.
 

PlayStation.Community

2017.11.12. 21:06 Játékteszt
26 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Az igazi nagy vadásztörténeteket nem az élet, hanem ez a játék írja.

Nem egészen egy hónappal ezelőtt írtam azt a Hunting Simulator című vadászós játék tesztjében, hogy a sallangmentes, sandbox jellegű rapid formula (ott a vadászat mindig egy nagyobb terület leválasztott szeletében folyt, egy gyors, erősen pontszámalapú rendszerben) a gyér technikai megvalósítás ellenére egy "jó irányt" képvisel.
Totálisan a sors fintora, hogy rögtön utána befutott szerkesztőségünkbe a theHunter: Call of the Wild tesztverziója is, mely játék gyökeresen más megközelítésben tálalja a sportvadászat világát, így fantasztikus, szinte a "nagykönyvben megírt" élmény volt azonnal egy másik megközelítést is kipróbálni.
A Hunting Simulator esetében ugyanis az egyik legvonzóbb tényező az, hogy nagyon egyszerű, tiszta szabályrendszerben és behatárolt körülmények között folyik a vadászat. Ez az egyszerűség a mechanikát tekintve alapvetően határozza meg a játék hangulatát, de minden pozitívuma mellett egyben ki is zár elvárható opciókat.
Nos, elöljáróban elmondhatom, hogy mindenre, amit a HS-ben nem lehet megtenni, arra a Call of the Wildban ott van a lehetőség!

A Call of the Wild olyan, mint egy szerepjáték. Egy abszolút komoly és látható gonddal megszerkesztett, egyenesen professzionális single player kampányrendszer alkotja a game gerincét, mely karakterfejlődéssel, perk-szisztémával, számos megvásárolható vadászeszközzel, valamint egy, a vásárlás és a vadász-zónákban való kiteljesedés és érvényesülés szempontjából döntő fontosságú kreditgyűjtő funkcióval szegezi mesteri módon a képernyő elé a vadászni vágyó játékosokat.
A kaland kezdetén abszolút kezdő vadászként érkezel meg a Hirschfelden Hunting Reserve nevű helyre, mely stílusát és hangulatát tekintve teljes mértékben egy tipikus európai, pontosabban behatárolva német természeti területnek felel meg. Az évszakot tekintve nagyjából ott vagyunk, ahol mostanság, azaz egy október végi-november eleji "rezervátumot" kell elképzelni, a nagy európai vadászidény kezdetét, amikor a legtöbb állat a párkereséssel van elfoglalva, ezért igen aktív.
A játékban Hirschfelden mellett még egy jelentősebb vadászterület elérhető, ez pedig a Layton Lake District. Ez a meglehetősen eltérő hangulatú helyszín jellegében az észak-amerikai "Pacific Northwest" zónára hajaz, azaz a nyugati part San Francisco felett elhelyezkedő kies államait, az erdőkkel gazdagon borított Oregont és Washingtont modellezi.
E két terület így számszakilag kevésnek tűnhet, azonban a térképek valós méretét tekintve hatalmas kiterjedésű helyszínekről van szó. A két map összesen kb. akkora, mint a Grand Theft Auto V játszómezője, ami annak fényében, hogy a játék során legfőképpen gyalog fogsz közlekedni, meglehetősen impozáns végeredmény.

A játék címsora alatti mottójában "nagy vadásztörténetekről" beszéltem, és ez nem is véletlen. A Call of the Wild legelképesztőbb vonzereje ugyanis az, hogy valami olyan hihetetlen mértékben személyes sztorikat képes produkálni, amihez még csak hasonló sem szokott előfordulni a többé-kevésbé előre scriptelt single player videojátékok világában.
Lőhettél volna hülye, hát akkor miért nem lőttél?

Az egész ott indult, hogy az irányítást megkapván, egy-két körbefordulás és pár lépés után a szó legszorosabb értelmében megszédültem a gyönyörtől, én ugyanis ilyen megrázóan élethű természetábrázolást videojátékban még soha azelőtt nem láttam. Eddig is mindig nagyra értékeltem a szép videojátékos erdőségeket, a Far Cry 4 és a Skyrim például már egészen magasra tette a lécet, azonban olyat még soha nem tapasztaltam, hogy a flóra és fauna összessége ne mellékszerepben tetszelegjen, amolyan kísérőelemként, hanem abszolút kiemelt főszereplőként legyen jelen.
A pazarul festő őszi, európai táj már az első pár percben annyira ismerősnek, annyira közelinek, annyira sajátnak, annyira szívhez szólónak tűnt, hogy gyakorlatilag rögtön tökéletesen otthon éreztem magam a játékban. Jómagam egyébként is nagy kedvelője vagyok a természetnek, az erdőknek, mezőknek, tavaknak és folyóknak; biztosan az sem véletlen, hogy egy igen nagy erdő témájú tetoválást is csináltattam magamra; és ha e mellé még odateszem, hogy az ősz a kedvenc évszakom, talán némileg átjön, milyen gyönyört is érezhettem.
Telefonon bejelentkező megbízó-kontaktom megkért rá, hogy látogassak el a közeli kilátóba, majd feladatul adta, hogy északra tekintve ejtsek el egy szarvast. Értelemszerűen a préda ott is volt a megadott irányban, hisz valahogy el kell indulni, de én a távolban észrevettem egy kis házikót is, így azt gondoltam, inkább megindulok szépen csendben az állat felé, becserkészem, elejtem, majd egyben az épületet is felfedezem.
Igen ám, de meglehetősen csörtetős jöttömre a vad megugrott, így aztán maradt a házikó, amiről kiderült, hogy egy vadásztanya, és ahol vásárlásra és pihenésre, azaz az idő pörgetésére van lehetőség. (Ilyen helyszín egyébként a térképeken több is akad, de általában nem jelzi őket a program, szóval fel kell fedezni őket.)
Ismerkedvén a gyönyörű környezettel, óvatos kirándulóként addig-addig keveregtem a vadászház és a kilátó környékén, még eltelt a délután is, és rám esteledett. A játékban az idő - ha jól számoltam - négyszeres sebességgel telik, azaz 20 perc in-game játékidő a valóságban 5 percnek felel meg. A baj csak az volt, hogy első feladatként még mindig 1db szarvas elejtése volt a cél, és én órák óta semmilyen állattal nem találkoztam egy fürge rókán kívül, ami közeledtemre villámsebesen kereket oldott, valami bokorból kipattanva.
Kínomban visszamentem tehát a kilátóba, és ott a szélrózsa minden irányába tekintgetve távcsövemmel próbáltam kiszúrni valami élőlényt. Északra semmi. Délre semmi. Keletre semmi. Nyugatra semmi. Az éjszaka kegyetlen sötétjét szerencsére oldotta némileg a telihold fénye (a játék során furcsamód végig telihold van egyébként, gondolom azért, hogy ne vaksötétben bolyongjunk). Rájöttem, hogy bekapcsolhatom zseblámpámat is, ami némileg javított helyzeten.
Nagyjából olyan hajnal 2 magasságában lehettem, az elkeseredettségtől pityergés-közeli állapotban, mikor borzasztó messze, biztosan több, mint 150 méterre, valahol nyugati irányban, egy mező szélén észrevettem valami mütyür mozgást. Előkaptam fegyverem és belenéztem a távcsőbe: hát az egy dolog, hogy a szürkeségben szinte alig láttam a bolhányi méretű szarvast, de a fegyvernek is olyan brutál kilengése volt, hogy amikor visszatartottam a lélegzetem, akkor mozdult be annyit a célkereszt, mint más játékokban visszatartás nélkül!
Utolsó kétségbeesésemben, kajakra szinte csak ad-hoc jelleggel eleresztettem egy lövést. Mivel ebben a játékban nincs lassított kill-kamera, így azt sem tudtam, egyáltalán találat volt-e, de ekkor becsilingelt konkrétan két trófea is a távolsági lövésre, ami így első próbálkozásra, ennyi feszültség után meglehetősen kellemesen érintett.
Na, de a prédát nem elég elejteni, meg is kel találni! Elkezdtem hát a vélt terület irányába captatni, amiben annyi segítségem volt, hogy a térkép egy vérfolttal jelezte a találat helyét.
Az állat sehol...
Nekiálltam hát nyomokat olvasni. A fehéren villogó patanyomokra bökve kijelöltem a követni kívánt állatot, mire azt is megtudtam, hogy lövésem nem ért létfontosságú szervet, csak "hússérülést" okozott. Borzalmas kínszenvedés és kétségbeesés közepette, mint gólyafos a levegőben, bolyongtam vagy fél órát (valós időben!), immáron kék színűre váltott (ez a követett állat jelölése) vér- és patanyomok után kutatva, bekapcsolt zseblámpával a kezemben, mire nagy nehezen megtaláltam az állatot és megszereztem első trófeámat.

