.
 

PlayStation.Community

2017.12.04. 12:47 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Labda a kézben, hajam a szélben, törpvér a térden.

Azt hiszem, valamikor tavaly ilyenkor adtam hangot abbéli örömömnek a Vermintide tesztem bevezetőjében, hogy egyre több Games Workshop táblás játék adaptáció, és ebből kifolyólag egyre több Warhammer témájú cucc érkezik PS4-re. Bármennyire is üdvözlendő eme tendencia, a rengeteg WH-alapú program között volt egy, amit sem táblás, sem digitális mivoltában soha nem tudtam igazán hova tenni, és mindig amolyan fekete báránynak számított nálam: és ez a Blood Bowl. Számomra a WH komor univerzumának keresztezése a sporttal, ha nem is istenkáromlás, de minimum egy elég furcsa koncepció -amennyire élek-halok a jó fantasyért, annyira tartom unalmasnak a sport szinte bármilyen formáját (életem egyik legsokkolóbb élménye volt például, amikor rájöttem, hogy a rögbi és az amerikai futball nem ugyanaz). Ezért aztán talán nem is meglepő, hogy igyekeztem távol tartani magam a BB bármilyen megnyilvánulási formájától.
...eddig, ugyanis a sors és Martin jóvoltából minden visszakozásom ellenére most egyenesen ugrottam fejest eme gyepszagú fantáziasport kellős közepébe a Blood Bowl 2: Legendary Edition segítségével.

Az első és legfontosabb kérdés, ami valószínűleg minden, a Blood Bowl világában laikus ember fejében megfogalmazódik, hogy akkor most tulajdonképpen miről is van itt szó egyáltalán, hogy is kellene ezt az egészet elképzelni. Sportjáték? Nem igazán, mert bár a megjelenítés és egyes szabályok a rögbit veszik alapul, de ez nem egy valós időben futó program, mint mondjuk egy FIFA, hanem körökre osztott taktikai/stratégiai, mint a táblás eredeti, amiről az egészet mintázták a lehető legautentikusabb módon.
Átlagos Warhammer témájú játék netán akkor? Az sem igazán, hiszen a WH univerzum egyik legalapvetőbb ismertetőjegye a komoly és sötét hangulat, ami itt viszont komolytalan és világos, ám semmiféleképp se mondható vidámnak, inkább egy amolyan nagyon fekete humorba oltott fantasy-komédia az egész, ahol itt-ott felbukkannak erőteljes WH világ kikacsintások a rajongók irányába (magukat a meccseket a WH világ legjelentősebb fajai játsszák egymás ellen, például).
Összességében egy érdekes egyvelege és keresztezése tehát a játék a valódi sportnak és a táblás játékoknak, és ami meglepő, hogy ez a mix működőképes elegyet alkot - bár nálunk nagyon fű alatt van ez a téma, de a tengerentúlon bizony igen komoly rajongói bázissal rendelkezik a rögbis mellékág már 1986(!) óta, és ennek a sikernek mi sem jobb jele, hogy immáron a sokadik alkalommal dolgozzák fel digitális formában a játékot.
Ahhoz azonban, hogy minél tisztább képet kapjon valaki erről a jelenségről nem árt tüzetesebben is szemügyre venni a szabályokat. Ezekről azonban már most előre szólok, hogy csak felszínesen tudok értekezni - a BB ugyanis annyira mély, összetett és sokrétű felépítéssel rendelkezik, hogy még a hivatalos szabálykönyv is több, mint 80 oldalt tesz ki; és sokszor még azok sem ismerik minden részletre kiterjedően, akik amúgy már évek óta tolják.
De a lényeg röviden összefoglalva valahogy emígyen néz ki: a valós rögi stadionokra hajazó arénákban két 11-16 fős csapat száll szembe egymás ellen, ebből egyszerre 11 játékos tartózkodhat a pályán. Mindkét csapat célja a labda megszerzése, majd annak eljuttatása az ellenfél zónájába (endzone) ezzel szerezve pontokat. Ehhez szinte minden megengedett: ahogyan a név is utal rá, akár az erőszakos eszközök is, mint az ellenfél játékosainak harcképtelenné tétele ökölcsapások útján, de akár még maga a gyilkosság is. A játékot az nyeri akinek több pontja van, vagy akinek még maradt játékra képes - és élő - csapattagja a pályán.

