.
 

PlayStation.Community

2018.02.12. 09:49 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: eszg_
Értékeld a cikket!
Bánatomat harcban mondom el...

Miután a Square Enix-nek a PS4 egyik - ha nem A - legjobb RPG-jeként ismert Final Fantasy XV segítségével sikerült teljesen elfeledtetnie az előző generációban elkövetett, Ligtning-orientált összes ballépést, egy másik nagy visszatérést is kiráztak kisujjból 2018 elején, a Dissidia Final Fantasy NT-vel.
Az FF széria régóta várt spin-offja tehát megérkezett, de vajon megérte várni rá? Mennyit változott a harcrendszer az előző részekhez képest? És amúgy is, mi a franc az a Dissidia?

A sorozat ötlete a Kingdom Hearts rendezőjének (Tetsuya Nomura) agyából pattant ki, aki egy spin-offot szeretett volna készíteni a KH-hoz... aztán gondolom amint elkészültek az első vázlatok, amin Sora egy hatalmas kulccsal veri be Mickey egér fejét, gyorsan váltottak a stílusban könnyebben összeboronálható FF univerzumra. A különleges 1v1 arénaharcokra épülő PSP exkluzív játék hatalmas kritikai és közönségsikert aratott, így menetrendszerűen érkezett is a folytatás Dissidia 012: Final Fantasy címmel, mely nem csak új kalandokkal és tovább csiszolt harcrendszerrel kecsegtette a rajongókat, de a teljes első játék történeti szálát is tartalmazta, ami egy irtózatosan masszív game-et eredményezett.
Ezt követően a sorozat átköltözött a játéktermekbe, a három évvel ezelőtti Dissidia: Final Fantasy ugyanis ott debütált, majd egy teljes nagy-generált követően elegánsan landolt PS4-en NT alcímmel felruházva.
Mint az alternatív verekedős játékok nagy rajongója, egy megvadult tigris vehemenciájával vetettem magam rá a játékra, mert a trailerek és az előzetes információk alapján egy igazán különleges címnek tűnt a DFFNT. Miután konstatáltam magamban, hogy a Square Enix-nél még mindig tudják, hogyan kell összerakni egy olyan intro videót, amely láttán az emberben beindul a pavlovi reflex, jó kisiskolás módjára rázoomoltam a tutorialokra, hogy ne torkolljanak instant button mashingbe az első meccseim.
Az oktató mód egész jól össze van rakva és a játék egészére kiterjed, így egyszer mindenképpen érdemes végigmenni rajta, vagy ha valamiben nem vagy biztos, később visszatérni hozzá. Sajnos az információk adagolásával a japán cuccokhoz hasonlóan itt is akad némi probléma, az egyszeri gamerre hulló információzuhatagot ugyanis a sorozattal még csak most ismerkedőknek meglehetősen nehéz lesz átlátni, nem is beszélve arról, hogy a karakterek movesetjeit kizárólag a Square Enix erre specializálódott weboldalán nézheted meg, mely weblapra egyébként a játékon belül az égvilágon semmilyen utalást nem találsz. Nókomment.

Amikor már kellően pengének éreztem magam az alapokkal kapcsolatban, gondoltam gyakorolom picit a dolgokat, de a legnagyobb igyekezetem ellenére sem találtam meg a training módot, ahol ugye bátran puklira lehet verni a statikus AI ellenfelet, miközben próbálgatod a karaktered képességeit.
Nos, mint később kiderült, a hiba kivételesen nem az én készülékemben volt, hanem egész egyszerűen ilyen lehetőség nem kapott helyet a játékban, ami azért meglehetősen furcsa egy ehhez hasonló AAA kategóriás cím esetében, főleg annak tükrében, hogy a gyakorlómód kvázi alapfeltétel a zsáner összes darabjában.
No para, gondoltam magamban, majd tréningezek offline kicsit, mielőtt odavetem védtelen testem az online ragadozóknak. A karakterválasztó képernyőn a bőség zavara fogadott, hiszen itt mindegyik számozott részből és pár spin-offból is megtalálhatóak a legnépszerűbb karaktereket (Yuffie hiánya mondjuk azért csalt pár kósza könnycseppet a szemembe, de talán majd a Season Passban orvosolják ezt az apró(nak nem nevezhető) hiányosságot). Miután ráböktem Cloudra (nyilván), ki kellett választanom csapattársaimat is, az NT ugyanis szemben az előző részekkel alapvetően 3v3 küzdelmekre épül fel, így elemi fontosságú szerepet tölt be a küzdelmekben a csapatmunka.
Offline egyébként kreálhatsz a saját szabályaid szerint megalkotott bunyókat a Sparring Match menüpont alatt, illetve elindíthatod a Gauntlet Mode-ot, amit a kevésbé fancy játékok általában Arcade névre szoktak keresztelni. Ennek megfelelően hat egymás után lezavarandó küzdelemben lesz részed, kezdésnél pedig kiválaszthatod a nehézségi szintet, valamint a sorozat híres helyszíneire hajazó pályák valamelyikét. A klasszikus egymást szanaszét csapkodására irányuló küzdelmek mellett lehetőséged van ún. Core csatákat is indítani, melyeknél az ellenfél kristályát kell elpusztítani lehetőleg olyan módon, hogy közben a saját csapatod példányát bevéded, de ez a játékmód sajnos érdekesebbnek hangzik, mint amilyen valójában.

Amennyiben meccstípustól függetlenül lement az összes csata vagy kikáózott az ellenfél, a teljesítményed függvényében tapasztalati pontokat, kincseket és memória-egységeket kapsz. A kincsek a játékban egyfajta loot boxként funkcionálnak, segítségükkel a több száz gyűjtögetni való közül nyitsz meg egységenként három random darabot, amik között lehet játékos ikon, zene, a különböző karakterek kommunikációs formáját kibővítő mondat, vagy ha nagyon nagy mákod van, valamilyen felszerelési tárgy is. Mivel mind a 15 fő Final Fantasy epizódból és a mellékszálakból is rendelkezésre milliónyi kozmetikai jellegű biszbasz, a ládanyitás mindig pozitív eredménnyel zárul, ha pedig egy konkrét kiegészítőt szeretnél megvenni, a csatákból szerzett kessel megvásárolhatod külön is a cuccokat a store-ban.

A FFNT másik fizetőeszköze, a fent említett Memória arra jó, hogy megnyisd a Story módot segítségével. Bizony, meglehetősen furcsa módon a teljes cselekményt vérrel és izzadtsággal neked kell unlockolnod a többi játékmódban elért eredményekkel. Ez rákényszerít, hogy komolyan belemélyedj az offline vagy online küzdelmekbe, ráadásul kellően ritkán jutsz Memóriához ahhoz, hogy ne dobáld el csak úgy a birtokodba jutó példányokat.
Szintén rendhagyó módon a sztori eseményeket egy flowcharton látod, ahol a gócpontok közötti előrelépésért kell perkálnod. Az események között egyaránt találsz átvezető jeleneteket, illetve harcokat, utóbbiak esetében mindig valamilyen speciális kihívással kell szembenézned, ahol előre meghatározott karakterekkel kell megvívnod az adott csatát.
Maga a sztori két istenszerű lény csatározása körül forog, akik megidéztek jó, illetve gonosz hősöket a Final Fantasy univerzumból, hogy elvégezzék helyettük a piszkos munkát, de a cselekmény persze nem ilyen egyszerű, hiszen hőseink idővel rádöbbenek, hogy a szemben álló felek mintha nem ismernék sem egymást, sem a körülöttük lévő világot...
A történet kellemesen össze van rakva, az animáció pedig a szokásos Square színvonalat hozza, azonban az elődök több tucatnyi órán keresztül tartó történéseinek tükrében kicsit röhejesnek hat ez a pár egymás hegyére hányt átvezető jelenet, továbbá azt sem értetettem, hogy a sztori mód teljes időtartama alatt miért nem lehet képernyőképet készíteni, mert azért ANNYIRA nem epikus a cucc, hogy rettegni kelljen attól, mikor kerül ki egy Hatodik érzék szintű csavar a cselekményről...