Keresd a vért, vagy keresd a kakit

A Call of the Wildban egyébiránt ez az egész "követés" és "keresés" rendkívül fontos szerepet tölt be. Őszintén szólva annyira, hogy egy hangyafasznyit talán túl is van dimenzionálva a fejlesztők részéről ez a funkció: szerintem a program gyakran egyértelműen direkt megtúráztatja a játékost, amolyan "ha kell, ha nem" alapon, mely néha olyan érzést ad, mintha a játék echte "szopatná" a playert. Még jó, hogy ez a tény a fantasztikus környezetnek hála sosem igazán teher, sokkal inkább feladat, kihívás, vagy simán csak kellemes időtöltés.
Az egész nyomolvasósdi két részből áll: mikor a leendő prédát kutatjuk, és amikor egy sebesült vadat követünk.

Utóbbi egyszerűbben magyarázható: abban az esetben, ha nem kifejezetten nagy kaliberrel, nem erősített munícióval, és nem extrém közelségből (30 méteren belül) találod el az állatot, nem egy halálos pontosságú lövéssel, szinte biztos, hogy a préda még jó ideig fut, azaz kötelezően követésre presszionál. Még létfontosságú szervet ért, részleges találat esetén is időnként hosszan követnünk kell az állatot, mely néha egyenesen lehetetlen kunsztokat képes végrehajtani és annyira cikkcakkban ügetni, hogy a vadász beleőszül és belekopaszodik, mire rátalál a tetemére.
Mivel egy adott állat nyomainak követésre kijelölése a préda oda-vissza útját is mutathatja adott esetben, gyakran előfordul, hogy egyszer csak olyan helyzetbe kerülsz, hogy az előző nyom még északnak mutatott, a következő már 180-fokban délre. Megesik, hogy úgy tűnik, a nyomok felszívódtak, eltűntek, és ameddig a szem ellát, semmi nyoma az állat menekülési útjának. Előfordul, hogy olyan szintű zsákutcába jutsz, amiből látszólag nincs kiút: a nyomok írd és mondd köddé válnak. Persze a nyom mindig ott van valahol - a kérdés az, hogy van-e elég türelmed megkeresni őket?
Sérült állat keresése esetén szinte minden esetben érdemes kizárólag a vérnyomokat követni, és nem "lábnyomokat" (pata, mancs, stb.), mert ez a legbiztosabb módszer a tetem fellelésére.

A másik, időnként jóval komplikáltabbá váló eset a leendő préda felkutatása.
A program a földön nyomokat fehér színnel jelzi. Amennyiben egy adott nyomra ráböksz, onnantól kezdve annak az állatnak a nyomai kékre váltanak. Mindig láthatod azt is, hogy milyen fajta állat nyomát találtad meg, sőt bizonyos fejlesztések után az állat nemét, súlyát, sőt trófea-besorolását is leolvashatod a menüben.
A megfelelő irányba mutató vektorok mellett legfontosabb az állati ürülék vizsgálata. Ez azért fontos, mert hiába találtad meg a keresett állat haladási irányát, tudnod kell azt is, hogy az mikor járt arra. A "Very old" (nagyon régi) és "Old" típusú kaki követése többnyire zsákutca és felesleges, de ha "Fresh" (friss), vagy esetleg "Just now" (percekkel ezelőtt) minőségű pottyantást találsz, már nagyon jó úton vagy.
Az állatészlelés másik fontos lehetősége a hangok vizsgálata. Ennek során lehetőség van "Mating call", azaz párzásra hívó hangot fogni, ami a lehető legjobb verzió a becserkészésére. Ilyenkor a szétterjedő ikon nem csak a préda tartózkodási irányát jelzi, de méretével nagyjából a közleségét is. A másik észlelhető hang a "Warning call", ami azt jelenti, hogy az állat veszélyt fogott, éberen figyel, de még nem feltétlenül menekült el, azaz nincs minden veszve.
A vadészlelés egyik gyakori formája, amikor távcsővel pásztázva pillantod meg a várva várt prédát. Gyakorlatilag a játék nagy részében távcsövön keresztül nézed a világot, mely során egy speciális "Spotting" (kiszúrás) funkció némileg megkönnyítői a vadászatot. Az alapból nálunk levő távcső minőségéről egyébként annyit, hogy egyszer nagyon megörültem egy, a kukoricás közepén pihenő nyúlnak, amit vagy 100 méterről szúrtam ki, s amiről jó pár perc közelebb kúszás után derült ki, hogy egy fekvő hím szarvas agancsát néztem nyuszifülnek...

