amikor a jó öreg, fekete és „kövér” PlayStation 2-es konzolomba berakott, frissen vásárolt God of War II-vel egyhuzamban körülbelül 4 órát töltöttem el, ami után nem csak az államat kellett keresgélnem, hanem komolyan el kellett gondolkodnom azon, vajon tényleg itt volt-e az ideje a nagy csinnadrattával beharangozott generációváltásnak. Persze nyilván addigra már bőven váratott magára a PlayStation 3 megjelenése, bő 6 esztendő után olyan grafikai és teljesítménybeli ugrást produkált a Sony új gépe, hogy csak lestünk (ne feledjük, hogy Kratos második kalandjától számítva kb. fél évre voltunk az Uncharted: Drake’s Fortune premierjétől), ugyanakkor a Háború Istenének visszatérése megmutatta, van még bőven spiritusz a kifutottnak gondolt konzolban.
A Santa Monica nagyon eltalált valamit a God of Warral. A történetalapú akciójáték egyik első nagy képviselőjeként tetszelgett, véres volt, brutális, kíméletlen, folyton marcona és állandóan harcolni akaró főhőse nemkülönben, bár a hack'n slash stílust nem ő hozta létre, mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy sokan pont neki tulajdonítják a zsáner megalkotását. Az első epizód azonban egy csapásra klasszikus lett, Kratos pedig abban a pillanatban videojáték-ikonná vált (stílszerűen: elfoglalta méltó, vérrel, verítékkel és könnyekkel kiharcolt helyét a trónon), hogy a cuccot játékosok milliói emelték le a boltok polcairól. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki anno az 576 Konzol 2005. májusi számát fellapozva döntötte el véglegesen, hogy nehezen összegyűjtött pénzét erre a játékra áldozza, hiszen már maga a címlap – amin természetesen Kratos feszített, vérrel bemocskolt Káoszpengékkel, tiszteletet parancsoló tekintettel – azt sugallta, hogy itt bizony egy új hivatkozási alap megszületésének lehetünk szemtanúi.
Így lett: már a megjelenés előtt bőszen cikkeztek a játékról, tudni lehetett, hogy a fejlesztőcsapat nem akármivel fog gurigázni, mégis megdöbbentő hatással csapott le a stuff az érzékszerveinkre. Meg is kapta a magazintól a neki kijáró 10 pontot, nem is történhetett volna másként. Természetesen már jó előre be lett harangozva a folytatás – csak az volt a kérdés, hogy az alkotók képesek-e a már amúgy is hihetetlenül monumentális koncepcióra rárakni még egy lapáttal. Továbbá a lázas várakozásba talán egy kis kétkedés is beférkőzött, ugyanis az a tény, hogy a második rész szintén PS2-re érkezik, amikor már maga a konzol tényleg a végét járja, csipetnyi bizonytalanságot szült a rajongók körében.
Aztán persze ezek az aggodalmak papírformaszerűen megdőltek, ahogy kell: a God of War II bámulatos hattyúdala volt a sokak által csak a legnagyszerűbb konzolnak hívott PS2-nek, mind látványban, mind sztoriban, mind tartalomban, mind pedig játékmenetben rálicitált elődjére, még ha összességében nem is volt jobb annál – igaz, sokban sem maradt el az eredetitől.
A folytatás nem sokkal az első epizód eseményei után veszi fel a fonalat. Azt követően, hogy Kratos legyőzte Árészt, ő lett a Háború Istene, azonban ez nem hozott számára semmiféle megnyugvást, mivel múltbéli bűnei továbbra is kísértik, ráadásul az Olümposziak sem szívesen látják maguk között a könyörtelen spártai harcost. Kratos egyáltalán nem is keresi az istenek társaságát, inkább biztos kézzel irányítja seregét, újabb és újabb csatákba vezetve őket, ami egyre jobban feldühíti Zeuszt. Miután Spárta Szelleme közvetlenül is beleavatkozik Rodosz ostromába, az istenek királya egy ügyes csellel elveszi Kratos erejét (egyúttal kiderül, hogy mi lett a világ hatodik csodájának a sorsa), majd megöli. Kratos átszúrt gyomorral, vért köpve, dühösen kiszenved, az alvilág sötét karmai pedig készen állnak, hogy lehúzzák őt Hádész poklába, ahol már szeretettel várják, hogy válogatott kínokban részesítsék a bukott istent az örökkévalóságig. Ám ez Kratos számára még nem a vég. Korántsem.
