Digitális pokol.

A technológia egyre rohamosabb fejlődése sok alkotót foglalkoztat, az általuk elképzelt jövőképek pedig gyakran eltérnek a hófehér, mosolyokkal és boldogsággal teli utópiáktól. Ezekben a világokban a digitális paranoia korábban felfoghatatlan szinteket ér el, míg a valós újítások – például a megfigyelés tekintetében – csak alátámasztják ezeket az elképzeléseket. A társadalmi rétegek közötti rések szakadékokká tágulnak, ahol a kevés manipulálja és mértéktelenül kihasználja a nyomorba taszított többséget. A mechanikusság pedig kiegészíti, pótolja vagy átveszi az emberi test szerepét, groteszk gép-hús hibrideket alkotva. Ahogy Frank Herbert is mondta: ezek a történetek nem akadályozzák meg a jövő bekövetkezését, de tisztában leszünk azzal, hogy merre tartunk.

Az Observer főhőse Dan Lazarski, akit a bódítóan kiváló orgánummal megáldott Rutger Hauer alakít. 2084-ben járunk, ahol Földünket három kulcsfontosságú esemény alakította a felismerhetetlenségig.
A fejlődésnek köszönhetően egyre többen jutottak mechanikus bővítményekhez, amelyek megoldásoknak bizonyultak balesetek, születési rendellenességek vagy önértékelési problémák orvoslására: szemet kaptak a vakok, gerincet a mozgássérültek vagy agyat a háborús veteránok. Idővel azonban egy nanophage nevezetű betegség támadta meg azokat, akiknek fém egészítette ki testét, brutális, pestisszerű pusztítást okozott.
Ezt követte a Nagy Tizedelés – egy háború, amelyhez foghatót a világ még nem látott. Nyugat irtotta a Keletet, Kelet mészárolta a Nyugatot, az emberek pedig a kettő között rekedve küzdöttek az életben maradásért.
A két esemény fertőjéből emelte ki Lengyelországot egy nagyvállalat, a Chiron, megalkotva az Ötödik Köztársaságot és a világ középpontjává alakítva azt. A kapzsiság és a kizsákmányolás lett újra az úr, a lakosságot pedig hasznosságuk szerint osztályozzák. A C-típusú polgárok a gettószerű Halomba lettek száműzve, ahol elavult készülékekkel, kábítószerrel és a nyomor általános jellemzőivel küzdenek nap mint nap, a kitörés minimális esélyei mellett. Dan innen kap egy hívást rég elidegenedett fiától, így a nyomába indul.
Hősünk azonban távolról sem „hős”: a Chiron egyik ügynöke, aki bővítményeinek köszönhetően képes mások elméibe behatolni, széttúrni a gondolatokat és emlékeket, fellelve a sötét titkokat és mocskos részleteket. Arra azonban ő sem számít, ami itt várja.Az Observer alapvetően egy interaktív elemekkel megtűzdelt cyberpunk horror, amelyen érezni az olyan nagyok hatását, mint a Szárnyas fejvadász, az Akira, a Mátrix vagy az Alien. Ennek ellenére vadul egyedi és rettenetesen nyomasztó saját gondolatokkal vonz be a világába.
Míg a felsorolt filmek a jövő tágabb világaira fókuszálnak, addig a játék csupán a helyszínéül szolgáló gangos, emeletes épülete teszi a vizsgálat alanyává. Dan optikai bővítménye egy biológiai, valamint egy elektronikus szkennerrel rendelkezik az éjjellátó mód mellett, amivel a különféle helyszínek vizsgálatát végezhetjük. Hamar kiderül, hogy brutális gyilkosságok történtek az épületben, Dan pedig ezekben is nyomozni kezd, ugyanis kapcsolódhatnak fia hívásához.

Ami igazán kimagaslóvá teszi az Observert, az az audiovizuális elemek precíz és kiváló alkalmazása. Karakterünk stressz-szintjét egy speciális gyógyszerrel tartja alacsony szinten, amely mellőzése különféle grafikai hibákat eredményez. Ez pedig már a kezdetektől felveti a kérdést: mi lehet valós, és mi nem? Rémisztő zajok, bizarr hangok, állati vonyítások vagy kellemetlen hörgések mellé társulnak bevillanó képek, szikrázó fények vagy egyéb illúziók. Már bejárt helyszínek alakulhatnak át a felismerhetetlenségig, vagy épp a szemünk előtt ölt groteszk alakot egy mosolygós poszter a folyosón. A jövő paranoiája fokozatosan ránk is átterjed, és maga a játékos sem tudja már eldönteni, hogy minek hihet.
A PS4-es verzió egyébként küzd némi technikai problémákkal: például később töltenek be textúrák egyéb grafikai malőrök mellett. Az érdekes viszont mindebben az, hogy az egész úgy hat, mintha ez is pontosan a játék része lenne. Mivel a cyber-rémület a fő téma, tökéletesen beleillenek az akaratlan hibák a tudatos ijesztgetésekbe.