Ami ebben a játékban zseniális, hogy semmiféle földöntúli (követő)radar, vagy hasonló, a valóságtól elrugaszkodott lehetetlenség nincs a programban. Az állatészlelés és becserkészés terén csak a fülünkre és a szemünkre támaszkodhatunk, bármennyire is fáj ez néha ez a tény.
A nyomkeresés és -követés fáradalmait ellensúlyozandó, a skill-fán lehetőség van természetesen a nyomolvasásra pontokat pakolni, ami szerintem egyébként abszolút kötelező mutatvány a game első szegmensében - hacsak nem akar valaki úgy járni, mint én, és legalább 6(!) prédát otthagyni az enyészetnek, mert nem sikerült rájuk akadni, hiába forgattam fel értük a fél erdőt.
És mi látszik még a bokorból...?

...látszik egy tüskés hát. Vagy egy vadász. Mert ebben a játékban látni létfontosságú, látszani viszont nem ajánlatos!
Haladni többféle formában is tudunk. A normál séta az általános formula, ami mondjuk meglehetősen komótos előrejutást eredményez. Ilyenkor, ha csak nem vagyunk a sűrű susnyásban, teljes egészében látszunk, sőt zajt is csapunk. Mindenképpen jobb megoldás ennél a "törpejárás", ami alapból fél-rejtettséget kínál, sűrű növényzetben pedig teljes rejtettséget. A "gond" csak az vele, hogy az ilyenkor elérhető gyök-kettes sebesség brutális türelmet követel meg. Lehetőség van emellett kúszásra is, ami a rejtettség szempontjából a legjobb verzió, ugyanakkor íjjal például így fizikailag nem tudunk lőni, és puskával is csak akkor, ha nem takarja el a rálátásunkat az aljnövényzet.
Lehet emellett a játékban futni is, ami a lehető legrosszabb megoldás. Futva gyakorlatilag a teljes erdőt felriasztjuk és elüldözzük magunk körül, így ezt csak akkor érdemes bevetni, ha nagyon oda akarunk érni valahova, és közben nem akarunk vadászni.
A HUD egyébként mindig mutatja, hogy mennyi látszik éppen belőlünk. Szintén leolvasható az is, mekkora zajt csapunk, ugyanakkor ennek audio-vonzatát sajnos nem sikerült épkézláb formában megvalósítani a játékban...

Nem vitás: a Call of the Wildban rengeteget fogsz kutyagolni. Annyira sokat, amennyit még soha egy játékban sem sétáltál annak előtte. Eleve ott van a tény, hogy a legtöbb megtett métert szinte biztosan figyelmesen gyalogolva, de inkább óvatosan lapulva teszed meg, olyannyira, hogy a lepörgetett kilométerekre még serlegeket is ad a program. De hidd el: ha szereted a természetet, itt minden lépés felér egy csodával!

Mindenképpen itt kell megemlítenem a széljárás fontosságát is. A szél egy olyan tényező, mely döntően befolyásolhatja a vadászat sikerét. A HUD iránytűjén mindig látjuk, merre fúj a szél, de emellett a fákról lehulló őszi levelek is minden esetben a megfelelő irányba szállnak, ami egyszerűen csodásan fest!
Amire figyelni kell, hogy ha szagunkat az állat felé viszi a szél, nagyon hamar kiszúrnak a vadak akkor is, ha történetesen nem látszunk, vagy nem csapunk zajt. Egy ravaszdi róka pl. 60 méternél akkor sem jön közelebb felé irányuló szélből, ha mondjunk mobil lőállásban vagyunk. Ezzel szemben, ha sikerül egy prédát úgy megközelíteni, hogy ellenszélben vagyunk, eszméletlenül izgalmas közelségbe is oda tudunk férkőzni, akár 15 méterre is!

Bőrharisnya és Winnetou egymás vállán sírnak

Jöjjön hát egy újabb történet. Azt a feladatot kaptam, hogy fotózzak le egy bizonyos szarvasfajtát, de egy adott területen belül. Elbaktattam hát a térképen jelezett részre és elkezdtem nyomok után kutatni. Akadt róka, akadt vaddisznó, még szarvas is előkerült, de természetesen nem az a típus, ami nekem kellett. Már épp kezdett úrrá lenni rajtam a tanácstalanság, hogy mégis mi a Rumcájsz-tökét kéne csinálni, amikor végre megpillantottam egy egész villogó nyomhalmazt, ami egy igen népes, vonuló csordát feltételezett, mely nagyjából egy tó irányába haladt. El is kezdtem követni őket, mert úgy voltam vele, hogy most ha kell, egész nap csak menni fogok, egyszer úgyis be kell érnem őket, legrosszabb esetben a tóparton.
A kakik alapján, nagyon lassan eljutottam a "Just now" közelségig, ami elvileg azt jelentette, hogy a csorda valahol ott poroszkál előttem. Igen ám, de addigra már annyit mentem, hogy konkrétan körbejártam egy kis hegyet(!), ami k*rvára viccesen nézett ki a térképen, ahogy körbepöttyöztem a területet. De az állatok nem voltak sehol...
Arra gondoltam, hogy itt egyfajta "vonatozásba" húzott bele engem a játék, azaz az állatok pont mindig ugyanannyival poroszkáltak előttem, ugyanolyan sebességgel, mint ahogy én guggolva követtem őket, nehogy zajt csapjak és elijesszem a csapatot. Letettem hát a kontrollert, hogy igyak egy frissítőt, erre abban a pillanatban megfordult a szél, szó szerint kirobbant vagy 8 szarvas közvetlenül előttem a bokorból, majd rémülten átgázoltak(!) rajtam, nagyjából felére levéve az életerő csíkomat. Beszarás, de kajak a vízpartról ugrottak meg, alig pár méter kellett volna, hogy lefotózhassam őket.

(Ezzel kapcsolatban egy kis adalék: nemrég volt egy műsor a Fishing & Hunting tévécsatornán, ahol egy idősebb fószer és csapata Afrikában mentek oroszlánra. Ők egy prédát hat és fél órán keresztül követtek, mire az állat elfáradt és befeküdt egy bokorba pihenni, ott tudták végül elejteni.)

