.
 

PlayStation.Community

2017.10.06. 14:48 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: eszg_
Értékeld a cikket!
Visszatérés a terror iskolájába!

(A teszt a PS4-es változat alapján készült.)

Kevés igazi sikertörténetet lehet találni a PlayStation Vita hányattatott történelmében, és érdekes módon a hosszú távú eredményeket szemlélve legnagyobb durranásnak nem is a jól bejáratott címek új részei / átiratai bizonyultak, hanem egy felénk kevéssé ismert japán kiadó erősen bizarr vizuál-regénye, melyben 15 szuperior képességekkel rendelkező japán fiatalt bezárnak egy iskolába, hogy ott egy plüssmaci vezényletével halomra gyilkolják egymást.
Gondolom, aki érdekelt lehet tesztalanyunk beszerzésében, már tudja, hová akarok kilyukadni és nem kell végigmenni cirka ötödik alkalommal is a játék megjelenésének és meglepetéssikerének történetén; lényeg, hogy két rész, egy spin-off, illetve az előzőek felújításai után a Spike Chunsoft fejlesztőinek sikerült elérni, hogy a Danganronpa V3: Killing Harmony a 2017-es ősz egyik legjobban várt címévé váljon.
Mielőtt még belevágnánk a lecsóba szeretném leszögezni, hogy a V3 egy teljesen új ága a sorozatnak vadiúj szereplőgárdával és történetszállal, így ha esetleg nem szeretnél körülbelül 80 órát belevágni az előző két részbe és a spin-off epizódba, akkor is elkezdheted a játékot, mert itt most minden újra nulláról indul. Ebbe szerencsés módon ezúttal beletartozott maga a fejlesztés is, ez ugyanis az első olyan epizód, melynek elkészítésekor nem a Vita hardverét vették alapul, hanem alapból számoltak azzal, hogy a gamerek jó része bizony PS4-en fogja átélni a gyilkosságokkal szegélyezett iskolai mindennapokat, ami a PSP-s alapokon nyugvó első két rész után kis túlzással kábé olyan hatást kelt, mintha a régi Crashek után bevágnád a gépbe az N. Sane Trilogy valamelyik epizódját.

A játék nekifutásból történő szétdicsérése előtt jöjjön elöljáróban néhány szó arról, hogy miképp keveredik harmadszor is egy csapatnyi fiatal a gyilkos játék közepébe és hogy mindez sokadik alkalommal nem válik-e baromi unalmassá, melyek azért fontos kérdések, mert a körítés ide vagy oda a Danganronpát bizony (Monokuma markáns alakja mellett) a mindfuck határait feszegető, remekül kidolgozott sztori juttatta a mostani nyerő pozícióba.
Haladjunk akkor sorban: a V3 főszereplője Kaede, a fiatalkorú zongora virtuóz, aki egy high tech osztályteremben elhelyezett klasszik' iskolai szekrénybe gyömöszölve ébred, majd rövid úton konstatálja, hogy: 1. nem tudja hol van, és 2. a suli minden potenciális kijárata el van torlaszolva vagy szénné van szögesdrótozva. Hamarosan a csaj rádöbben, hogy nincs egyedül, és 15 társát hozzá hasonlóan elrabolták és ebbe a bizarr tanintézménybe hurcolták.

Egy tipikusan kretén danganronpás bevezető után elkezdődik a valódi játék és Monokuma, a sorozat elképesztő népszerűségnek örvendő kabalafigurája kihirdeti az új szemeszter kezdetét, mely gyökeres változásokat hoz a korábbi epizódokhoz képest. Egyrészt a gyilkos indulatú maci nincs egyedül: öt „medvebocs” is csatlakozik a csapathoz, akik ugyan külsőre egy kedvesen bohém társaságot alkotnak, melyben a rockrajongó bunkó ugyanúgy beletartozik, mint a hercegnő, vagy az intellektuális elme, de Monokuma „leszármazottjaiként” természetesen pontosan annyira aljasak, mint „apjuk”, ráadásul ezúttal a gyilkos játék résztvevőinek nem csak tőlük kell tartani, hanem hatalmas, Exisal névre hallgató robotoktól is, akik azért vannak jelen, hogy fenntartsák a rendet, és persze rákényszerítsék a társaságot a mackókat irányító személy akaratára.
Ezúttal ugyanis a csapatnak gyakorlatilag nincs választásai lehetősége: a szabályok ugyan részben változatlanok – ha a résztvevők egyikének sikerül megölnie egy társát ÉS rákennie a gyilkosságot valaki másra, akkor „leérettségizik”, azaz szabadon távozhat, míg a többieket kivégzik, amennyiben viszont kiderül a turpisság csak a bűnös halálozik el különösen kegyetlen módon –, de Monokuma és csapata az előzményekkel szemben immár nem várja meg, míg az emberek kétségbeesésükben egymás ellen fordulnak, hanem folyamatosan nyomás alatt tartja a társaságot olyan trükkökkel, mint hogy az első gyilkosság „ingyenes” azaz tárgyalás nélkül rögtön szabadul az illető, vagy egy kétnapos határidő bedobása, melyet követően, ha nem hal meg senki, a teljes társaságot annihilálják.
Természetesen a szereplők szerencsétlensége a mi szórakoztatásunkat szolgálja, hiszen így a történet már az első órákban felpörög és sokkal hamarabb elkezdenek hullani a karakterek, akik szinte már elvárható módon teljesen őrültek. Kaede a nagy kivétel, ugyanis mellette olyan, a saját területükön kiemelkedő adottsággal rendelkező arcok vannak, mint a börtönviselt teniszbajnok, a farkasok által felnevelt rovarszakértő, egy mágus, aki varázslónak képzeli magát, vagy a kedvencem, a szuper tehetséges gyermekgondozó(!!!!). Hasonlóan az előző részekhez, a karakterek viselkedése nem feltétlenül fedi a rájuk aggatott kliséket, így érdemes felkészülni nagyobb meglepetésekre ezen a téren (is).
Maga a játékmenet egyébként több részre van osztva, szabadidőben az elnevezéséhez méltóan szabadon kószálhatsz az épület már megnyitott részen és szocaliazálódhatsz a többiekkel, melyet a második rész 2D-s kitérője után ismét teljes 3D-ben, a PS4 grafikus képességeinek kihasználása végett egy minden eddiginél kidolgozottabb világban tehetsz meg. Természetesen az adott helyszínekre belépve megmarad a papírból kivágott 2D-s karaktereffekt, ami a sorozat védjegyévé vált, de a párbeszédek sokkal dinamikusabbá és látványosabbá váltak, hála a néhol többszörösen osztott képmező, a dinamikus vágások és a részletesen megrajzolt karakterek elképesztően jól összerakott kombinációjának.
Eddig a Root Letter volt az etalon, melyhez mértem az összes visual novel stílusát és kidolgozottságát, de a Danganronpa V3-nak sikerült megugrania, sőt túl is szárnyalnia az ott lerakott alapokat!

