.
 

PlayStation.Community

2018.04.06. 13:59 Kedvcsináló
2 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Kristálytiszta tükör.

(A teszt a PS4-es verzió alapján készült, de a játék Cross-Buy, így ha megvásárlod, PS Vitára is megkapod.)

George Carlin a maga nyers, de fantasztikus humorával ecsetelte egyszer a társadalom felépítését: „A gazdagok azok, akik nem fizetnek adót, és nem csinálnak semmit. A középosztály fizet minden adót és végez el minden munkát. A szegények arra vannak, hogy megijesszék a középosztályt. Senki nem akar szegény lenni.” Bár a Little Red Lie még véletlenül sem mondható humorosnak, Carlin igazságát bontja ki, a humoristától függetlenül, egy roppant lineáris, nehéz és fájdalmasan, kőkeményen őszinte interaktív fikció formájában.

Már most tisztázom, hogy Will O’Neill, az Actual Sunlight alkotójának új műve nem egy játék: az interakció minimális, rengeteget kell olvasni, és gyakorlatilag az „X” nyomogatásával telik az idő. Ez azonban nem kritika – tény. A Little Red Lie két egymástól független, párhuzamosan futó történetet mesél el.
A sztori egyik fele Sarahra fókuszál, az „Y-generáció” megtestesítőjére, aki abban bízott, hogy hosszas egyetemi tanulmánya egy minimális megélhetést garantál. Azon korosztály és társadalmi csoport része, amelyet váratlanul ért az ingatlanválság, és amely szülői – vagy külső – támogatás nélkül képtelen a létfenntartásra; amely tanult, hogy aztán egy leépítés során kirúgják, amit követően hiábavalóan jár interjúról interjúra. Az élet Sarahnak nem vált be, és közeledve a 40-hez egyedül, hitelben úszva kell, hogy visszaköltözzön szüleihez. Édesanyja beteg, elfogyott a tartalékuk, szuicid hajlamú és depresszív testvére állandóan szórja a pénzt, és a gazdasági válság atomjaira robbantotta még a legszolidabb jövőképeket is. Sarah történetének ez a csúcspontja, megállíthatatlanul tart lefelé, és a remény minimális sugara is csak a sors gonosz vicce a lét sötét felhői közepette.
A narratíva másik oldalát Arthur Fox teszi ki, a milliomos, karizmatikus „baby boomer”, aki motivációs beszédeket tart az általa értéktelennek, sikertelennek és haszontalannak tartott tömegeknek olyan dolgokról, amiket maga sem hisz el. Az erősen Trumpra hajazó figura végtelenül szerelmes önmagába, mindent csak eszköznek lát, és a földi gyönyörök szüntelen hajszája mellett vagyona további gyarapítása a célja. Rasszista, szexista, és tesz mindenre: az emberek eszközök, akiket fel- és ki lehet használni, akiket szinte kötelező megalázni, és ha másra nem jók, meg lehet dugni őket. Sarah-val szemben Arthurnak bejött az élet, ráadásul hiába kerül a leglehetetlenebb és gusztustalan helyzetekbe, megússza, és győztesen kerül ki, komoly erőfeszítés nélkül.

Őket kísérjük végig különböző szituációkon keresztül: olvassuk gondolataikat, vagy tanúi vagyunk párbeszédeiknek. Ebben mutatkozik meg a játék címe, amely az „ártalmatlan füllentések” kifejezésen (angolul: „white lie”) csavar egyet – akárhányszor hazudnak karaktereink, az piros betűkkel olvasható. Mert, lássuk be, mindannyian hazudunk, magunknak és másoknak egyaránt. Ez önmagában ad egy zamatot a kiválóan megírt szövegekhez, legyen szó akár dialógokról, akár belső monológokról. Vannak teljesen magától értetődő csúsztatások, de van, amikor sokkal mélyebb lesz a mondanivaló a vörös színtől. Például amikor a „semmi gond, jól vagyok” viseli magán, vagy amikor egy barátot nyugtat figuránk, hogy „egyáltalán nem ciki, ha egy ilyen helyen dolgozol”. Ezekre reflektálva döbben rá a játékos, hogy maga is mennyit képes hazudni a környezetének. Sőt, magának is – mindent egybevetve pedig emiatt lesz a szöveg nagyon nyers, kegyelmet nem ismerően őszinte és rideg egyaránt.

