.

PlayStation.Community

2018.04.16. 08:00 Játékteszt
33 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
A sárkány megpihen.

Fene se tudja, hogy jó vagy rossz szokásaim közé tudható-e be, de amióta csak teszteket írok, akaratlanul is kialakult nálam az a szokás, hogy bevezető gyanánt mindig nosztalgiázom picit olyan játékok esetében, amiknek korábbi részeivel volt bizonyos múltam. Márpedig a Yakuza széria bőven biztosít számomra lehetőséget a szentimentális múltidézésnek - büszkén állíthatom ugyanis, hogy már az első perctől fogva tanúja voltam a sárkány felemelkedésének.
Ennek bizonyítására pörgessük is vissza az órát jó 12 évvel korábbra, egészen pontosan 2006 szeptemberére: nyugaton ekkor jelenik az első rész a japán kiadás után bő egy évvel (ahol csak Ryu ga Gotoku néven futott) a jóval egyszerűbb Yakuza névre átkeresztelve. Jómagam egészen a megjelenésig nem szenteltem neki túlzottan nagy figyelmet, mert bár láttam róla pár érdekes előzetes képet és videót, de azok alapján még nem igazán tudtam képet alkotni magamban a programról Úgy voltam vele, hogy majd úgyis megjelenéskor kiderül minden, s lám, így is lett: bizalmat szavazva a fejlesztőknek, a debütöt követően magam is szert tettem egy saját példányra.

Katarzis. Csak ezzel a szóval tudnám leírni azt az érzést amit a program végigvitele jelentett. Nagyban volt köszönhető ez annak, hogy számomra az egész olyan volt, mint egy korábbi nagy kedvencem, a Shenmue egy "mocskos" verziója: adott egy valós japán város alapján virtuálisan lemodellezett helyszín (esetünkben Tokió híres-hírhedt piros lámpás negyede, Kabukicho, amit itt különböző okokból kifolyólag Kamurochonak neveztek át), ami tányérra helyezték el főételként egy zseniális, érzelmekben és fordulatokban gazdag gengsztersztorit, mindehhez köretként kaptunk nyers és brutális bunyókat, végül az egészet nyakon öntötték több tucatnyi mellékküldetéssel, minijátékkal és egyéb opcionális tevékenységgel.
Számomra ez a recept annyira tökéletesen működött, hogy a program azonnali hirtelenséggel föl is került a mindenkori kedvenc játékaim listájára, és ez a rajongás minden egyes új résszel a sorozatban csak még erősebbé vált. Talán mi sem példázza ezt jobban, hogy amikor 2010 márciusában először jutottam el Japánba, még első nap beiktattam a programjaim közé a rossz hírű jakuza-negyed felkeresését (ahol helyi ismerősöm legnagyobb meglepetésére egyedül is el tudtam igazodni szinte a játékban látottak alapján). Nem csak én voltam ezzel így: a sorozat karakteres főszereplője, Kiryu például olyannyira sokaknál testesítette meg a (virtuális) férfiideált még nyugaton is, hogy sokan őt utánozva kezdtek el pajeszt növeszteni, cigizni, whiskey-t szlopálni, vagy akár annak egész hátas sárkánytetoválását egy az egyben magukra varratni.
Sajnos ez a kevesek lelkesedése volt: hosszan lehetne elemezni, hogy mik voltak azok az okok amik miatt a program nem ért el hasonló sikereket mint a felkelő nap országában, de tény az, hogy ez a csodálatos program érdemeihez méltatlan módon megmaradt a szőnyeg alatt. Aki próbálta, netán végigjátszotta, az szinte kivétel nélkül hozzám hasonlóan a játék szerelmese lett, a nagy többség azonban elhaladt csendben mellette.

Ez a fajta fel nem fedezett gyöngyszem státusz aztán a széria egészét végigkísérte nyugaton. Hiába voltak az adott folytatások mindig jobbak, többek, szebbek, hiába ért el hazájában olyan népszerűséget és kultstátuszt, hogy idővel a széria kezdte kitermelni a maga kézi konzolos és zombis oldalhajtásait is, nálunk egyszerűen soha nem került sor erre a nagy áttörésre. Kár lenne ezt a nyilvánvaló kulturális különbségek számlájára írni, a fő ok egyértelműen a Sega dilettáns üzletpolitikájában keresendő; abban, hogy közel 10 éven keresztül nem voltak képesek felismerni, hogy nyugaton milyen mennyiségű és milyenségű reklámra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen horderejű játékra megfelelő módon felhívják a figyelmet. Ezeket az áldatlan állapotot sikerült tetézni olyan balfék dolgokkal mint a Japánhoz képest durván csúsztatott megjelenések (az ötödik rész például nyugaton kemény 3 évet csúszott az eredeti japánhoz képest, és csak a nyugati rajongók hathatós közbenjárásának volt köszönhető, hogy egyáltalán megjelent), aztán volt, hogy csak féljátékok jutottak át hozzánk (a harmadik rész tartalmának közel kétharmadát megvágták az angol kiadásban), egészen odáig, hogy a negyedik rész demója mindössze a harcból adott egy kis ízelítőt, a játék egyéb tartalmából semmit - ergo szinte senkit nem volt képes meggyőzni a vásárlásról.