Most, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miért nem láttok egyetlen átvezető jelenetből származó képkockát a galériában, térjünk rá a Dissidia Final Fantasy NT két legfontosabb mozzanatára, az online küzdelmekre és a harcrendszerre!
A bunyók alapját az adja, hogy minden karakter kétfajta életerő mérővel rendelkezik, így a klasszik' HP mellet helyet kapott a játékban egy ún. Bravery csík is, így nyilván támadási típusból szintén kétfajtát használhatsz fel a harcok során. A Brave attakokkal a névhez hűen az ellenfél Bravery-jét csökkentheted le, illetve a saját mércédet növelheted meg a sebzés mértékével, HP támadással pedig a Bravery-d mértékével csökkentheted opponenesed életerejét. Amennyiben sikerül lenullázni a Bravery mértékét, ún. Bravery Break következik be, ami ugrásszerűen megnöveli Bátorságodat, opponenesed ugyanakkor teljesen védtelenné teszi a HP támadásokkal szemben. Ilyenkor elég egyetlen jól irányzott pofon és be is következik a jól megérdemelt K.O, az ellenséges banda pedig veszít egyet a közös életerő csíkból.
A kétfajta támadásnak különböző változatai vannak, attól függően, hogy mit állítasz be a meccsek előtt (HP), illetve milyen távolságban vagy az opponensedtől / milyen gombkombinációt nyomsz le (Brave). Mindemellett lehetőség van EX skillek használatára, illetve cserélgetésére is, melyek feltöltődés után különféle offenzív vagy defenzív képességeket aktiválnak be. A pályán időről időre feltűnő kristályok szétverésével továbbá a meccs előtt kiválasztott, masszívan legendás summonok (Shiva, Ifrit, Bahamut, stb.) is megidézhetővé válnak, masszív bónuszokat ad a csapatodnak.

Nem mindegy azonban, hogy milyen karakterrel vágsz neki a harcoknak, a szereplők kasztjai ugyanis nagy mértékben befolyásolják a harcstílust. A Vanguard karakterek a Dissidia tankjai elképesztő mértékű közelharci sebzésekkel, az Assassinok agilis mozgással és villámgyors pofonokkal uralják a csatatéren, míg a Marksman karakterek távolról sorozzák meg akit csak érnek. Ez a három kaszt kő-papír-olló elven viszonyul egymáshoz, így mondjuk Vanguard karakterrel nem érdemes nekimenni egy Marksmannek, fordítva viszont már sokkal előnyösebb lehet a csata kimenetele. Ez a szabály nem vonatkozik a negyedik típusú Specialist karakterekre, akik teljesen egyedi csataképességeik miatt nem rendelkeznek egyértelműen megállapítható erősségekkel vagy gyengeségekkel. Mindez elsőre kissé soknak tűnhet és a tutorial nem is nagyon segít abban, hogy az egyszeri' gamert kisegítse ilyen téren, így érdemes pár csata után visszatérni és újra átismételni a látottakat, mert gyakorlati alkalmazást követően sokkal könnyebben fogod megjegyezni a háború szabályait.
Gameplay oktató #2 / Gameplay oktató #3

A játék gerincét adó online mód nincs túlbonyolítva: alapvetően indíthatsz custom és ranked mecset, előbbiben szabályozhatod a küzdelmek minden apró részletét, csinálhatsz privát szobát, megszabhatod, hogy milyen erősségű interenet-kapcsolattal lehessen csatlakozni, és bájdövéj bizonyos sztori küzdelmeket leszámítva ez az egyetlen lehetőség bizonyos sztori küzdelmeken kívül, hogy 1v1 vagy 2v2 csatákat indíts el.
A ranked meccseknél ezzel szemben csupán a saját karaktered baszkurálhatod kedvedre, majd átlag 1-2 perces várakozást követően indulhat is a haddelhadd. A csaták általában elég stabilan futnak, de néha azért befigyel némi lag, illetve két esetben konkrétan slideshowra lassult a sebesség, de ez szerencsére tényleg elég ritka.

