.
 

PlayStation.Community

2017.11.09. 11:00 Játékteszt
19 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Értékeld a cikket!
A remake rebootjának a folytatása.

Az öregebb harcosoknak a „Wolfenstein” szó hallatán valószínűleg az 1992-es ID játék ugrik be elsőnek. Ugyanakkor vélhetően kevesen tudnak arról, hogy 1981-ben is volt egy Castle Wolfenstein játék az Apple II-es gépekre, amire kísértetiesen hasonlított az 1987-ben megjelent Metal Gear mind játékmenetében, mind perspektívában.
Mielőtt kellően összezavarnám a teljes időkontinuumot és megsemmisülne a világegyetem, maradjunk annyiban, hogy a szerencsétlen Wolfensteint sokszor folytatták, gondolták újra, tiporták sárba a nevét, míg végül a MachineGames találta meg azt az utat a szériának 2014-ben a Wolfenstein: The New Orderrel, ami a játékosközönség tetszését is elnyerte. Egy évre rá jött az előzménye, a Wolfenstein: The Old Blood, most pedig megérkezett a Wolfenstein II: The New Colossus, ami pontosan onnan folytatja a történetet, ahol a The New Orderben véget ért.

Kóma után édes a náci irtás

Ha valaki úgy ülne neki a programnak, hogy semmi ismerete nincs az előzményekről, az ne csüggedjen, mivel a kaland egy mi történt az előző részben videóval indít, amivel az újoncok felzárkózhatnak. Mindenesetre azt nem árt tudni, hogy az események egy alternatív 1961-ben játszódnak, ahol a nácik uralják a fél világot, valamint olyan technikai fejlettséggel rendelkeznek, hogy képesek bázist építeni a Vénuszra (a Hold vagy a Mars gondolom túl mainstream lett volna).
A The New Order ott ért véget, hogy a főszereplő, William Joseph Blazkowicz súlyosan megsebesült a náci Deathshead tábornokkal vívott harc után, és türelmesen várta a megváltó halált egy atombomba formájában. A The New Colossus azzal kezdődik, hogy Blazkowiczért visszamennek a bajtársai, és még a csapás előtt elmenekülnek vele az erődből. A sikeres életmentő műtétek után hősünk jótékonyan kómába esik pár hónapra, majd arra ébred, hogy a lázadó bajtársai otthonául, valamint főhadiszállásaként szolgáló ellopott német tengeralattjárót, az Evas Hammert épp készülnek visszafoglalni a nácik.
Blazkowicz frissen ébredve, kipihenve, illetve lábait nem érezve kerekesszékbe pattan, és ezzel kezdetét is veszi a horogkeresztesek állományának megritkítása, valamint Amerika felszabadítása a megszállók uralma alól.
Hogyan csináljunk egy nyomorékból terminátort

Pont pár nappal a tesztalany kézbevétele előtt merengtem el azon, hogy mikor is játszottam egy jó, only single player FPS játékkal, és az emlékeim valahol a PS3-as Darkness-nél értek véget. Lehet azután is megfordult nálam egy-két cím, de azok vagy nem jöttek be, vagy nem ragadtak meg az emlékezetemben (és igen, ebből kikövetkezhető, hogy a tesztalany előző részeivel se játszottam). A Wolfenstein II játékmenetben nem kívánja ismét feltalálni a spanyolviaszt, a régi, jól bevált elemekhez nyúl vissza, csupán a mechanikát csiszolták, és olajozták meg kellően.

A játék megkezdése előtt kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő nehézségi szintet, ami az oldschool körülmények miatt kezdetben nehezebbek lehetnek, mint mi azt beállítjuk. Ugyanis a megannyi játékban használt „jaj, mindjárt meghalok, gyorsan fedezékbe bújok, hogy felgyógyuljak a sérülésekből” megoldás itt nem játszik, helyette visszatér a klasszikus életerőpont, ami ha elfogy, akkor exitálunk. Természetesen az elvesztett mennyiséget egészségügyi csomagok, ételek, kutyakaják felvételével pótolhatjuk. Az életerő mellett van egy páncélzatot szimbolizáló érték is, ami részben átvállalja az életerő csökkenését, ha eltalálnának. Páncélt a lelőtt ellenfelekről szerezhetünk, de a pályákon is találhatunk sisakok, vagy golyóálló mellények formájában.
Az, hogy pontban méri a program az életet kezdetben rendesen be tud tenni azoknak, akik – hozzám hasonlóan – az elmúlt években csak olyan játékokkal játszottak, ahol a teljes felgyógyuláshoz elég volt elvonulni egy biztonságosabb helyre. Ugyanis itt a Wolfenstein II-ben 30HP-vel sem jelzi a gép, hogy rosszul lennénk, s ezért a szokásoknak, berögződéseknek hála hamis biztonságérzettel vethetjük bele magunkat a keményebb ütközetekbe is, ahonnan rendszerint hullazsákban húznak ki. Szóval némi időt igényel az átszokás, illetve nagyobb figyelmet a játékmenetnél, de ez természetesen nem a játék hibája. Az is szokatlan volt, hogy kezdetben akármennyi élettöltőt szippantottam fel, a HP szépen lassan visszacsökkent 50-re, ami a nehézség heves tüzére rádobott még egy kanna benzint. A történet haladtával, illetve hősünk felfejlesztésével ez a színt később megnövelhető.