Szemben a Bloober Team korábbi alkotásával, a Layers of Fearrel, az Observer sokkal nagyobb szabadságot és interakciót biztosít a szokványos, képbevillanós terrorizálások mellett. Dannel keresgélhetünk, tárgyakat nyitogathatunk, vagy – és ez szintén egy remek aspektusa az alkotásnak – beszélgethetünk másokkal.
A szomszédok kifaggatása az ajtajukra szerelt „kaputelefonokon” keresztül történik. Általában a fő cselekménytől eltérő dialógusokról van szó, amelyek érdekes elemeit árulják el a világnak, amiben létezünk. Sokkal többet tudhatunk meg a múltról, a fejlesztőcsapat pedig ezeken a kiválóan szinkronizált karaktereken keresztül egy kis társadalomkritikát is becsempészett, ami a mi valóságunkban is értelmezhető. A lezüllött vagy lecsúszott emberek életének apró szeleteit hallgathatjuk meg, de mégis eleget ahhoz, hogy kialakuljon a nagyobb képről véleményünk.
Bizonyos lakásokba be is juthatunk, ahol a kevés, de szintén príma mellékfeladatok vagy –történések veszik kezdetét. A tudatosan elhelyezett bútorok és kellékek szintén történeteket mesélnek el, így ha a tulajdonosokat kifaggatni nem is tudjuk, ugyanannyira megérthetjük életüket, mint azoknak, akikkel dialógusba kezdünk – ha nem jobban. Ehhez társul az úgynevezett body horror, ahol torz, a technológia áldozatává eső mindenféle jelenséggel találkozhatunk, valóban átérezve ennek a lenézett és a perifériára taszított csoportnak a helyzetét.

A szintetikus hab ezen a digitális-mechanikus tortán pedig a „memoria hack” jelenetek, ahol bizonyos figurák elméibe bújhatunk bele, kihasználva Dan már említett képességét. Itt az alkotók szabadjára engedték fantáziájukat, és már-már jelzők hiányában próbálok szavakat találni a tébolyra. Villanó képek, vigyorgó TV-fejű gyerekek, rángó sziluettek, megvaduló mosógépek és a szürrealizmus egyéb árnyalatai párosulnak kép glitchekkel, furcsa zajokkal, és mindenféle elborult elképzeléssel. De szó sincs összevisszaságról: idővel, még ha furcsa is leírni, de logikussá és érthetővé válnak ezek a digitális lázálmok. Egyediek, ötletesek és a sci-fi és horror szerelmesei nem csalódnak majd.
Ami igazán zavaró, azok a „bújjunk el a csúnya szörny elől” szegmensek. Ezek megakasztják a játékmenetet és sablonosnak hatnak, amely kontrasztot csak tovább növeli minden más kiváló megvalósítása. Ezen felül talán az utolsó harmad túl „nonszensz” a korábbi részekhez képest, megzavarva az eddigi narratív ütemet. Ezeket az etapokat és a technikai problémákat – például az esetenkénti fagyásokat, vagy semmibe való zuhanásokat – leszámítva azonban egy olyan élményben volt részem, amiben már nagyon rég: műfajon belül és általában is.

Az Observer szépsége nem feltétlenül a történetben rejlik (ami egyébként kifejezetten érdekes), hanem annak elmesélésében. A krimi, horror és sci-fi elemeket vegyítő játék fantasztikusan építi maga köré a világát, és ugyanilyen precizitással helyez minket bele. A Bloober Team egy izgalmas és elmés horrort alkotott, amely – ha már muszáj műfaji jelzőt aggatni rá – inkább egy kibővített „sétaszimulátor”, mint egy túlélő horror. Ez azonban senkit ne tántorítson el: nyomozni, kutatni, olvasni és beszélgetni minden percet megér ebben a digitális pokolban. A jövőtől pedig nem feltétlenül kell félni, de igenis fel kell készülni rá.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Aspyr Media
Fejlesztő: Bloober Team
Megjelenés: 2017.08.16.
Ár: 9190Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 8.2GB
Web: https://www.observer-game.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop