.
 

PlayStation.Community

2017.09.08. 11:48 Különvélemény
2 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
A legkeményebb harcokat az elmében vívják.

(Az alábbi cikk egy nem kizárólag videojáték szempontból történő értelmezése és vizsgálata a Hellblade: Senua’s Sacrifice című alkotásnak, amit a projekt körüli kutatómunka és a narratív felépítés ihletett.
Természetesen SPOILEREKET tartalmaz, így ha még nem játszottál vele, csak óvatosan! Ha érdekel a játékteszt, azt ITT elolvashatod.)


A mentális betegségek felismerése alapvetően nem korunk vívmánya, de megfelelő kezelése annál inkább. Az emberiség a történelem során nem a szokványos értelemben vett betegségként kezelte az elmével kapcsolatos gondokat, és gyakran tartotta emberfelettinek, vagy isteni eredetűnek. Mélyebb történelmi vizsgálatokba most nem bonyolódnék, de a középkori boszorkányvadászatok, vagy a huszadik század eleji drasztikus megoldások – mint a lobotómia – a félreértelmezés, félrekezelés, és a negatív megbélyegzés kiváló példái. (Gondoljunk bele: az „elmebeteg” szó is negatívabban hat, mint például a „tüdőbeteg”.) Emiatt is kifejezetten érdekes, hogy a már-már legendás státuszt elért Hippokratésznak tulajdonított, időszámításunk előtt az V. és VI. században íródott Hippokratészi gyűjteményben a szerző az alábbi módon vélekedik az emberi agyról:

”Az emberek tudják meg, hogy az agyból, és kizárólag az agyból származnak élvezeteink, örömeink, nevetésünk és mulatásunk, valamint szomorúságaink, fájdalmaink, gyászaink és könnyeink. Általa - kifejezetten - gondolkodunk, látunk, hallunk, és különböztetjük meg a csúnyát a széptől, a rosszat a jótól, a kellemest a kellemetlentől […] Az agy okoz tévhiteket vagy tesz minket bolonddá, félelemmel és rettegéssel borít be, akár nappal, akár éjjel, álmatlanságot hoz, alkalmatlan hibákat, céltalan szorongásokat, szórakozottságot és szokatlan cselekvést. Ezen dolgok, amiket elszenvedünk, mind az agyból származnak, amikor az nem egészséges, […] ha az agy nyugtalan, a hallás és a látás is nyugtalan, és egyszer ezt halljuk, máskor azt, a nyelv pedig az alapján beszél, amit lát és hall. Amikor az agy viszont nyugodt, akkor az ember intelligens.”

A Ninja Theory a történelmi és a modern klinikai értelmezéseket gyúrta össze ahhoz, hogy elmesélje Senua borzalmasan fájdalmas, és mindig aktuális történetét, ami a pszichózison – vagy magyarosan elmebajon - túl rengeteg egyebet is elénk tár a hétköznapokról. A csapat odafigyelését és odaadását pedig már az első pillanatoktól felfedezhetjük, amikor a nyitójelenetekben a stáblistán először a mentálhigiénia-szakértő és a történelmi szakértő nevei jelennek meg.

A játék központi tematikája pedig a pszichózis, amely ugyan egy lazán értelmezhető gyűjtőszó, de alapvetően a következőt vehetjük kiindulópontnak: az ember elveszti kapcsolatát a valósággal. Hősünk, Senua, pedig már nagyon rég más valóságban lebeg. (Itt fontos kitérni arra, hogy Senua alapvetően nem agresszív, nem köz- vagy önveszélyes: egyszerűen csak más.)
Számára azonban ez a természetes, és ez az, ami meghatározza, hogy ki ő. Különleges és máshogy érzékeli a dolgokat, mint a többiek – emiatt pedig másképp is beszél, másképp viselkedik. Édesanyja is „más” volt, őt is gyötörte az, amit a játék világában „sötétségnek” neveznek. Senua egy pikt, aki egy törzsi közegben élt, ahol apja volt a sámán. (A piktek egy etnolingvisztikailag kelta csoport, akik kultúrája csak nyomokban maradt fenn.) Az apa szemében emberfeletti ártások gyötrik az anya-lánya párost, a megoldás pedig a probléma megszüntetésére drasztikus: az anyát máglyára vetette, Senuát pedig, amikor csak lehetett, elzárta a külvilágtól. Ez a két „eszköz”, és az apa, a mentális problémák történetének első évezredeit testesíti meg, valamint a társadalom alapvető hozzáállását. A betegeket vagy megölték, vagy – ami talán egyenlő ezzel - megfosztották őket „önmaguktól”, illetve elzárták őket a többiektől. Hasonlóan cselekszik a mai napig is a társadalom, ahol a „bolondnak” bélyegzettek rejtegetése, izolálása és alapvető szégyellése az elvárt.

