PlayStation.Community

2018.03.31. 13:55 Kedvcsináló
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
A Kenway dosszié.

(A régóta szunnyadó Assassin's Creed krónikák első fejezetét ITT, második fejezetét pedig ITT olvashatod.)

Az Assassin’s Creed III várva-várt frissítés volt az Ezio trilógiát követően: új helyszín, új korszak, új Assassin. Azonban ezzel együtt a sorozat legemlékezetesebb Assassin családjának történetét is elindította, amelyet a következő részek tovább bővítettek. A sorozat új irányt vett, és teljesen új fényben tüntette fel a Templomosokat is: itt már nem volt minden fekete és fehér, jó vagy rossz.
Assassin’s Creed III

Az Assassin’s Creed III 2012. október 31-én jelent meg PlayStation 3-ra, és már az első órában rendesen félrevezette a rajongókat és érdeklődőket. A prológ során Haythman Kenway brit Templomost irányítjuk, annak hitében, hogy ő valójában Assassin. Londonban követ el egy merényletet, majd a viszontagságokkal teli, politikai válságban égő Amerikába indul. A hosszú hajóutat követően megérkezik Bostonba, majd munkához lát. A csavar után, miszerint ő Templomos, fia bőrébe bújva vágunk bele a hosszú kalandba, beletekintve gyermekéveibe, át kamaszkorán, egészen felnőtté válásáig.
Ratonhnhaké:ton 1756-ban születik félvérként: Haytham ugyanis beleszeretett egy helyi Kanien'kehá:ka törzsbeli nőbe, Kaniehtí:ioba. Természetesen az összes említett név könnyebben megjegyezhető és kiejthetőbb formával is jelentkezik. Főhősünk, Ratonhnhaké:ton a Connor nevet kapja, hogy könnyebben élhessen és működhessen a „fehér” ember világában; Kaniehtí:io nevét Haytham próbálja fonetikusan kiejteni, így belőle Ziio lesz; míg a Kanien'kehá:ka indián törzset a telepesek – és a történelem – mohikánoknak nevezte el. A játék igyekszik hiteles lenni a nevek terén, és rengeteget megtudhatunk az amerikai őslakosokról is. Connor életének legkomolyabb konfliktusa az amerikai függetlenségi háború lesz, ami az Assassin’s Creed III központi témája is. Hősünk szétszakítva érzi magát, az igazság sztoikus bajnokaként nehéz döntéseket kell meghoznia, sokszor saját törzse kárára.
Connor felnőtté válásának idejére az Assassinok amerikai testvériségét kiirtották, így mentora, a fekete Achilles Davenport cinikusan vág bele a kiképzésébe. A feketék és az indiánok elnyomása, a brit és az amerikai konfliktus, valamint az amerikai öntudat kialakulása tökéletesen megjelenik a játékban, amely szintén számos, jól ismert személyt sző bele a narratívába. A kép kitisztulásához járjuk körbe a legfőbb pontokat, és a konfliktusok fő forrásait.
(Az Assassinok kiirtását a pár évvel később megjelenő Assassin’s Creed: Rogue dolgozza majd fel, de erre később kitérek.)

A mohikán törzs tagja volt az irokéz ligának, amely öt (később hat) nagy törzset foglalt magába. Politikai rendszerük felépítését az otthonukként szolgáló hosszúház alapján képzelték el, így a mohikánok voltak a „keleti ajtó őrzői”. A konföderációt egy szájhagyomány útján terjedő alkotmány fogta össze, amely alapja lett később az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának is (amit később el is ismertek). Az 1100-as és 1400-as évek elejére datált alkotmány olyan politikai, szellemi, és társadalmi fejlettségre ad tanúbizonyságot, mely csak évszázadokkal később következett be a „civilizált” Európában. (Gyakorlatilag egyfajta képviseleti demokrácia volt, elosztott feladatkörökkel, komoly rendszerezéssel, ahol ráadásul a korrupciót is büntették.) A mohikán elnevezést a Kanien'kehá:ka törzsnek a hollandok adták, miután félreértették a nevet, amit a mohikánokkal szomszédos törzs adott nekik. (A mohikán hajviseletnek semmi köze a mohikánokhoz, a Dobok a Mohawk mentén c. hollywoodi film ábrázolta így őket tévesen, és azóta maradt fenn az elnevezés.)