A játékban összesen hat darab fegyvert birtokolhatunk, valamint limitált mennyiségben rendelkezésünkre állnak a gránátok, illetve a közelharcnál használatos, de az ellenségbe is hajítható balták. Vannak még nagyobb, kétkezes fegyverek is, amik brutálisan nagyot sebeznek, de eltenni nem tudjuk őket, mert amint fegyvert váltunk, vagy létrát mászunk már esnek is ki a mancsunkból. A legtöbb fegyverhez hagyományos módon az elhullott ellenfelektől szerezhetjük be a töltényeket, vagy a pályán találhatunk belőlük, de az üzemanyaggal, illetve elektromossággal operáló halálosztókat a falakra szerelt töltőállomásokon tölthetjük fel, vagy az állványokon, amikről leszereltük őket.
Az említett hat darab fegyver és a gránát felszerelhető három-három kiegészítővel, amikkel fejleszthetjük gyilkolóeszközeink képességeit. A pályákon találhatunk úgynevezett upgrade kiteket, amikkel például szerelhetünk hangtompítót a pisztolyra, nagyobb kapacitású tárat a gépfegyverre, vagy célzóoptikát a Sturmgewehrre. Lehetne azt mondani, hogy kevés fegyver van, de a „kevesebb néha több”elve alapján egyiknél se fogjuk úgy érezni, hogy teljesen feleslegesen van a játékban.

A fegyvereken túl Blazkowicz képességeit is fejleszthetjük. Egyrészt kapott a srác egy perk-rendszert, ami arról szól, hogy bizonyos cselekedetek (lopakodva gyilkolás, fejlövés, gránáttal való trancsírozás, stb.) meghatározott számú végrehajtása után az adott perk szintet lép, és kap hősünk rá egy bónuszt (gyorsabb haladás guggolva, nagyobb tárkapacitás, stb.). Összesen 18 ilyen fejleszthető perkkel tornászhatjuk fel Blazkowicz képességeit, amiket ha sikerül maximális szintre húzni, akkor egy igazi náci-gyilkológéppé avanzsálhatjuk a havert.
Másrészt nagyjából a történet közepénél lehetőséget kapunk egy nagyobb upgrade kiválasztására, ami négy bónuszképességgel jár. Bármelyiket is választjuk, a pályákon más-más helyekre juthatunk el velük, s ezzel újabb taktikai lehetőségek nyílnak meg.

Make America free again!

A cselekmények mondhatni teljesen lineárisan vezetik a játékot nagyjából a sztori feléig. Addig az teszi ki a játékmenetet, hogy a lineáris, de csöveknek egyáltalán nem csúfolható pályákon (ergo: bőven vannak elágazások, mellékutak, nagyobb helységek, stb.) haladunk előre objektíváról-objektívára. A dolgokat a tisztek jelenléte tudja kicsit megkavarni, ugyanis ha nincsenek jelen, akkor simán haladhatunk, és darálhatjuk be a nácikat. Amennyiben egy, vagy két tiszt tartózkodik a területen, akiknek a kilétét a képernyő felső részén egy számozott, kör alakú ikon mutatja – hogy milyen messze, és melyik irányba van –, akkor érdemesebb settenkedve haladni, mivel lebukás esetén riadóztatnak. Ekkor minden egyes náci a sarkunkban lesz, és ha még le is szereljük őket, a tiszt hívhat erősítést. Ha forróvá válna a helyzet elmenekülhetünk a terepről, és egy idő után az ellenség a nyomunkat veszti, de a teljes béke nem fog visszaállni – mint a lopakodós játékokban általában –, mivel kibiztosított fegyverekkel, illetve nagyobb figyelemmel (értsd: távolabbról kiszúrnak) keresnek majd minket. Mindenesetre nem kell eret vágni, ha lebuknánk, mivel néha olyan lehetetlen útvonalakon strázsálnak a bakák, hogy képtelenség észrevétlenül áthaladni, de kellő fegyverzettel, illetve ügyességgel átvághatjuk magunkat az ellenségen.