Csupán most, az elmúlt körülbelül 2 évben kezdtek ráébredni a Sega fura urai hogyan is kellene ezt csinálni - ha jelentős késéssel is ugyan, de a sorozat egyik legjobb darabjának számító Zero epizódot végre tisztességes formában (tartalmi vágás nélkül, kellő reklámmal megtámogatva) tudott megjelenni (tesztünket erről itt olvashatjátok).
A várt áttörés habár még így is várat magára, és még mindig képes eszméletlen balfék lépéseket tenni a Sega (lásd most a hatos rész körül kialakult botrányt), de olybá tűnik, végre ideát is jó úton halad a sorozat, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az egy éve megjelent Zero epizódot több neves portálon 2017 legjobb játékai közt hozták ki.
Hát így állunk jelenleg, a soron következő epizódon, a most tesztelésre kerülő Yakuza 6: the Song of Life-on pedig hatalmas a felelősség ebben a kényes helyzetben. Minimum egy jó játéknak kell kisülnie belőle, ha továbbra is szeretné megvetni a lábát a fehér emberek közt, de mindeddig félő volt, hogy ez mennyire sikerül neki - tudniillik a fejlesztők már a játék elkészülte előtt riogattak bennünket, hogy az új rész több ponton szakít majd a sorozat pár korábbi, mindeddig betonbiztosnak számító formuláján, és hogy micsoda nagy változtatásokra lehet majd számítani. Márpedig radikálisan változtatni valamit mindig nagy kockázat, így maradt a találgatás mindeddig, hogy vajon a képzeletbeli mérlegen a jól és rossz serpenyője milyen arányban viszonyul majd egymáshoz. Nem kicsi hát a tét, de lássuk is mi sült ki belőle.

Nehéz helyzetben vagyok amikor a történetről kell szólnom, legalábbis ha a sorozattal csak most ismerkedőknek kell megtennem ezt. Tudniillik az egyes Yakuza epizódok, habár mindig önálló sztorikat tártak elénk, ugyanakkor nagyban építenek a korábbi részek eseményeire. Minden fejezettel jöttek be új szereplők, események, amik mindig kicsit hozzáadtak a játék sajátos világához. Nem kicsit nehéz dolga van tehát annak, aki most akarja hirtelenjében felvenni a fonalat, és ezen még az sem segít sokat, hogy a főmenü egy külön erre szakosított menüpontjában szöveges áttekintést olvashatunk az előző részek tartalmából. Érzem, tudom, hogy aki nincs a sorozat korábbi eseményeben otthon, annak 5 perc után meg fog fájdulni a feje az ezernyi japán személy és helyiségnév megjegyzésébe, nem is szólva a megszámlálhatatlan sok múltbéli fordulatról és a különböző kapcsolatok összetett hálójáról. Ezt tetézi, hogy a hatos rész pont onnan veszi fel a fonalat, ahol az ötös letette: állandó protagonistánk, Kiryu, a kantói Tojo és kansai Omi klán véres háborúja során súlyos sebeket szerezve élet és halál közt lebegve esik össze Tokió egy elhagyatott sikátorában, életét csak fogadott lányának, Harukának a közbelépése menti meg.
Rég várt újraegyesülésük azonban nem lehet hosszú életű: a férfira hosszú rehabilitáció és egy saját maga által felvállalt 3 éves börtönbüntetés vár, míg Haruka a derékba tört idoli pályafutása követően kénytelen visszatérni abba az okionawai árvaházba, ahonnét anno elindult. A múlt azonban itt sem hagyja nyugodni: mivel úgy lett belőle sztár, hogy közben titokban egy köztörvényes bűnöző volt a gyámja, így állandó támadásnak van kitéve a sajtó által, aminek közvetve az árvaház és a többi árva gyerek issza meg a levét. Így aztán végül úgy dönt, otthagyja addigi otthonát, és visszautazik Tokióba, hogy inkább szeretett mostohaapja közelében várja ki, míg az letölti büntetését.
Ugrás az időben: eltelik a 3 év, Kiryu szabadul, ám az újból esedékes viszontlátás helyett elkeserítő hírek fogadják: Haruka soha nem érkezett meg Tokióba, Okinawáról történő távozása után gyakorlatilag teljesen felszívódott, mintha csak a föld nyelte volna el, és azóta senki nem tud róla semmit. Sokáig azért nem kell azonban keresni, hiszen hamarosan megkerül, bár nem éppen a legideálisabb körülmények között: még mielőtt Kiryu találkozni tudna vele, a lányt fényes nappal a nyílt utcán cserbenhagyásos módon elgázolják, amit túlél ugyan, de mély kómába esik. Sőt, mint az hamarosan kiderül, egy 1 éves forma csecsemő is vele volt a baleset alatt, akinek, bár nem esett nagyobb baja, de a jelek szerint ő Haruka kisgyermeke! És ha mindez nem lenne éppen elég bonyodalom, a város alvilága is forrong, Kamurocho utcái gyakorlatilag olyan háborús övezetté váltak, ahol a japán, kínai és korai bűnszervezetek folytatják civileket sem kímélő küzdelmüket a város feletti uralomért.