Connor hát ennek a törzsnek a szülöttje, akik egyik falvát apja parancsára egy Charles Lee nevezetű személy gyújtja fel. Connor ekkor esküszik bosszút, és vág neki a Templomosok levadászásának. A készülő forradalom alatt a Templomosok szerették volna, ha a független Egyesült Államokat ők tudnák irányítani: erre lett volna a kitűnő jelölt Haytham barátja, Charles Lee, akivel azonban szemben állt az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, George Washington. A játék Connort a legfontosabb pillanatokba helyezi el, és az amerikai történelem legismertebb alakjait is emberinek ábrázolja, kerülve az abszolút pozitív vagy negatív jellemrajzokat.

Az 1775-ben kirobbanó függetlenségi háború legfőbb oka a brit telepesek és Nagy Britannia közötti konfliktus volt. A korábbi hétéves háború után a britek meggyengültek a hosszú harc alatt, és próbáltak bevételre szert tenni. Ennek érdekében új adónemeket szabtak ki az amerikai telepesekre, akik azonban a nagy távolság miatt nem képviselhették magukat az angol parlamentben. Így képviselet nélkül kellett volna adózniuk, amire a telepesek azt felelték: „nincs adózás képviselet nélkül”. A telepesek önkormányzatra való igényére további adókkal felelt a Brit Birodalom, így 1773-ban következett be a "bostoni teadélután": miután a tea vámját megszüntette az angol kormány, de ugyanolyan áron árulta telepeseknek, pár radikális a tengerbe hajította az egész tearakományt. Innen vezettek az események a fegyveres konfliktusokig, amelyekbe idővel több nemzet is beszállt, és végül megszületett az Amerikai Egyesült Államok, mint önálló ország.

Connor, miközben levadássza a Templomosokat, részt vesz a Bostoni teadélutánon, valamint többször konfliktusba is kerül George Washingtonnal az indiánokkal kapcsolatos döntései miatt. Jelen van nagy összecsapásoknál is, mialatt ideológiájával próbálja egyeztetni a történéseket. Az Assassin’s Creed III korának nagy feltalálója Benjamin Franklin, de kisebb szerepe van, mint Leonardo da Vincinek a korábbi epizódokban. Az állandó apa-fia konfliktust kiválóan hozza Haytham, akinek személyisége eltér a szokásos „gonoszétól”. Sokszor céljaik egybe esnek, csak a módszereik térnek el; vagy pont fordítva: azonos módszerrel akarnak más célokat elérni. Haytham igazi brit, humorral fűszerezi még a legkellemetlenebb helyzeteket is – szerethetően áll a „rossz” oldalon.
A forradalom korához forradalmi játékmechanika illik, így rengeteg dolgot újragondolt a Ubisoft az Assassin’s Creed III-ban. Connor kiválóan bánik hagyatékával, a tomahawkkal és az íjjal, plusz mesterien használja a kínai Assassinok által használt fullánkos kötelet. Bostonon és New Yorkon kívül a vadon is járható, ahol erdők, folyók, dombok és völgyek alkotják a terepet. A vadászat mellett a természet számos lehetőségnek ad helyet, Connor ismereteit felhasználva faágakról, bokrokból intézheti el ellenségeit. Az évszakok megjelenése újabb taktikai lehetőséget biztosít, míg a nagy katonai összecsapások új dimenzióba emelik a küzdelmeket.
Mentorának tanyája fejleszthető és benépesíthető. Különféle feladatokkal lehet sikeresebbé tenni otthonunkat, kereskedve a városokkal és településekkel, hasznosítva vadászatainkat is. A gyönyörű szárazföldi pályák alternatívájaként jelennek meg a vízi ütközetek, mely játékmechanika a folytatás alapköve lett. (Sőt, La Fayette márki is felbukkan a hajós ütközetek során, aki később a francia forradalom idején is kulcsszereplő.)