Ez az egész van egy olyan körökre osztott formába csomagolva, mint a sakk: az edzők (azaz te, a TV előtt ülő játékos, és az ellenfeled, akit szintén ember vagy gép irányít) felváltva lépnek, de nem játékosonként, hanem csapatonként. Értsd: egyszerre az egyik edző ad egymás után utasítást minden játékosának, majd ha ezzel végzett, csak akkor jár le az ő köre, és adja át a cselekvés lehetőségét a másik félnek (pont mint mondjuk az XCOM játékokban, vagy a klasszikus Warhammer játékokban, ha ez így mond valamit). Természetesen lehetőség van egy adott kört passzolni is.
A játékban minden egyes cselekvést pontos kijelölés előz meg, még az olyan egyszerű tevékenységeket is, mint mondjuk a mozgás: az egész terep tulajdonképpen láthatatlan mezőkre van felosztva, és manuális kell kijelölni azt is, hogy futásnál adott játékos éppen melyik mezőről melyik mezőre haladjon át.
És ezzel még nem ér véget a párhuzam a sakkal: akárcsak a táblajátékok királyának esetében, itt minden egyes lépésnek súlya van, hiszen akár egyetlen bevitt hibás lépésen elúszhat az egész meccs. Nem lehet csak úgy ész nélkül, kockázatokra fittyet hányva játszani, itt minden egyes cselekvés alapos megfontolás tárgyát kell képezze. Nem csak azt kell figyelembe venni, hogy az éppen következő bevitt lépés milyen kihatással lesz a meccs egészére, hanem legalább 3-4 lépéssel előre kell gondolkozni, vagyis fejben kell felépíteni a meccs kívánt menetét, amit aztán szerencsével sikerül a gyakorlatban is majd kivitelezni. Lassú, komótos, megfontolt játék a Blood Bowl, minek köszönhetően az egyes meccsek akár fél-egy órás hosszúságra is elnyúlhatnak.

Érdekes módon azonban akármennyire is észjáték a BB, a tényleges játékban ugyanilyen nagy szerepe van a szerencsének, és itt jön képbe a dobókocka. Merthogy amikor a fejben gondosan felépített stratégiádat a gyakorlatba kívánod átültetni, akkor mindig a kocka - vagyis a szerencse - fogja eldönteni, hogy ez valóban sikerül-e. Függően attól, hogy Fortuna istennő kegyeibe fogad-e, sokféle végkimenetele lehet akár a legegyszerűbb utasításoknak is. Vegyük például a futást: utasítod például az egyik játékosodat, hogy a saját térfeléről haladjon át az ellenfél területére miközben ki kell cseleznie az ellenfél pár játékosát. Szerencsés dobás esetén ezt gond nélkül végre is hajtja, és leszerelve az ellenfeleket el is jut a számára kijelölt pontba. Ha viszont a dobás rossz, büntetésben lesz részünk, aminek különböző fokozatai vannak: enyhébb esetben a játékosunk elcsúszik a füvön és a mozdulatsor megszakad, kicsit komolyabb esetben az ellenfél játékosai leszerelik, míg legrosszabb következményként akár meg is ölhetik, minek következtében örökre búcsút inthetünk neki, a halál itt ugyanis permanens, nincs a csapattagok visszahozására lehetőség a meccsek végeztével. Magasabb szinten játszva a játékot még egy olyan szabály is bejön, hogy az ilyen önhibán kívül eső bénázást követően azonnal az ellenfél köre jön, magyarul a maradék játékosoknak már nem adhatunk ki utasításokat, függetlenül attól, hogy az adott körben léptek-e már vagy sem. Ahogy tehát látni lehet, akár egyetlen elrontott kockadobás végzetes kimenetellel lehet az egész meccs menetére.
Vannak persze statisztikák és képességek amik befolyásolják egy-egy adott cselekvés sikerét (a játékosok különböző statisztikái ilyen és olyan téren; vagy például az a kioldható képesség, hogy egy adott kockadobást meg lehessen ismételni); ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy ez az egész véletlenszerű kockáztatás (valami vagy sikerül, vagy nem; fifti-fifti az esély szinte mindig) rendkívül kétélű fegyver. Egyrészről jó, hogy a már vesztettnek tűnő helyzeteket is meg lehet fordítani, ha az ellenfélnél szerencsétlen kockadobásból kifolyólag hirtelen beüt a krach nála. Másfelől, nincs is idegesítőbb dolog a szopóág rosszabbik felén lenni, és látni azt, hogy a gondosan felépített stratégiád csak azért dől dugába, mert az a szaros virtuális kocka a bal felére esett a jobb helyett. Dönts el te, hogy ezt a fajta mechanikát mennyire tudod benyelni.