Kiryu, bár szeretne semleges maradni utóbbiban, de nem tud: ahogy eddig az összes rész alatt megszokhattuk, volt jakuza múltja újra és újra visszahúzza, így folyton azon kapja magát, hogy a különböző csoportok próbálnak szövetségest faragni belőle, vagy éppen végezni vele, éppen aktuális érdeküktől függően.
Szóval fel van adva a lecke alaposan. Mi történt Harukával az elmúlt 3 évben? Hogy lett belőle 18 évesen édesanya? Ki gázolta el és miért? Ki a csecsemő apja? Miért olyan fontos sokak számára ez a gyermek? Ki szítja látszólag mesterségesen a Távol-Kelet legnagyobb bűnszervezetei közt a háborút, és mi a célja ezzel?
Ezer és ezer kérdés, amire ahogyan a sorozatban megszokhattuk, csak nagyon apránként csöpögtetve kapjuk meg a tényleges válaszokat. Mivel a játék gyakorlatilag cirka félpercenként szállítja az újabb és újabb - sok esetben minden korábbi eseményt és történést felülíró - csavart, így a jó angol nyelvtudás nem csak ajánlott, hanem egyenesen kötelező a sztori teljes befogadásához. Azonban, ha rendelkezel utóbbival, akkor tényleg megéri abszolválni, hiszen most is egy olyan zseniálisan megírt, remek karakterekben és párbeszédekben gazdag történetet kapunk kézhez, ami miatt már önmagában érdemes végigjátszani, minden barokkos túlzás nélkül.

A történet tehát ezúttal sem okoz csalódást, de ez önmagában még kevés a boldogsághoz. Elvégre a Yakuza játékoknak csak egyik fő ismérve az ügyesen fölépített sztori, de vannak még legalább ugyanennyire alapkomponens számító elemek is: példának okáért ott van rögtön az összetett harcrendszerrel szolgáló bunyó, az olyan opcionálisan választható altevékenységek, mint a szórakoztató és humoros mellékküldetések, vagy éppen a milliónyi minijáték.
Így elöljáróban annyit elmondhatok, ezek természetesen továbbra is határozottan jelen vannak, habár sok esetben megcsapta őket a változás szele. De kezdjük is talán akkor a mellékküldetésekkel, hiszen ezek lelhetőek fel a legváltozatlanabb formában. Ezek az 5-10 perces, általában különböző NPC-ktől felvehető, a fő sztoriszáltól teljesen független minitörténetek a legjobb példái annak, milyen az, amikor a készítőknél elgurul a gyógyszer: Tokió és Hirosima utcáin járva hol egy saját bevallása szerint időutazó lány problémáin próbálunk segíteni, máskor egy hirtelen testet cserélt szerelmespár kér tőlünk segítséget a visszaváltozáshoz, de akár még az is előfordulhat, hogy helyi szektások karmaiból kell kimenekítenünk egy bepalizott öreganyókát. Kitűnően töltik be tehát továbbra is azt a szerepet, hogy humoros alternatívát nyújtsanak a fő sztoriszál komolysága mellett, amikor már éppen kezdené megülni a gyomrunkat a sok dráma, és számukban is képesek hozni a korábbi részekben megszokott körülbelül 50-100 darabos mennyiséget. És ha ez önmagában nem lenne elég, a főmenünek is megfelelő, mobiltelefonunkon található, Troublr nevezetű applikáció segítségével folyamatosan kapunk a civilektől különböző segélykérő felhívásokat, amikre kedvtől függően vagy reagálunk, vagy nem. Véresen komoly dolgokra azonban itt sem kell gondolni: a tevékenységek sora a helyi gyújtogató megtalálásától a egészen odáig terjedhet, hogy retyópapírral segítsünk ki valakit, aki éppen annak hiánya miatt benntagadt egy nyilvános WC-ben...
Legyen szó akár fő-, akár mellékágról a történetben, időről időre kénytelenek leszünk kevésbé diplomatikus módon (értsd: bunyó útján) lerendezni a nézeteltéréseinket. Gyakorlatilag erre bármikor készen kell álljunk, hiszen a japán városok utcáin amúgy is gyakorta kötnek bele Kiryuba különböző kétes alakok. Szerencsére a Yakuza pont az a sorozat, ahol a bunyó nem válik terhessé, még huzamosabb játék után sem. Egyszerűen azért, mert a harcrendszer van annyira változatos, összetett, kihívást nyújtó, és úgy általában véve szórakoztató, hogy ne fásuljon bele az ember. Úgy meg aztán pláne nem, hogy ezúttal pár kisebb-nagyobb változtatást is bedobtak a készítők az eddig megszokott formulába!