Az Assassin’s Creed III nem mindenki kedvence, de rengeteg merész döntést hozott, érdekes és érzékeny témákba tapintott vele, és főhősén keresztül jól adta vissza a belső és külső konfliktusokat. Haytham karaktere tovább fejlesztette az egészet, sokkal személyesebbé téve az egyébként is közeli viszályokat. Connoron keresztül ott lehettünk a függetlenségi nyilatkozat megírásakor, ami azért, valljuk be, nem kis dolog.
A jelen szál során a Desmond története is véget ér, mialatt Shaun, Rebecca, és Desmond apja, William Connoron keresztül keresi az ősi civilizáció egyik kulcsfontosságú helyszínét az USA-ban. A játék itt rövid, játszható szegmenseket nyújtott Desmonddal a világ különféle pontjain, és bemutatta a rövid életű, de annál fontosabb Templomost, Daniel Crosst. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a jelen szál kiemelt szerepet játszott.
Összességében az idő megédesítette az Assassin’s Creed III-at, és míg sokan elfordultak tőle, rengeteg merész és kreatív gondolatot vitt bele a sorozatba.
A történetet egy „mi lett volna, ha...” jellegű kiegészítővel folytatták, ahol Washington király lesz, és zsarnokként uralkodik, piramist emelve magának. A fejlesztők szabadjára engedhették fantáziájukat, és Connor különféle állati erőkhöz nyúlt segítségért: sasként szárnyalhatott, farkasok segítségét hívhatta, és medveként csaphatott ellenségei közé.
Haytham történet pedig egy regényben bővítették ki, kitérve arra, hogyan is lett Templomos, míg apja, az Assassin’s Creed IV: Black Flag főhőse, Assassin volt. Mi vezetett ahhoz, hogy eltökélt Templomos legyen, kit is gyilkolt meg valójában a III elején, és miért döntött úgy: Assassinként született, de Templomosként fog meghalni.
Assassin’s Creed IV: Black Flag

A 2013-as Black Flag az Assassin's Creed sorozat fenegyereke, és ehhez méltó módon választottak korszakot és főhőst. Az Assassin’s Creed IV: Black Flag a kalózkodás aranykorában játszódik a 18. század elején, főhőse pedig Connor nagyapja, Haytham édesapja - Edward Kenway.

Itt szó sincs dicső Assassin múltról, hosszas kiképzésről, mély filozófiákról és elvekről. Edward Londonból – hátrahagyva kedvesét – nekivág „privatérként” Amerikának. Fizetett harcos tengerész lesz, megszedi magát jó sok pénzzel, majd visszatér, családot alapít, és boldogan élnek amíg meg nem halnak. A terv mindesetre ez volt.
Edward azonban megöl egy szakadár Assassint egy hajóütközet során, aki épp indul elárulni a Testvériséget. (Anti)hősünk felveszi azonosságát, majd belecsöppen egy Templomos összeesküvésbe, akik egy Obzervatórium nevezetű helyet keresnek. A brit és a spanyol birodalmak magas rangú Templomosai a kalózkodás felszámolásának leple alatt kísérlik meg felkutatni a helyszínt, és a hozzá kapcsolódó „Sage”-et.

