.
 

PlayStation.Community

2017.11.04. 16:31 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Egér patkánynak farkasa.

A stratégiai szoftverek igen régóta jelen vannak az otthoni videojátékok történelmében, sőt, meglepő módon ez a zsáner a konzoloktól sem - annyira - idegen. Elég csak például az 1989-es Herzog Zwei-ra gondolni, mely egy kifejezetten minőségi, sci-fi témájú, 1-2 player által űzhető, SEGA MegaDrive-ra kiadott RTS game volt - és mint úttörő, szerintem jócskán meg is előzte korát. Számítógépes szinten úgyszintén nagyot futott a téma: az 1995-ös Warcraft II: Tides of Darkness egy annyira remek és könnyed formában megvalósított RTS volt, hogy olyanokat is a monitor elé tudott szegezni, akiket korábban nem érdekelt a videojáték.
A stratégiai programok által használt felül-, vagy félig-felülnézetes megjelenítés miatt a stílus nagyon hamar teret hódított magának a mobiltelefonos játékok piacán is, olyannyira, hogy a mobilos vonal termelte ki és terjesztette el tulajdonképpen a Tower Defense kategóriát is a köztudatban.
A nemrégiben PlayStation 4-en is debütált Tooth and Tail tulajdonképpen egy érdekes kis keverék, ahogy készítői hívják, egy "desztillált stratégia": ügyesen egyesíti magában a klasszikus RTS-ek kimért, termelős-építkezős formuláját a felturbózott mobilos tower defense-ek pörgősségével, sőt ráadásként még egy kis szabadkezes akciót is csempészik az alapötletbe... mindezt a lehető legegyszerűbb kontrolleres kezeléssel prezentálva.
A Tooth and Tail első blikkre legmegkapóbb része szerintem egyértelműen a köré épített univerzum megjelenítése. A rendesen kidolgozott és gazdagon szövegezett sztori a "kisállatok" világában játszódik, ahol egerek, patkányok, gyíkok, borzok, menyétek, rókák, kaméleonok, madarak, és mindenféle apróbb-nagyobbacska állatkák küzdenek az állandó éhség - és az elnyomás! - ellen, méghozzá csapatokba, vagy mondjuk úgy, klánokba rendeződve.
A látványtervező - akinek ezért az ötletért mindenképpen jár egy nagy pacsi - ezt a világot úgy álmodta meg, mintha valahol 1919 magasságában, egy világpolitikailag elképesztően problémás korban járnánk (ekkor volt Magyarországon a Tanácsköztársaság, de ha azt mondom, "proletárdiktatúra", vagy "korai kommunizmus", iskolás tanulmányai után bizonyára mindenki be tudja azonosítani ezt a jellegzetes érát). Hőseink svájci sapkás melósok, túlfűtött vallási vezetők, lódenkabátos szónokok, olcsó posztózakós prolik, kormos bányászok, és nagy vörös zászlókat lengető forradalmárok, persze állatok képében, akik szakadt kocsmákban piálgatnak és szövögetik világmegváltó terveiket, ráadásul a rajzstílus is rendkívül hajaz például a korabeli utcai agitprop plakátok lendületes hangulatára.

A már említett egyszerű kezelhetőségből fakadó könnyedség az egész szoftverre jellemző, de ez ne vigyen tévútra senkit: ha nem is könnyfakasztó és vért izzadós formában, de van megfelelő kihívás is a játékban.
Feladatunk általában az lesz, hogy szélmalmokat elfoglalva gabonamezőket telepítsünk, majd a bevethető egységekre jellemző barakkok megépítésével hadsereget szervezzünk. A rendszer egyértelmű és egyszerű együtthatókkal működik: az építkezéshez és a fenntartáshoz is "étel", azaz gabona kell, magyarul mértékletességet tartva oda kell figyelni arra, hogy befolyó javaink mindig egyensúlyban legyenek a kifolyó forrásokkal. Némileg nehezíti feladatunkat, hogy egy malom köré csak szabott számú búzatábla vethető be, ezért ha egyre több katonát akarunk gyártani és etetni, újabb területeket kell foglalni és üzemeltetni, plusz lehetőleg megtartani.
A játék rendelkezik egyébként egy saját, lassúnak és komótosnak semmiképp sem mondható ritmussal - köszönhetően például az egységek száma vs. kajafogyás függvényének -, ami gyakorlatilag nem is hagyja, hogy a régi klasszikus RTS-ekre jellemző, akár 40-60 perces "óriásháborúk" alakuljanak ki. A négyzet alakú térképeken a rapid küldetések 5-15 perc alatt lefutnak, és mindig az éppen adott legoptimálisabb vésztaktika megtalálásáról szólnak, nem pedig arról, hogy vezérként építesz 200 egységet, aztán azzal egy soha véget nem érő, epikus keresztes háborúba kezdesz. Ennek megfelelően az ellenség is folyamatosan mozgásban van, ahogy tud, rögtön támad, ami állandó presszió alatt tartja a playert.