Két küldetés között az Evas Hammeren bóklászhatunk, beszélgethetünk a személyzettel – ami voltaképpen abból áll, hogy ha megközelítjük őket, akkor ellövik a monológjukat –, gyakorolhatunk a lőtéren, nyomhatjuk a régi Wolfenstein 3D módosított változatát egy játéktermi gépen, de néha-néha kisebb mellékfeladatokat oldhatunk meg. Nagyjából a történet felétől lesz lehetőségünk visszatérni a korábban már bejárt területekre, hogy az úgynevezett Übercommandereket levadásszuk.
Ehhez először is be kell gyűjtenünk a likvidált tisztek által hátrahagyott enigma kódkártyákat, majd az Evas Hammeren a kódvisszafejtővel egy kisebb alakzatfelismerő-játék keretén belül behatárolhatjuk a parancsnokok pozícióját, amennyiben megfelelő mennyiségű kódkártya áll rendelkezésünkre. Ahogy tesszük el láb alól az Übercommandereket, úgy szabadítjuk fel Amerikát, ami a térképasztalon láthatóvá is válik, de sajnos másképp nem érzékelhető a felszabadítás nemes cselekedete a játékban.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a visszatérés dolog egy hanyag megoldás a készítők részéről a játékidő megtoldására. Nos, ez egyrészt igaz is, de másrészt hozzá kell tenni, hogy nem kötelező, mivel csak mellékküldetésekről van szó, valamint a bejárandó útvonal megfordításával, illetve a napszak megváltoztatásával a készítők némileg hozzájárultak, hogy más legyen az élmény. Megemlítendő még, hogy a parancsnokok levadászása mellett az elhagyott gyűjtögethető cuccokért is visszatérhetünk a pályákra.
Apropó gyűjtögethető cuccok...

A játékban összesen hétfajta dolgot gyűjthetünk: aranyszobrokat, a készítők kártyáit, vázlatrajzokat, korabeli zenéket, Max (az egyik bajtársunk) játékait, az Übercommanderek kártyáit, valamint egyéb olvasnivalókat. Ezeknek egy része meg is jelenik az Evas Hammeren miután begyűjtöttük őket. Gyakori hasznuk nincs, mindegyikre csak trófeát kapunk.
Ilyen gyönyörű megvilágításban még sosem öltem halomra buta nácikat

A Wolfenstein II grafikailag valami egészen elképesztő! Gyönyörűek a fényeffektek, maga a fényhatások, az árnyékok játékai, a szikrák szétszóródása, a gőzszivárgások keltette hőhullámzás, az egész játék alatt alig bírtam nyomkodni a Share-gombot, hogy fotózzak. Több helyen teljesen fotó-realisztikusan hatottak a látottak, legalábbis addig, amíg nyílt terepre (értsd: látni az égboltot) nem értem.
Sajnos úgy tűnik, hogy a legújabb ID Tech 6 grafikusmotorral sem képesek olyan mértékben visszaadni a fényviszonyokat a külső terepeken, mint a belsőknél. Ott van például az Evas Hammer. Otthonuk baromi jól ki van dolgozva, mindenhol csövek, kábelek futnak, nagyon szépek a megvilágítások, néha csak úgy mászkáltam céltalanul és gyönyörködtem. Aztán ki kellett ruccannom Neu Yorkba, és már nem az a precízen kivitelezett összkép fogadott. Szó sincs róla, hogy az említett kinti terepek csúnyák lennének, de érezni, hogy kevesebb időt fordítottak a szerkesztésükre. Valamint az is megemlítendő még, hogy a környezet kidolgozottságáért feláldozták az interaktivitást, mivel a tereptárgyak nagyon ritkán reagálnak a pusztításra. Néhol ugyan leomlik a vakolat, vagy megsemmisül egy-két objektum, de a legtöbb tárgy sérthetetlen, és elmozdíthatatlan.
Otromba textúrázással nagyon ritkán, komolyabb képfrissítési problémával viszont egyáltalán nem találkoztam. Ha meg is akadt a kép olykor pár pillanatra az azért volt, mert épp egy átvezető jött, de végig 60f/s közeli sebességgel száguldoztak a szemem előtt a képkockák.

