.
 

PlayStation.Community

2017.09.26. 13:10 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.

Rengetegszer elmondtam már, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni: az, amit a Sony Interactive Entertainment az utóbbi időben az indie fejlesztők frontján létrehozott, valami egészen fantasztikus dolog.
Mert ugyebár jött pár (nagyjából 3) éve ez a bizonyos ötletük, hogy tudniillik (szlogenje) "PlayStation *szív* Devs", amiről kezdetben nem lehetett tudni pontosan, mivé növi ki magát, azonban mára már kiválóan látható a végeredmény: a PlayStation Store olyan szinten tele van pakolva kisebb volumenű "indie" játékokkal, hogy szerkesztő legyen a talpán, aki egyáltalán monitorozni képes a töménytelen mennyiségű játékmegjelenést.
Én sem vagyok erre képes. Felmegyek informálódni a Store-ra, vagy a hivatalos PlayStation Blogra, az amerikaira és az európaira egyaránt, esetleg a PlayStation hivatalos Youtube csatornáira, és csak nézek, mint hal a szatyorban, hogy jéé, ez a cím micsoda, az meg mikor jelent meg, mert még soha nem is hallottam róla, erre ott figyel a listában a Launch Trailer.
Még szerencse, hogy itt van (nekem) MolonLave fszh. kolléga, aki egyik nap kedves mailt küldött, benne egy PSN letöltőkóddal, mondván van itt valami, ami szerinte engem biztosan érdekelni fog. Valami "farmos" izé, mert hogy úgy tudja, én kedvelem az ilyeneket...

Így ismertem meg a mókás nevű ausztrál stúdió, a Prideful Sloth Yonder: The Cloud Catcher Chronicles című játékát, melyről nem hiszem, hogy azelőtt hallottam volna.
A Prideful Sloth saját weboldalán úgy beszél magáról, mint a stúdió, akik "micro-AAA" stílusú fejlesztésekben gondolkodnak. Ez egy (számomra) friss fogalom, mely olyan indie fejlesztéseket takar, melyek több aspektusból is messze túlmutatnak a szokásos indie volumenen.
A kedves, barátságos sztori egy általad megalkotott felfedezőről szól, aki egy hajótörés következtében vetődik el egy titkokkal teli, mégis ismerősnek ható, távoli szigetre.
Itt egy misztikus szellemmel megismerkedve hamar kiderül, hogy a valaha virágzó királyságban valami baj történt az élet egészséges körforgását biztosító "felhőfogó" gépezettel, kártékony, gonosz hatású köd lepett el bizonyos helyszíneket, ezért a föld gyarapodás helyett szenved.
Feladatod az lesz, hogy a szigetet teljesen felfedezve, lakóit megismerve és segítve, saját kis "birodalmad" megalkotva újra felvirágoztasd az életet ezen a gyönyörűséges vidéken.

A Yonder stílusát tekintve egy mikro-menedzsment játék. A menedzsment szoftverek (legyen szó fociról, városépítésről, istenszimulátorról, vagy gazdasági szimulációkról) általában táblázatok és menük sokaságában szöszölésről és matematikai függvények gyakorlati alkalmazásáról szólnak, és jellemzőjük, hogy a gyors haladás és az elérendő cél érdekében a körítés és a látvány szinte teljesen elolvad, mert igazából nincs is rá szükség.
A Yonder ezzel szemben egy olyan menedzsment, hol a tennivalókat nagyon ügyesen egyfajta kalandjátékos, sandbox környezetbe helyezték, és bár a játék lényegét egyértelműen a gyűjtögetés-craftolás-kereskedelem szentháromsága adja, minőségi összetevőit nézve mégis olyannak hat a game, mintha egy nagy volumenű, nyitott világos szoftver lenne.

A szigetre érkezés után ugyan azonnal bármerre elkalandozhatsz, de "kopaszon" mondjuk sok értelme nincs nekiesni a nagyvilágnak, picit "elveszett" érzésed lesz. Érdemes lépésről lépésre haladni.
A kezdeti ismerkedés során apró falvakba juthatsz el, ahol a lakosok először kisebb feladatokkal bíznak meg: gyűjts össze valamit, szállíts el másvalamit. Ennek eredményeképpen szépen sorban megszerzed a mindennapi élethez kellő eszközeidet: a favágó baltát, a kőtörő kalapácsot, a horgászbotot, a fűvágó sarlót, és az ércbányászó szekercét. Császkálás közben felszedegeted a földre hullott gallyakat, begyűjtöd a köveket, letéped a virágokat és indákat.
Kezdő utazóként túl sok szakirányú ismereted nincs, csak a legfontosabb dolgokat tudod megcsinálni: példának okáért tiszta vizet kinyerni az indákból, később megsütni a kifogott halakat.
Utazásod során városkákra lelsz, ahol céhek működnek. Az ácsok, kőművesek, takácsok (szabó), szakácsok, bádogosok (gépész), valamint a sörfőzők (vegyész) vezetőjének küldetései által lassan megismered a különféle szakmákat, és a feladatok sikeres teljesítése után kitanulod az adott mesterség minden csínját-bínját, és egyre több szakirányú tárgyat tudsz létrehozni.