Fontos megjegyezni, hogy ez a fajta gyors, elmélázós agyalásra és régimódi tökölődésre lehetőséget nem hagyó szisztéma egyes playerek számára egyébként akár negatív kicsengésű is lehet. Jómagam is nehezen fogadtam el az elején, hogy itt a siker kulcsa szinte minden esetben egy "éppen elégséges" számú egységgel lefolytatott villámháború, de aztán egész egyszerűen megszokram ezt a tényt, és utána már sokkal gördülékenyebben és szórakoztatóbb formában zajlott minden. Tény persze, hogy kifejezetten nehéz volt az ósdi "túlépítkezős" megszokásokat félre tenni...
Visszatérve a mechanikára: a küldetések során mindig egy hőst irányítunk, aki maga harcra nem képes. Az építkezésen túl összesen talán kétféle parancsot tud kiadni: vagy saját maga mellé hívja csapatait (a teljes állományt, vagy csak egy kiválasztott egységtípust), vagy visszavonulót fúj. Katonáink, ha ellenséget látnak, automatikusan támadnak, olyan távolságon belül, ameddig ellátnak, azaz ameddig a szokásos ködösítés húzódik. A hős és az egységek is saját energiával bírnak, mely trükkökkel visszatölthető. Amennyiben a hős meghal, egy idő után újraszületik.
Szerencsére küldetéstípusból többféle is akad: néha nem építkezünk, csak adott számú katonával fedezzük fel a helyszíneket, néha foglyokat szabadítunk, néha pedig toborzásra is van lehetőség - a teljesség igénye nélkül. Minden pályának van egyébként egy fakultatív "heroic", azaz "hőstett" kihívása is, amikor valami nehéz feladatot állít elénk a gép: például nyerjük meg a csatát úgy, hogy egyetlen struktúrát sem építünk és csak abból gazdálkodhatunk, ami alapból rendelkezésünkre áll. Emellett vannak speciális változók is a mapeken, például "forróság", amikor bázisainktól távolra kalandozva folyamatosan fogy életerőnk. (A játék még változó évszakokat és időjárást is tartalmaz!)
A program a missziók térképeit mindig véletlenszerűen generálja, azaz máshová pakolja le saját kezdőbázisunkat, és persze az ellenségét is. A helyszíneken természetesen szerepet kapnak a domborzati tényezők is, hisz a néha labirintusszerű növényzet meghatározza, mely területet merről támadható, valamint a látótávolság is eszerint relatív.

A játék rendelkezik 2-4 személyes offline és online multiplayer móddal is. Ez teljesen ugyanolyan formában fut, mint a kampány, azaz a lehető leghamarabb kell pont elégséges számú katonát felhúzni a legfontosabb egységekből, majd lerohanni az ellenfél bázisát. Ami ilyenkor fontos, az az alakulatok közötti kő-papír-olló elv érvényesülése, valamint a gyors helyzetfelismerés. Én minden esetben találtam partnert a tesztidőszak alatt és izgalmas, kifejezetten tempós meneteket tudhattam le, bármiféle szarakodás nélkül.
Bár az első egy órában nehezen vette be a gyomrom a Tooth and Tail pörgős, amfetaminban pácolt ritmusát, miután ráéreztem arra, hogy itt gyorsan kell gyors döntéseket hozni és folyamatosan cselekedni, plusz állandóan mozgásban kell lenni, nagyon szépen ráéreztem a kisállatok háborújának mikéntjére. Az indie termékhez mérten szokatlanul kerekre írt és megjelenített történet, a kiváló átvezető képek és események, valamint a fantasztikusan hangulatos zene sokat segítettek ebben. Ennél fogva ajánlani is úgy merem a programot, ha nem zavar a konstans nyomás a válladon, és nem valami olyat vársz, mintha 1998-ban lennél és a Dune 2000-ben építkeznél az első PlayStationön. Ez most valami más, egy jóval modernebb, feszesebb, rapid megvalósítású RTS.
A játék közbeni grafikával ugyanakkor nem igazán vagyok kibékülve, mert program egy fura, egyszerre elmosott és nagyított pixelekkel dolgozó látványt használ, ami nem túl jól adja ki az egységeket. Szerintem ennél lehetett volna a full-pixeles, neo-8bites stílusban is jobbat alkotni, de ha történetesen inkább valami olyan "mikróaprólékos" megoldás született volna, mint a Masquerada: Songs and Shadows esetében, akkor ez a game az év egyik kimagasló indie játéka is lehetett volna.
Szégyenkeznie persze így sem kell: az ár-érték arány megfelelő, a kezelés korrekt, a változatosság benne van, a könnyed szórakozás pedig garantált!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Pocketwatch Games
Fejlesztő: Pocketwatch Games
Megjelenés: 2017.09.12.
Ár: 4890Ft
Játékosok száma: 1-4, Online: 2-4
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 673MB
Web: http://www.toothandtailgame.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
Tooth and Tail
Pocketwatch Games
REMEK