.
 

PlayStation.Community

2017.08.20. 15:41 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Minden rendben. Minden rendben?

A 2015-ben PlayStation 4-re is megjelent, majd a PSC által lelkesen 9 pontosra értékelt Dragon Quest Heroes egy olyan újszerű próbálkozást felvezető - érdekessége az, hogy ugyan a patinás JRPG-széria kedvesen mesés világába ágyazták bele, mégsem ázsiai szerepjáték stílust kapott, hanem egy musou kaszaboldáról van szó -, igencsak csúcs kis game volt, mellyel annak ellenére rengeteget játszottam, hogy meg sem vásároltam. Barátom ruházott be rá, majd jó szokásunkhoz híven szingli-multizgattunk vele esténként, mégpedig olyasforma klasszikus módszerrel, hogy egy küldetést ő csinált meg benne, a következőt meg én. Ezt a kis saját gyártmányú szisztémát egészen hosszú ideig ki tudtuk húzni, néha pihentetve, néha pedig erősebben megtolva a gyilkolászást, attól függően, hogy mennyire terhelt le minket egy-egy nagyobb csata. A kaland végéig azonban sajnos nem jutottunk el, mert belefutottunk egy meglehetősen idegesítő pályába, ahol még együttes erővel sem sikerült rájönnünk, hogyan tudunk egy bizonyos kaput sikeresen megvédeni. Persze, itt lehetett volna Youtube segítséget kérni, azonban a sokszori újrapróbálkozás teljesen elvette a kedvünket... és találtunk helyette egy újabb játékot.

A 2017 tavaszán debütált második rész aztán valahogy nálam landolt tesztelésre, és én az első epizód döntően kellemes emlékeinek hatására nagy elánnal ugrottam fejest a kalandba.
Meglehetősen gyorsan szembesültem vele, hogy bár a folytatás nagyon sokban hasonlít az elődre, sőt, bizonyos elemek szempontjából direkt - tükör - klónozás érhető tetten benne, a készítőknek sikerült újítaniuk is. A továbbra is nagyon erős musou tömeghent vonal mellett kapott egy sandbox-jellegű, összességében persze zárt, de mégis nyitottnak ható világot, mely egy több irányból összefűzött pályarendszer képében jelenik meg.
A Dragon Quest Heroes II: Twin Kings and the Prophecy's End története ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az előd, sőt, mint minden egyes DQ epizód, azonban földrajzilag újít, ugyanis ezúttal a Hét Királyság bizonyos régióit járják be hőseink, akik egyébként - többségükben - szintén friss figurák, nem az előző rész karakterei (bár vannak visszatérők is).
A sztori szerint az évek óta tartó nagy békességet egy hirtelen, minden előjel nélkül kitörő támadássorozat szakítja félbe, mely során valaki, vagy valakik úgy keverik a kártyákat a háttérben, hogy a megzavarodott, addig barátságban élő birodalmak egymást kezdik okolni a kialakult helyzetért - miközben az igazi agresszor jókat röhög a markába.
A játékos által irányított tanulós-lovag duó (egy kiscsaj és egy srác, Teresia és Raziel) feladata az lesz, hogy a szálakat lépésről lépésre kibogozva először kibékítse az ellentéteket, tisztázza a félreértéseket, majd a királyságok legjobb harcosait összeverbuválva és csapatba szervezve legyőzze a Nagy Gonoszt.
Kalandjaink kezdőpontja ezúttal egy királyi város, ahol a fő- és melléküldetések menedzselése mellett mindenféle kommunikációt, statisztikai feladatokat, vásárlást és többrétegű fejlesztést is intézhetünk. Ez munkamenet az egyre több tagot számláló csapatunknak és az egyre szerteágazóbb sztorinak köszönhetően egyre több időt vesz igénybe, de mivel egyszerre teamünkben csak 4 aktív karakter lehet, szerencsére nem kötelező minden egyes csata után órákon keresztül fegyvereket, ruhákat és képességeket állítgatni, rendszerezni, fejleszteni és cserélgetni.
A legnagyobb említett újdonság a már említett "nyitott" területek megjelenése. A fő küldetések során mindig elirányítanak egy ilyen, ellenfelekkel gazdagon teleszórt vidékre, ahol például a gyűjtögetős mellékfeladatok abszolválásának hódolhatunk, de ha erre valakinek nincs ingerenciája vagy türelme, az utasításokat követve akár célratörően is haladhat a következő fő misszió égtája felé. Ezek a sztori-küldetések - mondjuk úgy, "csaták" - mindig egy, a nyitott placcokról elérhető zárt alpályán játszódnak, amolyan Dynasty Warriors-szerű formában, a legtöbbször többlépcsős, többfeladatos rendszerben.

