.
 

PlayStation.Community

2018.03.13. 13:17 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
A Párt mindenek felett!

Már egészen kisgyermekkorunkban szembesülünk azzal az ártó szándékú közlésfajtával, amit árulkodásnak hívunk. Gyakorlatilag attól kezdve, hogy közösségbe kerülünk, szinte a mindennapjaink részévé válik: társaink (vagy épp mi magunk, embere válogatja) árulkodnak, ha valamiféle kellemetlen atrocitás éri őket, és árulkodnak, ha fizikai, vagy lelki erőszakot alkalmaznak velük szemben. Árulkodnak, ha képtelenek tolerálni a látott igazságtalanságokat, melyekkel ők maguk, vagy esetleg más, általuk kedvelt személyek szembesülnek.
Árulkodásuk nemegyszer egy bizonyos konfliktus megoldhatatlannak érzett mivoltából fakad, de az is könnyen előfordulhat, hogy az árulkodás célja csupán a színtiszta, szórakozásból elkövetett konfliktusteremtés egy, vagy több ember között. Az emberek árulkodnak az óvodában, az iskolában, majd a munkahelyen is, ám hogy végül ki vetemedik erre az erkölcsileg összetett megítélésű tettre, az sok mindentől függ: jellemtől, vagy épp helyzettől.
Ez pedig rögtön a társadalom és az egész emberi faj egyik legvitatottabb, legmegosztóbb kérdésévé tette azt, hogy vajon mikor cselekszünk helyesen: ha szót emelünk valami, vagy valaki ellen másnak, vagy esetleg csendben maradva hagyjuk annyiban a dolgot, tűrünk, vagy esetleg a magunk módján próbáljuk megoldani az adott problémát. Mint oly’ sok más negatív tulajdonság, úgy ez is kitörölhetetlenül ott van a zsigereinkben. Valamilyen szinten a legtöbbünket legalább egyszer erre az ösvényre tereli a sors jéghideg szele, hogy hogyan tovább, az már csak a mi döntésünkön múlik.

Ámde mi van akkor, ha bizonyos felsőbb, náluknál nagyobb, megkérdőjelezhetetlen hatalommal rendelkező erők kényszerítenek rá arra, hogy az árulkodás egyik „továbbfejlesztett” formájával, azaz a jó öreg besúgással éljünk?
Tucatjával lehetne sorolni a történelmi példákat: az ókori Rómától kezdve a náci Németországon, a kommunista Szovjetunión át, egészen napjaink Észak-Koreájáig, ahol már sokkal komolyabb következményekkel néztek/néznek szembe, azok, akik a rövidebbet húzzák ebben a könyörtelen játszmában. Egy sima letolás, laza dorgálás, vagy egy kiadós veszekedés helyett már maga az élet a tét. A végletekig totalitárius rendszerek ugyanis sosem tűrték meg maguk között azokat, akik vétenek a rendszer, vagy a párt ellen. Sok esetben, ha valaki nem akart átnevelő intézménynek becézett koncentrációs táborokba, vagy gulágokba, rosszabb esetben kivégzőosztag elé kerülni, az egyetlen megoldást az jelentette, hogy szomszédját jelentette a hatóságoknak, annak okán, hogy valami olyat tett, mely nem egyezik az állam által hozott törvényekkel. Persze előfordult, hogy a jelentett személy barát, munkatárs, vagy esetleg családtag volt, egy ilyen rendszerben bármi megtörténhetett, és rendszerint meg is történt – de ne higgyük, hogy bárki biztonságban érezhette magát egy ilyen elvakult eszmékre épülő, a pártot mindennél előbbre helyező berendezkedésben.
Még maguk a besúgók sem. Egyes esetekben nekik sem volt sok választásuk.
A történelmet szeretőknek és ismerőknek minden bizonnyal ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak majd a fejében, ha belekezd a Beholder Complete Edition című indie stuffba, amely egy olyan sötét világba kalauzol el minket, ahol elvétett félmondatok után tűnnek el emberek, ahol elég egy enyhe kritika a rendszer ellen, és a rendőrség pár órán belül máris az ajtón kopogtat. A ház előtt leparkoló a fekete autóba tuszkolják a delikvenst, végül a szerencsétlen utast egy olyan helyre kísérik, ahonnan valószínűleg soha nem fog visszatérni – ki tudja, talán jobban is jár így.
Viszont szokjuk meg a helyzetet, mivel egészen pontosan Mi leszünk azok, akik a gyanús elemeket törvénykézre juttatjuk majd – feltéve, ha nem akarunk mi is pórul járni.
A Beholder egy nagyon érdekes, ugyanakkor rettentően nyomasztó hangulatú besúgó-szimulátor, melyben a Nagy Testvér mindig figyelő szemét képviseljük, feladatunk értelemszerűen nem lesz más, mint a szomszédjaink megfigyelése, bizonyítékok gyűjtése, legvégül pedig az illető feljelentése a rendőrségnek. A bevezető videó gyorsan felvázolja nekünk a játék történetét: egy hétköznapi, ám kissé lerobbant bérház újdonsült lakói vagyunk, ahová nemrégiben költöztünk be családunkkal együtt. Hivatalosan afféle mindenes pozíciót látunk el, valójában a párt egy ennél sokkalta fontosabb feladattal bízott meg minket. Elődünk ugyanis nem tudta kielégítő mértékben ellátni munkapozícióját, ezért miután őt elhurcolták, mi vesszük át a helyét, ennél fogva gyakorlatilag főállású besúgók leszünk.
Ezzel hatalmas teher nehezedik ránk. Tervezgetnünk, kémkednünk, betörnünk kell, minden eszközt muszáj bevetnünk, hogy bizonyítani tudjuk a ház lakóinak rendszerellenes tevékenységeit, de maga az út bejárása, ami a végső, letartóztatást eredményező rendőrségi feljelentésig vezet, csakis ránk van bízva.