Először is új fizikai motor duruzsol a játék alatt, ami rögtön látható változásokat eredményez: immáron sokkal több ellenlábassal vehetjük fel a harcot egyszerre. Nincs az, mint korábbi részekben, hogy ütéseink és rúgásaink csak 1-2 ellenfelet képesek érinteni, immáron akár 5-6 fős társaságokat is simán meg lehet fektetni egy-egy jobban irányzott csapással. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló küzdőterek is kicsit nagyobbak lettek, és akár tisztes távolságba is el lehet távolodni az ellenfelektől, ha a helyzet éppen úgy kívánja. Mindemellett sokkal több felvehető fegyver és tereptárgy áll rendelkezésre a csörtékhez (és mivel azok sebzésértéke is jócskán növekedtek az előző részekhez képest, így minden adandó alkalommal érdemes valamit fölkapni a környezetből).
További jelentős előrelépés, hogy változtak az animációk is, végre nem azokat a korábban már ezerszer látott mozgássorokat kell ismét bámulnunk, hanem szinte minden Heat Action (így hívják a helyi speciális támadásokat) az újdonság erejével fog hatni. Sajnos azonban meg kell jegyezzem, hogy az új fizika eddig soha korábban nem látott hibákat is hordoz magában: előfordul, hogy az új keletű rongybabafizikában köszönhetően a testek néha hihetetlen idióta és természetellenes pózokban képesek összegörnyedni, ahogy az sem veszi ki túl jól magát, ahogy egyes lefelé eső testek hirtelen felpattannak a földről, nem is szólva az esetenként inaktív, kifagyó és tereptárgyakba akadó ellenfelekről. Ezek mindegyike pedig mind olyan hiba, amivel még soha korábban nem találkozhattunk - mintha a fejlesztőknek nem lett volna elég idejük bejáratni az új rendszert, és azért maradtak volna benne ilyen optimizálatlanságok. Ejnye!
Fájó pont ez, de szerencsére ezek az esetenkénti kellemetlenségek soha nem öltenek akkora méreteket, hogy emiatt játszhatatlanná vagy élvezhetetlenné váljon a program.

Változott némileg a fejlesztési rendszer is: eddig nagyjából annyiban kimerült a dolog, hogy a bunyókban szerzett tapasztalati pontokat kellő mennyiség elérése után szabadon választható új támadásokra váltottuk be az éppen aktuális képességfáról. Na most ez lett kicsit megbonyolítva: hardcore RPG-khez hasonlatosan itt már nem egyfajta fejlődési skála van, hanem vagy öt különböző. Külön tapasztalati pontnak számít az erő, az erőnlét, a sebesség, és így tovább, és minden egyes feloldható képesség különböző mértékben kér ebből vagy abból tapasztalati fajtából. Ami még külön érdekes, hogy ezek a pontok immáron nem csak harcban abszolválhatóak, hanem olyan egyszerű tevékenységekkel is, mint amikor magas pontszámot érünk el valamelyik automatán a helyi játékteremben, vagy az étkezés. Utóbbin megint csak csavartak egyet: Kiryunál most már nyomon követhető a gyomortartalmának telítettsége, így sok zabálás után várni kell egy keveset, vagy bélürítő tablettákat kell beszednünk, ha minél hamarabb újabb étkezésbe szeretnénk belevágni, újabb tapasztalati pontok után áhítozva.
Na és mit tehet a rengeteg drámában és bunyóban megfáradt jakuza, ha éppen lazítani támadna kedve? Elmegy természetesen szórakozni, merthogy a kedves játékosnak a kikapcsolódásra gyakorlatilag pont annyi lehetősége van a virtuális Tokióban, mintha csak a valóságban tenné ugyanezt: gyakorlatilag végtelen. Még csak kísérletet sem szeretnék tenni arra, hogy egyesével felsoroljam mindazokat a minijátékokat és szabadidős tevékenységeket amikben részt vállalhatunk. Darts, billiárd, baseball, karaoke, testépítés, horgászat, szigonypuskás búvárkodás, állat- és csecsemőgondozás, bowling, mahjong, go, nyugati és japán szerencsejátékok tömkelege - csak egy pár példa, mi mindennek a virtuális megfelelője található meg ebben az egyetlen szoftverben. A játékterem most már olyan bőséges felhozatallal rendelkezik, mintha csak egy valódi japán arcade-ba léptünk volna be: gyakorlatilag ingyen kapjuk meg a főjátékhoz olyan játéktermi klasszikusok eredetiit, mint a Super Hang-On, az OutRun, a Puyo-Puyo, a Space Harrier, a Fantasy Zone, vagy a Virtua Fighter 5: Final Showdown! De ha éppen olyanod van (és miért ne lenne), akár még egy hostessbárba is betérhetsz szédíteni valamelyik általad kiválasztott virtuális japán szépséget! Na kérem ezt nevezem virtuális kiszolgálásnak!
