.
 

PlayStation.Community

2017.08.10. 22:34 PlayStation Network
40 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Őrült (kelta) nők ketrece.

Mint minden játékossal, aki régóta űzi ezt az ipart, gondolom veled is előfordult már, hogy csupán egy teaser képes volt felkelteni az érdeklődésed egy adott játék iránt. Nem, nem trailerre gondolok, amik az esetek többségében jócskán meg vannak tűzdelve gameplay elemekkel, hanem teaserre. Tudod, arra a fajta előzetesre, amikor még lópikulát nem tárnak a nyilvánosság elé a készülő cucc játékmenetéből, hanem mutatnak jó esetben mondjuk egy rövidke, jellemzően fél-egy perces CG-animációt (ami alapján sokszor még magát a műfajt se tudod belőni), de valamiért mégis megfog. Ez lehet a zene, a karakterek, a design, vagy csupán nemes egyszerűséggel a belőle áradó hangulat okán – ám bármi is legyen az oka, te már tudod, hogy ez a te világod, felkeltette az érdeklődésed, figyelni fogsz rá a jövőben.
Valami ilyesmi volt nálam a Hellblade: Senua’s Sacrifice is. Szinte napra pontosan 3 éve debütált először pont egy ilyen fentebb említett teaser formájában, és sokat tényleg nem mutatott: zongoraszó mellé női vokállal alákísért sejtelmes zene; sokatmondó Nietzsche idézet ("És ha beletekintesz a szakadékba, a szakadék visszatekint rád"); valami kelta kinézetű csaj térdel egy rúnavésetű karddal a kezében európai környezetben, mindez némi szürreális elemmel nyakon öntve – ennyi, és nem több, ami, ha nem is azt mondom, hogy megvett kilóra, de a célját bőven elérte nálam; innentől kezdve a játék címét belevéstem a memóriámba, és fokozott érdeklődéssel vártam ezek után mi fog ebből kisülni.
Kár volt. Csúnya kifejezéssel élve hiába "hájpoltam" rá a témára ugyanis; és hiába vártam éhes kiskutya módjára az újabb és újabb információmorzsákat a készítőktől, a Ninja Theory csak nagyon lassan csepegtette az infókat a programról. Nem sokkal a játékról való első leleplezést követően elindult ugyan egy fejlesztői videónapló sorozat, de abban csak vajmi keveset mutattak a tényleges játékról, néhány karaktermodellt és artworköt leszámítva, minden egyebet úgy kellett kihámozni a készítők elmondásából.
Pedig amúgy mondtak érdekes dolgokat: elárulták, hogy a game a kelta-viking időkben fog játszani, az említett két népcsoporttal a főszerepben (ami jó), nagy hangsúlyt fog kapni a történetben az emberi psziché (ami szintén jó), és, hogy a játék csak kicsi, egy indie játék költségvetésének megfelelő összegből fog elkészülni (ami nagyon nem jó). Nekem legalábbis ez utóbbit elsőre nagyon nem vette be a gyomrom, hiszen alapból egy brutális látványvilágú AAA-s címet vizionáltam magam előtt, gigászi csatákkal, nagyzenekari aláfestéssel, és semmi ennél kevesebbel nem akartam beérni. Kedvemet mondjuk még ez sem szegte, és izgatottan vártam tovább a folytatást.

A bejelentéstől számítva bő 1 évnek kellett eltelnie, mire végre egy hosszabb gameplay videó keretén belül mozgásban is sikerült megpillantanunk, min is dolgoznak a Ninja Theory boszorkánykonyhájában – és a reakciók meglehetősen vegyesek voltak. Elsőre ugyanis ez a videó inkább csak azt támasztotta alá a legtöbb emberben, hogy tényleg kicsi a játékra szánt büdzsé: mert bár a grafika bár a maga módján hangulatos, de messze elmaradt az akkori nagy címek szintjétől; a harc meglehetősen sutácskának tűnik; és a zene hiánya miatt a hangulat pedig száraznak.