Senua egyetlen vigasza így a vak törzsfőnök fia, Dillion, aki nem „másnak”, hanem „különlegesnek” látja a lányt. Barátságuk hamar szerelemmé válik, és együtt tapasztalják meg innentől, hogy Senua miként érzékeli a világot. Hamar kiderül, hogy kiváló harcos – egyszerűen csak nem volt lehetősége korábban kibontakozni. Apja az izolációval minden tehetséget is elfojtott benne, mintha „mássága” korlátozná abban, hogy akár nagyszerű is lehessen. Nem segít maga a törzs sem, ami Senuát okolja a természeti katasztrófákért és járványokért.

A külső nyomások hatására így Senua száműzetésbe vonul, ahol megismeri az öreg Drutht, akire félholtan, megégve talál rá az erdőben. Druth a vad, északi hódítók rabszolgája volt, aki – mint idővel kiderül – elárulta saját faluját, amelyet leigáztak. Megismerte fogva tartóit, életmódjukat, és ami a legfontosabb, hitvilágukat, majd életét kockáztatva elmenekült. Druth felismerte Senua „sötétségét” és elárulta, hogy neki is állandó társa: ez egyfajta köteléket alakított ki közöttük, és Senua gondozta Drutht nagy eséllyel hamar bekövetkező haláláig. A vándor mesélt, a skandináv mítoszokat tárta a lány elé, az idegen kultúra történeteivel próbálta ápolni elméjét, párhuzamokat vonva a legendás hősökkel, felfedve a világ számára ismeretlen titkait. Senua, megújulva, újraértelmezve önmagát indult vissza szerelméhez, azonban a játék történéseinek tragikus előidézője fogadta: az északiak megtámadták a falut és Dilliont brutálisan kivégezték. Ez lehetett az a pont, amikor Senuán eluralkodott a „sötétség”, és elméje látszólag helyrehozhatatlanul megtört – a játék pedig itt veszi kezdetét.

Senua Dillion fejét magához véve indul az alvilág királynőjéhez, Helához, azért, hogy visszaszerezze a fiú lelkét. Egyedül van, de Druth meséit újból felidézi útja során – minden helyzethez passzol egy történet, mindig van egy kapcsolódó jó tanács. Egyedül van, de mégse: hangok beszélnek hozzá állandóan, hangok, amelyeket nem tud elnémítani. Ösztökélik, bátorítják, visszatartják, lebeszélik, letörik lelkesedését – mindezt egyszerre, szüntelenül.
Képzeljük el, hogy amikor gondolkodunk, az a belső hang üvölt. Sőt, nem egy van belőle, hanem több, amely ellentétes utasításokat ad. Képzeljük el, hogy ez minden nap megtörténik, bármit is csinálunk, bárhova is megyünk. Senuával a hangok ott vannak amikor megküzd Surttal, a Tűz Óriással; amikor túljár Valravn, az Illúziók Istenének eszén; amikor megkaparintja Sigmund kardját, a Gramot és amikor elpusztítja az Alvilág Kutyáját, Garmrt. Figyelmeztetik a váratlan támadások esetén, felhívják a veszélyekre a figyelmét, értelmezik és érzékelik környezetét. Útján torz kinézetű harcosok nehezítik meg dolgát, a pszichózist szimbolizáló „sötétség” pedig minden egyes vereséget követően kezéről elindul feje felé. Hela védelmezőivel ádáz harcokat vív, veszélyes próbatételeket teljesít és számtalanszor kockáztatja életét mielőtt beteljesíthetné küldetését. A helyzet azonban az, hogy ezek közül semmi sem történik meg.

Druth történetei azért illenek annyira jól Senua helyzetéhez, mert Senua képzelgéseit pontosan Druth történetei szülik. Piktként nem az idegen hódítók mítoszvilága alatt létezett, így érthető, hogy az északiak meséi alakítják valóságképzetét Dillion feltámasztása során. A lány – bármennyire is egyszerű így kijelenteni – saját démonjaival küzd. Azokkal, amelyeket a társadalom és apja szült: az elnyomók, a gúnyos kacajok, az ujjal mutogatások. Akik elhitették vele, hogy átkozott, hogy bolond, hogy rossz. Hellel való végső összecsapása előtt úgy gondolja, hogy apja tartja fogva Dilliont, és őt kell legyőznie. Miután veszít, rájön, hogy Hela maga Senua – az ő fájdalmas, őszinte énje. Hela győzedelmeskedik végül, ugyanis a lánynak el kell fogadnia a valóságot: Dillion halott és ez ellen nem tehet semmit. Viszont felülkerekedett apja hagyatékán és elfogadta magát és azt, ami történt. Egy rövid időre a hangok is elhallgatnak, de természetesen visszatérnek: kísérni fogják továbbra is, a „gyógyulás” ennyire nem lehet egyszerű.