A Beholder nem egy egyszerű, könnyen végigvihető játék, inkább mérlegelésre, maradandó döntések meghozatalára és gondolkodásra sarkall, miközben végig erős, depresszív érzést áraszt magából. A sztoriban látható rendszer remekül idézi a múlt század Sztálinista Szovjetunióját, ennek megfelelően a komor, szürkés-barnás, ütött-kopott képi világ eleve adja magát, de ezen felül a fejlesztők megpróbáltak egyediek lenni, így a karakterek fekete tintapacák, kétdimenziós köntösbe ágyazva. Ez további erősíti azt a meggyőződést, hogy csupán apró csavarok vagyunk egy hatalmas gépezetben, és legfeljebb csak addig számítunk fontos személynek, amíg képesek vagyunk ellátni azt a munkát, amivel megbíztak minket – feleségünk és gyerekeink csupán másodlagosak.
A játék rengeteg lehetőséget ad a kezünkbe, ám, hogy azokat mennyire használjuk ki, milyen módon kívánunk sikereket elérni, csupán rajtunk múlik. Általában úgy kezdődik az egész, hogy beszélgetünk egy lakóval, megismerjük őt, a ház mindenesének szerepében tetszelegve, majd esetleg a többiekkel is szót válthatunk (plusz információk szerzése céljából), aztán mikor kiszemeltünk nincs otthon, besurranunk a lakásába, átkutatjuk a fiókokat, benézünk az ágy alá, vagy valamilyen titkos rejtekhelyet keresünk. A talált tárgyak alapján kirajzolódik előttünk egy karakterprofil, mely alapján jelentéseket írhatunk magunknak, továbbá akár még rejtett kamerát is felszerelhetünk, hiszen értelemszerűen, amíg otthon vannak a lakók, nem mehetünk be hozzájuk. Nem árt folyamatosan nézegetni a párt törvénykönyvét, mert az folyamatosan frissül: egyre több új törvényt hoznak, a korlátozások száma folyamatosan növekszik, egy idő után már semmi sem szent, ezzel együtt rajtunk is egyre nagyobb lesz a nyomás.
Mert talán mondanom sem kell, ha nem végezzük megfelelően a dolgunkat, hamar elődünk sorsára juthatunk. Ha nem lenne így is elég kötelességünk, még a családi életünkre is oda kell figyelnünk, hiszen szeretteink tisztában vannak vele, hogy mit csinálunk, azonban ha munkánk mellett elég időt foglalkozunk velük is, akkor könnyen javíthatunk a rólunk alkotott véleményükön.

Néhány gondolat erejéig muszáj visszatérnem a fentebb taglalt tulajdonságokra, mivel a Beholder rettentően komplex cím, nem csak indie-mércével mérve. Nem elég csupán gyenge lábakon álló bizonyítékokkal munkaadóink elé állni, komolyan kell vennünk a feladatot, azt pedig úgy tudjuk elérni, hogy komolyan utánajárunk mindennek. Ezek után nincs más dolgunk, mint a kőkemény tényekkel leülni az íróasztal elé, és megírni a formanyomtatványokat a beszerzett tárgyakról, a megfigyelt személy életéről, szokásairól, tevékenységeiről. Ha mindez kész, a dokumentumokat el kell juttatnunk főnökeinknek a mellékelt feljelentéssel együtt, és amint jóváhagyják a papírokat, már érkezik is a rendőrség, hogy rátörjön a rendszer ellen vétő lakóra.
Nem egy könnyen emészthető téma ez. A stuff gyakorlatilag rákényszeríti arra a játékost, hogy áskálódjon, hogy kihasználjon, zsaroljon másokat, ártatlanokat feketítsen be, akár önző célokból, a saját, vagy családja túlélése érdekében. Remek tanmese egy olyan rendszerről, ahol, főleg az alsóbb körökben szinte csak áldozatok vannak, teljes biztonságban pedig még a rendszert szolgálók sem érezhetik magukat.
Melegen ajánlom tehát a Beholdert mindazoknak, akik valami komoly mondanivalóval megpakolt, súlyosabb cuccra vágynak, ami nem csak kikapcsol, hanem ezen kívül még elgondolkodtat is.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Curve Digital
Fejlesztő: Alawar
Megjelenés: 2018.01.16.
Ár: 4590 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.3GB
Web: https://beholder-game.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. martin  Főszerkesztő
2018.03.13. 18:22:23
LV26
Ez milyen lenne egy Horizon minőségben és rendszerrel?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. martin  Főszerkesztő
2018.03.13. 18:12:03
LV26
Válasz 1. Janinja82 üzenetére:
Szerintem Victor egyik legjobb tesztje.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.03.13. 17:22:22
LV2
Nagyon jó teszt gratulálok. A játék maga nem nekem való.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››

MARTIN BELESZÓL
Ez szerintem egy krvanagy ötlet, hihetetlenül hangulatosak a képek és a zene. Ezt nagyon el tudnám képzelni egy igazán nagy költségvetésű AAA címként, fullos minőségben.