Tapsi Hapsi nem ezzel játszik.

Nem mondhatni, hogy az NBA 2K18 tesztjének bevállalásával könnyű helyzetbe hoztam magam előttetek és kedves "újra" főnököm előtt. Ha adok egy rövid ízelítőt életem egy szakaszáról, akkor rájöttök, hogyan is értem (Hé, te! Ne ásíts!).

- 1996. Dr. Zaius egyik első kosaras videojátékával játszik az első PlayStation gépen, címe: Space Jam.
- 1997. Dr. Zaius élete második kosaras játékával játszik ugyanazon a gépen, címe: NBA Live 98.

És akkor el is érkeztünk 2017. szeptemberéhez. Éppen a sötét szobában, görnyedten ültem a monitor előtt már napok óta, szinte zombivá avanzsált halmazállapotban, a villogó kurzort bámulva, hogy "írni kéne valami frankó sci-fi vagy horror játékról", esetleg a kettő elegyéről, mikor Martintól jött az üzenet, hogy nem lenne-e kedvem újra csatlakozni és jól letesztelni az új NBA játékot?
Tyüh. Én és a kosárlabda. Végül is potom húsz éve játszottam már ilyen labdás játékkal és ismerek is pár kosarast. Michael Jordan, Tapsi Hapsi, az a színes hajú fazon a Van-Damme filmből, meg talán Mike Tyson. Igen, feleltem, miért ne, ezen el lehet indulni! És voilá!
De komolyra fordítva a szót. Évek óta játszom a gondolattal, hogy játszanék végre újra NBA játékkal, úgyhogy nagyon is örültem a felkérésnek. Elsősorban azoknak szeretnék felvilágosítást adni, akik még nem, vagy alig játszottak kosaras játékkal, és nincs olyan lexikális tudásuk e téren, mint nekem, ugyanakkor szeretnének elmerülni benne és felfedezni a világát. Akik kicsit mélyebb dologra vágynak, persze azokat is megpróbálom kielégíteni, de ha nem sikerül... akkor csak a szokásos...
Továbbá arra is megpróbálok rávilágítani, hogy egy NBA 2K sorozathoz nem szokott szervezet hogyan éli meg a játék technikai attribútumait. Mint amikor az azóta már nejemnek mutattam a Gran Turismo 3-at PS2-n, hogy "Ide sasolj, lemászik a képernyőről annyira élethű". Persze nekem az volt a pixelhalmaz 1-2 után, de a kedvesem élethűséghez való viszonyítási alapja az volt, hogy kinézett az ablakon, úgyhogy csak kérdőn nézte a TV-t, majd engem, hogy "Mi ez a ****?"