Igen ám, de az alkotáshoz minden esetben alapanyag kell. Minden szakma valahogy összefügg, és minél komplikáltabb dolgot akarsz építeni vagy alkotni - a játék menedzsment része itt legyezőszerűen nyílik ki -, annál több cuccra és receptre lesz szükséged. Az egyszerűbb, könnyen fellelhető anyagokból bonyolultabbakat hozhatsz létre, majd azokból még összetettebb komponenseket, és így tovább.
Az "építés" tehát gyökeresen függ össze a beszerzendő komponensekkel. A hátizsákodba pakolható tárgyak száma ugyanakkor véges, és a kaland során nincs lehetőség nagyobb táskát szerezni, ezért igen hamar megismerkedsz a fullos inventory igen kellemetlen intézményével...
Ezen a bajodon csak a saját farmok felállítása segít. A farmokon (egymással összekapcsolt) ládákba tudod pakolni az éppen nem kellő cuccokat, valamint növényeket és állatokat tudsz nevelni - utóbbiak további fontos összetevőket produkálnak, melyeket s természetből egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudnál begyűjteni. Az állatokat be kell fogni a megfelelő csemegékkel, el kell csalogatni a farmodig, majd ott a nekik barkácsolt karámokban éldegélhetnek.
A farmokat rendben is kell tartani, mit magad is végezhetsz, de a kaland során megismert NPC-ket is fel lehet fogadni szolgálónak, ha ezzel nem akarsz foglalkozni.
Azt, hogy melyik farmodra milyen fákat ültetsz és milyen terményeket vetsz el, mindig te határozod meg, magok felhasználásával. A szűkös, fix helynek köszönhetően előbb-utóbb úgyis igyekszel majd minden létező fából és növényből birtokolni legalább egy-egy példányt, mert hát ki tudja, mikor lesz rá szükség...
Fákat egyébként nem csak a farmjaidon, de a természetben is betakaríthatsz. Ahhoz azonban, hogy a föld "boldog legyen", minden kivágott fa helyére érdemes egy újat ültetni a nálad levő magokból. A mag mindig meghatározza a megszülető növény fajtáját, azonban ahhoz, hogy később újra betakaríthass, egy kis időnek kell eltelnie, azaz a növények az évszakok változásával növekednek és gyarapodnak.

Mivel minden helyed - hátizsák és farm-láda - befogadó képessége limitált, hacsak nem vagy egy született logisztikai szakember, a "mesterkedés" és a fejlesztés egy idő után mondhatni brutális, igazán embert próbáló ide-oda pakolgatásba, és az épp nem kellő cuccok szomorú eldobálásába torkollik. Ilyenkor jön be a képbe mintegy mentőövként a kereskedés funkciója.
A játékban egyébként kvázi nincs pénzforgalom (csak egy bizonyos antik érme, amiért nagyon speciális cuccokat lehet kapni), azaz minden üzleti ügy cserélgetés útján zajlik le.
A királyság különböző települései ugyanis mindig hiányt szenvednek valamiben. Értelemszerűen az ácsok igen rosszul váltják a faanyagot, de égető szükségük van például az élelmiszerekre, tehát olyan dolgokat kell bepakolni a "cserealapba", hogy (lehetőleg) te járj jól a biznisszel.
A cserebere, ha nem is teljesen, de nagy mértékben kiválthatja a craftolást is. Arra persze figyeltek a fejlesztők, hogy cserénél rendszerint nagyon limitált a kereskedők raktárkészlete, azaz ha például egy híd megépítéséhez szükséged van 5db pillérre, a kőműveseknél egy évszak alatt csak egyet tudsz beszerezni, magyarán mondva nem tudod "elcsalni" a craftolást csencselés által.

