.
 

PlayStation.Community

2017.09.18. 15:24 PlayStation Network
7 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
A régimódi videojátékok 50 legszebb, erősen pixeles árnyalata.

Én, mint akkoriban minden rendes ember, játékteremben kezdtem meg videojátékos pályafutásomat, pénzbedobós gépek között. Eszméletlen mennyiségű tízforintost szórtam be olyan gépekbe, mint a Vanguard, a Pac-Man, a Scramble, a Moon Cresta, vagy a Zaccaria által fémjelzett Scorpion.
Ezt követte első konzolom, az Atari 2600, melyhez jó ideig nem volt túl sok kazettám, mindössze egy Donkey Kong, egy Plaque Attack (utóbbinak köszönhetem a fogmosás szeretetét), és a Yars' Revenge, de ez nem gátolt meg abban, hogy több száz boldog órát tegyek mindegyikbe.

Az igazi Kánaán számomra azonban a Commodore 64 eljövetelével (és ajándékba kapásával) érkezett el. A C64 játékfelhozatalát tekintve egy fantasztikusan izgalmas gép volt, azt gondolom, hogy visszatekintve és az azóta eltelt éveket nézve egyértelműen páratlan. A lelkes programozói kísérletezéseknek, a játékkészítők számára biztosított határtalan szabadságnak, valamint a zseniálisan szárnyaló ötleteknek hála utánozhatatlan és megismételhetetlen szoftverpaletta állt rendelkezésemre (a kedvencek felsorolása most kimarad, mára már úgyis mindegy), mely az elvont különlegességek és szokatlan megoldások szempontjából egy egyenesen utópisztikus miliőt teremtett nekem.
És ezzel el is mondtam a vezérgondolatot: nagyon szeretem - és vágyom - az egyedi, furcsa, szélsőséges, picit zavarba ejtő, kiszámíthatatlan és meglepő videojátékokat.
Mert portéka ma is akad, dögivel, sokkal több, mint amennyi a C64-es érában volt. Sokféle, nagyon jó minőségű game-et kapunk hétről-hétre PlayStation 4-re, azonban az a nagy büdös helyzet, hogy a mai játékok legtöbbje, beszéljünk akár a 9 pontos, nagyon kiváló címekről is, számomra egész egyszerűen egy olyan film, amit korábban már láttam, vagy legalábbis már előre tudom a kottát, amiből vezényelni fogják.

Uncharted, Witcher 3, Killzone, The Last of Us, GTAV, FFXV, Titanfall 2, DriveClub, Horizon, Tekken, Bloodborne... sorolhatnám a remek, magas minőséget felmutató PlayStation játékokat napestig, de ezek mindegyikére igaz, hogy egy-két apróságon túl az ég világon semmi IGAZÁN meglepő nincs bennük.
Már mielőtt elkezdem őket, tudom, hogy mit várhatok tőlük, milyen lesz a mechanika, milyen a dramaturgia, egyszerűen szólva, hogy milyen lesz a stílus, és félreértés ne essék, nagyon szeretem az említett stuffokat és maximálisan elégedett vagyok velük, de azt a bizonyos extra fűszert, amit kizárólag csak a meglepő játékok képesek szállítani, nem, vagy nem olyan formában kapom meg tőlük, mint harminc évvel ezelőtt...
Ha valaki videojátékos különlegességekre vágyik manapság, az indie fejlesztések között kell turkálnia. A limitált erőforrások felett diszponáló indie fejlesztők rá vannak kényszerítve arra, hogy a zavarosban halásszanak, ha valami igazán maradandót akarnak alkotni, és nem feltétlenül a biztos anyagi, hanem inkább az erkölcsi és kritikai elismerésre hajtanak.
Egy ilyen eredeti, meglepő, felkavaró különlegesség a Toby Fox által jegyzett Undertale is, mely zajos PC-s előélete után végre PlayStation 4-re is ellátogatott.
Az Undertale-re első, finoman szólva is agyament intrója után izgultam rá, melyben fel volt tüntetve ugyan, hogy egy "RPG" játékról van szó, de a felvillanó, szinte összefüggéstelenül őrült képek alapján biztos voltam benne, hogy ez a bekategorizálás inkább a piaci normáknak szól, mintsem nekem, a rafkós játékosnak.
Ez biztosan nem szerepjáték, ez valami más.
És tényleg más.
Az Undertale egy olyan furcsaság, mint például az általam igen nagyra tartott Frankie Goes To Hollywood volt C64-en; a játék, amit a '80-as években a teljes magyar gémer-korosztály képtelen volt megfejteni, és mindenki csak széttett karokkal állt a sperma-kereszt-töltény-szív szimbólum-kvartett előtt, azon agyalva, hogy ez az egész imperialista agyrém mégis mi a picsát akar jelenteni?
Az Undertale egyébként tartalmaz RPG-elemeket, ebben nem hazudik teljesen a kedvcsináló videó, de legalább annyi kalandjátékos összetevő is van benne (ha nem több), egy nagy adag logikai fejtörő, negyedrészben pedig rengeteg ügyességi feladat is, szóval egy meglehetősen erős, klasszikus keveréket kapunk a pénzünkért...