A kezeléssel abszolút semmi bajom nem volt, leszámítva a gyors fegyverváltás és a dual wield használatát. Egyrészt egy gombnyomással képesek vagyunk aktuális fegyverünkről átváltani az előtte használtra, és vissza, másrészt lehetőségünk van arra, hogy mind a két kezünkben egy-egy fegyvert forgassunk, ami igen badass dolog, csak ilyenkor a precízebb célzást el kell felejteni. Na, amikor a két dolgot reflexből egymást követve használnánk oda, és vissza, akkor képes az ember csöppet belezavarodni a dolgokba, szegény Blazkowicz meg olyan fegyvert vesz elő, ami pont nem jön jól. Ezt némileg kényelmesebben, és logikusabban is kivitelezhették volna, de némi gyakorlással szokható. Ott van még az, hogy a tárgyak felszedését kicsit megkönnyíthették volna, mivel Blazkowicz csak akkor hajlandó magától felvenni a földről a túlélést jelentő eü. csomagot, vagy bármi mást, ha az pontosan előtte van karnyújtásnyira (sem). Manuálisan mi is felszedhetjük a cuccokat, elég csak a célkeresztet rávinni a cuccra, majd ha megjelent az ikon megnyomni a gombot. De kérdem: ezt a tag miért nem képes automatikusan elvégezni? Ha manuálisan felszedhető távolságban van, akkor B.J. is felkaphatná a cuccot. Ez rengeteg elhalálozástól megkímélt volna.
Megemlítendő még az AI. is, ami eleinte képes a gondolkodó, bekerítő, tőrbe csaló, intelligens ellenfél képzetét kelteni, aztán pár óra múlva rájön az ember, hogy valójában sík hülye. Ugyanis a mesterséges un-intelligencia egy szituációnál mindig ugyanarra a pontra vezényli a sima katonákat, nem számít neki, hogy sorra szedem le őket. Ez valahogy úgy néz ki, hogy jön az első áldozat és menne a fedezékébe, amit nem ér el, mert hirtelen megnő a szervezetében az ólommennyiség. Aztán jön ugyanonnan a következő delikvens, és ő is ahhoz a fedezékhez szeretne eljutni, ahova a társa, és ő is elkapja az ólommérgezést. Ezt gyakorlatilag addig játszhatjuk, amíg el nem fogynak a pályaszakaszról az ellenfelek (vagy a lőszerünk), vagy amíg eltűntnek nem nyilvánítanak, és elkezdenek keresni. Ennek a metódusnak az eredménye az a pár képecske a galériában, ahol halomban fekszenek a hullák. A nagyobb, tökig páncélozott egységeknek még ennél is egyszerűbb a gondolkodásmódjuk, mert csak jönnek az irányunkba és lőnek. Egyébként elég sokrétű a nácik hadereje, a sima katonától kezdve van páncélos baka, lángot okádó óriás-robotkutya, hatalmas lépegetők, de számomra a mumusok a kutyák voltak, amiktől a mai napig rémálmaim vannak.

Szavatosság terén szingli FPS-hez mérten semmi gond nincs vele. A terep linearitásából fakadóan nem érhet fel tartalom, és a játékidő mondjuk egy Far Cry-hoz, de az, amit nyújt az több mint elég. A kampány végeztével a program 31 órát írt ki nekem. Ha úgy nézzük, hogy ebben benne volt 11 főküldetés, 16 mellékküldetés a parancsnokok levadászásával, illetve gyűjthető cuccok bezsákolásával, akkor ez egy elég szép idő. Pláne ha beleveszem, hogy így sem 100%-os a teljesítés, a trófeákat pedig meg se említem.

Zenei téren is remekel a program, gyakran kaptam fel a fejem arra, hogy milyen jó kis muzsikák húzzák a fülembe az adrenalint, arról nem is beszélve, hogy a szólamok reflektálnak az aktuális helyzetre. Hangok terén sincs gond, a fegyverek hangja rendben van, a robbanások a dobhártyámon dübörögtek, és szinkronhangok is hozták tokkal-vonóval. Térhatásban meg pláne élvezetes volt, mindig éreztem, hogy a német szövegelés, vagy a lépéshangok melyik irányból jönnek, valamint az is kivehető volt, hogy falon túlról hallatszódnak-e, vagy sem. Viszont az elektromos fegyveremnek a feltöltésénél egyszer se hallottam hangeffektet, valamint egy alkalommal sikerült eltüntetnem a hanghatásokat a menüből, amit csak az újraindítás hozott helyre.