Sajnos kicsit túl sok is van az olvasnivalóból, amin a prezentálás módja sem sokat segít. Hosszas, nehéz, lélekőrlő szövegeket kell feldolgozni, a minimális interakció pedig még fárasztóbbá teszi. Alkalmanként – ahogy a galériában is látni – gyönyörű rajzok törik meg az egyébként egyszerűen ábrázolt képeket, de ezek aránytalanul vannak elosztva, és inkább Sarah szegmenseinél láthatóak. Így az idő jelentős részében vagy a párbeszédeket olvassuk, vagy fekete alapon hosszú elmélkedéseket az életről, annak függvényében, hogy melyik figura miként vélekedik. A kelleténél is nehezebb haladni benne a kivitelezés miatt, és úgy éreztem, hogy a hat órás időtartam már sajnos túl hosszú volt: jót tett volna egy szigorúbb vágás.
A Little Red Lie nem egy szórakoztató élmény, mégis az lenne a legjobb, ha mindenki „játszana” vele. Attól függetlenül, hogy hosszú, és talán túlzottan pesszimista, nagyon őszintén mutatja meg a modern világ helyzetét, illetve az adott, személyes történéseket. Ami pedig még fontosabb, hogy a befejezése után is rengeteget gondolkozok rajta, és azon, hogy vajon amit mondok – vagy amit hallok -, mennyire őszinte.

Míg az Actual Sunlight egy nagyon személyes témát dolgozott fel, addig a Little Red Lie egy globálisabb jelenséget taglal néhol már kellemetlen, de szükséges intimitással. Az egészben az fájdalmas és nyomasztó, hogy bizonyára sokunk találkozhat ismerős érzésekkel és gondolatokkal, még akkor is, ha annyira nem látjuk pesszimistának a világot, mint ahogy O’Neill lefesti játékában. Ettől függetlenül tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire kilátástalan lehet a helyzet, és hogy a számlák fizetésével, a mindennapok küzdelmével és a helyben toporgással egyre halványabb az a jövőkép, amit elképzeltünk magunknak. Hogy az álmok azok is maradnak, és meg kell elégedni azzal, ami van. Nem lesz utazás, nem lesz saját lakás, nem lesz karrier, nem lesz más, csak pillanatnyi, apró örömök, miközben feladjunk terveinket. És a legrosszabb, hogy nem kellene így lennie. Marad a középosztály, de a kilátástalansága nő. A jó emberekkel rossz dolgok történnek, a rosszakkal pedig jók – mert ilyen az élet. A cél már egyszerűen annyi, hogy elkerülje a vérfagyasztóan rémisztő szegénységet.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: WZO Games Inc.
Fejlesztő: WZO Games Inc.
Megjelenés: 2018.01.09.
Ár: 3490 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 641.36MB
Web: http://www.littleredlie.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. martin  Főszerkesztő
2018.04.07. 10:39:45
LV27
Válasz 1. DrZaius üzenetére:
Gondolom száraz is.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. DrZaius  Szerkesztő
2018.04.07. 08:07:04
LV2
Sajnálom, hogy ilyen "játékosellenes" a kivitelezése, mert a leírásod alapján tényleg nem ártana, ha minél többen játszanánk vele. Több artwork, nagyobb interakció nem ártott volna neki, így borzasztó száraznak hat.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Mi lesz a Death Stranding nagy titka?
2019.01.27. 12:00 PlayStation.Community
17 hozzászólás
Szerző: martin
ÉN aszt TUDOM, ilyen gokartos izé lessz.
1979 Revolution: Black Friday (PS4, PSN)
2019.01.20. 12:56 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Szocio-politikai doku-játék.
Silent Hill - A láthatatlan epizódok
2019.01.19. 08:54 Különvélemény
15 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Hiányzó tébolyok.
The Midnight Sanctuary (PS4, PSVR, PSN)
2019.01.18. 09:50 Komment
0 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Szellemekkel suttogó.
YIIK: A Postmodern RPG (PS4, PSV, PSN)
2019.01.17. 16:42 PlayStation Network
6 hozzászólás
Szerző: martin
Posztmodern számítástechnikai műalkotás.
Warhammer: Vermintide II (PS4, PSN)
2019.01.17. 13:44 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: Sanada
Patkányirtás csatabárddal.
Leap of Fate (PS4, PSN)
2019.01.17. 09:58 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Életem értékes értelme.
Mozi - Űrdongó
2019.01.16. 08:34 Cool-Túra
9 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
EARTH DEFENSE FORCE 5 (PLAYSTATION 4)
2019.01.15. 09:51 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: eszg_
Egy (repülő csészealjnyi) bogár élete... és halála.
Mothergunship (PS4, PSN)
2019.01.15. 09:38 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Modernkori fegyverkovács.