Buta vadász, okos vadász

Apropó, skill-fa. A majdnem szó szerint véres verítékkel megszerzett tapasztalati pontjainkat igen sokféle speciális fejlesztésre is elkölthetjük, kétféle kategóriában is.
Az egyik vonalon olyan természetes tulajdonságokat erősíthetsz, mint pl. a nyomolvasás részletességének képessége, a lövéskor kifejthető mozdulatlanság tökéletessége, a természettel eggyé válás lehetőségei, és hasonlók, melyek mindegyike a prédák könnyebb fellelhetőségét és elejtését segítik.
A másik vonalon jóval speciálisabb, mondhatni professzionális képességeket fejleszthetsz ki. Meg lehet pl. jelölni egy adott időre az észrevett állatot, vagy olyan illatanyagokat tudsz készíteni és használni, melyek becsapják és félrevezetik a préda szaglását.
Létfontosságú XP-t igen sokféle módon lehet szerezni, de egyikkel sem könnyedén. Pont jár minden elejtett trófeáért, felfedezett speciális zónáért, felépített magaslesért, folyamatos fegyverkategória-használatért, gyakorlatilag minden olyan cselekedetért, amitől közvetve vagy közvetetten eredményesebb vadász leszel.

Szegény vadász, gazdag vadász

A játék során az előmenetel szempontjából rendkívül fontos, hogy lehetőleg minél több pénzt szerezzünk. Ezt elsősorban prédák elejtésével tudjuk megtenni, de a sikeresen teljesített küldetések is remekül fizetnek. Bármelyik lehetőséget vizsgáljuk is azonban, a program könyörtelenségével találkozunk.
Egy elejtett átlagos állat "ára" nagyjából 400 kredit. Ha nagyobb, különlegesebb trófeát sikerül elejteni, akár 900, vagy több kreditet is bezsebelhetünk, a missziók pedig 1000 felett is hozhatnak.
Nem olcsóak viszont a kiegészítők! Egy jó távcső vagy irányzék akár 12.000(!), sőt ennél több kredit is lehet, persze nagyon drágák az új fegyverek, ezen felül pénzbe kerül a muníció, a pihenés (időpörgetés), sőt még a területen található magaslesek megépítése is.
Emiatt aztán kalandozásunk során gyakorlatilag folyamatosan vadásznunk kell, de még így is állandó pénzhiánnyal fogunk küzdeni. Az a helyzet ugyanis, hogy tulajdonképpen semmiféle garantált siker nincs belekódolva a szisztémába: néha totálisan lutri, hogy belefutunk-e egy lehetséges prédába, vagy sem, plusz a követett állat nagyon könnyen megriadhat, ezért, amikor elejtési lehetőséget kapunk, szinte kötelező megküzdeni a trófeáért. Ráadásul, mivel pl. egy magasles megépítése hiába kerül sokba (1200), ez egyben XP-t is hoz, ezeket a lehetőségeket sem szabad soha elszalasztani.

Garancia? Az itt kérem nincs!

Küldetések tekintetében mind a változatosságot, mind a feladatok számat nézve kiválóan vizsgázik a játék! A megadott állatok levadászása mellett mindig van opció a fotózásra is, gyakran szigorúan szabott feltételek közepette: például úgy kell lefotózni egy szarvast, hogy egy bizonyos tó legyen a háttérben, de maga az állat is rendesen látszódjon. Van aztán speciális felkutatás, éjszakai leskelődés, és még egy halom érdekesebbnél érdekesebb, gyakran kifejezetten taktikus előkészületeket, vagy rengeteg szerencsét megkívánó feladat. Összességében úgy van kitalálva az egyszemélyes kampány, hogy annak során minden lehetséges területre el kell majd látogatni és minden fellelhető prédát el kell ejteni, és le is kell fényképezni. A küldetések között vannak fő- és mellékfeladatok is, és a történet előrehaladtával egyre több lehetőségünk nyílik meg a missziózásra.

Sztori. Azt mondja kontaktom, hogy ejtsek el egy adott szarvasfajtát, mely egy kukoricást dézsmálgat. Megnézem a térképet, hát durca messze kell mennem. Szerintem egy fél nap eltelt in-game, mire odagyalogoltam; jó, mondjuk közben vadászgattam és túrázgattam is, annyira gyönyörűséges volt a természet.
Odaérek, a simán 2 hektáros, vagy még annál is nagyobb, learatott kukoricás ott fekszik előttem, egy mezőgazdasági betonút túloldalán.
Már épp venném elő a távcsövem pásztázni a területet, hátha kiszúrok egy kívánt szarvast, amikor megpillantok egy nyulat szaladni, de nem keresztben, hosszában totyogni az úton. Baromira megörültem neki, mert korábban már igazából láttam valami apró dolgokat menekülni az aljnövényzetben, de soha nem tudtam kivenni, hogy most az nyúl, menyét, vagy mégis mi a tököm. Na, becélzom a nyulat, lelövöm, erre alig 10 méterrel előttem két olyan kapitális szarvas ugrik ki a bozótból, hogy majdnem eldobtam a puskát! Ami a "vicc", hogy pont ez lett volna az aktuális elejtendő faj, és persze mondanom nem kell, hogy utána írd és mondd 3 napig - valós idő! - vártam rá, hogy ezzel a típussal találkozzam, mindezt úgy, hogy hajnalban, délelőtt, délután és este is próbálkoztam, mobil lessátort felállítva és bokorban lapulva is, viharban és esőben, csalihangot bevetve, mégsem jött a vad.
Egyébiránt a nyuszit pont semmi értelme nem volt elejteni, mert nem számít hivatalos, fizetett prédának, simán csak "Critter" (rágcsáló) kategóriában leledzik.

A Call of the Wildba egyébként 12 (16 a Medved Taiga National Park DLC-vel együtt) trófeaállat került bele, de ezek mindegyike legalább "medium" vagy "big" game besorolású. Rágcsálóra vagy madárra tehát nem érdemes lőni, sőt, igazából a madárvilág megjelenítése a játékban egyenesen kimeríti a szánalmas kategóriát. Minden madár mindig ugyanolyan szögben, ugyanúgy reppen fel előlünk, mozdulatlan pozícióból. A földön úgy néznek ki, mint egy eldobott szürke vagy fehér kifli (full gagyi), fán pedig soha nem találhatók meg, bár a hangjukat gyakran hallani. Repülve ugyanakkor legalább rendesen, élethűen meg vannak jelenítve az égen úszó madarak.

Barbárok bálja

A következőket tudjuk le inkább villámgyorsan.
A Call of the Wild online multiplayer módot is tartalmaz. Ennek során más játékába szállhatsz be, vagy saját szobát is nyithatsz.
Hogy ennek mi értelme? Szerintem az ég világon semmi.
Én egyszer léptem be valakihez próbaképpen, ahol már ketten voltak. A következő történt: egy ideig egyedül bolyongtam, mert két "társam" pont a másik vadászterületen volt, az "amerikain". Ezek után hirtelen odeteleportált a két jóember, mindkettő quaddal. Az egyik folyamatosan megpróbált elgázolni, a másik a motorról leugorva azt a bizonyos "szopós" guggolást csinálgatta egy ideig, majd visszaszállva a járműre elkezdte üldözni lelki társát, árkon bokron át.
Ekkor léptem ki, és soha nem léptem vissza.