Persze ez a fajta durva tartalom nem új keletű a sorozat történetében, a Yakuza 6 mindössze annyit változtat a bevált recepten, hogy ebből a sokaságból egy keveset elvesz, pár dolgot megváltoztat és sok újat hozzáad. Kicsit konkrétabban: eltűnt pár kevésbé populáris aljáték, mint a női iszapbirkózásra hajazó bug battle, könnyített/átírt pár dolgot régebbi játékokon (a baseballnál most már van egy indikátor, ami mutatja, merről jön a labda; hostess-bárokban most már választható témakártyák alapján megy a hölgyekkel a diskurzus - például), viszont vannak olyan új nagy horderejű melléktevékenységek, amik külön sztoriszálnak illenek be a fő történet mellett. Ezekből is legkiemelkedőbb a Clan Battle, ahol is az utcáról toborozva válogatott suhancokból kell először egy működőképes bandát összekovácsolnunk, majd azt egy Tower Defense jellegű minijáték keretein belül más bandákkal összeereszteni.
Hiába no, mindig mondtam, aki egy Yakuza játékra beruház, az nem egy, hanem körülbelül 50 másik játékot is vásárol egyszerre!

Nem szóltam még a technikai technikai kivitelezésről, pedig itt is találunk apróbb változásokat. Ami elsőre legszembetűnőbb, az a grafika: minőségre körülbelül hasonló szinten mozog, mint a régebbi epizódok, mégis kicsit más. Jómagam nem tudtam eldönteni egy teljes végigjátszás után sem, hogy ez egy teljesen új motor, vagy a régebbit babrálták meg kicsit jobban - bár talán mindegy is, változtatásai inkább csak apróságokban érhető tetten. Az biztos, hogy az új engine dinamikusabb, mint korábban, ezúttal töltő-képernyővel, mint olyannal, csak nagyon ritkán fogunk találkozni. Lépjünk be akármilyen helyiségbe, vagy onnan ki, minden folyamatosan, megállás nélkül zajlik, de még a harc és a játék barangolás olyan szépen váltakozik átmenet nélkül, hogy öröm nézni. Loading képernyőhöz csak nagyobb átvezetések esetén (mint pölö' játék- és animáció váltásakor, vagy teljesen új nagyméretű terep betöltésekor) lesz szerencsénk.
Ennek azonban kisebb ára van, a grafika ugyanis ennek köszönhetően kissé felemás képet mutat. Ez különösen olyan belső tereknél ütközik ki látványosan, ahol akció is zajlik: ezeken a helyszíneken olyan ocsmány elmosott faltextúrákkal találkozni esetenként, hogy az embernek legszívesebben sírni támad kedve.
De szerencsére azért bőven akad pozitív ellenpélda is; hogy mást ne mondjak, az éjszakai neonfényekben úszó és eső áztatta Tokió annyira gyönyörűen van kivitelezve, hogy azt kis túlzással mindenkinek látnia kell. További jó pont a játék grafikája mellett annak részletessége: bár a program két bejárható fő helyszíne (Tokió és Hirosima) nem túl nagy, ugyanakkor minden négyzetcentiméter ki van dolgozva: az állam leesett az olyan nüansznyinak tűnő apróságoktól, mint például egy lépcsőn ottfelejtett labda, a füstös bárok szakadozó tapétája, vagy éppen a különböző bútordarabok messzemenő kidolgozottsága.
Márpedig ezek nem annyira elhanyagolandó dolgok, ha atmoszférateremtésről van szó: a Yakuza 6 azon kevés játékok egyike, ahol minden helyszín azt a hangulatot, érzést közvetíti, aminek a készítők szánták. A felső tízezernek szánt bárok csak úgy sugározzák magukból az eleganciát és a luxust, az öreg viskókban szinte érezzük a dohos fa szagát, a tengerparton Kiryu szélfútta, lengedező haját elnézve szinte magunkon érezhetjük a sós levegő érzését. Kiryu egyébként is él, kapcsolatban van a környezetével: néha-néha rátekint az órájára, ha siet valahová; megigazítja az inge gallérját, ha az éppen meggyűrődött, és pont úgy torpan meg, ha levállaz mondjuk egy ajtófélfát, mint ahogy azt az életben bárki tenné. Az illúziót csak néha törik meg olyan apróságok, mint az egyszerű eséstől váza módjára széttörő biciklik és neontáblák, ám az összképen azonban még ez sem képes rontani sokat.
A Yakuza 6 ennek folytán bátran nevezhető most már egy virtuális jakuza-szimulátornak, egy repülőjegynek Japánba, ami annyira hitelesen adja vissza a felkelő nap országának hangulatát, amire korábban még egyetlen program sem volt képes.
Összességében a Yakuza 6 a fura ellentétek programja. Ez a kontraszt egyfelől szándékos is: a játékokon végig érezhetőek azok az ellentétek, amikkel a készítők direkt látták el az alkotásukat. Tokió elektronikával telt nyüzsgése szemben Hirosima kikötői városkájának egyszerűségével és nyugalmával. A régi jakuzák hagyományokra és tiszteletre épülő rendszere versus a gengszterek újabb generációjának puszta profitorientáltsága. Kiryu, a tapasztalt és sokat megélt öreg róka útjának vége, amivel párhuzamosan sok fiatal élete még csak most kezdődik el.
