PlayStation.Community

2018.01.25. 19:47 Játékteszt
0 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
Mi vagyunk Groot.

„A galaxis legnagyobb hülyéivel együtt fogok meghalni” – Gamora

Bevált szokásom, hogy sorozatokat – vagy a történet-orientált, 10 óránál rövidebb játékidővel rendelkező játékokat – egy, maximum két szuszra nyomok le a retinámon. Egyrészt azért, mert egy izgalmasabb, cliffhangeres epizódlezárásnál nagyon nem fűlik a fogam arra, hogy várjak a következő részre, másrészt általában az epikusabb lezárások, meg úgy az egész sorozat hangulata így – nálam – sokkal jobban átjön, mert jómagam nagyjából annyira le vagyok fáradva a végére, mint a hősök, s így teljesen egy hullámhosszon vagyok velük a „Na, vessünk véget ennek!” gondolatkört illetően. A Telltale Games által készített Marvel’s Guardians of the Galaxy - The Telltale Series tesztelési jogát megkapva esélyem se volt, hogy egyben játsszam végig a nagyjából 9-10 órát felölelő kalandot, de szerencsére a hosszabb várakozások nem törték meg a varázst számomra.
Eredetileg értekezni akartam külön az ötödik, Don’t Stop Believin’ című epizódról is, de rájöttem, hogy teljesen felesleges lenne, mert a történet lezárásáról csak keveset írhatnék, minden más pedig ugyanolyan, mint az előző négy részben. Szóval jöjjön egy összefoglaló és egy értékelés az ötrészes sorozatról.
A történet ott veszi kezdetét, hogy az Őrzők segélykérő hívást fognak a helyi rendfenntartó erőktől, akiket ki kellene húzni a csávából, mert nyakig benne vannak. A csillagközi hősök útnak is indulnak, hogy segítsenek, majd a fenyegetés elhárítása után szert tesznek egy furcsa tárgyra, amiről kezdetben csak annyit tudnak, hogy újraélhetővé teszi az emlékeket, ám később kiderül, hogy egy élet beáldozása árán visszahozható vele bárki a túlvilágról. Közben beúszik a képbe az anyabolygóját vesztett, és erős népességcsökkenést átélt Kree nép is, akik nagyon szeretnék ezzel az ereklyével visszahozni eltűnőben lévő fajukat az élők közé, más bolygók kiirtásával.
Természetesen a végcél a megállításuk lesz, de addig akad majd tennivaló rendesen. Például pénzt kell szerezni az elszabadult buli költségeinek kifizetésére, ősi templomok rejtvényeit kell megoldanunk, vagy el kell döntenünk, hogy az űrhajónkat egyben lenyelt óriásféreg melyik végén kívánunk távozni.

A játékmenet nagyobbik részét a dialógusok alatt felbukkanó választási lehetőségek teszik ki, ami alapján eldönthetjük, hogy miképpen reagáljunk az elhangzottakra, vagy hogy mit válaszolunk a feltett kérdésekre. Szinte minden válaszunknak meglesz a következménye, mivel a megadott válaszok alapján ítélnek meg társaink, valamint alakul a cselekmény. Döntéseink olyan dolgokba is beleszólnak, hogy egy új karakter belép-e a történetbe, vagy sem, de általában a válaszok inkább csak azt manipulálják, hogy a csapat egyes tagjai miképp éreznek irányunkba. Többnyire egy adott konfliktusra két karakter mond megoldást, és a választásunk nem csak a történet irányát befolyásolja, hanem azt is, hogy melyikük orrol meg ránk, amit majd alkalomadtán felemlegetnek. Aranyközépút nincs, egyik barátunknál emelkedni, a másiknál csökkenni fog a kapcsolat indexe.
A játékmenet maradékát a QTE szekvenciák, illetve a mászkálós részek teszik ki. A QTE-k leginkább az akciórészeknél jelennek meg, de egyes gépezetek beindításánál is nyomkodni kell a gombokat, vagy a megfelelő helyre kell vinni a célkeresztet. Mászkálni pedig vagy nagyobb, tágas termekben kell, hogy megtaláljuk hőseinknek a tovább vezető utat, vagy a hajónkon, ahol szóba elegyedhetünk barátainkkal. Sajnos részenként csak pár alkalommal sétálgathatunk kedvünkre, és akkor is csupán néhány perc erejéig, pedig ha már csillagközi kalandort játszunk, akkor illett volna kicsit több mozgásteret engedni a különféle helyszíneken.