Nekem mondjuk tetszett – valami ilyesmit vártam, és mivel átjött az atmoszféra és a képi világ, továbbra is a várt címek között tartottam számon.
Ha jól emlékszem ezt követően viszont már nem is volt nagyobb játékmenet bemutató egészen a mostani megjelenésig. A fejlesztői videónaplókat ha valaki követte, az láthatta viszont, hogy a kaland tovább épül-szépül, de az ember ezekből a pár másodperces bevágásokból nehéz volt eldönteni, hogy mégis mennyire. Lassacskán végül el is érkeztünk 2017 júliusához, a játék immáron konkrét megjelenési dátummal rendelkezik, ami ráadásul már itt is van a kertek alatt, én pedig kis dilemmával küszködök azt illetően, hogy bizalmat szavazva a Ninja Theory csapatának megtámogassam őket egy teljes árú előrendeléssel, vagy várjam ki a megjelenést és az első kritikákat, és majd később, akciósan kerüljön beszerzésre. Nem mintha az a 9000 forint oly nagy összegnek számítana egy új cím esetében (bár kinek mi), de valahol tartok attól, hogy mi van, ha nagyon befürdök majd vele? Végül bízva abban, hogy a jobbik eszemre hallgattam, végrehajtom a Store-on az előrendelői vásárlást. Install gépre gyorsan föl (14 giga, hmmm, ez kicsit kevésnek tűnik), majd nincs más hátra, mint a hátralévő időt szép türelmesen kivárni.

2017. augusztus 7., nem sokkal éjfél előtt: már csak negyed óra, és lekerül a tiltás a szoftverről; mindjárt kiderül, mire vártam 3 teljes éven keresztül. Ideges vagyok, főzök magamnak egy kávét, a ma éjszakát bírnom kell. Éjfélt üt az óra, a számláló lejár, helyét átveszi a játék ikonján a hívogató start felirat. Elsőnek azért beteszem az előrendelőként kapott szupi XMB témát, ami csak szintén csak most vált aktívvá, majd bökés az indításra. Képernyő elsötétül, ujjak keresztben, a szám alatt pedig kimormogom az addig magamban ezerszer ismételt mantrát a játékkal kapcsolatban:

"Istenem, csak add, hogy el ne b*sszák..."
Istenek alkonya

A Hellbalde története és narrációja – ahogyan szinte a játék teljes egésze – sejtelmes és misztikus. A játék indítása után láthatjuk, amint egy lány – név szerint Senua, legalább ennyit még itt megtudunk róla – ütött-kopott csónakjában, köddel sűrűn körülölelve valamilyen ismeretlen cél felé tart, miközben különböző női beszédek és suttogások kísérik szinte minden mozdulatát, mi pedig csupán sejthetjük, hogy ezeket a hangok csak a lány fejében léteznek. De hogy pontosan ki Senua, mik a motivációi, mi a célja, mikor és hol játszódik a cselekmény, kik, vagy mik ezek a női hangok – nos, ezekről, legalábbis kezdetben, a játék bőszen hallgat, a történet egyes részeit majd nekünk kell összerakosgatni a később kapott, néha egészen aprócska és nem is túl egyértelmű darabokból.
Sőt, van amit a játék egészen a legvégéig nem egyértelműsít: ilyen például a 'mikor' és 'hol' kérdése, úgyhogy ha sokat nem is, legalább ennyit hadd áruljak el a cselekményt illetően, hogy a történet kicsit könnyebben értelmezhető legyen. Az időpont a kora középkor (V-X. század), valószínűleg abból is a VIII-IX. század, a nagy viking hódítások ideje. Főhősnőnk, Senua, valamilyen brit szigetekről származó kelta nemzetség tagja, aki – mint törzsének oly sok tagja akkoriban – maga is áldozata volt a viking fosztogató portyáknak. Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert például sem a kelta, sem a viking szó nem hangzik el egyszer sem a játék története során, ami végső soron hiteles, hiszen ezeket a kifejezéseket a két nemzetség nem használta sem magukra, sem egymásra Így aztán Senua a saját népét nem nevezi sehogy sem (nincs rá szüksége), a vikingek pedig csak mint 'Northmans' ('északiak') gyűjtőnéven futnak.
Annyi azért még a kaland legelső pár percében kiderül, hogy történetben fontos szerepet játszik a Senua derekán viselt kerek csomag (feltehetően Senua kedvesének feje), aki tisztázatlan – és feltehetőleg igen erőszakos – módon lelte halálát, Senua célja pedig, hogy valamilyen módon mégis megmentse őt, vagy legalábbis a lelkét, ezzel amolyan északi Dante Pokla szerű történetté formálva a cselekményt. Ennél többet azonban tényleg nem árulhatok el: ha valamilyen kérdés még megmarad a történettel kapcsolatban annak végigvitele után – amit nem is csodálnék, hiszen jó angoltudás és a hajdan volt északi kultúrák kicsit mélyebb ismerete szükséges hozzá –, úgy nagyon szívesen segítek majd az értelmezésben, akár itt, komment formájában, akár személyes üzenetben.