Kevésbé szándékos módon ugyan, de ugyanez a kettősség játék mivoltában is megjelenik: a játékmenet gördülékenyebb, ugyanakkor megjelent pár soha korábban nem látott bug is. A tartalom szokás szerint bővült, de ugyanakkor elvettek pár olyan dolgot, amit egyes rajongók nagyon nehezményeznek. A grafika minősége esetenként párját ritkítja, máskor képes 2 generációval ezelőtti színvonallal előrukkolni
Szóval egy kicsit a klasszikus "két lépést előre, egyet vissza" esete forog fenn, ám tévedés ne essék: mint azt pont ez az előbbi hasonlat is mutatja, a játék erényei összességében képesek felülírni az apróbb bosszúságok okozta esetenkénti kellemetlen szájízt. Éppen ráfért már a sorozatra, hogy nem csak több, hanem kicsit más is legyen, mint az előzőek, és habár a változás sok esetben nem volt teljesen zökkenőmentes, de ennyi bosszúság még éppen elviselhető. Mind önálló játékként, mind a sorozat legújabb darabjaként képes megállni a helyét, számomra a legnagyobb hibát pár régebbi klasszikus karakter látványos mellőzése jelentette. Az új arcokkal sincs semmi baj (Takeshi "Beat" Kitano vendégszereplésének külön örültem - őt leginkább a nyugaton is nagy sikerrel vetített Zatoichi film főszereplőjeként ismerheti a hazai közönség), egyszerűen csak a régi brigád karakteresebb és emlékezetesebb performanszt volt képes produkálni.
Ezt leszámítva azonban méltó búcsú és tisztelgés mind Kiryu, mind a sorozat összes korábbi darabja előtt - remélhetőleg nem utoljára tehettük be virtuális lábunkat a japán alvilág különleges és kiismerhetetlen birodalmába.

(A játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, de ha akarod, webshopjából kényelmesen meg is rendelheted.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
33. CountofHell  PlayStation.Community tag
2018.09.07. 10:47:38
LV14
Ez a franchise már a 6. részt is megérte, jó sok idő eltelt már.
PSN - CountofHell_HUN
32. jime  non-alcoholic
2018.04.16. 16:57:46
LV29
itt van már letöltve a gépre, 14 óra múlva indulhatna is a móka, de valahogy csak megállom péntekig,(gow) előbb még legalább a kiwami 1-2őt szeretném letolni.
"wake up, you're dead!"
31. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.04.16. 11:41:38
LV2
Brutális teszt hé, nem kapkodtad el :) nagyon jó lett
Ahogy olvastam azon gondolkodtam, hogy a játékhoz lehet a Japán szellemiség ismerete is jobb ha valaki érti mert hát más kultura ez
30. Itachi  PlayStation.Community tag
2018.04.16. 11:02:16
LV2
Imádom a sorozatot, de még csak most jön nálam a Kiwami, töméy lenne egyből a 6. rész. Nagyon jó lenne, ha jönne 5. is Ps4 re kifejezetten tetszik a fukuokai taxisbácsi szerep :D
Yahari kuzu wa kuzu da
29. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.04.16. 10:43:05
LV5
Válasz 28. Greg üzenetére:
Van ez így - bár az is tény, hogy japán játék lévén csak akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha már belepakoltál 20-30 órát. Azt is megértem, ha valakinek ez a kontenthegy nem jön be, amit a játék kínál.
物の哀れ
28. Greg  PlayStation.Community tag
2018.04.16. 10:03:22
LV24
Válasz 2. MrZ üzenetére:
Én még PS3-on próbáltam valamelyik részét (4?) de nem jött be.
LV426
27. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.04.14. 17:55:15
LV5
Válasz 25. Data_Messa üzenetére:
A Zeroban ugye semmilyen csalóitem nincs :) Szóval ott azért a minigame-ekre több idő kell.
物の哀れ
26. Onimushaman  Szerkesztő
2018.04.08. 21:14:19
LV24
Válasz 25. Data_Messa üzenetére:
De csak egyszer.
señor
25. Data_Messa  PlayStation.Community tag
2018.04.08. 21:06:43
LV3
Válasz 17. Onimushaman üzenetére:
Kiwami platina 120 óra alatt lett meg, ha jól emlékszem, én is a mahjonggal szoptam a legtöbbet, de sokat segített pl. a chipnyerésben az a cheat item, amit egyszer el lehet használni :D
Peace & Head Shot! PSN ID: Data_Messa
24. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.27. 14:22:09
LV5
Válasz 23. Onimushaman üzenetére:
Okés, vegyél majd fel PSN-en, és valamikor összehozzuk.