Amennyiben bekövetkezik egy gyilkosság, az átmeneti idill rögtön a darabjaira esik és kezdődik a nyomozás, ahol meg kell találni az esethez kötődő nyomokat, melyeket aztán a tárgyaláson jó helyen és időben felhasználva leleplezhető a tettes. A játék ezen része sem kerülhette el a teljes felújítást, most már ugyanis az aktuális közhangulattól függően a karakterek pódiumai képesek a mozgásra, ami dinamikusabbá teszi az itt lezajló, sokszor kontrollálatlan üvöltözésbe hajló vitákat. Maguk a minijátékok meglehetősen hasonlóak a korábbi részekben látottakhoz (a Hangman's Habit konkrétan szerepelt is a D2-ben), és bár némiképp érthetetlen, hogy miért kell az alapvetően teljesen a logikára hagyatkozó tárgyalások során egy Outrun klónban betűket „gázolni” vagy aknakeresőzni(!!!), ezek a részek mégis megtörik kissé a 90%-ban szövegnyomogatásra koncentráló játékmenetet, ami ugye nem egy rossz dolog.
A tárgyalások igazi újdonságát azonban még nem említettem, a V3 ugyanis az első epizód, ahol lehet (és kell is) hazudni annak érdekében, hogy az oldaladra állítsd a többieket, mely egy morálisan nyilvánvalóan megkérdőjelezhető húzás; de vajon ha pont ez szükséges ahhoz, hogy kiderüljön az igazság vajon ki ne élne ezzel a lehetőséggel?
Az ehhez hasonló elgondolkodtató kérdések emelik ki a Danganronpát a vizuál-regények tengeréből, na meg persze a műfajok között csapongó kiváló zenei aláfestés, melyhez érthetetlen módon ezúttal is csupán részleges szinkron társul, igaz legalább a japán és az angol hangsáv is egyformán igényes kidolgozást kapott.
A grafikát már dicsértem korábban, fontosnak tartom azonban újra kiemelni, hogy a cucc kifejezetten jól néz ki mindkét dimenzióban, de nyilván ezt a kijelentést érdemes a zsáner határain belül kezelni. Itt jegyezném meg, hogy PlayStation Vitán a látvány lényegesen le van skálázva, a töltési idők hosszabbak, a hangok pedig szinte az élvezhetetlenség határáig vannak összetömörítve (ez utóbbit egy ingyenes patch segítségével lehet orvosolni), így akinek nem fontos a hordozhatóság, mindenképpen a PS4 verziót válassza.

Nos kéremszépen, valahogy így kell kinéznie egy ütős folytatásnak: a legalább 40 órás szórakozást garantáló Danganronpa V3: Killing Harmony minden szempontból szintet lépett és ezzel a sorozatot egy bohókás, de szórakoztató játékból a zsáner olyan csúcsragadozói közé emelte, mint a Zero Escape sorozat, vagy a Steins;Gate, így kifejezetten kíváncsi leszek milyen irányba mozdulnak el a későbbi részek, mert ezt a színvonalat érdemben fokozni a teljes voice actingen és a kevésbé kretén minijátékokon kívül nem igen tudom hogyan lehetne...

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Ha te is ellátogatnál a suliba, akkor megvásárolhatod a játékot a PS Store-ból PS4-re 17990 Ft-ért vagy PS Vitára 12990 Ft-ért. Ha előtte kipróbálnád a demót, azt szintén letöltheted PS4-re vagy PS Vitára.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. eszg_  Szerkesztő
2017.10.10. 13:57:47
LV13
Válasz 1. mitsuhiko üzenetére:
Jaja, néztem én is. :D Kemény. Vitán se néz ki rosszul, de nagyon látszik, hogy ez az első cím a sorozatban, amit már a kezdetektől PS4-re terveztek.
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
2. Onimushaman  Szerkesztő
2017.10.09. 12:20:01
LV24
+1
Első napos vétel lett volna Vitán, ha nincs ekkora dömping! Jó hír, hogy csak jobb lett ez a beteg játék.
señor
1. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2017.10.09. 09:10:30
LV1
Vitán durván oldották meg: a játék alapból gyengén szól, a játék mellé le kell tölteni egy másfél gigás dlct, a "high quality audio"ért.

Különben azon is szebb mint a psp port előző részek.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
DANGANRONPA V3: KILLING HARMONY
NIS America, Inc.
Látványosság:
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
9/10
Pozitívum
Zseniális sztori, eszelős karakterek, végtelenül stílusos grafika
Negatívum
Részleges szinkron, bizarr minijátékok

MARTIN BELESZÓL
Nagyon kellemesek az artworkök... még mindig. De mintha a maczi most félelmetesebb lenne.