PlayStation.Community

2017.12.25. 11:51 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: Petunia
Értékeld a cikket!
Hallgassanak a Yodok (szellemek), Ulukai (megváltó)!

Sok veterán, PC-t is megjárt játékos számára bizonyára nem ismeretlen cím az Outcast, mint a mai modern korunkban divatos sandbox játékok egyik legjelentősebb előfutára, ami még a bombát robbantó GTAIII-at is megelőzte két évvel. Az 1999-ben csak MS Windowsra megjelent progi annyira sikeres volt, hogy a GameSpot neki osztotta „Az Év Kalandjátéka” díjat.
Bár a játéknak jó esélyei voltak, az erős kezdést aztán nem követte a sorozattá fejlődés folytatása; a belga illetőség fejlesztő, az Appeal ugyan még nekikezdett az Outcast II: The Lost Paradise-nak, de csődbe ment, mielőtt befejezhette volna. Az eredeti cím modernizált változata 2010-ben és – miután az egykori Appeal fejlesztői visszavásárolták a szerzői jogokat az Ataritól – 2014-ben újra kiadásra került, hogy azután a harmadik, remélhetőleg utolsó rókabőrként a jelen cikk tárgyaként szolgáló game, az Outcast: Second Contact zárja a sort.

A Second Contactot nevezhetném remake-nek, de nem teszem, mert az elnevezés jogos sértés lenne a nálam a mind a mai napig a kategória etalonjának számító Tomb Raider: Anniversary számára. Nem is értem, miért öltek ebbe a cuccba pénzt, időt és energiát, amennyiben minden maradt változatlan, leszámítva a némileg feltuningolt grafikát, meg egy bénácska lopakodást. Az Outcast folytatás sajnos szinte semmilyen értelemben nem veheti fel a versenyt akárcsak a mai középmezőnnyel sem, és ez a tény rögtön világos, miután tíz percet eltöltöttünk érdemi játékkal.
A sztori értelemszerűen ugyanaz. Protagonistánkat, a '90-es évek szuperhőseinek prototípusaként aposztrofálható Cutter Slade-et kéri fel az Amerikai Egyesült Államok kormánya, hogy – egy szerencsétlenül járt tudományos kísérlet következtében – kísérjen el három tudóst egy idegen világba, Adelphába, és segítsen nekik abban, hogy eliminálják a Földet fenyegető Fekete Lyukat. A bolygóra történt érkezésük után a helyi lények (Talánok) marcona hősünket elszakítják társaitól, és megváltóként, Ulukaiként kezdik el tisztelni.
Mivel Cutter elveszítette minden felszerelését is, kénytelen elfogadni a Talánok ajánlatát: használhatja az általuk készített, csúcstechnológiás fegyvereket és az egyes helyszínek közötti, villámgyors utazást lehetővé tevő portálokat, sőt megkeresik az elveszett tudósokat is, csak segítsen nekik a polgárháború megnyerésében. Erről az egészről, és még sok másról bődületes mennyiségű dialógusból értesülhetünk, ha van bennünk kitartás, hogy mindent átolvashassunk – nem vagyok az írott szó ellensége, és szeretek mindent magamévá tenni, amit egy játékban tudni lehet vagy illik, de az első óra után bedobtam a törülközőt, és onnantól csak azt hallgattam meg, amire a folytatáshoz feltétlenül szükségem volt.
A játékmenet nagyjából arról szól, hogy tudd meg, mi a következő feladatod, juss el a helyszínre, lőj le mindenkit, szerezd meg a szükséges dolgokat, és menj tovább. Véleményem szerint egy sandbox játék feltételezne egy használható térképet, amelyen ikonok jelölik a fontosabb dolgokat; itt egy átláthatónak nagy jóindulattal sem nevezhető, áramkörre emlékeztető ábrát kapunk, amin én csak a piros pontként ábrázolt ellenfeleket tudtam azonosítani. A tennivalókról túlnyomórészt inkább csak akkor értesülünk, ha beszélünk X-szel vagy Y-nal, ilyenkor a feladat megjelenik a Körrel előhívható menünk vonatkozó részében; de mindvégig emlékezned kell arra, hogy kivel miről volt szó, egyébként nem tudod, éppen hova kellene indulni.
Egyébként már maga az előrehaladás, irányítás is elég nehézkes. Cutter nehezen, lassan és bénán mozog, kajak mintha PS1-en lennénk. A harc színvonala ennek megfelelő; állítólag van automatikus célzás, ami így utólag azt a Négyzetet jelentheti, ami megjelenik az ellenfél figurája körül, amikor elkezdjük lőni, de hihetetlenül esetlen maga a célzás folyamata is. Bele lehet ugyan jönni, de a mai sztenderdeknek megfelelően, simán kezelhető soha nem lesz, és ez nagy kár, mivel a játék nagy részét ugye végigharcoljuk. A lopakodás annyiból áll, hogy az L1-et megnyomva hősünk lehajolva folytatja útját, de például tárgyak mögé vagy közé rejtőzni nem tudunk, szóval nemigen van jelentősége.

A szinkron egyenesen nevetséges (nagyon úgy tűnik, hogy az is maradt az eredeti), és a karakterek szájmozgása természetesen nem követi az elhangzottakat. Egyedül a grafikát tudnám az elfogadható kategóriába sorolni. Összességében már csak teljes áras voltából kiindulva sem ajánlom az Outcast: Second Contactot igazából nagyon senkinek, az eredeti játék rajongóin kívül. Kár érte, mert ha a készítők belerakták volna azokat a forrásokat, amiket egy méltó ős újrafeldolgozása érdemelne, a nosztalgián kívül az érdeklődés ténye, netalántán a szórakoztatás ígérete is eladhatta volna.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Bigben Interactive
Fejlesztő: Appeal
Megjelenés: 2017.12.08.
Ár: 13490Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 6.55 GB
Web: http://outcastthegame.com/en
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. martin  Főszerkesztő
2017.12.27. 10:47:15
LV27
Rájöttem, az első résszel kevertem.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. ColdHand  Szerkesztő
2017.12.25. 20:08:52
LV22
Azt hittem ezt nem lehet elszúrni.
Nem én írom a szabályokat. Én csak kitalálom őket!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Outcast: Second Contact
Bigben Interactive
CSAK ÓVATOSAN

MARTIN BELESZÓL
Akrvaanyját, és én meg majdnem meg is vettem, mondván ez annak idején mekkora nagy kaland volt. Hát mire emlékeztem, mivel keverhettem össze...?