A meccsek után az offline küzdelmekhez hasonlóan kapsz cuccokat a helyezésed függvényében, azonban tapasztalati pontokat kizárólag akkor szerezhetsz, ha a nyertes csapatban vagy. Ez azért különösen irritáló, mert meglehetősen lutris, hogy milyen emberekkel kerülsz össze és hiába végzel összértékben a harmadik helyen, ha a vesztesek között vagy nem kapsz semmi XP-t a meccs után. Lehetsz tehát a világ legbravúrosabb játékosa, ha a társaid bénák, a győzelem esélye ugrásszerűen lecsökken. A 3v3 felállás e mellett garantálja, hogy időről időre elvessz a képernyőre hányt milliónyi villódzó fényeffekt és robbanásorgia közepén.
Mindezek ellenére is van annyira addiktív a tétre menő online játék, hogy konkrét napokra vesztem el benne, lemondva az összes társadalmi életre irányuló saját és külső törekvést, helyette egymás után indítva az újabbnál újabb meccseket, gyakran átkozódva, időnként ünnepelve, de mindig olyan mértékű izgalommal, mintha kb. ez volna az első PS4 játék, ami a kezeim közé kerül.

A Dissidia Final Fantasy NT grafikailag kifejezetten jól néz ki és nem skálázódik vissza a látvány akkor sem, ha hat ember gyepálja egymást a gyönyörűen kidolgozott pályákon. Zeneileg a helyzet dettó pozitív, de hát csúnya is volna, ha pont itt lenne baj egy olyan címnél, amelynek soundtrackja a Final Fantasy saga legemlékezetesebb dallamaiból tevődik össze...
Minden hibája és tartalombéli hiányossága ellenére az új Dissidia erősen ajánlott minden FF rajongónak és a megszokott verekedős játékokba beleunt gamer számára is, mert egész egyszerűen baromi jó érzés játszani a cuccal és mellesleg dinamizmusban, valamint látványban az itteni legunalmasabb küzdelmek is röhögve lenyomják a zsáner egyéb megjelenéseit, ami miatt már önmagában érdemes megnézni ezt a roppant egyedi verekedős címet.

(Ezt a kiváló játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, de ha akarod, webshopjából kényelmesen meg is rendelheted.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. MrZ  La Peste Noire
2018.02.18. 05:08:35
LV12
Annyira metál ilyen kidolgozottan látni a a hősöket.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
11. eszg_  Szerkesztő
2018.02.17. 11:57:46
LV13
Válasz 10. Masamune üzenetére:
Nem voltam Pesten és egyben PS4 közelben a héten, de mindenképpen jó volna játszani közösen. :)
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
10. Masamune  PlayStation.Community tag
2018.02.15. 12:14:32
LV14
eszgé miért bem játszunk? Cortezzal mindig szoktuk nyomni.
"Na de Gyurma Gyuszi!"
9. eszg_  Szerkesztő
2018.02.15. 12:05:44
LV13
Válasz 5. martin üzenetére:
Szomorú lennék, ha tényleg ez volna a helyzet...
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
8. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2018.02.15. 08:54:43
LV8
Válasz 5. martin üzenetére:
nem az mh-val együtt kellett volna megjelennie. én is először a monster huntert vettem meg, de én speciel márciusban zsákolom be a dissidia-t is.

a teszt nagyon jó, bár szerintem is kicsit jó szívű, de kinek mi. nekem is tuti vétel, bár nem elsőnapos.
PSN ID: LaXiKa_hun
7. KAMIKAZE-HUN  PlayStation.Community tag
2018.02.14. 21:44:54
LV6
Válasz 6. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
Ja és ráadásul nagyon rossz volt az időzítés is, a Monster Hunter mellett nem igazán rúghat labdába még japánban sem, egyenlőre...
"Örökké nem eshet"
6. KAMIKAZE-HUN  PlayStation.Community tag
2018.02.14. 21:41:17
LV6
Válasz 4. CortezCorleone üzenetére:
Ez egy nagyon rétegjáték és japán, így ne is várd, hogy magyarok túl sokan legyenek akik játszanak ezzel! Bezzeg japánban...:)
"Örökké nem eshet"
5. martin  Főszerkesztő
2018.02.14. 10:42:10
LV26
Válasz 4. CortezCorleone üzenetére:
Azt nem értem, hogy a megjelenés előtt egy héttel majd szétrobbant a topik, itt meg semmi. Tényleg megélhetési bétázók lettek a magyar palyerek?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.02.14. 10:13:05
LV4
Válasz 3. martin üzenetére:
Seems so. 35 órám és 250+ meccsem van az online részben, és még nem találkoztam magyar játékossal - még nyamvadt FB csoportokban is próbáltam recruitolni aktív játékosokat, de úgy néz ki, hogy legalábbis kis hazánkban nagyon kevesen tolják ezzel. Személyesen vettem át az előrendelésemet, láttam, amikor lehúzták a nevemet a papírról, és elég rövid volt az a lista, sajnos.
Kár érte, pedig tényleg szórakoztató a játék, nem a megszokott online bunyós cucc, én nagyon élvezem. Ha kezdenének valamit a laggal, akkor pedig a játékosbázis frusztrációja nagyrészt megszűnne.