A kalózkodás aranykora nem szólhat másról, mint a kalózkodásról, és ezt a Black Flag játékmenete is reflektálja. Edward a Csóka nevezetű hajójával és legénységével tartja rettegésben a Karibi térséget , a fejlesztőcsapat pedig óriási változásokkal állt elő. A Black Flag felrúgott minden eddigi sémát: inkább kalóz játék lett, mint Assassin’s Creed.
A III-ban megjelent hajózás itt nem egy elem volt, hanem gyakorlatilag a fő játékmechanika, ami köré épült minden. A Csókával a gyönyörű tengereket járva megállhatunk apró szigeteken, nagyobb városokban, akármikor elengedve a kormányt és körbenézve. A hajócsatákból, a környezeti viszonyokból és az egész alkotásból csak úgy árad a szabadság. Legénységünk tengerész dalokat énekel, előttünk egy bálna csapja le a farkát, és a vitorlánk csak úgy feszül a hátszélben.
Az óriási szabadság mellé pedig masszív bejárható tér dukál. Rengeteg a feladat, vadászhatunk, szigonyozhatunk, csak úgy kósza hajókat csáklyázhatunk meg, fejlesztgetve hajónkat és bázisunkat, új, hatékonyabb eszközökhöz hozzáférve, növelve a legénységet, és így tovább.
A csapat a valósat természetesen itt is szépen szőtte a fikcióval, és mindkét oldalon ismert és kevésbé ismert történeti személyiségek szolgáltak alapként. A gond a korral, hogy a figurák részben amúgy is mitologizáltak – nehéz eldönteni, mi volt valós, mi nem, mi csak félig. Edward Fekete Szakállal (Edward Teach), Benjamin Hornigolddal, Charles Vane-nel, Calico Jack Rackhammel, Anne Bonny-val, Mary Read-del és egyéb figurákkal találkozik és kerül összetűzésbe.

A kalózok gyakorlatilag alapítottak egy külön respublikát Nassauban 1706 és 1718 között, ahol saját törvényeik szerint élhetnek és halhatnak. Természetesen ez külső és belső hatások miatt kivitelezhetetlen volt hosszú távon, hiszen a több, mint ezer ott tartózkodó kalóz nem tudott rendesen kormányozni, és elterjedtek a különféle betegségek is. (Később Woodes Rogers kormányzó ismét Brit fennhatóság alá helyezte.)
A fenn említett kalózok esetében, megfelelő dokumentáció hiányában, a fejlesztőcsapat sokkal nagyobb szabadságot élvezhetett, jellemüket és külsejüket a helyzethez igazítva. Fekete Szakáll nevének rendes helyesírásáról sincsenek pontos adatok: volt már Thatch, Thach, Thache, Thack, Tack, Thatche és Theach is. A kalózokat egyfajta misztikum övezi, a Black Flag pedig ezt tökéletesen kihasználta. De ezzel szemben kitért a korban lejátszódó változásokra is: itt már eljött a kalózok alkonya, és a világ abban a formában teljesen megszűnt pár év múlva. A Black Flagben bár Edward az ő oldalukon áll, a kalózok maguk nem Assassinok – egyszerűen érdekeik találkoznak.
„Egy arany nélküli világban, talán hősöknek neveztek volna” – mondta Fekete szakáll, és ennél igazabbat nem is mondhatott volna. Pénz nélkül a kalózok akár magukon kívüli dolgokért is harcolhattak volna, de ebben a világban léteztek, itt pedig a pénz az úr. A kalóz élet izgalmas volt és veszélyes, kalandokkal teli, és a lázadás vezényelte hedonista életmód sokak számára vonzó volt. Ettől függetlenül bűnözők voltak, öltek, erőszakoltak és kizsákmányoltak.