Gyűrött térkép, szakadt hátizsák

A vadászat során rendkívül gyakran kell elővennünk a térképet, ami a játék egyik legszemetebb, legtrehányabb módon megvalósított funkciója.
Ott kezdődik az egész, hogy a feladatok szempontjából nagyon fontos a különböző területhatárok kijelzése. Nos, a mi kis digitális térképünk ezt csak úgy képes végrehajtani, ha a térkép-képernyőn mindig egy kicsit be-, majd kifelé is nagyítunk, ellenkező esetben valamiért nincsenek ott a feliratok a mapen. Szintén alternatív formában kezeli a térkép az eddig követett nyomokat is, hisz néha kijelzi őket, néha nem, és valami érthetetlen módon még akkor is mutatja a meglőtt prédára utaló vérfoltot, amikor az állatot már rég begyűjtöttük. Magyarán szólva a térkép megnyitása felér egy kínzással.
A térkép részeit képezik a különböző, legtöbbször csak felkutatásuk után megnyíló speciális zónák is. Ezek azt mutatják, hogy egy adott állatfajta a nap bizonyos szakában hol tartózkodik és mit csinál: pihen, eszik, vagy iszik. Bizonyos csordák és fajok ugyanis pontosan úgy, mint a valóságban, állandó útvonalakon járnak, és ettől csak akkor térnek el, ha megzavarják őket.
A speckó zónák az eredményes vadászatot hivatottak befolyásolni, azonban jelentőségük tapasztalataim szerint közel sem olyan meghatározó, mint azt gondolhatnánk. Mint ahogy a szoftver egésze, így ezek a zónák sem működnek előre letárolt és kőbe vésett változókkal: az, hogy egy pontra ki van jelölve, hogy a vaddisznók 17 és 21 óra között arra járnak étkezni, még semmi garanciát nem jelent elejtésükre, csupán támpontot adhat. Egyébként meg in-game 5 órát várakozni egy észlelésre a valóságban is több mint 60 percet jelent, amihez azért brutális türelem kéne, hogy valaki egy ültő helyében kivárja, amíg arra jön egy állat, és még célra is fordul...

Nekem nem jött be a menü használata sem. Igazából mintha az egész rendszerben lenne egy kurtára idegesítő lag, ami miatt minden kiadott parancs egy másodpercet késik. Nagyon zavaróan lassan lépeget a program a menüpontok között, és őszintén szólva a nálunk levő cuccok váltogatása is elég nyögvenyelős. Komoly logisztikát igényel, hogy mit miután pakolsz, főleg úgy, ha a távcső után gyorsan elő akarod venni a fegyvert, vagy a csalihívó után a telefont, mindezt olyan sebességgel, hogy a gyanús belekeveredés miatt ne szalaszd elé a prédát.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a menürendszer néha képes teljesen megbolondulni. Nem tudod újratölteni a puskát menüből és nem a megfelelő tölténnyel, az addig felrakott irányzék misztikus módon lekerül, de vannak olyan apróságok is, hogy a szoftver valamiért elfelejt szólni már a játék legelején, hogy quad, sátor, és hordozható lőállás is alapból rendelkezésünkre áll, csupán ezeket a tárgyakat be kell pakolni készletből a hátizsákunkba. Ez a folyamatos ide-oda pakolászás szerintem egy meglehetősen felesleges baromság,

Ha már a felszereléseknél tartunk: a sátor például egy olyan zseniális eleme a játéknak, amit soha nem értettem, hogy korábban miért nem valósítottak meg. Ha elfáradtunk a sok kirándulásban és vadászatban, szépen fel lehet verni egy gyönyörű helyre, de persze gyakorlati funkciója is van: itt lehet ugyanúgy felszereléseket vásárolni, mint a vadászházaknál, valamit az időt is lehet bennük továbbpörgetni. Ha sátorban ülve lépsz ki a játékból, a cucc mentőhelyként is működik. Emellett fontos tudni, hogy a felvert és otthagyott sátrak Fast Travel pontként is funkcionálnak.
Lehetséges felszerelésünk része még a hordozható, terepszínű lőállás. Ez a megfelelő helyre letéve segíthet abban, hogy lesből elejthessük a napi rutinjuk szerint közlekedő vadakat.
Megtalálhatók emellett a vadászós játékban elengedhetetlen "vadhívó" készségek is, melyekkel olyan csalihangokat adhatunk ki, ami felkelti egy adott állattípus érdeklődését. Ezek egyébként kellő türelemmel párosítva és a megfelelő helyen használva remek eredménnyel bírhatnak, de persze nem olyasformán, hogy az erdőszélen megfújod a sípot, és erre kiszalad egy csorda a puskád elé az sűrűből.
Ugyanilyen, de már sokkal több szakértelmet kívánó eszközök a különféle szagminták, amivel vagy saját illatunkat tudjuk elfedni, vagy a leendő prédákat megtéveszteni. Ezek bevetésére szintén ad küldetést a program.
Emellett lehet vásárolni ruházatot is, valamit a már említett quadokat megvenni, ami az in-game haladás lehető leggyorsabb formája - de véleményem szerint igazi barbárság egy erdőben quaddal repeszteni és minden állatot elkergetni...

Fegyverből a játékban 4 kategória van: puska, íj, pisztoly és sörétes. Őszinte leszek, ebből a kézifegyvert nem igazán értem, ilyennel szerintem nem szoktak sportvadászatra menni, a sörétes pedig olyan szempontból fura, hogy nincs madár-trófea. Mint ahogy már említettem, a kis kaliberű puska hatótávolsága és a "légpuska-effektus" eléggé megnehezítheti a dolgunk, de ez csak fokozza az izgalmakat és a hangulatot. A vadászíj esetében a tovább csökkenő hatótávolság lehet a bökkenő, ugyanakkor a sebzés mértéke ezeknél a fegyvereknél maximálisan kielégítő, még európai bölényt is gyönyörűen el lehet ejteni íjjal.