A játékmenet alapja, a vagdalkozás nekem már az előző epizódban is baromira tetszett, és ez itt sincs másképp. Mind az alap ütések, mind a speckók nagyon egyszerűen és könnyedén használhatók, kiválóak a gombkombinációk, és mivel villámgyorsan lehet a négy használt karakter között váltani, egy igencsak pattogós, intenzív formulát használva küzdhetünk. (Bárcsak minden hasonló játékban ilyen flottul menne ez az egész!) Az éppen a gép által irányított figurák általánosságban derekasan küzdenek, bár ennek köszönhetően elég gyakran behalnak. Élesztésükre van lehetőség, bár néha a minket csépelő, színpompás ellenfelek sűrűjében mocskosul nehéz megtalálni őket.
Ami ezzel szemben megnehezíti a dolgunk, hogy még az adott pillanatban elérhető legjobb fegyverek, varázslatok és legerősebb képességek mellett is szokatlanul sokat kell püfölni a leggyengébb ellenfeleket is, ami a megszokottnál jóval hosszabb, gyakran 40-50 perces csatákat eredményez. Nekem egyébként általánosságban nincs bajom a hosszú menetekkel, de az eléggé fel tud zaklatni, amikor a tucatszám totyogó, "ágyútöltelék" komolyságú agyaggólemre ráverek három keményet meg egy speciált, és erre még képes felállni, nagyjából 1 milliméteres életcsíkkal. A missziók során egyébként elég sokszor megesett, hogy szétütöttek, szinte pillanatok alatt levéve minden energiám. Ilyenkor persze az egész csatát újra kell kezdeni, ami nagyon kellemetlen, mondjuk 45 perc feszített matekozás után.
Szintén érdekességként és pozitívumként említem meg a csatákat színesítő extra körülményeket is. Ez rendszerint úgy jelentkezik, hogy adott pontok elérése után "speciális változókat" ad be a játék: egyszer például stratégiai pozícióba helyezkedő íjászokat kell gyorsan elérni és leverni, máskor egy szinkronkapcsolós területen némi logikát felhasználva átjutni, egy adott területet időre megtisztítani, és hasonló nyalánkságok.
Az első részben megismert, felszedhető szörny-medálok itt is jelen vannak. Ezek segítségével NPC harcosokat lehet a csatamezőre kihelyezni, vagy át is lehet változni egy-egy mókás lénnyé és úgy küzdeni.
A speciális változók között említhető még a kiemelt karakterek időnkénti védelme is, amit viszont nem vennék be a pozitívumok közé, ugyanis pont egy ilyen küldetés eredményezte azt, hogy nagy valószínűséggel nálam a DQHII is elődje sorsára jut, azaz úgy elment a kedvem tőle, hogy soha nem fogom befejezni.

A DQHII multiplayer opciókkal is rendelkezik. Ennek során lehetőség van egy segítőt/társat online behívni a sztori-küldetésekhez, vagy valakihez csatlakozni. Ezen felül van benne egy speciális, 4-playeres mód is, ahol extra pályákon tudunk küzdeni. A multiplayer értelemszerűen nagyban megnöveli a game élvezeti értékét; feltéve, ha sikerül valaki olyat találni társnak, aki képes felfogni, hogy éppen mi a végrehajtandó feladat.
Chester013 kollégám annak idején 9 pontra értékelte a totális újdonságként köztudatba robbanó első részt, szerintem teljesen megérdemelten. Ez a második felvonás igazából szinte minden tekintetben több (mennyiségileg mindenképp), mint elődje, én mégis csak egy GYENGE nyolcast dobok rá, úgy, hogy szívem szerint, a "híres" tesztelői objektivitást félre téve még egy hetes is elég lenne - de tisztában vagyok vele, hogy ennyire szubjektív irányba, saját egyéni szocproblémáim miatt nem vihetek el egy értékelést.
Nekem a DQHII sajnos túl sok volt. Gyakran éreztem azt, hogy a játék feltűnően húzza az időt:
- elküld egy terület közepére, majd mikor odaérek közli, hogy menjek vissza inkább mégis a városba,
- akkor és oda ad be egy gyűjtögetős mellékküldetést, ahonnan előzőleg épp megérkeztem,
- annyira sok ellenfelet pofoztatna le velem, hogy elmacskásodik tőle a kezem,
- állandóan beszéltetne minden egyes NPC-vel, minden boltossal, minden városi járókelővel,
- plusz olyan feladatokat vár el tőlem, amit egyedül szinte (vagy valóban) lehetetlen megoldani, azaz nem tudok olyan gyorsan olyan sok helyen lenni egyszerre.