...és ennek a tesztnek valahol itt véget is kéne érnie.

Be kéne fejeznem a leírást azért, mert stílusából adódóan az Undertale legapróbb részleteinek lespoilerezése is az eljövendő vásárlók kárára fog válni, és ezt most teljesen komolyan mondom.
Adott ugyanis egy meglehetősen szimpla, kedvesen mesés történet, mely arról szól, hogy réges-régen az emberek és a szörnyek békésen éltek egymás mellett, míg egy borzalmas háború el nem űzte a megszokottól eltérő lényeket egy ismeretlen helyre.
Főhősünk egy gyermek, aki kíváncsiságától hajtva felmegy egy különös hegy tetejére, ahol egy gyökérben megbotolva beleesik egy sötét verembe. Ébredése után egy ismeretlen világban találja magát.
Feladatod az Undertale-ben, hogy kijuss ebből a világból, hogy hazatérj. Utad során különféle karakterekkel ismerkedhetsz meg, a kommunikációs csatornáknak köszönhetően rengeteg, szinte meglepően sok információval lehetsz gazdagabb, és attól függően, hogy mennyit - és mit - teszel meg ennek érdekében, különféle konklúziókra is juthatsz a történet kibontását illetően.

(Egyébként már ebben az egy, többszörösen összetett utolsó mondatban is volt sajnos spoiler...)
Kimondok annyit, amennyit egyébként a játék - és a trailer - is kimond és nem titkol. A kalandban - egyszerűen zseniális - formában megvalósított, ügyességi stílusú környezetben harcolhatsz az "ellenségek" ellen, de egy idő után fel kell tűnnie annak, hogy nem kötelező mindig, mindenkivel harcolni. Pontosabban... lehet, de nem kell. Vagyis... kell is, meg nem is.
Maradjunk annyiban, hogy egy NPC karakter, egy szál kis virág szerint érdemes harcolni, mert ez a vásárlásokhoz szükséges aranyat és az EXP "fejlődési" pontokat adja. Ha ő mondja...
Hogy mely helyzetből, mely ellenfélből mit hozol ki, tőled függ: az erőszak ugyanúgy megoldás lehet minden szituációban, mint a verbális, vagy a fizikális kontaktus, ami speciális, ellenféltípusokként és karakterenként változó, ún. "harci" parancsok kiadásán keresztül abszolválható.
Emellett van az Undertale-ben rengeteg mászkálás, valamint töménytelen mennyiségű beszélgetés is... már, ha igényt tartasz erre. Egyes pontokon logikai puzzle-ök várnak, máshol régimódi labirintusok, speciális fejtörők, és olyasféle, nehezen körülírható feladványok, amik manapság már nincsenek meg a videojátékokban.
Küzdelem, felfedezés, logika... bár fontos összetevők, az Undertale legkomolyabb (gondoltam ezt a szót is nagybetűvel írom, de tudom, hogy mostanság visszásan fest) része mégis a szöveg. Sok, sok, sok idegen nyelvű duma. Kacifántos, komplex, összetett mondatok, kifejezések, szleng, körülírás, mondanivalók a sorok között. Felnőtt témák. Szituációs játékok. Döntéshelyzetek. Önismereti tréning. Önuralom, önkontroll, a helyzetmegoldási opciók széles palettája.
