PlayStation.Community

2018.02.02. 10:20 Komment
4 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Élet: a buli, amibe csak úgy belerángattak.

Sokak szerint a döntés szabadsága a valódi szabadság: hogy azt tehesse az ember, amit szeretne. Hogy ne kösse semmi, hogy ne legyen kényszerpályán, hogy szabadon választhasson. De ez egyáltalán lehetséges? Egyesek szerint az ember „mozgástere” már a születésétől fogva kötött: függ attól, hogy milyen családba születik, földrajzilag hova, és milyen génekkel, csak párat felsorolva. Születésétől kezdve elindul egy úton, és ugyan érezheti azt, hogy van választása, mégis adottak a döntései – meghatározza a közeg, amiben él. Eljöhet azonban egy pont, amikor hátranéz, és felteszi a kérdést: hogy jutottam ide? Az Always Sometimes Monsters a döntések fontosságát tárja a játékos elé, komoly hangsúlyt fordítva a következményekre.
Az egész egy bulival kezdődik, ahol egy író épp élete szerelmét mutatja be szerkesztőjének: előtte a siker és a boldog élet. Eltelik egy év, és az írót elhagyta a párja, a könyvével nem halad, gyakorlatilag kilakoltatják, és mindennek tetejébe egykori kedvese esküvőjére kap meghívót. Latba veti, hogy mit veszíthet, és elhatározza: ugyan nincs pénze, de elindul az ország másik végébe, és egy hónapja van, hogy odaérjen a nagy napra. Az írót irányítjuk mi, miután kiválasztottuk, hogy ki ő és ki a szerelme.

Az Always Sometimes Monsters egy „filozófiai szerepjáték”, ahol nincs harc, sem a hagyományos értelemben vett logikai feladványok. Feladatunk városról városra utazni és egyrészt életben maradni, másrészt odaérni az esküvőre harminc nap alatt. Útközben különféle karakterekkel találkozhatunk és beavatkozhatunk életükbe, az adott döntések pedig kihatnak a végkimenetelre.
Minden város egy külön fejezetnek tekintendő, saját karaktereivel és lehetőségeivel a továbbjutáshoz. Vándorként szükségünk van egy helyre, ahol aludhatunk, valamint ételre is költeni kell, ami csavar egyet a felépítésen: végre meglenne a pénz a továbbjutásra, de élelemre kell költenünk. A létfenntartás módja pedig lehet munka, vagy a helyiek ügyes-bajos dolgainak kezelése – utóbbi adja a kaland zamatát.
Az egyszerű grafika ellenére az Always Sometimes Monsters elég komoly és érett témákat vet fel, amelyeket jellegzetes humora néha erősít, néha viszont inkább triviálissá tesz. Szerepjáték mivolta így a játékos döntéseiben bontakozik ki, amely a beszélgetéseket és a történéseket érdekes irányba terelheti. Egyes döntések kizárnak más lehetőségeket, amikkel érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel az egyébként egyszerű és emberi sztoriban. Csak hogy pár egyszerű példával éljek...
Hősünknek úgy alakultak dolgai, hogy nincs hol aludnia. Fáradtan és megtörten betéved egy híd alá, ahol egy szabad matrac várja. Hirtelen azonban felbukkan pár alak és döntés elé állítják: vagy elhúz, vagy fizet 200 dollárt, vagy, ha nincs pénze (vagy nem akarja odaadni) – méltóságát elvetve – letérdel a főnök elé és másképp dolgozik meg az alvóhelyért. Természetesen nem figuránk mindig az „áldozat”: miután megkap egy újságírói állást, utána kell járnia egy helyi mozi építésének. Elfogadhatja a gyors, de biztos kenőpénzt a menedzsmenttől, vagy utánajárhat az építkezés mögötti gyanús dolgoknak.
Persze nem mindegyik ennyire „komoly” eset, de általánosságban érdekes morális kérdéseket vet fel a narratíva, amelyek válaszait az adott közeg határozza meg. A lényeg tehát, hogy nincs jó vagy rossz döntés: a kérdés, hogy együtt tudunk-e élni velük.
A Vagabond Dog elég sok ötletet sűrített bele a játékba, amire valószínűleg a relatíve egyszerű grafika miatt volt lehetősége. Míg a játék fő része mászkálásból és beszélgetésből áll, néhol egy-két minigame is felbukkan. Ezekkel, valamint a sztori bizonyos fordulataival együtt kicsit elnagyoltként hat az egyébként nagyon érett történet, ami egyenetlenné teszi a körülbelül 6-8 órás élményt. Lehet tőzsdézni, cicaversenyre fogadni, bokszolni, pecázni, vagy különféle melókat bevállalni.