A Templomosok vezetője Laureano de Torres y Ayala, Cuba és La Florida spanyol kormányzója, aki szeretné meglelni az Obszervatóriumot, és felhasználni titkait. Az ősi civilizáció által létrehozott építmény lehetővé teszi az emberek nyomon követését: ha a Templomosok kezébe kerül ez a hatalom, véget vethetnek az Assassin rendnek.
Felbukkannak a bennszülött Assassinok is érintőlegesen. A karibi Testvériség egy nagy részét a maja bennszülöttek, valamint az elmenekült rabszolgák teszik ki – tehát az elnyomottak, akik a szabadságukért és a világ szabadságáért küzdenek. Mentoruk Ah Tabai többek között Achilles Davenport mestere is volt, aki később Connor Kenwayt fogja kiképezni. (Ah Tabai a maja vadászat istene is, aki az állatok védelmezője.) Természetesen az ősi maja kultúra is kapcsolatban áll az ősi civilizációval.
A jelenkor – Desmond hiányában – egy Abstergo alkalmazott szemszögéből zajlik (szó szerint, ugyanis névtelen, hangtalan emberünket belső nézetből irányítjuk). Az Abstergo Entertainmentnél dolgozik, és feladata, hogy tucatnyi kollégájával együtt szórakoztatóipari terméket faragjon Edward Kenway kalandjaiból. Ez persze csak a látszat. A háttérben a Templomosok keresik az Obszervatóriumot, és közben profitot termelnek. Természetesen felbukkannak ismerős arcok, és a különféle számítógépek hackelésével és adatgyűjtögetéssel rájövünk: nem minden az, aminek látszik.

Az Abstergo Entertainment egy vállalat, amely különféle történelmi eseményekből csinál szenzációvadász szórakoztatóipari termékeket, legyen szó videojátékokról, filmekről, vagy könyvekről. A cél, hogy szórakoztassa a népeket innovatív módszerekkel, helyenként úgy torzítva a valóságot, hogy beleférjen az átfogó narratívába, az adott üzenetbe. Ismerős? A Ubisoft itt tette az Abstergot gyakorlatilag önmaga paródiájává.
A Black Flag egyfajta romantikus feldolgozása a kalózkornak, maguknak a kalózoknak, a szakadár életvitelnek, az egész „Aranykornak”. Felvet érdekes kérdéseket, de nem moralizál, inkább főhőse életútján vezet végig, és amit kitűzött célul, el is éri: szórakoztat. De azt nagyon.

Szemben ezzel a Freedom Cry kiegészítő már merészebb, és keményebb dolgokat vesz elő. A főhős itt Edward jobb keze a Csókán, Adéwalé. Adé története a játékmenet tekintetében nem különbözik sokban a fő játéktól, de mondanivalójában és elképzelésében annál inkább.
Adé hajótörést szenved, és Haiti partján köt ki, miközben egy Assassin küldetést teljesít. Az ő kalandja 1735 és 1737 között játszódik, Edwarddal töltött ideje után két évtizeddel. Szemben Edward könnyelmű és felelőtlen életfelfogásával, Adéwalé maga a ráció, aki tisztában van a tettek következményeivel, és tudja, hogy mit is jelent az elnyomás.
Haitin megismerkedik a fekete rabszolgákkal és mozgalmukkal, és úgy dönt, segít nekik. Hajójával, az Experto Crede-vel járja a tengert, és szabadítja fel az elnyomás alatt lévőket. Adé története sokkal személyesebb, és sokkal érettebb témát dolgoz fel. Machetével felszerelve könyörtelenül gyilkolhatjuk a cukornád ültetvények vezetőit, vagy megvásárolhatjuk a rabszolgákat azért, hogy felszabadítsuk őket. Rabszállító hajók járják a tengert, amelyek ha elsüllyednek, számtalan ártatlant visznek magukkal.