Mielőtt menthetetlenül elnyelnék Tartarosz kénköves lángjai, a Nagy Háború végén bebörtönzött titánok egyike Gaia megmenti a spártait, akitől megtudja, hogy ő és társai már nagyon-nagyon régóta figyelemmel kísérik Kratos pályafutását, és most elérkezettnek látják az időt, hogy a segítségével bosszút álljanak az isteneken, akik annak idején örök kárhozatra ítélték őket, miután egymás ellen fordultak. Azonban addig még nagyon hosszú út vezet, Kratosnak először meg kell találnia az élet fonalát szövő Sors Nővéreit, mivel csakis az ő segítségükkel (jobban mondva ebben az esetben inkább a halálukkal) tudja elkerülni végzetét, és az idő manipulálásával elejét venni Zeusz ármányának.
A recept természetesen maradt a régi: jó öreg hack n slash ez a javából, másodpercek alatt betanulható és megszokható harcrendszerrel, látványos mozdulatokkal, brutális kivégzésekkel, mindezt olyan grafikai prezentálás mellett, hogy a fal adja a másikat. Oké, mondjuk ezt már az első rész is tudta, jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy a God of War II akkor mégis miért lett minden ízében kiemelkedő, és legalább annyira felmagasztalt stuff, mint előzménye?

A játék titka abban rejlik, hogy a jól ismert elemekből sokkal többet ad, de azokat nagy átlagban jobban és csiszoltabban teszi. Már ha a történetet nézzük, ott is látszik a pozitív tartalmi változás és a téma korábbinál is remekebb megragadása. A God of War elméletben és gyakorlati szempontból is a görög mitológia legjobb összetevőit vette kölcsön, jókora erőszakkal és szexszel dúsítva – így született meg az igazi vérgőzös hent, ahol össze-vissza spriccel a játékos képébe az életet adó nedű. A God of War II viszont sokkal ügyesebben és sokkal meggondoltabban nyúl a témakörhöz: tudatosan helyezi el Kratost ebben a közegben, miközben még mindig egyfajta kívülálló marad, de már cseppet sem áll annyira távol tőle ez a világ, mint ahogy korábban. A második felvonásban kedvenc főhősünk szinte szerves részét képzi a hellászi kultúrának, sok fontos eseményt összekötnek vele, és zseniálisan szövik bele a neves mítoszba. A sztori fikciós szegmensei és az ókori mesélők regéi több ponton is metszik egymást (pl. a Rodoszi Kolosszus elpusztítása, Prométheusz, vagy a Kraken megölése), és végeredményben a God of War II a történetmesélés eszközén keresztül mutatja be a görög mitológia szerteágazó témakörét. Tanít, miközben szórakoztat.

Naphosszat sorolhatnám a pozitívumokat (negatívumokat meg alig), viszont lassacskán eljutunk odáig, amikor már azt kell magyaráznom, hogy a rengeteg kiváló tulajdonsága ellenére miért nem múlja felül az eredetit. Hiszen a God of War II gyakorlatilag tényleg mindenben több, a fejlesztők példásan kombinálták a Devil May Cry akciódús stílusát az Ico rejtvény-központú formulájával, ráadásul itt már tisztességes boss-harcok is vannak, Kratos második kalandja sokkalta nagyobb ívű és epikusabb méreteket öltött. Ugyanakkor a játékmenet semelyik pontja sem változott meg drasztikusan, még ha a folytatás profibb és érettebb is, mint az előzmény. A God of War egy kerek, lezárt történet volt (itt tekintsük el kicsit a folytatásoktól és az előzményektől), a maga nemében tökéletes egész, egy nagy műgonddal és önállósággal bejárt út, ehhez pedig a második felvonás, bár jelentős dolgokat tesz hozzá, mégiscsak az elődje által kitaposott szakaszokat járja be újra.
Na nem mintha ettől kevesebb dicsérő szó illetné. A God of War II az utolsó cseppet is kipréselte a PS2-ből, elképesztő monumentalitásán még ma is el lehet csodálkozni. Elejétől a végéig kényezteti a szemet a gyönyörű grafika, a díszletek aprólékossága lenyűgöz, az ipari szinten pörgő mészárszék izgalomba hoz, a végig maximális fordulatszámon dübörgő tempó pedig fenntartja a kontrollert szorongató gamer figyelmét. Egy unalmas pillanata sincs, az emlékezetes jeleneteket napestig lehetne sorolni: az előbb említett rodoszi nyitány után az utazás Pegazus hátán a Teremtés Szigetére, harc az élőhalott barbár királlyal, leszámolás Perszeusszal, a Kraken legyalulása, találkozás Atlasszal, majd végül a Zeusz elleni megmérettetés, és a többi, és a többi, aki játszott vele, annak felesleges ezeket leírnom, tudják ők maguktól is.