Grafikailag ez a legszebb Telltale game, amivel valaha játszottam, pedig ugyanaz a grafikus motor dübörög alatta. Iszonyatosan jól tették a készítők, hogy dobták a cel-shaded eljárást és a képregényesebb megjelenést. Így sokkal részletesebb kidolgozást kaphattak mind a karakterek, mind a környezet. Némileg olyan az összhatás, mintha egy olcsóbb költségvetésű, CG filmsorozatot néznénk. A képfrissességet is tartja rendesen, de néhány komolyabb harci jelenetnél képes az ingadozásra.
Játszhatóságilag nem igazán emelkedik ki a többi Telltale játék közül, ráadásul a kiadó Denevéremberes sorozatában tapasztaltakhoz hasonlóképpen itt is elég megbocsátó a program, és tovább engedi az akciót, mintha jókor jó gombot nyomtunk volna, ugyanakkor volt olyan, hogy egy hosszabb tétovázás miatt halállal büntette szegény Star Lordot.
Szavatosságra hozza a műfajra jellemző 9-10 órányi játékidőt.
A zenei részt nagyon eltalálták – amennyiben az alapértelmezett beállításokat használjuk, mert a szerzői jogok miatt átállíthatjuk a muzsikákat, ha a Youtube-ra kívánnánk feltenni a végigjátszást –, a szinkronhangok teljesen rendben vannak, és a hangeffektekkel sincs komolyabb gond.
Hangulatilag pedig a kezdetben csak vicces és jópofa, később viszont olyan érzelmi hullámvasútra ültet, amire nem számít az ember egy ilyen sorozattól. Megmosolyogtat, elszomorít, megnevettet, megríkat, és így tovább. Persze ehhez az kell, hogy a játékos érdekelt legyen a szereplők sorsának alakulása iránt, és hogy minden döntés tudatos legyen, mert ilyen „kit érdekel mit választok, csak essen ki a platina” hozzáállással nem lehet megélni a kalandokat, a veszteségeket, vagy a karakterek között húzódó konfliktusokat. De erről már írtam az első epizódnál...
A Marvel’s Guardians of the Galaxy - The Telltale Series az egyik legjobb Telltale játék. Ugyan játékmenetileg nem hozott újdonságot, de a látványvilág üdítően újszerű a kiadó sorozatai között, a döntések következményeit mindig meg fogjuk érezni így, vagy úgy, a helyszínek legalább annyira változatosak – és visszatérőek – mint maga a kalandot körbeölelő hangulat, és mindezt sikerült közel teljesen bugmentesen prezentálni. Legalábbis nem futottam bele komolyabb programhibába, nem úgy, mint anno Batman kalandjánál, ahol a program képes volt egy pontnál mindig kifagyni, lenullázni a hangeffekteket, vagy rosszul megjeleníteni a karaktereket.

A szoftver a Galaxis Őrzői rajongóknak és a Telltale játékok kedvelőinek mindenképpen ajánlott, főleg, hogy január 20-ig féláron vesztegetik a Season Pass-t a PlayStation Store-ban. Ha egyik csoporthoz sem tartoznál, de érdekel a téma, akkor kapd le a próbamenetet a Store-ról, majd döntsd el, hogy belevágsz-e Peterrel, Gamorával, Drax-szel, Rockettel, és Groottal a csillagközi kalandba, vagy sem.

Az első négy rész ismertetői:
Episode 4
Episode 3
Episode 2
Episode 1

(A tesztpéldányt a kiadó biztosította számunkra tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, részenként 1990Ft, míg a Season Pass 7390Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
MARVEL’S GUARDIANS OF THE GALAXY – A TELLTALE SERIES
Telltale Games
Látványosság:
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
A látványt végre nem cel-shading eljárással prezentálták; a döntések következményei rendesen megbolygathatják a cselekményt; jópofa, szerethető karakterek
Negatívum
Játékmenetileg nincs sok változás; kevés a mászkálós rész