Az úgynevezett „maroon”-ok azok a rabszolgák voltak, akik elszöktek, és saját településeket hoztak létre. Ezek az emberek állandó harcban álltak a rabszolga vadászokkal, akik utánuk eredtek, valamint nehézséget okozott fennmaradásuk számára az étel termesztése és a vadászat is. Ettől függetlenül próbáltak segíteni másokon, sokszor rajtaütéseket szervezve az ültetvények ellen, félelemben tartva azok tulajdonosait. Afrikai származásukból fakadóan gyakran egyfajta mítosz övezte őket, amit ki is használtak. Az egyik leghíresebb François Mackandal, aki elvesztette egyik kezét egy cukorprésben. Mackandal természetes anyagokból állított össze mérgeket, amikkel a halálba küldte ellenfeleit. Emiatt azonban egyfajta emberfeletti félelem lengte körül, és sokan varázslónak tartották, aki a fekete mágia bugyraiba merészkedik. Természetesen felhasználta ezt a helyzetet, és karizmatikus vezetővé nőtte ki magát. Később kiderült titka, és kivégezték, de azóta is rengeteg monda létezik róla, továbbá számos festményen örökítették meg tetteit. Mackandal az Assassin’s Creed univerzumban Assassin, de bővebben az Assassin’s Creed III: Liberation mellékágban térnek ki rá.
Egy másik ilyen maroon volt Dutty Boukman, aki a haiti forradalom egyik kiváltó személye volt. Kifejezetten jelentős esemény ez, ugyanis Haiti az egyetlen olyan független állam, amely sikeres rabszolgafelkelés következtében jött létre. Bár ők nem álltak kapcsolatban Adéval, az eszme megszületésének volt szemtanúja Adéwalé, és talán részben kiváltója is.
Adé – és a Freedom Cry – egyik legmeghatározóbb jelenete, amikor ki kell menekülnie egy süllyedő hajóból, de az odaláncolt embereken már nem segíthet. Adé épp az ilyen esetek miatt kegyetlen egy kegyetlen korszakban, és nem könyörül azokon, akik másokon sem könyörültek. Bár lazán érintette a témát, az Assassin’s Creed soha nem súlytott le korábban ennyire durván a rasszizmusra.

A Kenway család története azonban tovább folytatódott – bár csak közvetetten -, amikor 2014-ben megjelent az Assassin’s Creed: Unity mellett az Assassin’s Creed: Rogue. A Rogue sikeresen lezárta a Kenway krónikákat, és átvezette a narratívát a Unity-ba.
Assassin’s Creed: Rogue

A 2014-es nagy, "next gen" Unity mellett apró szerelmes levélként jelent meg egy időben a Rogue is. Utóbbi kifejezetten a rajongókról szólt: elvarratlan szálakat varrtak el, és az Assassin’s Creed történetében először templomosok lehettünk. A történet a III és a Black Flag közé ékelődik be, és Shay Patrick Cormacet vezetjük 1752 és 1760 között.
A játék hátterét az 1755 és 1764 között zajló hétéves háború teszi ki. (A fő konfliktus 1756 és 1763 között folyt, ezért nevezik hétévesnek. Ezen kívül francia és indián háború néven is ismert.) A 18. század legnagyobb katonai konfliktusa volt, amely anyagi költségei miatt a francia forradalom egyik előidézője lett.

A játékmenet gyakorlatilag semmit nem változott: hajónkkal járjuk a különféle helyszíneket, gyűjtögetünk és gyilkolunk, fejlesztgetjük magunkat. Csak most Templomosok helyett Assassinokra vadászunk egy volt Assassinnal. A játék hangulata sokkal sötétebb, amelyet az Atlanti-óceán jeges északi régiója tovább fokoz.
Shay megkérdőjelezi az Assassinok krédóját, ugyanis sokszor céltalannak látja küldetéseiket, és nem érti, miért vetik el teljesen a Templomosokkal való kommunikáció lehetőségét. Az utolsó csepp a pohárban, amikor egy küldetés teljesítése közben előidézi a lisszaboni földrengést, amely következményeképp több, mint 15 ezer ember vesztette életét az amúgy is óriási épületkárok mellett. Shay a megszerzett ereklyével együtt szeretné a mélybe vetni magát, de társai egyike megsebesíti, majd egy arra járó hajó New Yorkba viszi. Ott ismerkedik meg a Templomosokkal és dönt úgy, hogy közéjük áll: ki tudna ugyanis a leghatékonyabban küzdeni az Assassinok ellen, ha nem egy volt Assassin?
A Rogue, bár nem rendelkezik multiplayer komponenssel, több elemet tartalmaz elődei többjátékos módjaiból. Az Assassinok tetőkön, sarkok mögött és egyéb helyeken rejtőzködhetnek. Ha időben észrevesszük őket, vagy legalább időben reagálunk, megakadályozhatjuk, hogy meggyilkoljanak minket.
A Rogue tökéletesen visszaadja azt, ami már a III óta előjött a sorozatban: nem minden Templomos rossz, és nem minden Assassin jó. És vajon a cél szentesíti az eszközt? Shayen keresztül betekinthetünk az Assassinok sötét oldalába, és a Templomosok erényes aspektusaiba, másképp értelmezve mindent, amit eddig láttunk.