Összességében ezek a néha igen bosszantó problémák okozták azt, hogy a Call of the Wild játszhatósága az értékelőben csak átlagost kapott. Még jó, hogy volt, ami mindezt izomból, 100%-osan ellenpontozta...
Csak álltam és csodáltam a tájat

Vannak technikailag kiválóan festő játékok és vannak olyanok is, ahol a remek grafikai eredményt az összkép adja. A Call of the Wild esetében e két pozitívum kéz a kézben jár, emiatt szinte elmondhatatlanul pazar a látvány!
Nem is nagyon tudom szavakba önteni, hogyan néz ki az, mekkora élmény, hogy a játékban első blikkre mintha nem is lenne két ugyanolyan fa, bokor, fű, vagy virág. Van, persze, de a változatosságot és a részletességet tekintve az Apex World Engine nevű játékmotor olyan szinten járatja csúcsra a természet szimulációját, hogy ahhoz még csak hasonlót sem tudnék most kapásból mondani.
A játékban megjelenített őszi, európai táj a csokoládébarna, a mély fűzöld, az okkersárga, és a mélybordó színek egyszerre való, folyamatos felvonultatásával, a természetes színpaletta minden lehetséges árnyalatának megjelenítésével, plusz a minden szempontból kiválóan kidolgozott részletekkel megdöbbentően életszerű hatást eredményez, amit csak tetőz a napszakok váltásának eddig még soha nem látott módon magas minősége.

A Nap pontosan keleten kel fel és vonul végig útján, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, nyugaton bukjon le a látóhatár mögé. Legyünk a nap bármely órájában, hajnal ötkor vagy délelőtt 11-kor, délután négykor vagy este nyolckor, a folyamosan váltakozó és a tájhoz tökéletesen idomuló fényviszonyok szemkápráztató formában adják vissza a napszakokat.
A könnyű délelőtti szélben hajladozó fák lombja között beszűrődő játékos fénypászmák finom tündérfátyol módjára ragyogják be a kis tisztásokat, ahol pajkos levelek kergetőznek, mielőtt elérik a talajt. A fenyők és a vastagabb törzsű fák hosszú, lusta árnyékot vetítenek a páfrányokra. Bodros felhők úsznak az égen, miközben szinte a bőrödön érzed, hogy a ragyogó, de az évszakhoz mérten már erőtlen Nap még egy utolsó nekifutásra megpróbálja feléleszteni a lassan, éves ciklusából kifutó, lombkoronáját elhullajtó növényzetet. A réten még gazdagon nyílnak a kései virágok, a sűrű, zöld szőrme illúzióját keltő fűszőnyeg még tartja magát, és ha közéje' fekszel, lelapulva nyögi súlyodat.

Ilyen egy tökéletes őszi nap egy videojátékban, és bizony ilyen Magyarországon is. Mintha csak a varázslatos Dunakanyarban lennénk, valahol Kismaros és Nagymaros között, ott fent, a hegyoldalban, ahol a fák közül kibukkanva pont a kanyargó folyóra látni. De ha történetesen jártál már Borsodban, mondjuk Bükkszentkereszt környékén, ahol lombhullás idején, a Bükk-hegység lábánál lehet ilyen csodákat látni, akkor is biztosan otthonos környezetben érzed majd magad.
Igazából bármit említhetnék: a Börzsönyt októberben, vagy a Bakonyt november közepén, ezek a festői tájak pontosan ugyanígy néznek ki, olyannyira, hogy szinte hihetetlen a hasonlóság a játékban látottakkal.

Aztán a délután eljöttével lassan beborul az ég. Halkan elfogy az éltelő napsütés. Egy villám cikázik át az égen a messze távolban, de a dörgés csak fél perc múlva ér oda hozzád. Összerezzensz; talán sátrat kéne verni, vagy valamiféle fedél után nézni. Vagy bemenni legalább a sűrűbe, a lombok természetes ernyője alá, mert bőrig ázni nem kellemes.
És megjön az eső. Először csak csendben, majd egyre hevesebben kalapálja a leveleket, a fű már nedvességtől fénylik, a lombok intenzívebben hajladoznak. De vele jön az erős szél is. Már ömlik, tombol a zivatar, a vihar brutális erővel csap re a vidékre, tépi, rázza a lombozatot, ami alatt úgy lapulsz, mint egy árva nyúl. A tarló mellett vezető betonúton hatalmasak tócsák, a felázott agyag a fenyők alatt szinte már gyúrhatónak tűnik, mint egy fekete tészta-massza. Csak lenne már vége, csak állna már el...
De nem áll el, csak mire lemegy a nap. Otthon ülsz kedvenc videojátékos foteledben, de mégis csapzottnak érzed magad, szinte beleborzongsz virtuálisan elázott virtuális vadászruhádba.
A leereszkedő csend új vendégként lepi meg az erdőt, a tücskök előmásznak odújaikból és elkezdik rimánkodó éneküket. A réten pára száll fel és úgy árnyalja be a szürkületet, mint egy finom függöny, az apró, vörös virágok szőnyege felett lebegve. Hold fivér váltja Nap nővért, te pedig zseblámpádat bekapcsolva, a lehető legnagyobb csendben osonsz egy száraz ágakkal és halott rönkökkel teli, letarolt erdősáv irányába, hátha a pusztaságban megpillantsz legalább egy kecsegtető nyomot, amit a telihold által eléd festett, ragyogó ezüstszürke sugárút rejt.

De egy éjszaka sem tarthat örökké, a körforgás beteljesedik. A hajnali napsugár először csak halványsárgás, majd narancsos derengéssel veszi fel helyét a világban. A természet zajongva köszönti az új ébredést. A súlyos égi fény úgy szakad ki a keleti horizont mögül, hogy belevakulsz. Mindent magáénak akar. A madarak dallal köszöntik uruk és parancsolójuk jelzését, a távolban valahol egy büszke hím szarvas szerelmes dallal hívja légyottra leendő nőstényét. Odakapod a fejed, majd szinte bemenekülsz a sűrű fény elől bokrok közé, pedig a Nap az életet hozza el a természetnek.
Aztán ahogy az erdő másik oldalán kilépsz a sűrű bokrok közül, megpillantod a tavat. Szilvásvárad környéke nyújt ilyen pompás látványt, amikor beköszönt a nyárutó. Nyugalommal és boldogsággal telik meg a szíved. Órák óta semmit sem csináltál, semmit sem vadásztál le, csak vándoroltál. De az új nap új reményeket hoz. A napfény arany- és ezüstgömböket fodrozva játszik a vízen. Ott a tó másik oldalán pedig, a csemetefenyők között, mintha mozgolódna valami...

...és ez csak az egyik, az európai helyszíne a játéknak. A másik oldalon, ott, ahol a tavak egymásba érnek, és az égbe törő fenyvesek lábánál szürkés-vörös vasútvonal fut keresztül a tájon, teljesen más, de mégis nagyon hasonló csodák várnak.