Mint mondottam, az igen komplex és sokrétű, de a menük tömkelegének megszokása és megismerése után mégis pofonegyszerűen kezelhető craftolás csak egy eleme a játéknak. A másik a felfedezés és a tulajdonképpeni történet felgöngyölítése. A kicsinek nem mondható szigetet ugyanis majdnem szó szerint értve teljes egészében, minden négyzetméterét bejárva fel kell fedezni!
Mivel a térképen - egy kis segítséget kivéve - semmiféle gyorsutazó funkció sincs, elmondhatatlanul sokat fogsz gyalogolni. Ennek során, néha feladatok által, néha egyszerű ráleléssel kis, tündérszerű lényekre bukkanhatsz, akiket valami fura oknál fogva csak te láthatsz, a királyság lakói nem.
A tündik segítségével tudod megszüntetni a királyság egyes részeit fedő, már említett, gonosz ködöt. Egyes foltok kevesebb, mások több tündérrel űzhetők csak el. Az egyik alatt egy kincses láda, a másik mögött egy átjáró, a harmadik után pedig egy teljesen új terület is lapulhat. Ahhoz tehát, hogy mindent bejárj, majdnem az összes tündérkét meg kell találni.
A felfedezés szabadon válaszható része egyébként a sziget legkülönbözőbb, néha legőrültebben, legtrükkösebben megközelíthető pontjainak bejárása is. Itt további rejtett ládák, valamint aprócska, elkóborolt macskák begyűjtése a cél, bár utóbbi csak egy speciális küldetéshez (és trófeához) szükséges, nem életbe vágó feladat. (Nem is egyszerű ez a feladat: a csöppnyi cicák a legelvetemültebb helyeken lapulnak, és ottlétükre csak némi keserves nyávogás hívja fel a figyelmet. Éjszaka aztán különösen "könnyű" rájuk lelni...)
Fontos megemlíteni még a felfedezés kapcsán, hogy elvétve kisebb logikai "puzzle" feladatokat is meg kell oldani egy-egy terület eléréséhez. Gyakran hidakat kötelező építeni, mert egyes pontokra csakis így juthatsz el. Vannak tehát kötelezően legyűrendő akadályok is.
A Fast Travel - egy speciális verziója - a játékban csak egy formában elérhető: meg kell találni a királyság a nevesített területein elrejtett portálokat (egy per terület), teljesíteni kell az általuk szabott feladatot, majd ezek között lehet közlekedni. Ez persze nem sok, ráadásul legtöbbször jobban is jársz, ha inkább gyalogolsz. A fejlesztők nyilván így akarták elérni, hogy minden szegletet felfedezz...
Érdekesség, hogy van a programban egy kisebb, kifejezetten baráti "online multiplayer" funkció is. Ez abból áll, hogy egy kis díszes dobozban ott hagyhatsz a világban bárhol egy tárgyat. Ezt egy másik player a saját játékában megtalálja, aztán örül neki - és persze neked is hagynak ott dobozkákat ismeretlenek...

Ami a legjobb, hogy ebben a játékban egyébként az ég világon semmiféle, még a legminimálisabb erőszak sincs: nem kell benne harcolni és egyáltalán nincsenek benne ellenfelek. Karaktered meghalni sem tud: ha nagyon magasról esel le, egy színpompás esernyő lassítja le zuhanásod, amennyiben pedig olyan mély vízbe esel, ahonnan nem tudsz gyorsan kievickélni, egy kisebb blackout után újra a szárazföldön találod magad.
A Yonder egy nagyon békés - és tényleg csak ismételni tudom magam -, gyönyörű kaland, melyben minden megtett lépés mennyei manna az érzékszerveidnek, a lelkednek. Szépséges, tündöklő tájakat járhatsz be, miközben az idő felgyorsított formában telik, és nemcsak a napszakok változnak folyamatosan, nem az évszakok is! Tavasz, nyár, ősz és tél váltogatja egymást folyamatosan, és az idő folyása abszolút meghatározó hatással van a világra, annak rejtélyeire. Egyes helyeket-titkokat csak adott évszakban érhetsz el, bizonyos halakat csak édes, másokat csak sós vízben foghatsz ki, és az sem mindegy, hogy nappal vagy éjszaka pecázol, hogy egy tájat télen vagy nyáron, ráadásul az évszak melyik hetében(!) látogatsz meg.
Hihetetlen élmény, amikor a bámulatos, kifestőkönyvre hajazó világban bolyongva, egy buja erdőben egyszer csak rád esteledik, amikor egy hegycsúcsra felmászva pont felkel a nap, amikor télen befagy egy tó, vagy amikor ősszel kitör egy vihar és elver a zápor.
Utazásod pedig végig zseniálisan megkomponált komolyzenei számok kísérik, melyek hangulatukat tekintve szintén a nap- és évszakokhoz vannak igazítva. Szinte zokog az ember lelke, olyan szép élmény a felfedezés ilyen mesés körülmények között!
A Yonder egy tökéletesen szívmelengető game, melyben minden egyes összetevő aranyos és kedves, és a kaland során semmiféle presszió sem nehezedik a válladra. Nincsenek időlimitek, farmod nem szárad ki, te sem fáradsz el, nevelt kisállataid nem döglenek éhen, és amikor akarod, babusgathatod, ölelgetheted őket, amit cuki dörgölőzéssel hálálnak meg. Ha akarod, még magaddal is viheted őket sétáltatni! A küldetéseknél nincs időlimit, nincs sürgetés, tökéletesen rád van bízva, hogy melyik missziót mikor veszed elő és mikor fejezed be. Ennyire felhasználóbarát, simulékony mechanikával ritkán találkozni videojátékban, ugyanakkor a menedzsment rész és a logisztika mégis biztosítja a folyamatos kihívást.
Hibaként mindösszesen egy dolgot tudok felróni, ami viszont sajnos nem engedte a maximális 5 csillag kiosztását: ez pedig a játék legvégére kikristályosodó következetlenség. Kis túlzással úgy van vége a kéjutazásnak, mint a botnak. Markolnál még, de nincs tovább. (És itt jöhetett volna valami online móka a képbe...)
Képzeld el ugyanis azt, hogy végre minden mesterséget kitanulsz, minden farmot megnyitsz és berendezel, minden fát elültetsz, minden él és virul körülötted, de ekkorra... egyszerűen elfogynak a tennivalók. Hiába ontják állataid és farmjaid a komponenseket, már nem tudsz velük mit csinálni. Hiába van tele az Inventory-d, nincs mire használni a sok cuccost. A játék legvégére semmi, de semmi más nem marad, csak és kizárólag a kiscicák felkutatása és az összes halfajta teljesen randomizált kifogása, és nagyjából ez a két küldetés választ majd el a platinától is. Az összes macska begyűjtése azonban akkor, amikor már semmi mást nem tudsz tenni, inkább keserves munkává válik, ráadásul amikor már a teljes térképet úgy ismered, mint a tenyered, még csak ötleted sincs, merre keresd őket. Marad a céltalan, gépies bolyongás és fülelés, hátha nyávognak valahol...

Ettől a kis hiányosságtól eltekintve a Yonder: The Cloud Catcher Chronicles nagyon szépen illusztrálja, milyen is egy "micro-AAA" fejlesztés. Egy olyan indie játék, mely összetevőinek minőségénél nem feltétlen kell kompromisszumot kötni, mely majdnem teljes értékű szoftverként funkcionál. Egy olyan játék, mely mellől elégedetten állsz fel. Egy olyan kaland, aminek minden boldog perce ajándék.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Prideful Sloth
Fejlesztő: Prideful Sloth
Megjelenés: 2017.07.18.
Ár: 7390Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 4.1GB
Web: https://www.yonderchronicles.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. DrZaius  Szerkesztő
2017.10.05. 14:40:42
LV2
Nem is hallottam még róla. Tényleg simán elmegy sok indie cím mellett az ember, annyi van belőlük. Mesés és varázslatos játék lehet, jól esik néha ilyen békés alkotásokkal játszani.

"A Yonder egy nagyon békés - és tényleg csak ismételni tudom magam -, gyönyörű kaland, melyben minden megtett lépés mennyei manna az érzékszerveidnek, a lelkednek."

A Dragon Quest Builders-nél éreztem ezt, bár ott van "erőszak", de mégis minden egyes eltöltött percével egy kicsit nyugodtabb, jobb embernek éreztem magam...
1. 123456  PlayStation.Community tag
2017.09.26. 22:33:56
LV2
Tök jól kivan találva az egész világa:) , ha az ember végig gondolja , legalábbis az én véleményem szerint , ezek a játékok . Régen legalábbis ezek voltak, nem az hogy mennyit ölj meg codba meg hogy olyan grafika legyen hogy lassan szebb mind amit látsz az ablakon keresztül . Senki se monda hogy azt "huu ezek az indie szarok már megint" Hanem ezeknek is annyi létjogusultsága volt mind a mostani nagyrabecsült "A" kategóriás címeknek amik lassan már "zs" kategóriát sem ütik meg . jó hogy a Sony tartja még ezeket a játékokat . Amik tényleg arról szolnak hogy játsszál vele :)
hibakód:123456
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Yonder: The Cloud Catcher Chronicles
Prideful Sloth
REMEK