A történet során megtudjuk, mi történt Adewaléval, és hogyan alakult Connor mentorának, Achilles Davenportnak a sorsa. Láthatjuk George Washington féltestvérét, Lawrence-t, és Benjamin Franklin is felbukkan. Új és ismerős arcok, de minden más fényben.
A jelenkor is egy az egyben megegyezett a Black Flagben látottakkal, bár itt is a komorabb tónus dominált. Előjött Otso Berg is, a modern Assassinok megritkításáért felelős Templomos, illetve tovább bontogattak az ősi civilizáció történetét. Míg a Black Flag napos, trópusi múltba vitt el, a jelenkorban pedig nyáron, egy gyönyörű montreali irodaházban mászkáltunk; addig a Rogue zordabb világába télen látogatunk el.

A Rogue játékmenete szempontjából inkább egy Black Flag kiegészítőnek hatott: szinte minden ugyanolyan volt, a minimális újítások, mint a gránátvető vagy a puska, pedig felejthetők voltak. Azonban a történet, amit elmesélt, teljesen egyedi és elgondolkodtató, meglepő szintű értelemmel és mondanivalóval megtöltve, amit egy kiváló főszereplőn keresztül mutattak be. A Rogue sztorijában kevesebb szerepet játszottak a valós események, és inkább a Templomos-Assassin háborúra gyakorolt hatásra fókuszáltak. Bár a rivaldafény központjában a Unity állt, a Rogue is hozott olyan élményt, amelyet érdemes végigjátszania a rajongóknak.

Teljessé tette az Assassinok XVIII. századi szagáját; megtudtuk, hogy miért nincsenek már Connor idejében a kontinensen már Assassinok és egyben prológusként is szolgált a Unity számára. Mesterien szőtt narratíva már látott, innováció nélküli játékmenettel – ez tömören a Rogue. De így is méltó búcsú a „múlt” konzol generációi számára az Assassin’s Creed szériától. A sorozat innentől kezdve már teljesen más lett.
Kapcsolódó tartalom
Olvasói vélemények
Elmélkedő - Virtuális Futballigazság Döntő
2019.07.25. 22:00 PlayStation.Community
12 hozzászólás
Szerző: martin
...azaz csapatért játékot, vagy játékért csapatot?
Slay the Spire (PS4, PSN)
2019.07.19. 09:42 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Na még egyszer, utoljára.
DRAGON QUEST BUILDERS 2 (PS4)
2019.07.17. 17:06 Játékteszt
7 hozzászólás
Világokat építünk!
18 Floors (PS4, PSVR, PSN)
2019.07.16. 09:47 PlayStation Network
9 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Négyemeletnyi borzalom.
Képregény - A sötét lovag visszatér
2019.07.14. 10:35 Cool-Túra
7 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Az utolsó szuperhős-képregény.
Vaporum (PS4, PSN)
2019.07.14. 10:21 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Egy elfeledett zsáner feltámadása, ráadásul magyar nyelven!
Sorozat - Stranger Things: Season 3 (2019)
2019.07.13. 18:10 Cool-Túra
5 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Végtelen történet.
BLOODSTAINED: RITUAL OF THE NIGHT (PS4)
2019.07.12. 13:34 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Klasszikus képlet, komoly vérfrissítés.
Irony Curtain: From Matryoshka With Love (PS4, PSN)
2019.07.11. 11:27 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Oroszország anyácskában point and click játszani végig téged.
F1 2019 (PLAYSTATION 4)
2019.07.10. 09:16 Játékteszt
6 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Újabb esztendőnyi formaautózás.