Hülyén hangzik ez így felsorolva? Aláírom, lehet. De te például mit csinálnál egy olyan helyzetben, ha adnak a kezedbe egy telefont, majd megkérnek, hogy várakozz magadra maradtan egy szobában...? És akkor, ha megkérnek, hogy egy bizonyos helyre ne menj oda...? Oké, de ha többször is megkérnek...?
Amikor kommunikálsz, az Undertale a szöveges kalandjátékok aranykorának ikonikus példáit idézi: dráma, izgalom, mindent elsöprő, fájóan intelligens humor, csúcsra húzott poénok, a legvégsőkig elvitt párbeszédek, elgondolkodtató szituációk és a végig a levegőben levő bizonytalanság érzése teszti Toby Fox játékát egy zseniális élménnyé.
Mindezt tetézi a verbális kommunikációt profi módon kiegészítő képi világ, ami az adott ponton, alig néhány pixelből felépítve fényévekkel többet képes kifejezni egy-egy kiválóan elhelyezett effekt segítségével, mint bármilyen 4K-s csillvill grafika.

...apropó képi világ. Az Undertale pixeles, a 8bites játékok (és megint csak C64) megjelenésére hajazó grafikát használ felerészben, a másik fele pedig olyan monokróm vizualitás, ami annak idején a Sinclair ZX Spectrum szoftverek híres ismertetőjegye volt. Célzott, néha látványosan és direkt primitívre vett megoldásokkal dolgozó rendszerről van itt szó, amit a modern kor technikai lehetőségei segítenek abban, hogy amit a képernyőn látsz, az inkább szívmelengetőnek, esetenként megdöbbentőnek hasson, mintsem minőségtelennek.
Ehhez társul a fülbemászó, eredeti chiptune muzsika, valamint a faék egyszerűségű kezelhetőség.
Az értékelő doboz előkelő négy csillagát látva gondolom (remélem?) egyértelmű, hogy itt egy igazán különleges játékról van szó, azonban az a fránya, hiányzó egy darab csillag, ami a tökéletes verdikthez kellett volna, az most... nagyon hiányzik nekem.
Az Undertale ugyanis nem hibátlan game. Legnagyobb, fájó gyengesége az, hogy sajnos az ég egy adta világon semmiféle olyan kalandjátékos mankó nincs benne, ami legalább finoman vezetné a gyanúperrel élő játékost abba az irányba, hogy "mennyi az annyi". Trófealistája - mely erre egyébként kiváló eszköz lehetne - borzalmasan ostoba és elkapkodott, ami annyit tesz, hogy még a kaland kiplatinázása sem visz semennyivel sem közelebb a "nagy beteljesüléshez", és ha a lelkes player - az említett gyanútól fűtve - történetesen nem nyúl olyan segítségekhez, mint a(z ilyen esetekben számomra tiltottnak számító) Youtube, vagy az elkerülendő kategóriába eső Wikipédia, az Undertale-ben a szó legszorosabb értelmében több marad benne, mint ami kijött belőle. Kapitális faszság volt szerintem Toby részéről, hogy a játék (apró és nem is olyan apró) titkait ennyire hülyén rejtette el, és bár vágom, hogy ez a koncepció része, én mégis sokkal jobban örültem volna, ha a lehetőség tárházának - fogalmazunk úgy, "széles palettáját" - legalább olyan intelligensen lebegteti be, mint ahogy mondjuk a csattanót megoldotta.