A széria alkotója, David Jaffe ugyan itt már csak társ-rendezőként volt jelen, a munka nagyját Cory Barlog végezte (Stig Asmussen koncepciós művész segédletével), a folytatás mégis méltó volt az eredetihez, sőt, ahelyett, hogy csak egy sima továbbfejlesztett változat lett volna, önálló hangot sikerült megütnie – el is ment belőle majdnem négy és fél millió példány. A kritikai elismerés pedig ezúttal sem maradt el. A sajtó és a szakma nem győzte dicsérni, rengeteg díjat bezsebelt, mondhatni tökéletes zárása volt egy alapjáraton is príma konzolgenerációnak. Lehet vitatkozni, hogy melyik jobb, a God of War, vagy a God of War II, de nem érdemes: a két rész, mint ahogy az egész sorozat, együtt ad egy hatalmas, egységes élményt, amit külön-külön nehéz lenne értékelni, legfeljebb platformokra és konzolgenerációkra felosztani.

Mert igen, a God of War II a PS2-es időszak egyik legjobb játéka – de csakis az első epizóddal karöltve.
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. CountofHell  PlayStation.Community tag
2018.04.18. 19:03:05
LV14
Ezt is már megette az idő. De sohasem felejtem mennyire komplex és változatos játék a God of War 2. Akkor PS2-n pedig gyakorlatilag szinte mindent felülmúlt látványvilágban. Emlékszem még az is elhangzott, hogy a god of war 2 már akkor a PS3 grafikai szintet közelítette meg. :-)
Viszont pályák és történet szempontjából az első god of war nekem jobban fel volt építve mint ez.
PSN - CountofHell_HUN
5. jime  non-alcoholic
2018.04.18. 16:25:13
LV29
mekkora élmény volt ezt elsőre végigtolni.
nagyon nehezen tudnék kedvenc részt választani, de ha kellene ezt meg a GoS-t mondanám.
"wake up, you're dead!"
4. Greg  PlayStation.Community tag
2018.04.18. 07:48:55
LV24
Nekem ez a best.
LV426
3. zola0306  SonsOfSaRock
2018.04.18. 05:37:50
LV15
Nem tudnám megmondani hányszor játszottam végig.
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
2. taron  PlayStation.Community tag
2018.04.18. 00:11:53
LV4
Mindkettő LEGENDA!!!!
Ar0nka
1. mui-ruy  PlayStation.Community tag
2018.04.17. 21:05:16
LV3
Minden szóval egyetértek. Pont a leírtak miatt hozzám is az első rész egy picit közelebb áll.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Melyik szerinted a legjobb Assassin's Creed játék?
2018.07.22. 11:00 PlayStation.Community
41 hozzászólás
Szerző: martin
És melyik tetszett legkevésbé...?
Super Mega Baseball 2 (PS4, PSN)
2018.07.17. 18:30 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Hazafutnék…
Visszatekintő - God of War III (2010)
2018.07.17. 11:07 Classic PlayStation
5 hozzászólás
Szerző: VictorVance
„Én lettem a halál. Világok pusztítója.”
Tacoma (PS4, PSN)
2018.07.16. 08:04 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Petunia
Gone to space.
MXGP PRO (PLAYSTATION 4)
2018.07.13. 14:31 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: Szativolution
Professzionális sárdagasztás.
Call of Duty: WWII - United Front kiegészítő csomag (PS4, PSN)
2018.07.12. 12:45 Kedvcsináló
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egyesített frontokon.
Destiny 2 - Warmind DLC
2018.07.10. 10:00 Kedvcsináló
17 hozzászólás
Szerző: soliduss
A legnagyobb átverés.
Mozi - Sicario 2: A zsoldos
2018.07.09. 15:02 Cool-Túra
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Nincs szabály, nincs kegyelem.
Elmélkedő - Melyik szerinted a legjobb Grand Theft Auto játék?
2018.07.08. 12:30 PlayStation.Community
47 hozzászólás
...és melyik a leggyengébb?
NEW GUNDAM BREAKER (PLAYSTATION 4)
2018.07.08. 12:16 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: eszg_
A modellezés új dimenziója megérkezett.