Könnyező fül

Egy ilyen szinten pazar látványhoz, amiből tényleg csak nüansznyi dolgok hiányoznak a tökéletességhez, hasonló szintű hangélmény is dukál... pontosabban dukálna. Az a helyzet azonban, hogy a Call of the Wild nem képes ezt a minőséget folyamatosan produkálni.
Oké, valljuk be: van, ami az audio részlegben nagyon jól működik. Az éjszakák és a viharos időjárás hangja pontosan olyan, mint a valóságban, eltekintve attól, hogy a fákat tépő szél miatt susogó lombok zaja néha nem arról érkezik, amerről kéne, és néha úgy szakadozik, mintha egy rossz minőségű és túlterhelt wifin jönne a hang.
Ott van ugyanakkor a nappal, amikor akár az erdő sűrűjében járunk, akár egy learatott kukorica-tarlón, egyszerűen semmi hang sem hallatszik, mintha elnémult volna a természet. Nem és nem, a természet soha nem ilyen néma! Persze, időnként felrikolt egy láthatatlan madár, néha meg reccsen egy ág a lábunk alatt, vagy koppan egy kő, de soha nem onnan, ahonnan kéne, és soha nem akkor, amikor kéne. Hiába futsz, nem hallod a lábdobogásod, hiába csörtetsz át a bokrok között, csak minden harmadik tüske karcolja meg kabátodat.
Ez egy olyan szegmense a játéknak, amit egy patch-eléssel sürgősen javítani kéne, hogy még teljesebb legyen a szimuláció (és persze az illúzió).

A természet része lettem

Hiába azonban bármely eddig említett gyengeség, azt a varázslatos, felemelő hangulatot, amit a Call of the Wild prezentál, semmi sem kezdheti ki.
Amikor a romos pajta mögötti fák alatt elegánsan elbaktat egy őzcsapat.
Amikor több óra és sok kilométer, szinte virtuálisan is kimerítő túrázás után távcsövedbe nézve véletlenül megpillantod a prédát, úrrá lesz rajtad az izgalom, megjön az adrenalin. Már 200 mérettől csak guggolva mersz az állat felé közelíteni, mindig meg-meg állva, nehogy elillanjon. Pozícióba érve célzol, meghúzod a ravaszt, aztán a felvágódó fegyver irányzékát újra szintre tartva megpróbálod elkapni, merre indul meg a sebzett vad. Aztán rohansz utána, hogy tiéd legyen a trófea.
Amikor egy hegyet megmászva, a gerinc másik oldalán egyszer csak beleütközöl egy bölénycsordába, és éppen annyi időd van, hogy íjad a vezérállatra szegezve, egy gyors lövéssel leterítsd a hatalmas prédát.
Amikor a hold sápadt fényénél kiszúrsz egy barnamedvét, ahogy a vonatsíneken valamit majszol.
Amikor a sebzett állat hirtelen neked rohan, vagy körbefut körülötted.
Amikor századszorra fújod meg a rókasípot, és mikor már feladnád, egyszer csak a fűből kidugja az orrát a vörös ravaszdi, és szinte bóbitásan tipegve megindul a vadászles felé.
Vagy amikor jó pár perc kerregtetés után nem egy, hanem egyszerre két csodálatos, hatalmas agancsú szarvas üget ki a tisztásra, te pedig a szádat nyalogatva az izgalomtól próbálod eldönteni, melyikre lőj, hisz tudod, itt csak egy lehetőséged lesz...
...nos, ezek azok a pillanatok, amiért érdemes videojátékos vadásznak lenni.

Még úgy is érdemes, hogy a Call of the Wild flórája és faunája néha mintha két külön dimenzióban mozogna, és csak időnként sikerülne a kettőt egy felületre hozni. Mert bizony vannak elejtés után állva ledermedő rókák, sziklába beakadó és helyben futó szarvasok, és ott vannak a kiflimadarak is.
És igen, jobb lenne az is, ha a távcsőbe nézve a távoli kukoricamezőn látszanának a learatott csonkok, nem csak a szántőföld.
De mindez lényegtelen. Ez itt legalább 40-50 óra (vagy simán még több is) kalandozás egy hihetetlenül kiválóan megalkotott és szimulált környezetben. Fantasztikus változatosság, totális kiszámíthatatlanság, és elképesztő, mesébe illő, személyre szabott történetek várnak itt rád. Ebben a játékban minden screenshot egy gyönyörűséges képeslap.
Ha szereted a természetet, ha szeretsz erdőt járni, kirándulni, sátorozni, ha magányra és nyugalomra vágysz, és nem zaklat fel a virtuális vadászat során elejtett - mely folyamat egyébként meglehetősen diszkréten került ábrázolásra - állatok látványa, ennél kiválóbb játékot most biztosan nem találsz a piacon!

(A szoftvert normál és Pro PS4-en is teszteltem, 1080p-s és 4K HDR tévén is. Mindkettő változat abszolút meggyőző.)

(A játékot a kiadótól kaptuk tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára most éppen 11990Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
26. Lotar  PlayStation.Community tag
2017.11.14. 17:54:18
LV16
"Barbárok bálja... "

:D

Teli van ez is hülyékkel . :)

A játék felkerült a listára .
psn/sen id: pcpmate
25. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.11.14. 11:55:37
LV21
Válasz 23. martin üzenetére:
fogom, mert berendeltem.XD
24. martin  Főszerkesztő
2017.11.14. 11:42:40
LV26
+1
Válasz 15. panelproli üzenetére:
Erre a motorra, erre az erdőre ráhúzna Kojima egy új Metal Gear játékot, vagy az MGS3 remake-jét, rendes választható FPS nézettel, és az egész világ a lábai előtt heverne. Csak le kéne cserélnie az állatokat katonákra. :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
23. martin  Főszerkesztő
2017.11.14. 11:40:33
LV26
Válasz 21. Resiskull üzenetére:
Képek alapján igen, de látnod kéne az álltok viselkedését.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
22. martin  Főszerkesztő
2017.11.14. 11:40:04
LV26
Válasz 20. Alyssa üzenetére:
Lehet rossz szót használtam: inkább gondoltam egyfajta terelésre, mint klasszikus hajtásra.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
21. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.11.14. 08:16:45
LV21
Válasz 13. martin üzenetére:
Akkor ennyi, mint mondtam csak így a képek alapján.
20. Alyssa  PlayStation.Community tag
2017.11.14. 04:37:43
LV3
Válasz 19. martin üzenetére:
2 ember szerintem kevés lenne hozzá. Persze ki tudja, mennyire viselkednek valósághűen az állatok.
Hajtóvadászat most is van, de ott ugye nem egy ember hajt.
Vae victis!
19. martin  Főszerkesztő
2017.11.14. 00:53:25
LV26
+1
Egyébként, ha az ember találna egy értelmes partnert a multihoz, talán azt is ki lehetne logisztikázni, hogy az egyik vadász kihajtja a másik elé a csordát. Bár ennek már eléggé olyan Kádár-rendszer elvtársi vadászat jellege lenne.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
18. Lucsy  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 23:33:37
LV12
Válasz 11. martin üzenetére:
Igen, ez lejott a tesztbol amugy, hogy kurva idoigenyes a cucc. Ezert is majdnem biztos, hogy nem mostanaban fogok beruhazni ra. Elobb-utobb viszont tuti vetel. Kepek lattan pedig sirva fakadok.
17. martin  Főszerkesztő
2017.11.13. 20:13:34
LV26
Válasz 16. ALF22 üzenetére:
Ezt most nem értem.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
16. ALF22  Son of Liberty
2017.11.13. 19:45:23
LV25
Válasz 12. martin üzenetére:
Aha, mintha érdekelne
15. panelproli  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 17:38:24
LV1
tetszik ahogy kinéz, valami komolyabb játékot ráhúzhatnának erre a motorra, vagy valami zombi módot vagy pubg szerűt erre a mapre, szerintem kaszálnának vele.
14. Old_Raiden  A megváltást váró ember!
2017.11.13. 17:35:43
LV21
Remélem a FC5-ben a vadászat komolyabb lesz, mert a 4-ben valami vicc: fogod a csalit-lehetőleg jó sokat-, megnézed hol található az adott állat a térképen, ami a cucchoz kell.