Mindjárt az elején le is szögezném, hogy nem lesz egyszerű dolgotok, kedves NBA-szüzek. Masszív és hosszas, magoláshoz emlékeztető technikával, azaz sok tanulással lesztek képesek annyit elsajátítani, hogy az alapokra nagy nehezen el tudjatok kezdeni építkezni. Körülbelül úgy képzeljétek el, mintha beülnétek egy pilótafülkébe, aztán tegyétek le a gépet.
Nagyon meglepődtem, hogy ennyire, már-már szimulátor szinten mozog ez a sorozat. Le a kalappal ezen a téren a 2K előtt! Csak mozgásféléből több mint kilencven(!) van, és akkor még az is hozzá jön, hogy a mesterséges intelligencia is profi. Oké, néha csinálnak furcsa dolgokat, de így lemodellezve egy meccs szituációit és döntéseit, szinte félelmetes, mit művel a gép.
A mozgások elsajátítása tehát nem egyszerű, köszönhetően a meglehetősen felhasználó-ellenes gyakorló résznek. Sajnos ez a része annyira nem játékos barát, hogy engem is komolyan megrémített. Itt tudatosult bennem, hogy ez vérre menő küzdelem lesz. Ráadásul van egy (számomra) nem gyenge "késés" is az irányításban. Nem hazudok, harmincból egyszer sikerült csak időben elengednem a gombot a tökéletes kosárra dobás érdekében. Oké, látom, hogy az animációnak be kell indulnia, meg véget is kell érnie, de attól még kirakhatná korábban a jelzőt...
De, ha végre megvagyunk a vért kívánó irányítás elsajátításával (nem leszünk meg, ha sohasem játszottál még kosár játékkal), akkor lássuk, mit is tartogat számunkra a játék!Az NBA 2K18 gerincét adó karrier mód számomra a legérdekesebb. A Neighborhoods játékmódban egy DJ nevezetű srácot irányítva kell bejutnunk az NBA-be, majd szépen megmászni a szamárlétrát, egyre feljebb küzdve magunkat a játékosok között. Ez a rész szigorúan csak ezt a témakört járja végig, nem kell végigszenvedni "hősünk" egyéb, mindennapi problémáit. De ez nem is baj, így is sok a blabla. Igaz blőd, ripacs, és sok helyen elnagyoltak az események, fordulatok, viszont jó érzés volt bepillantani a kulisszák mögé, amivel kicsit átadtak nekem ebből az érdekes, pörgő világból.
A meccsek közötti átvezetőkből jó sok van, és sajnos mikor már eluntam őket és szerettem volna egy határozott X gomb lenyomással tova lépni, akkor vettem észre, hogy biza ezt nem lehet. Ezeknél és a meccsek alatti szüneteknél sajnos elég rendesen kiütközik a látvány, mint olyan, kétélűsége. Mert míg a pályán bámulatos animációkat és annyira élethű megjelenítést tár elénk a játék, hogy állunk koppan, addig a köztes részek bántóan ósdik. Az arcmimika botrány, az animációk túltoltak, egybeolvadnak a karakterek, átsétálnak tereptárgyakon, de néha még az sem zavarja őket, ha előttük van a lelátó, azon is átgázolnak. De persze nem is itt van hangsúly, hanem a meccseken, amik prímán vannak tálalva... csak ez nagyon szembetűnő.
Két játszma között egy HUB-ba kerülünk, amit egyesek szeretnek "open world"-nek nevezni, én csak úgy hívom, hogy "három utca". Viszont legalább nem unalmas. Van lehetőségünk minijátékok keretében edzeni, ellátogatni menedzserünkhöz, más játékosokkal streetballozni, tetováltatni, belőni a sérót, esetleg trendi szakállat faragtatni, vagy shoppingolni egy jóízűt. (Ja, a jóízűt nem tettem idézőjelbe.)
Itt felhívnám a figyelmet a netszerte hatalmas visszhangot keltő fizetési rendszerre. Bár a megjelenés óta már faragtak bizonyos tevékenységek árából, sajnos minden dologért, legyen az vásárlás, fodrászat, vagy az emberünk fejlődése, ugyanazzal a nyamvadt fizetőeszközzel kell perkálnunk. És bizony korántsem kapunk annyit meccsenként, mint szeretnénk (ha kezdők vagyunk, akkor meg bruhaha), és rövid idő után fájdalmasan sokat kell fizetnünk DJ egy-egy fejlődéséért. Oké, az még nem is lenne gond, ha sokat kéne játszani ugyebár, de ha szeretnénk online is érvényesülni, az szinte lehetetlen. Már a "három utcában" is tolonganak kezdésnél a 80+-os karakterek, akik látják, hogy csírák vagyunk, szóba sem állnak velünk. Ha meccsre kerül a sor, akkor pedig el leszünk tiporva. Kegyetlenül.
És, hogy hogyan kerülnek oda edzett játékosok? Hát a mikro-tranzakcióknak köszönhetően! Utálom leírni, mert mindenütt ezt szajkózzák, de egyszerűen nem lehet elmenni mellette: Pay to Win lett az új NBA, ott is a gusztustalanabb fajtából. Ha megveszed a játékból a Legend Editiont (ami majd' a duplája árban az alap verziónak), akkor sem leszel képes kimaxolni a karaktered. A Free-to-Play játékoknál még meg sem lepődök ezen, de itt egy teljes áru szoftverről van szó, patinás előélettel (eddig). Nem fér a fejembe, hogyan is képzelték ezt, ki hagyhatta ezt így, ilyen formában jóvá? De, ha ezen túltesszük magunkat, vagy valamennyire mellőzzük ezt a játékmódot, akkor is töméntelen mennyiségű lehetőségeket kínál a program.A MyGM módban egy valaha szebb napokat is megélt, visszavonult játékost alakítunk, azzal a feltett szándékkal, hogy a csapatunkat feltornásszuk a liga élére. Ezt egy nagyon érdekes módnak tartottam, rengeteg dolgunk akad (a menedzselés mellett kapcsolattartás a játékosokkal, médiával, vezetőséggel), és a döntéseink határozzák meg a történéseket. Itt jár a pacsi!
A MyLeague módban már beállítások garmadájával találkozhatunk, teljesen testre szabhatóvá téve a ligákat. Komolyan mondom, más cégek külön játékot adnak ki eme két mód lefedésére - bámulatos, hogy ezt így belepréselték. És akkor ezek mellett még számtalan lehetőségünk van megmérettetni magunkat mások ellen is.
A MyTeam módban a menedzselést elhagyva szállhatunk szembe más csapatokkal, míg a MyCareer (ahol a HUB van) módban található az 5v5 küzdelmekre kihegyezett Pro-Am és a MyPark, ahol utcai kosarazást mímelhetünk, akár 1v1 küzdelmet játszva. És ha mindez nem lenne elég, ott vannak még a lokális örömök is (amúgy online viszonylag kevés lag volt, jól kezelhetőek voltak az ütközetek).Mit is mondhatnék? Egyik szemem sír, a másik nevet. Siratja a kezdők számára nagyon nehéz betanuló időszakot (bár korrekt módon mind a kilencven-akárhány mozdulathoz van külön videobejátszás), a brutális PtW rendszert, a kétélű technikai jellemzőket, a sok töltést, a - számomra - nehezen megszokható késést az irányításban.
Ami örvendetes viszont, az az eszméletlen mennyiségű és mélységű tartalom, a meccsek alatti agyeldobós grafika és animációk (azok a ruha gyűrődések, te jó Isten...), a még így ismeretlenül is megkapó NBA-miliő, az erős AI, és PS4 Pro esetén a 4K+HDR.
Verdikt. Ha újonc vagy, sajnálom, de neked nem elég árkádos, sőt, ha nem vagy kitartó, akkor élvezhetetlen lehet a játék. Ha régi motoros vagy, kívülről fújod a korábbi részeket, ÉS hidegen hagy a karrier mód, akkor ez a te játékod, adj hozzá egy pontot az értékeléshez. Ha viszont minden vágyad az amúgy a game gerincét adó MyCareer, akkor akár el is vehetsz egy pontot, vagy nyúlj a zsebedbe, de jó mélyen.
Én részemről még elleszek vele egy darabig, de a 2K19 már kimarad. Beírom a memoáromba, mint negyedik kosaras játék -
közben eszembe jutott, hogy a német Pong klónomon volt egy kallantyú, ami átváltott fallabdáról kosárra, így az is számít.

(A játékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjában, vagy webáruházából a linkre bökve meg is rendelhető.)