Végül ott a hangulat, ami kicsit két élen táncol. Magával a játék hangulatával nincs semmi gond, de a történet, illetve annak cselekményei már más tészta. Arról van szó, hogy az elmesélés egy olyan éles kontraszt kíséretébe megy végbe, ami biztos, hogy át fogja vágni pár játékos türelmét. Egyrészt ott a komoly tálalás a karakterekkel, a szinkronhangokkal, a brutális náci haderővel, a látvánnyal, a hangokkal, és még folytathatnám, másrészt ott vannak az olyan cselekmények, amik bőven kimerítik a baromság fogalmát. A spoilerekre allergiás olvasókra való tekintettel nem lőnék le semmi komolyabbat, de annyit megemlítenék, hogy a lázadó brigád tudósának van egy sikeres fejátültetésből származó macskafejű majomtestű állatkája, vagy ott van az, amit korábban már leírtam, hogy a nácik egy nem apró bázissal rendelkeznek a Vénuszon (emlékeztetőül: 1961-ben játszódik a játék). Emellett ott van még az is, hogy a program erősen 18-as karikás, mert vérben, végtagszakadásokban igen gazdag, és a női idomokat sem rejti néha lepel alá (és lesz olyan, hogy ezt mind egyszerre megkapjuk).
Ha az ember képes túltennie magát, és megszokni ezt a majdnem, hogy groteszk ábrázolásmódot, akkor nem lesz gondja a történet befogadásával. Nagy, meglepő fordulatokra nem kell számítani, egyszerűen csak fel kell szállni erre a kissé bizarr hullámvasútra, és végigélvezni, hogy egy marék szedett-vetett lázadó hogyan képes szembeszállni a kegyetlen rezsimmel. Egyébként meg hosszú ideje nem találkoztam olyan frankón megrendezett stáblistával, mint ennek a játéknak a végén.

„Darling... I think I'm done with this”

Elég hosszúra nyúlt az írásom, így megpróbálom röviden összegezni.
Rég volt dolgom ilyen jó FPS játékkal. Lehet néhol adódik pár apróbb hiba, illetve figyelmetlenség, de bőven megbocsáthatóak. Aki régóta vágyik már egy jó, kihívással kecsegtető, gyönyörű, eleve egyjátékosra tervezett First Person Shooterre, az nem tud mellélőni a Wolfenstein 2: The New Colossus-szal. Többször is felötlött bennem a játék alatt, hogy ha a környezet futurisztikusabb lenne, és a nácik helyett Helghastokat kellene gyilkolni, akkor egy bitang jó Killzone-t kaptunk volna...