Itt van tehát ez az Undertale - egy régimódi játék egy rég elmúlt világ mementójaként, olyan értékeket felvonultatva és a lehető legügyesebben prezentálva, melyekre igazából már nem is nagyon van igény. A másik oldalon ugyanakkor olyan elvárások esnek meg a játék részéről, amik teljesítésére talán... nincs is meg a képesség.
Legalábbis kevesekben van meg. Veled tesa mi a helyzet?
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Az Undertale Cross-Buy, így ha megveszed PS4-re, megkapod PS Vitára is - és fordítva!)

Kiadó: 8-4
Fejlesztő: Toby Fox
Megjelenés: 2017.08.15.
Ár: 4590Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 184MB
Web: https://undertale.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. Petunia  Szerkesztő
2017.09.27. 16:52:42
LV12
Válasz 6. martin üzenetére:
Tudom, olykor magamnál is meg szoktam nézni, hogy kikerült-e esetleg cikkem, amiről nem tudok. :D

Btw, a This Is The Police is sztem az a kategória, amelyről a fentiekben értekezel. Ugye ezt még májusban teszteltem. Mivel akkor azután félre kellett tennem más miatt, nemrégiben megint nekiugrottam, és kb. 20 óra játék és vagy 3, majdnem az elejéről történő újrakezdés után derült ki, miket kell csinálni ahhoz, hogy az ember mindent lásson, és eredményesen működtesse a rendőrőrsöt, meg főleg minden nyomozást felgöngyölítsen. Eszméletlen addiktív, és egyben zseniális a cucc, pedig ránézésre ugye semmi különös. Jó dolog, hogy ilyenek is vannak az Uncharted-ok mellett. :)
Endure and Survive
6. martin  Főszerkesztő
2017.09.26. 13:52:54
LV27
Válasz 5. Petunia üzenetére:
A profilomra kattintva ott van a publikált cikkek listája.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. Petunia  Szerkesztő
2017.09.26. 10:41:09
LV12
Húha. Vmi remindert nem kérhetnék arról, amikor cikked jelenik meg? :)

A játék very interesting indeed. Bár nekem ezt a pixeles külsőt még mindig nehéz párosítanom a PS4-gyel. Ha nem lenne beláthatatlanul hosszú backlog listám, elbíbelődnék vele.
Endure and Survive
4. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2017.09.19. 08:54:54
LV8
Válasz 3. martin üzenetére:
alig vártam, hogy végre ps4-re is megjelenjen! kövi hónapban ha úgy lesz bezsákolom, ha nem akkor meg utána lévőben, de nekem ez a mestermű (legalábbis) kell! teszt nagyon de nagyon tetszett, csak egyetérteni tudok minden szavával!
PSN ID: LaXiKa_hun
3. martin  Főszerkesztő
2017.09.18. 18:44:21
LV27
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Azért zongorázták fel, mert ilyen ritkán van. Vidd végig, értsd meg a kritikám, és beszéljünk róla, megérdemli.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.09.18. 16:45:41
LV28
Válasz 1. mentoloshypo üzenetére:
Azt kihagytam, hogy akár megérdemelhette volna az 5 csillagot. Olvastam róla nem egy tesztet anno a PC-s megjelenéskor és már-már kult klasszikus magasságokba emelte szinte mindenki. Független fejlesztők játékairól viszonylag ritka az ilyen egyöntetű pozitív kritika.
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.09.18. 16:42:17
LV28
Örülök, hogy te tesztelted ezt a játékot martin. Tőlem ugyan elég messze áll ez a stílus és műfaj de annyian dicsérik agyba-főbe, hogy az nem lehet véletlen. Egy gyenge pillanatomban akár ki is próbálhatom.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››