Na, de lássuk, milyen módokban is tehetjük próbára virtuális szerencsénket és taktikai képességeinket!
A kampány (ami a második rész újítása, az elsőben ilyen nem volt) tulajdonképpen egy elnyújtott tutorial: nem választhatunk csapatot, a feladat itt egy lepukkant, emberekből álló csapat felfuttatása lesz, miközben a játék meccsről meccsre dobja be az újabbnál újabb szabályokat és mechanikákat, szép lassan ismertetve ezzel a játék egészét. Az már más kérdés, hogy ezt egészen borzalmasan teszi: alapvető taktikákat felejt el sokszor ismertetni, ha valamiről említést tesz, arról sem beszél túl részletesen, és úgy csapnivaló szinte minden tekintetben. Tényleges, gyakorlati játékból tapasztalat útján többet fogsz tanulni, mint a kampány x órája alatt összesen. Arra mondjuk készülj fel, hogy a tudás és a siker lassan jön majd -akárcsak a meccsek, úgy általában a játék egésze komótos iramban hömpölyög előre; tízen-húszon óra is eltelhet mire az első vérrel és verítékkel megszerzett győzelmet zsebre rakod - na, de az olyan élmény is lesz majd!

Szintén az egyjátékos módozatokat erősíti a challange opció, ami a nevéhez hűen különböző kihívások elé állítja a játékost. Itt nem konkrét meccseket kell lejátszanunk, hanem adott, játék közben előforduló necces szituációkba dob be a gép, ahonnét persze valahogy ki kellene keveredni a rendelkezésre álló limitált lehetőségek által (ilyen például mondjuk, amikor vesztésre áll a meccs, neked már csak egy játékosod van életben, az ellenek meg hat, na vajon innen hogy fordítod meg a végeredményt?).

És persze ott a multi. Baráti meccsek keretein belül vagy ligában, de ez a játék sava-borsa, erre hegyezték ki az egészet. Mennyivel szórakoztatóbb ez, mint a gép ellen szopni! Válassz egy csapatot (amik közül mindegyik másban jó és gyenge: az elfek agilisek, de fizikailag gyengék; az orkok és törpök masszívak, ugyanakkor lassúak, stb.) és indítsd el őket a dicsőség felé vezető úton. Ahogy haladsz előre úgy van lehetőség a játékosok és a csapat kinézetének és statisztikáinak a módosítására, kapod egymás után a jobbnál jobb sklilleket, ugyanakkor a halál például itt is végleges. Még olyan jópofa apróságokat is bedobtak a fejlesztők, mint a csapat stadionjának fejlesztése saját pénzből, új játékosok felbérlése, vagy az edzők nyugdíjba küldése egy bizonyos kor felett. A játék legendary kiadásában már lehetőség van vegyes fajú csapatok létrehozására is, amúgy ez a verzió balanszoltabb is, mint a sima alap.
Amit nagyon nagyra értékelek pluszban, hogy van couch multi is: azaz egy haverral a TV előtt ülve, sörrel a kézben lehet felváltva játszani egymással egy konzolon egy játékkal, ami remek kis partiknak szolgálhat alapul .
Ami a játék tecnikai oldalát illeti, szinte minden téren (grafika, zene, hang, stb.) egy nagy közepes, vagy inkább úgy mondanám, hogy funkcionális. Mivel alapvetően nem egy érzékszerveket kényeztető produktumnak létrehozása volt a cél, így aztán ezt nem is említeném a program gyengeségei közé, főleg, hogy az adott célnak pont megfelelnek ezen tulajdonságai.
Ennél nagyobb baj viszont, hogy a game nem mentes kisebb bugoktól: néha-néha előfordul például, hogy - amennyiben mesterséges intelligencia ellen játszunk - a gép a saját lépésénél elkezd tökölni, és akár hosszú percek is eltelhetnek, mire méltóztatik végre megmozdulni. Ja, és ha már várakozás, mocskos mód sokat is tölt a program meccsek előtt!

