.
 

PlayStation.Community

2018.02.05. 18:22 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Esti mese.

(A teszt a PS4 verzió alapján készült.)

Miután ki tudja hány órát (magam sem merem bevallani) öltem bele a Skyrim VR időgyilkos világába, a karácsonyi szezonban valami könnyedebb, egyszerűbb, és ami a legfontosabb, rövidebb élményre éheztem. Valami olyasmire, mint egy izgalmas, csavaros, misztikus novella, amit egymagam bújhatok, miután készülődéstől, díszítéstől, főzéstől, lakomázástól, ajándékozástól kimerült családtagjaim álomra szenderültek. Ami csak az enyém és magával ragad egy távoli világba, miközben teát szürcsölgetve, pokrócba bugyolálva tapad a tekintetem a képernyőre.
A The Count Lucanor szinte sorsszerűen érkezett, eleget téve álmodozásomnak. Tömör, jópofa, érdekes és pár óra alatt véget is ért – pont, mire elkezdtem magam is ásítozni.
Történetünk főhőse az épp tizedik életévét betöltő Hans, aki édesanyjával egyedül éldegél egy apró házikóban. Az általa felnőtté válásként megélt eseményt azonban anyukája, szegénységük miatt, nem tudja méltón megünnepelni, így se ajándék, se édesség nem várja a fiút. Morcosan és zsörtölődve megfogadja, hogy útnak ered, kalandok után kutatva. (Anyukája nem marasztalja túlzottan, de lépjünk túl ezen a szándékos vagy véletlenszerű, fekete humoros logikátlan apróságon.) Nem sokkal később azonban leszáll az éj, és Hans egy önmagából kifordult világban találja magát.

A nappal békésen mekegő és legelésző kecskék két lábon járó, életünkre törő monstrumokká változtak, míg a gondtalanul pipázgató pásztor egy vértócsában csücsülő, mániákus, levágott fej lett. Az égszínkék patakban vér csörgedezik, a távolban pedig felvillan egy kéken világító, különös kobold. A The Count Lucanor egyik, már az első pillanatban magával ragadó eleme a fantasztikus, pixeles esztétika, amely egy nagyon jellegzetes és stílusos külsőt ad ennek a bájosan bizarr mesének.
Hans a kobold után eredve hamarosan a címadó Lucanor gróf kastélyában találja magát, akinek segéd koboldja elmagyarázza a játékszabályokat: ha a fiú hajnalig kitalálja, hogyan hívják ezt a különös szerzetet, akkor övé a kastély és a gróf minden vagyona: így kezdetét veszi ez a morbid lényekkel, érdekes karakterekkel és feladványokkal kirakott pár órás kaland.
Az egész játék a régi kalandokat idézi, rejtélyes alapszituációjával, eszközgyűjtögetős játékmenetével és általános tematikájával. Egyik fájdalmas és jelentős hátránya azonban az, hogy Hans roppant lassan halad, ami vontatottá és feleslegesen hosszabbá teszi a közlekedést a nagyobb terepeken (ámbár ezekből relatíve kevés van), és bugyután helyezi kiszolgáltatottá harcra képtelen figuránkat. Így botorkálva kell bejárni a kastélyt, keresve a kobold neveinek betűit, begyűjtögetve különböző eszközöket, amelyekkel újabb helyszínekre juthatunk el.
Állandó és hasznos kellékeink a gyertyák: egyrészt kezünkben hordozva világítják be a terepet, másrészt le is rakhatjuk őket, útmutatásnak és extra fénynek. Ez kifejezetten jó amikor már ellepték a szörnyek a kastélyt, így előre kiszúrhatjuk a mozgásukat. Harcolni nem lehet, így bujkálva kell elkerülni a figyelmüket, vagy elmenekülni, ha nincs más megoldás – kétségtelenül ez a játék leggyengébb szegmense, ugyanis a lassúsággal párosítva elég keservesen lehet kijutni ha például beszorítanak. Idézve a horror klasszikusokat, a mentés csak a központi kútnál zajlik, és egy pénzérme az ára, amiből egyébként új dolgokat is lehet vásárolni. (A felfedezést kedvelő játékosoknak azonban nem lesz gondja, bőven lehet érméket gyűjteni.) Szintén a „centrumnál” találkozhatunk a többi figurával, akik elég morbid módon teszik színesebbé a kalandot: Eisbein például egy általában malaccá változtatott ember, aki sima alakjában is meztelenül császkál, a földről eszik kukoricát, és élelemért kínál szellentést – csak hogy egyet említsek.
Míg az öt különböző befejezés elérése nem igényel túl sokat, eljutni a fináléig két módon lehet, és apró, jópofa rejtett dolgok duzzaszthatják a játékidőt valamennyivel. Lehetett volna egy harcrendszerrel vagy további, bővebb feladványokkal tarkítani, de pont elég így is: nem nyújt semmi újat, de amit csinál – apró, kivitelezésbeli hibái ellenére – remekül teszi, izgalmasan morbid karakterekkel és egy igazán érdekes sztorival. Egy csendes, gondtalan estére kiváló kikapcsolódás, komoly elköteleződések nélkül.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Merge Games
Fejlesztő: Baroque Decay Games
Megjelenés: 2017.11.22.
Ár: 4490Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 367.26 MB
Web: http://www.thecountlucanor.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. DrZaius  Szerkesztő
2018.02.08. 19:19:29
LV2
Jópofa lehet. Szerintem szuperjó a képi világa. A gif-ek a cikkben, pedig jó ötlet, jól mutatnak.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
The Count Lucanor
Merge Games
REMEK

MARTIN BELESZÓL
Az ilyen csodákat miért nem én kapom tesztelésre? Hmmm? Valaki?