物の哀れ
23. Onimushaman  Szerkesztő
2018.03.27. 12:32:09
LV24
Válasz 22. CortezCorleone üzenetére:
Király! A Zero egyik barátomnál van kölcsön, de a kiwamit le tudom tölteni.
señor
22. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.27. 09:35:05
LV5
Válasz 21. Onimushaman üzenetére:
Tegnap este meglett a Zeroban a Full Straight, relatíve könnyen - illetve utánaolvastam, hogy milyen előzetes kézből mit lehet kihozni a japán mahjongban, szóval ha gondolod, tehetünk egy próbát a Zeroban azért a CP-ért, segítek szívesen
物の哀れ
21. Onimushaman  Szerkesztő
2018.03.25. 16:11:34
LV24
Válasz 20. CortezCorleone üzenetére:
Már mindent, próbáltam. Streameltem egy barátomnak, aki szeret mahjongozni (érti és tudja is), de talán egy alkalommal voltunk a közelében. Aztán egyszer azt hittem sikerült, de máshogy lett kiosztva a vége. És akkor ezt mind a két részben kéne. :D

Másik a climax battle, amihez szintén nincs kedvem (zéróban pár darabot megcsináltam). Nem elég az életed végéig verekedés, még rádobnak 20 dekát.
señor
20. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.25. 16:06:01
LV5
Válasz 19. Onimushaman üzenetére:
Hát igen, ezt a Legend (korábban EX-Hard) nehézségű kört nem tudják elengedni, a korábbi részekben is kötelező volt :D Alapvetően nincs ellenemre többször is végigvinni valamit, de azért egy több tízórás (vagy akár százórás, mint pl. a Persona) JRPG vagy a szintén hosszú Yakuza esetében nem szívesen vágok bele még egyszer, záros határidőn belül.
Mondjuk ahogy néztem, a Zeronál meg a Kiwaminál már nem igazán öröklődnek át az előző végigjátszásból a cuccok. A korábbi részekben elég gyorsan végig lehetett pörgetni a dolgokat a legmagasabb nehézséget a Golden Gun / végtelen töltény kombinációval.

A Zeróban most én is mahjongozok, de a Full Straightnek még a közelében sem volt egyik leosztásom sem :D Bár még csak vagy 4 óra ment bele a mahjongba, szóval lehet, hogy várnom kell a csodára.
物の哀れ
19. Onimushaman  Szerkesztő
2018.03.24. 16:48:36
LV24
Válasz 18. CortezCorleone üzenetére:
Az én kedvemet úgy vették el, hogy végig kell őket (kéne) újra játszani. Minek? :D

Ami miatt talán sosem lesz meg a kiwami billiárd egyik butasága, meg a random mahjong. Már a zerónál sem jött össze a sor.
señor
18. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.24. 16:42:40
LV5
Válasz 17. Onimushaman üzenetére:
Szerintem a Kiwami platina kifejezetten gyors/könnyű (bár még nem szereztem meg), eléggé hasonlít ebben a 4. részre, az a maga 70 órájával szerintem rekordgyors Yakuza platina. A Zero már picit neccesebb, ott sok mindennel kell tökölni, ami viszi az időt rendesen. A legkegyetlenebb viszont a 3. rész, ahol tényleg minden minigame-et ki kell maxolni az egyik trófeához - a 130 órás mentésemben még mindig csak a minigame-ek felét tudtam megcsinálni, pedig a nyugati verzióban a content egy jó részét kivágták :D Az ötödik se piskóta, ahhoz is kell vagy 150 óra. Ja, jó ez a sorozat, csak kellene mellé némi szabadidő is.
物の哀れ
17. Onimushaman  Szerkesztő
2018.03.22. 22:49:17
LV24
Válasz 13. CortezCorleone üzenetére:
Elértem a 130 órát a zéróban, a kiwamiban 100 körülit, de a plati kanyarban sincs. :D
señor
16. jime  non-alcoholic
2018.03.19. 16:42:15
LV29
Válasz 13. CortezCorleone üzenetére:
jól hangzik, lehet mindjárt be is húzom store-ból a 0-t xD
pár hónapja különösen rá vagyok indulva a sorozatra, a 6. demója után meg aztán végképp beizgult a picsám :D
amúgy nem baj az, hogy van content, jó játékokra nem sajnálom az időt.
"wake up, you're dead!"
15. jime  non-alcoholic
2018.03.19. 16:38:01
LV29
Válasz 11. martin üzenetére:
ja hát nem is egyszerre fogom letolni őket :D
de ezeket mindenképp beszerzem, hogy meglegyenek. mert nem akarom, hogy úgy járjak, mint anno régi részekkel. nem tudtam beszerezni őket, a 3. volt nálam kölcsönbe PS3-on, de pár óra után kivágtam a gépből, nem akartam azzal kezdeni.
amúgy nagyon tetszett.
"wake up, you're dead!"
14. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.19. 12:05:11
LV5
+1
Válasz 2. MrZ üzenetére:
Pedig most már kis hazánkban is nőtt a játék népszerűsége, a Sanada által is említett Zero megjelenése felrakta a játékot a nyugati játékosok radarjára is. Viszont továbbra is eléggé hit'n'miss a játék - a körökre osztott JRPG rajongóknak ez a játék túlságosan unortodox és kíván egy bizonyos fokú ügyességet (főleg a minijátékok). Az pedig szerintem irreális elvárás, hogy a GTA-hoz szokott vérpistikék ezt a játékot díjazzák, mert milyen gáz már, hogy csak egy-két városrészben lehet mászkálni, és nem lehet a verdával csapatni az utakon :D
物の哀れ
13. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.19. 11:53:43
LV5
Válasz 10. jime üzenetére:
Cimbora, csak ez a három rész, amit leírtál önmagában 150 óra, úgy, hogy csak nagyon budget módon a fő sztorit vitted végig egy-két mellékküldetéssel. A platina 100 és 150 óra között van per rész, és ismerlek annyira, hogy NEM fogod megállni, hogy ne szedd ki belőlük xD
Iszonyatosan sok content van ezekben a játékokban, jól írta Sanada, hogy egy Yakuza játékkal gyakorlatilag 50 mást is kapsz. Olyan, mint a sárgakazis "nintendó", csak ebben az esetben tényleg nem átbaszás a 50 games in 1 :D Egyébként ismerve az ízlésedet, neked bejönne ez a játék, úgy funkcionál, mint egy JRPG/beat 'em up mix.
物の哀れ
12. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.03.19. 11:44:13
LV5
Hoppá, ez gyors volt :D Megszokott Sanada minőség, köszönjük (bár a Yakuza 5 spoilerért morcos vagyok, bár erről inkább én tehetek, hogy még nem vittem végig a játékot).
A sztoriért nagyon drukkolok, hogy jó legyen, és ne a cheesy gangster movie irányba vigye el a lezárást. Előrendelve az After Hours Premium Edition. És külön öröm, hogy bejelentették a Kiwami 2-t! :)
物の哀れ
11. martin  Főszerkesztő
2018.03.19. 09:16:08
LV26
Válasz 10. jime üzenetére:
Elég tömény egy ilyen Yakuza játék. Ez nem igazán GTA.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
10. jime  non-alcoholic
2018.03.19. 06:54:40
LV29
Válasz 9. martin üzenetére:
0, Kiwami 1-2, ezeket biztos, a többivel egyelőre nem tudom mi lesz :D
"wake up, you're dead!"
9. martin  Főszerkesztő
2018.03.18. 17:22:57
LV26
Válasz 7. jime üzenetére:
Az egészet? Minden részt? Az szép lesz.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. Hyaku-Shiki  PlayStation.Community tag
2018.03.18. 15:09:52
LV1
Köszönöm szépen a részletes tesztet. Engem is érdekel a játék, de tavaly ősszel játszottam végig a Yakuza 0-át, így most nekem még korai lenne beszerezni. A Yakuza sorozat nálam olyan, mint az Assassin's Creed: évente elég egy rész belőle. Szeretném még pótolni a Yakuza Kiwami 1-2-t is, de azokra már végképp nem tudom, mikor lesz idő.
7. jime  non-alcoholic
2018.03.17. 23:25:46
LV29
nagyon rég esz már a fene, hogy pótoljam ezt a sorozatot.
"wake up, you're dead!"
6. MrZ  La Peste Noire
2018.03.17. 21:34:20
LV12
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
Örülök :)
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
5. Onimushaman  Szerkesztő
2018.03.17. 20:10:29
LV24
+1
Válasz 2. MrZ üzenetére:
Zé, engem marhára érdekel a cucc, de a kiwami 2 és a 3-5 után. Egy HD kollekcióban reménykedem, hogy ne kelljen a sokol verzión csapatni.
señor
4. martin  Főszerkesztő
2018.03.17. 19:17:00
LV26
Válasz 2. MrZ üzenetére:
...még egy partraszállás, az kell nagyon.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. martin  Főszerkesztő
2018.03.17. 19:16:03
LV26
+1
Válasz 2. MrZ üzenetére:
Majd a sokadik WWII CoD kurvára izgalmas lesz.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. MrZ  La Peste Noire
2018.03.17. 19:07:27
LV12
Kicsit csalódott vagyok, hogy ilyen kevés ember érdeklődik a játék iránt. Nem tudják mit hagynak majd ki...
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1. Kenshinxxx  PlayStation.Community tag
2018.03.15. 11:20:13
LV3
Már csak egy hónap...
your simple words just don't move me
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
YAKUZA 6: THE SONG OF LIFE
SEGA
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Régen várt vérfrissítést hoz a sorozatba; még mindig a legtartalmasabb, legsokrétűbb és legszórakoztatóbb játékok egyike
Negatívum
Nem minden változtatást és újdonságot sikerült maradéktalanul kivitelezni; helyenként bugos és optimizálatlan

MARTIN BELESZÓL
Egy epizódot az újabbak közül rendesen végignyomtam PS3-on. Elég jó volt, érdekes, egyedi hangulatú kaland. Teljesen más formula, mint egy GTA, vagy a nagy nyugati open worldök.