Nagyon nehéz egyébként ezt az érzést szavakba önteni úgy, hogy az olvasó számára is egyértelműen átjöjjön, mit gondolok erről a programról.
Itt egy játék, ami kellemesen néz ki, nagyon kedvesek és viccesek benne a karakterek, eszméletlenül jól teljesít technikailag, még több tucat ellenféllel a képernyőn sem akadozik, valamint maximálisan rendben van a szavatossága. Emellett komoly kihívást nyújt, borzalmasan sok dologgal el lehet szöszmötölni benne, semmi sem hiányzik belőle, de... de nekem mégsem jött be annyira, hogy tiszta szívvel szórjam rá a magas pontszámot. (Nyilván nem véletlen az sem, hogy hónapok kellettek ahhoz, hogy ezt az egészet kiírjam magamból.)
Tudom, ezerszer elsütött közhely, de itt most talán egy kicsivel kevesebb is elég lett volna. Legalábbis nekem, az én ízlésemnek. (Ez is megérne egyébiránt egy különvélemény-cikket, hogy mikor elég az elég.) Ha te a maximális tartalmat-játékidőt keresed a pénzedért, szeretsz elveszni egy játékban, képes vagy alkalomadtán újra és újra nekifutni egy feladatnak, már-már munkának tekintve azt, és nem készít ki, míg menük és párbeszéd-ablakok ezrein átrágod magad, akkor a DQHII-ben nem fogsz csalódni! Mert ebben a játékban minden rendben.
De tényleg minden rendben?

(A játékot a forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a megadott linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. danteneverdie  PlayStation.Community tag
2017.08.21. 18:25:25
LV2
Beszerzős lesz, egy ha már Square Enix akkor jöhet a FF Heroes is.
less talk, more screams!
7. Onimushaman  Szerkesztő
2017.08.21. 16:18:31
LV24
Válasz 6. martin üzenetére:
A Berserkeben imádom a 3-10 perces pályákat. Semmi sincs túltolva, mondjuk cserébe igénytelen is picit. Nem tudom ebben a játékban lehet-e menteni, de a koei musokban már régóta opció.
señor
6. martin  Főszerkesztő
2017.08.21. 15:56:20
LV27
Válasz 5. mentoloshypo üzenetére:
Ez a game nem igazán repetitív (bár ugye valahol minden musou az), hanem inkább minden túl sokáig húzódik benne.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.08.21. 15:27:11
LV28
Válasz 1. zodiac55 üzenetére:
A Witcher 3-ba nyugodtan belekezdhetsz! Ott is rengeteg a tennivaló, de a lengyelek képesek voltak változatosságot belevinni, ezen múlik gyakorlatilag egy open-world cucc sorsa amúgy is. Egyszerre átok és áldás ez a műfaj.
Én most a Dead Island-al játszok, és bár nagyon szép és hangulatos és vannak bőven mellék küldetések, de annyira egy kaptafa, végtelenül repetitív az egész, hogy így a végére már az életemet is meguntam. (és még hátra van még egy act)
4. 123456  PlayStation.Community tag
2017.08.20. 23:02:59
LV2
Aszem volt neki demoja , nem vártam tőle semmit ,soha nem jöttek be az ilyen játékok de ennek ellenére végigtoltam és nem is volt rossz , meg is lepődtem hogy tetszett . De jelenlegi árért semmiképp nem jön szoba .
hibakód:123456
3. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.08.20. 20:18:03
LV11
+1
Válasz 2. martin üzenetére:
Kétségtelen, épp ezért tudok örülni egy-egy olyan játéknak, amit ha kell, néhány percig nyüstölök, illetve Vita-n játszok platformerekkel.
"Si vis pacem, para bellum."
2. martin  Főszerkesztő
2017.08.20. 19:59:25
LV27
Válasz 1. zodiac55 üzenetére:
Egyértelműen van most egy ilyen trend - ami persze a player-oldali elvárásnak köszönhető -, hogy így vagy úgy, de minél jobban ki kell húzni a szoftverek játékidejét.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.08.20. 19:26:33
LV11
Tekintve, hogy mostanság meglehetősen sok a tennivalóm, sajnos a játékra fordított idő egyenes arányban kevesebb, DE: most pótlom a Batman Arkham Knight-ot, és akármilyen szép, tartalmas, nekem már túl sok. És most pont emiatt nem akarok belekezdeni pl. a Witcherbe, mert akkor soha a büdös életben nem jutnék a végére. A cikk tárgya is érdekelne, de a fenti okok miatt inkább távol tartom magam tőle egyelőre.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
DRAGON QUEST HEROES II
Omega Force / Square Enix
Látványosság:
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Kedves hősök és nagyon jópofán kinéző ellenfelek; nagyon szépen fut, semmi akadozás; képes volt fejlődni az első részhez képest; kooperatív online játék
Negatívum
Annyira sok minden van benne, hogy időnként kifejezetten terhes a dolgok menedzselése; fájóan hosszú csaták, zavaróan nehéz stratégiai feladatokkal