Míg a játékot alapvetően egy romantikus történet köntösébe bújtatták, aminek központi mozgatórugója a döntések és következmények kapcsolata, a felszín alatt a pénzszerzés és annak implikációi rejlenek. Kicsit mintha kritikája lenne a kapitalista rendszernek, amely tesz mindenkire, aki kiesett a mókuskerékből. Hősünk útját kiábrándult és kiégett emberek sora szegélyezi, akiknek elege van a profitorientáltságból, vagy pénz- és sikeréhes opportunisták, akik számára a vagyon minden. A helyzet iróniája, hogy állapotunkból kiindulva kicsit mi is ebbe a csapdába eshetünk: ruhatárosként eltehetünk pár dollárt, visszaélhetünk mások bizalmával, és manipulálhatjuk környezetünket.
A sok lehetőség mögötti rendszer a játék vége felé kiismerhető és átlátszó lesz, ami talán nem is akkora baj, mint a fárasztó technikai problémák. Nagyon sokszor fagy be a játék, még ha rövid időre is, vagy lép ki teljesen a programból, ami kicsit indokolatlannak tűnik technikai jellegéből kiindulva. Szerencsére az állandó mentés miatt nem veszíthetünk sokat, de akkor is bosszantó, hogy váratlanul feladja a szolgálatot.
A Vagabond Dog egy nagyon jól átgondolt narratívát szőtt, ahol a mondanivaló szolgálatába állítja sokszor a játékmenetet: az önismétlődés és monotonitás tudatos. Nem a hagyományos értelemben szórakoztató, de van benne valami nagyon emberi, ami kíváncsivá teszi a játékost. Más, mint a többi játék, és amikor jó, akkor nagyon jó, annak ellenére, hogy a humor nem mindig válik be úgy, ahogy azt tervezték. A karakterek közül is sok érdekes és sokoldalú, amit kissé visszafognak a lehetetlennek tűnő események. A probléma inkább az ellentétből fakad: néha nagyon realista és e világi, és a független drámák szellemiségét hordozza, máskor pedig egy B-kategóriás akciófilm elemeit veszi át.

Az Always Sometimes Monsters akkor működik igazán jól, ha belevisszük magunkat a karakterünk helyzetébe és mérlegeljük a lehetőségeinket, szem előtt tartva a célokat. Ennek fényében egy elgondolkodtató lecke az életről és arról, hogy a döntéseinknek mindig vannak következményei. Sőt, amint ráébredünk arra, hogy mindig dönthetünk máshogy, mindennek sokkal nagyobb súlya lesz. De amíg ezt nem értjük meg, vagy nem fogadjuk el, néha szörnyekként viselkedünk. Vagy talán mindig.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Vagabond Dog
Megjelenés: 2017.10.10.
Ár: 5190Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 430.96MB
Web: http://www.vagabonddog.com/asm/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Janinja82  Mérges Sárkány
2018.02.03. 12:45:58
LV3
Ha jól láttom az egyik képen a csaj KP-val fizet! Érdekesnek tűnik :)
3. zodiac55  PlayStation.Community tag
2018.02.02. 14:50:35
LV11
Válasz 2. martin üzenetére:
Lebuktam, bassza meg! :D
"Si vis pacem, para bellum."
2. martin  Főszerkesztő
2018.02.02. 14:43:48
LV27
+1
Válasz 1. zodiac55 üzenetére:
A dugós-rányitós kép miatt ugye? :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2018.02.02. 13:59:42
LV11
Nagyon érdekel(ne) ez a játék, de pillanatnyilag annyi mindennel kéne játszani, illetve annyi mindent kéne megvenni, hogy csuda. Még végiggondolom, de vonzó.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Always Sometimes Monsters
Devolver Digital
REMEK

MARTIN BELESZÓL
Hát ez nagyon komolynak tűnik!