(A tesztpéldányt partnerünk, a Cenega Hungary biztosította számunkra. Köszönjük! A szoftver megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjában, vagy megrendelhetitek a webshopjunkból.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
19. Old_Raiden  A megváltást váró ember!
2017.11.12. 02:36:25
LV21
Hatalmas játék, sőt jónéhány pillanatkor, még az év játéka címet is megfejelte ! De sajnos a játék a harmadára vagy 1/4-ére kifullad. :(
A vége meg-számomra-picit csalódás.
Rendbe vagyunk ?
18. ColdHand  Szerkesztő
2017.11.11. 18:44:36
LV21
+1
Válasz 17. mentoloshypo üzenetére:
Akkor iratkoztam fel a csatornájára, amikor pár éve linkelted nekem az Abe-s videóját. :)
...a többit képzeld hozzá.
17. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.11.11. 17:36:53
LV27
+1
Válasz 16. ColdHand üzenetére:
Szóval te is. :)
Még szerencse, amikor kijött az eredeti akkor még pajzán gondolat se voltam.
#atomnégyká
16. ColdHand  Szerkesztő
2017.11.11. 16:04:34
LV21
+1
Válasz 15. mentoloshypo üzenetére:
Szóval láttad az Éjjeli Valond Wolfenstein 3D-s videóját. ;)
...a többit képzeld hozzá.
15. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.11.11. 14:36:31
LV27
Válasz 12. Dzson üzenetére:
Jézusom... Még a horogkeresztet megértem, de Adolf bajsza hány németben ébreszti fel a nem kívánt érzelmeket? Cenzorok.
Anno az SNES-es Wolfenstein-t vágta meg a Nintendo, többet között a német nyelvet és a Führer bajszát vették ki, cserébe kaptak a gyerekek két új fegyvert (lángszóró meg talán gránátvető vagy ilyesmi) az alapjátékhoz képest. Nintendo-féle családbarát politika, mert nehogy megzavarják a gyerekek egészséges fejlődését.
#atomnégyká
14. panelproli  PlayStation.Community tag
2017.11.11. 09:01:07
LV1
Legjobb game, jól kiirtom rohadék nácikokat.
13. lesliebuz1977  PlayStation.Community tag
2017.11.10. 20:14:10
LV3
Válasz 12. Dzson üzenetére:
Igen a horogkereszt helyett egy háromszög féle szimbólum van.
I love games!
12. Dzson  Szerkesztő
2017.11.10. 13:42:01
LV5
Válasz 4. mentoloshypo üzenetére:
Német verzióban bajusztalan a Hitler, és szerintem horogkereszt sincs benne.
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
11. macilaci  PlayStation.Community tag
2017.11.10. 11:40:23
LV1
Nagyon jó game,màr a vége felé jàrok lassan.Jó lenne ha soha nem lenne vége.
10. Penge70  Veterán PSC tag
2017.11.10. 05:42:13
LV21
Majd megveszem én is, jó teszt
9. CountofHell  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 21:40:50
LV14
Tegnap egy kicsit nosztalgiáztam a Quake 4-el , hiányzik ez a stílus, azt hiszem vissza kell térnem a gyökerekhez és be kell szereznem az összes Wolfensteint visszamenőleg a 2-vel együtt és azt a Shadow Warriort is ha már PC-re ingyen volt.
És akkor meg sem állok a Mein Leben végéig. :-)
PSN - CountofHell_HUN
8. quchy  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 19:24:43
LV1
Válasz 7. Lotar üzenetére:
Nem lockolt, de igen!
PSN is currently undergoing maintenance.
7. Lotar  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 18:48:46
LV16
Sima PS4-en is 60fps közeli ?
psn/sen id: pcpmate
6. soliduss  A Krónikás
2017.11.09. 17:12:22
LV24
nagyon pótolnom kellene ezt a sorozatot. Nem tudom hogy maradhatott ez nekem eddig ki.
5. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 15:37:55
LV21
+1
Jó volt a teszt, a game már beszerezve de még nem tudom mikor jutok hozzá.XD
4. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.11.09. 15:06:23
LV27
Nekem is tetszik, hogy bevállalós a fejlesztő, nem csak magában a témában hanem annak kendőzetlen megvalósításában is. A mai világban amikor már túlzottan kínosan ügyel mindenki arra, hogy a játékában/filmjében (stb) még csak közvetve se jelenjem meg valami olyan ami politikailag nem számít korrektnek jön a MachineGames, KKK, nácik meg minden. Nem egy a téma de az utóbbi évek filmjei közül talán Tarantino Django című filmje volt ennyire bevállalós.
Mint játék viszont már nem érzem olyan "generáció FPS csúcsának" ezt a sorozatot, igaz a 2. rész még nem volt a kezeim között de a teszteket olvasva nincs markáns különbség semmilyen tekintetben. Persze ennek is megadom majd az esélyt.
#atomnégyká
3. probi  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 15:00:07
LV7
+1
Minden szóval egyetértek, jó lett a teszt. Ez egy tartalmas single player játék, semmi felesleges mikrotranzakció,lootbox rendszer vagy felesleges multiplayer töltelék.
PSNid HU: smuge
2. cjnin  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 14:50:19
LV10
Éppen csak elkezdtem, a látvány és a zene fantasztikus, maga a lövöldözés is tetszik, bár még nagyon az elején vagyok (egyedül a célzás nem jön be egyelőre, túl sokat kitakar...).
No mission too hard, No challenge too big
1. Tevez11  PlayStation.Community tag
2017.11.09. 14:22:17
LV23
+1
Köszi a tesztet, idővel beszerzésre kerül, akárcsak a korábbiepizód, és a kiegészítő ( teljes játék ) is.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
WOLFENSTEIN II: THE NEW COLOSSUS
Bethesda
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Lehengerlő látvány; remek zenék és hanghatások; igazi oldschool FPS; a darálás mellett lehetőség van a lopakodásra is
Negatívum
Apróbb hibák és figyelmetlenségek

MARTIN BELESZÓL
Ebben a játékban a bevállalóssága tetszik a legjobban. Így kéne ezt mindig tolni, ilyen lazán. Akinek meg nem tetszik annak balra a második ajtó...