A Ninja Theory hatalmas érdeme, hogy ezt a nagyon érzékeny témát hihetetlen érettséggel kezelte. Természetesen ez roppant távol áll attól, hogy megtapasztaljuk, milyen így élni, de valamennyire segít átérezni azt a harcot, amin az emberek átmennek. Küzdenek a környezetükkel, az elnyomókkal, azokkal akik rájuk akarnak taposni; és küzdenek magukkal is, hogy kapaszkodhassanak a valóságba. A játék harcrendszere is ezeket a repetitív, hétköznapi csatákat hivatott tükrözni. A Hellblade-ben harcolni nem „szórakoztató”, legalábbis a hagyományos értelemben nem. Kevés ellenség kiiktatására van korlátozott mozdulattárunk, a legnagyobb segítség pedig a koncentrálás, amikor belassul az idő a problémák kezelésére. Azonban az összecsapások izgalmasak és súlyuk van. Senuának mindene ezen múlik – nem veszíthet, nem hátrálhat meg.
Hasonló a helyzet a logikai feladványokkal. Hallucinációk, a környezet nem létező, belelátott szimbólumok és odaképzelt elemek teszik ki nagy részüket. Senua megoldásokat és rúnákat lát, mert azokat szeretne látni. A kihívásokat ő állítja maga elé, az énjének különböző részei harcolnak a kontrollért.

Mint videojáték, nem nevezném kifejezetten jónak – sokszor túl egyszerű és nem túl változatos -, de mint egy fikcióval kevert, történelmi köntösbe bújtatott interaktív tanulmány, kimagasló! Az audiovizuális és a játékmeneti elemek egy közös célt szolgálnak, ahol akár tudatosan is „rosszabbá” tettek bizonyos elemeket ennek érdekében.
A Ninja Theory odaadással meséli el egy betegség anatómiáját, amelyet, ha elemeire bontunk, talán saját életünkben is találhatunk hasonlóságokat és mi is legyőzhetjük démonjainkat.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.09.11. 08:29:22
LV21
Tegnap fejeztem be, tetszett, de őszintén megvallva volt párszor hogy elég unalomba fulladt, a feladatok ismétlik egymást(folyton), de elsőre mint élmény jó volt, szerencsére az összkép jó.
1. Dzson  Szerkesztő
2017.09.08. 15:09:41
LV5
+1
Szerintem Senua bajára ma már jó antipszichotikumok vannak, vagy egy pár adag jó kis benzodiazepin . :D
"Miféle mű kutyakaki...?" (Top Secret)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Mi lesz a Death Stranding nagy titka?
2019.01.27. 12:00 PlayStation.Community
23 hozzászólás
Szerző: martin
ÉN aszt TUDOM, ilyen gokartos izé lessz.
TALES OF VESPERIA: DEFINITIVE EDITION (PS4)
2019.01.22. 08:55 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Mese a későn érkezett eljövetelről.
ACE COMBAT 7: SKIES UNKNOWN (PLAYSTATION 4, PSVR)
2019.01.21. 13:35 Játékteszt
9 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Határ a csillagos ég.
Arizona Sunshine (PlayStation 4, PSVR)
2019.01.21. 08:58 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: Binder
Az UV-sugárzás káros hatásai.
1979 Revolution: Black Friday (PS4, PSN)
2019.01.20. 12:56 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Szocio-politikai doku-játék.
Silent Hill - A láthatatlan epizódok
2019.01.19. 08:54 Különvélemény
16 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Hiányzó tébolyok.
The Midnight Sanctuary (PS4, PSVR, PSN)
2019.01.18. 09:50 Komment
0 hozzászólás
Szerző: Angyalkus
Szellemekkel suttogó.
YIIK: A Postmodern RPG (PS4, PSV, PSN)
2019.01.17. 16:42 PlayStation Network
6 hozzászólás
Szerző: martin
Posztmodern számítástechnikai műalkotás.
Warhammer: Vermintide II (PS4, PSN)
2019.01.17. 13:44 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: Sanada
Patkányirtás csatabárddal.
Leap of Fate (PS4, PSN)
2019.01.17. 09:58 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Életem értékes értelme.