Majd meglátjuk, hogy mit hoz az első patch, ami február 22-én fog érkezni. Az ígéretek szerint kapunk egy új pályát, balanszolnak a néhány karakteren (remélem Garlandot nerfelik a fenébe, undorító cheater karakter), új ikonokat, új megvásárolható cumókat az ingame store-ban, event rendszert és némi bugfixet. Nagyon nyomni akarja ezt a Square, szerintem ők tényleg komolyan gondolták azt, hogy a játék egy valid esportág lehet, viszont ilyen játékosbázissal ez csúnyán a falnak fog szaladni rövid időn belül.
物の哀れ
3. martin  Főszerkesztő
2018.02.14. 08:30:51
LV26
Most akkor ez lett a legnagyobb pezsgés után a legérdektelenebbé váló játék 2018-ban?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. eszg_  Szerkesztő
2018.02.13. 21:43:32
LV13
Válasz 1. CortezCorleone üzenetére:
Köszi. A matchmaking tényleg egy káosz, néha én is fogtam a fejem az összesorsolt játékosok láttán.

Cloud nyilván adta magát elsőre, de harcstílusra is ez számomra az ideális karakter. Lightning és Cecil még azok, akikkel elég sokat toltam.

Minden hibája ellenére is imádom ezt a játékot, pedig meglehetősen ritkán fognak meg online címek.
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
1. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2018.02.12. 11:55:16
LV4
+1
Remek teszt, bár túl jószívű voltál, ez inkább egy gyenge 7-es mint egy 8-as, pedig én is nagy FF búza vagyok, és értékelem a fanservice-t. Az offline tartalmat ugye kifejezetten a konzolos változathoz hegesztették hozzá, az eredeti arcade verzióban semmi nyoma nem volt, ez meg is látszik rajta - a sztorinak sok értelme nincs, a nagy része ráadásul cutscene, cserébe a boss fight-ok eléggé decens kihívást jelentenek (egészen addig, amíg rá nem jössz a nyitjukra, és akkor már hard mode-ban is kiröhögöd őket).

Az online rész elég vegyesfelvágott, főleg, ha solo mode-ban próbálsz meg érvényesülni, amikor 2 tök random emberrel sorsolnak össze. A matchmakinget továbbra se sikerült teljesen átlátnom, Silver A/B rangon továbbra is sokszor teljesen zöldfülű Bronze E-kel játszom, ami hosszú távon elég frusztráló, főleg, ha a másik csapat eléggé seasoned Silver rangon van.

Nálam Ace, Y'Shtola, Bartz, Ramza, Squall és Noctis pörög a legtöbbet, Cloud nekem kicsit unalmas, és nagyjából minden meccsen látsz belőle egyet, ami az FF7 népszerűségét tekintve nem meglepő.
物の哀れ
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
DISSIDIA FINAL FANTASY NT
Square Enix
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Látványos, változatos és döbbenetesen addiktív harcok
Negatívum
Practice mód, rendes sztori, movesetek és ranked 1v1 küzdelmek hiánya

MARTIN BELESZÓL
A pozitívumok között említeném még az epic' summonokat: Ifrit, Shiva, Ramuh, Leviathan, Odin, Bahamut, és természetesen a gigászi Sándor.