Összességében, ha most töprengesz a Blood Bowl 2 beszerzésén, akkor nem árt figyelembe venned a játék pár alapvető tulajdonságát. Az egyik ilyen, hogy gyors, laza kikapcsolódásra ez a cucc alkalmatlan: ez nem egy FIFA vagy Madden, ami elé egy hosszú, nehéz nap végén leroggyansz pár laza meccsre levezetésképpen. Ez a program maximális figyelmet és szellemi frissességet követel meg a játékostól, nem is szólva arról, mennyire lassú ütemben halad úgy általában a meccsek sebessége.
A másik amit mérlegelned kell, az az, hogy mennyire értékeled az itteni, sokszor tök véletlen szerencsén alapú mechanikáját. Úgy érzed jó móka lesz haver ellen játszva, ahol jókat röhögtök azon, hogy a másik milyen dobást szopott már be megint? Szuper, erre teljesen jó. De ott a másik oldal: tudod magadról hogy fölrúgod majd a tévét, amikor a ligában azon vérzik el az egész gondosan felépített játékod, mert random szar dolgot dobott ki a gép? Akkor felejtsd el.
Akárhogy is, legjobban úgy jársz ha vásárlás előtt nézel pár meccsvideót a neten, és ha tetszik amit látsz a fentiek figyelembe vétele mellett, akkor talán a egy vásárlás is belefér, mert amúgy árban nem vészes.

A játék iránt mélyebben érdeklődőknek (legyen az táblás vagy digitális) pedig álljon itt végezetül a magyar Blood Bowl liga hivatalos honlapja, ahol a letöltések pont alatt egy egészen használható szabálykönyv is megtalálható: http://www.bloodbowlliga.hu/

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolhatod támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából egyszerűen meg is rendelheted, a megadott linkre bökve.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2017.12.06. 19:24:58
LV3
Van pár baja a játéknak.
Az egyik az, hogy pofátlanul csal az AI.
A másik, hogy annyira aránytalan a "jutalom" a meccsek végén a kampányban is, hogy az g.cire kiakasztó.
És mivel van olyan, hogy végleg kinyírja a gép a játékosod ezért durva a mázlifaktor szerepe.
2. Onimushaman  Szerkesztő
2017.12.06. 00:25:48
LV24
Az első részét beverhetnék PS+ címként, mert csak szemezek vele, mint a kézilabdával. :D
señor
1. ALF22  Son of Liberty
2017.12.05. 21:07:02
LV25
Azon játékok sorát gyarapítja nálam amelyeket csak kerülgetek, de nem merem megvenni. Filózok,hogy vegyem, ne vegyem... Venném ,mert érdekel, de nincs hozzá most türelmem.
Az viszont új volt,hogy milyen régi a játék. Azt hittem vmi xbox-os verzió volt az első.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
BLOOD BOWL 2: LEGENDARY EDITION
Focus Home Interactive
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Átlagos
6/10
Pozitívum
Egyedi és különleges játékmenet; megvan benne a lehetőség, hogy beszívjon; akár remek partijáték is lehet; couch multi!
Negatívum
Túlságosan nagy kihatással van a meccsekre a szerencsefaktor és a random tényezők

MARTIN BELESZÓL
Külföldön nagy kultusza van ennek, de én sírva kattintok tovább, amikor a GW honlapján azt látom, hogy a heti új termék éppen Blood Bowl témájú. Mostanában elég gyakran az...