PlayStation.Community

2017.11.16. 12:28 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Értékeld a cikket!
Kezdő stratégák előnyben!

Taktikai szerepjáték. Ez a két szó így egymás mellett furcsa kettősséggel tölt el, mikor meglátom egy játékstílus meghatározásánál. Ez annak tudható be, hogy szerintem igen remek párosítás és izgalmasan is hangzik, ugyanakkor sajnos rendre beletörik a bicskám, mert az esetek döntő többségében igen erős stratégának kell lenni, hogy érdemben érvényesülni tudjak. Persze ez nem a játékok hibája, nekem kéne több türelem és odafigyelés. Próbálkoztam a Final Fantasy Tactics és Fire Emblem címekkel is, hogy a krémjét említsem, de hiába ragadott magával ezen játékok mesteri körítése, cuki artworkjei, hangulata és zenéi, egyszerűen nem voltam elég kitartó.
Ezért is örültem meg a lehetőségnek, hogy letesztelhettem a Children of Zodiarcs-ot, mert fél füllel mintha olyasmiket hallottam volna korábban róla, hogy "Tactical role-playing light", meg "Square Enix". És bizony, pont azt kaptam, amit ezektől a szavaktól vártam.

Bár Squre Enix csak, mint kiadó tetszeleg a játék felett, de nem véletlenül karolta fel a veterán fejlesztőkből álló Cardboard Utopia fejlesztő stúdiót. Az Assassin's Creedeket, Far Cry-okat és Rainbow Six-eket megjárt fejlesztők anélkül, hogy pofátlanul lemásolták volna a nagy múltú stúdió szerepjátékos esszenciáját, egyszerűen megidézték azt. Így olyan érzése támad a játékosnak, mintha egy mini Final Fantasy világban mászkálna, egy indie játék korlátoltsága és keretei között. Így az sem véletlen, hogy a Kickstarteren a támogatók a kitűzött (átszámítva) tízmillió forint helyett egészen elképesztő összeget, összesen ötvennégymillió forintot adományoztak.
Na, de mi is a címben szereplő Zodiarc?
Hogy pontosan mi az eredettörténetük, arra már senki sem emlékszik itt, Lumus-on, ki tudja milyen messze a Földtől. A sok csatározás és többszöri világvég közeli állapot gondoskodott arról, hogy szinte minden tudás elvesszen. Köztük az is, hogy mire is volt jó és hogyan is kellett használni a technikailag igencsak fejlett zodiarc hajtotta eszközöket, melyekből csak a fegyvereket tudják használni.
Egy kereskedő galériájában fellelhető egy darab zodiarc, relikviaként. Itt jövünk mi a képbe. Egy gyerekekből verbuválódott kis tolvajcsapattal, főnökünk parancsára megszerezzük a hőn áhított tárgyat. Itt megjegyezném, hogy míg a gyerekekkel halomra ölünk mindenkit, addig a számunkra "ellenségek" (őrök pl.), csak a dolgukat végzik. Néha meg is kérdőjelezik tetteinket, meg, megjegyzik, hogy most ki is a kegyetlen tulajdonképpen? De persze többről van itt szó, mintsem egyszerű tolvajlásról, a sztori sokkal nagyobb ívű, csavarosabb is, valamint később banditákkal és kannibálokkal is meggyűlik a bajunk rendesen.

A történetet (sajnos szinkronmentesen), két csatározás közötti párbeszédekből követhetjük nyomon. A játék maga körökre osztott harcokból áll, melynek első lépéseként elfoglalhatjuk pozícióinkat, majd kártyát húzva akcióba lendülhetünk. A kártyáink lehetnek közel és távolsági támadások, gyógyító jellegűek, varázslatok, átkok, vagy támogató hatásúak. Miután kiválasztottuk kártyánkat, figyelembe véve a hatókörüket, dobókockák segítségével erősíthetünk rajtuk, de így gondoskodhatunk esetleges gyógyításunkról, vagy többek között "újra húzhat" lehetőségekről is, de bizonyos kártyáknál másodlagos hatásokat is aktiválhatunk. Itt lehetőségünk van akár két kockával is újra dobni, így esélyt adva egy jobb körnek. A későbbiekben saját paklikat és dobókockákat is be tudunk állítani, hogy jobban testre szabhassuk karaktereinket. Ha nem szeretnénk kártyát használni, akkor védekezhetünk is, de húzhatunk két újabb lapot is, ilyenkor, ha nálunk van a maximum hét kártya, ugrik a két régebbi. A harcok során szerezett tapasztalati pontok automatikusan eloszlanak hőseink tulajdonságai között, így ezzel semmi dolgunk.

Hangulatilag nagyon meggyőző a Children of Zodiarcs, a biztonsági játékot játszó, inkább iparos, mintsem látványos grafikai megjelenítés ellenére, köszönhetően az igazán remek zenéknek, frappáns párbeszédeknek, jól felépített Világnak és érdekes, kidolgozott háttér-történettel rendelkező karaktereinek. Az irányításban sincs sok kivetnivaló, talán ezzel nem is lehet mellélőni nagyon, és a játék mesterséges intelligenciája is hozza azt a szintet, hogy ne vegye el az ember életkedvét nehézségével, ráadásul még ha csak egy kicsit is, de mintha néha a mi javunkra csalna a lapkiosztásával és kocka dobásaival. Ha csak a fő sztorin haladunk végig, akkor nagyjából húsz óra alatt végezni lehet a kalanddal, de a mellékvágányokkal ki lehet toldani még négy-öt órával, de mivel kevés karaktert mozgat a cselekmény, bőven elég is volt.
Negatívumként talán csak azt tudnám felróni, hogy a kamera szögét sok esetben nem tudtam rendesen "belőni", és ezt nehezítették a takarás esetén nem átlátszó épületek, tárgyak is, valamint a tacskó taktikai szerepjáték énemnek is lightos volt a program mechanizmusa, kevés karakterei, vagy bármiféle fejlesztési lehetőség hiánya, legyen az lootolás, karakter felruházás, fegyverek cserélése, stb.
E miatt a túlzott egyszerűsítés végett, ha veterán vagy eme stílusban, vonjál le egy csillagot az értékelőből, mert nem fogod többnek látni, mint egy jó kis mobilos játékot. Viszont, ha szeretnél erre az ösvényre lépni, keresve se találhatnál jobbat, így bátran ajánlom a Children of Zodiarcs-ot!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Square Enix Collective
Fejlesztő: Cardboard Utopia
Megjelenés: 2017.07.18.
Ár: 5490 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 1.3GB
Web: http://www.cardboard-utopia.com/children-of-zodiarcs...
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.11.16. 14:47:30
LV12
+1
Mocsok sok játék van most még, ami vár rám, de ez a gyöngyszem kell! Köszi a tesztet!
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Children of Zodiarcs
Square Enix Collective
REMEK

MARTIN BELESZÓL
Nekem kifejezetten tetszik mostanában, ha egy játékba nem kötelező beledögleni, ha boldogulni akarok vele. Úgyhogy szerintem maradhat az az "egy csillag"!