Odamész dobálod a kajeszt, elbújsz, megjön az állat, megölöd, ha kell még XY mennyiség a bőréből dobálsz még csalit. A game úgyis respawnolja az állatot és ennyi ! :)
Rendbe vagyunk ?
13. martin  Főszerkesztő
2017.11.13. 16:46:45
LV26
Válasz 7. Resiskull üzenetére:
A környezetet tekintve a Far Cry 4 nagyon messze van ettől, és ott az állatok sem túl szenzitívek.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
12. martin  Főszerkesztő
2017.11.13. 16:46:05
LV26
Válasz 8. ALF22 üzenetére:
Mesélj, ez hogy tetszik?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
11. martin  Főszerkesztő
2017.11.13. 16:45:48
LV26
Válasz 10. Lucsy üzenetére:
Úgy készülj, hogy ez egy nagyon időigényes játék. Az előbb in-game 11-kor elkezdtem szarvast keresni, és csak reggel 4:30-ra lett meg. Ez valós időben is 1 óra. A baj csak az volt, hogy a feladat szerint "éjjel" kellett volna elejteni. Doh.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
10. Lucsy  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 16:21:08
LV12
Jobban vartam ezt a tesztet, mint a Karacsonyt! :D

Engem meggyoztel, remekul megirt teszt. Egy problemam van: semmi idom sincsen mostanaban videojatekra. Keves az a 24 ora a kurva eletbe...
Talan majd decemberben.

Sajnalattal olvastam, hogy a hangok nem igazan jok. Remelem peccselik.
Viszont ez a stalk-olas, figyelni a szeliranyra, hogy a szagunkat ne fujja a vad fele es ehhez hasonlok rohadtul tetszenek. Van egy olyan erzesem, hogy piszok jol elszorakoznek ezzel a jatekkal es meg evekig elovennem egy melo utani vadaszatra.

Nagyon orulok amugy, hogy odafigyelsz az ilyen gyongyszemekre Martin. Az Undertale, Tearaway es ez a legjobb tesztek voltak mostanaban az oldalon (azok kozul, amiket olvastam).
9. Old_Raiden  A megváltást váró ember!
2017.11.13. 16:09:39
LV21
Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy VR-hoz is ilyen cucc lenne az alap.
De sajnos, ahogy látom az nem most lesz. :/
Rendbe vagyunk ?
8. ALF22  Son of Liberty
2017.11.13. 14:11:05
LV25
Ez meg a sárdagasztós, teherautós játék az év meglepetése nálam.
7. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 14:09:45
LV21
Igaz nem játszottam vele nem is ismerem, de a képeket elnézve ha nem lenne ott a címe azt mondanám hogy a FC4, abba is detto így elvadászgathatok, már ha erre van igény.
6. Noob  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 12:21:08
LV3
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
És tényleg. Rég volt már az első évad.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
5. Onimushaman  Szerkesztő
2017.11.13. 12:02:45
LV24
+1
Válasz 3. Noob üzenetére:
Robert Baratheon is mást mondana.
señor
4. martin  Főszerkesztő
2017.11.13. 11:08:38
LV26
+1
Válasz 2. Shamat_Otaq üzenetére:
Remélem maximálisan elégedett leszel a játékkal.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. Noob  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 10:46:36
LV3
Na itt kezdődik a teszt. Kétszer-háromszor voltam vadászni vaddisznóra 15-18 éves korom között, de én nem lőttem, csak az élmény miatt. Ami miatt megérte, hogy megtudtam az öreg vadásztól, akinek még az ük-ükje is vadász volt, hogy azok az óriás vaddisznók -soha nem láttam még olyan böhöm nagyokat- sem képesek megölni egy vadászt, még akkor sem, ha véreznek. Akkor ezen elcsodálkoztam, mert a suliban azt tanultuk, hogy Zrinyi Miklost egy vaddisznó ölte meg. Az öreg szerint kizárt. Én azért be voltam szarva.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
2. Shamat_Otaq  PlayStation.Community tag
2017.11.13. 09:32:32
LV2
Lehetne kérnem, hogy legközelebb kevesebb lelkesedéssel és profizmussal készítsd a tesztjeidet? Mert most miattad vehetem meg ezt a játékot is. XD
Laguna V6
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.11.12. 21:55:13
LV27
Az eddig megjelent vadász szimulátorok közül ez tetszik a legjobban, igaz a hibái elég zavaróak a teszt alapján. Olyan sok ehhez hasonló játék jelenik meg mostanában, hogy kedvet kaptam hozzá, egy akció keretében biztosan behúzom a kosárba.
A multi megvalósítása amúgy elég "érdekes" de nem zárkózom el tőle majd.
#atomnégyká
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
THEHUNTER: CALL OF THE WILD
Avalanche Studios
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Meseszép flóra-megjelenítés; fájóan gyönyörű napaszak-szimuláció; húsba vágóan kiváló időjárás ábrázolás; közel tökéletes vadászélmény prezentáció; bődületes szavatosság
Negatívum
A fauna kezelése jócskán elmarad a flóra mögött; néha kegyetlenül szemét nyomkereső rendszer; fos térkép, szar menü; nagyon felemás audio hatások; felesleges multiplayer