Nem tudok viszont szó nélkül amellett elmenni, hogy mennyire nagyon megvagyok elégedve Senua karakterével. Pedig a lányt távolról sem mondanám arcra szépnek; nincsenek sem nagy, mély dekoltázzsal mutogatott keblei, folyamatosan a képernyő közepére fókuszált hatalmas valaga; esetleg csinos lábai – és mégis, pont ezek a hiányosságai teszik őt annyira imponálónak a szememben. Végre, VÉÉÉÉGRE, egy digitális főhősnő, aki nem azzal akar emlékezetessé válni és megmaradni a köztudatban, hogy külsejében tökéletes, hogy éretlen kiskamaszok szexuális képzelgéseinek és nedves álmainak célpontja, hanem azzal, hogy ennyire emberi. Ha éppen nincs rajta az arcfestés, az arca pont olyan, mint bármelyik hasonló korú lányé reggel smink nélkül, a fogai és a szája sem tökéletes, a méretei átlagosak, és nincsenek közszemlére téve, a haja rasztás az ápolatlanságtól, és az általa hordott ékszerek sem mondhatóak mai szemmel esztétikusnak –valahogy pontosan így képzelek el egy, a kilencedik században élt átlagos kelta leányzót!
És ezek még csak a külső jegyek, mert Senua személyisége belülről legalább ennyire – ha nem jobban! – kimunkált. A női karakterek sebezhetőségének ábrázolása nem idegen téma a Ninja Theory csapatától – kis túlzással fétisük a lent a porban fizikai és mentális sérülésektől agonizáló nők látványa, hiszen már a csapat első játékában, a Heavanly Swordben is láttunk ebből épp eleget, és most is kikapjuk ebből a részünket. Kicsit elviccelem a dolgot, pedig amúgy itt a nagyon fontos központi elem a pszichózis, vagy más néven elmebaj, az emberi tudat mélysége, és annak határai. Arra a készítők már a játék megjelenése előtt többször felhívták a videónaplóikban a figyelmünket, hogy a különböző mentális defektusok ábrázolása mennyire kiemelt szerepet játszik a történetben, és hogy ettől maga Senua sem lesz mentes – ám, hogy mennyire, arról spoileres okok miatt nem adhatok ki sokat, így elégedjetek meg kérlek egyelőre azzal, hogy főhősnőnk belső vívódása legalább annyira pontosan kimunkált, mint a tényleges harcai. Játékban ennyire részletes jellemfejlődést csakis nagyon ritkán láthattunk, már ha láthattunk egyáltalán.
Mennyei örömök

Amire a játék indítása után rögtön fölkaphatjuk a fejünket, ha csak pusztán, mint játékot vizsgáljuk, az az elképesztő audiovizualitás. És ebben most tényleg nem akarok mellébeszélni, körülményesen körülírni, vagy csak finoman utalgatni rá, hanem kimondom egyenesbe a frankót: a Hellblade a leggyönyörűbb játékok egyike, amihez valaha is szerencsém volt. Pont. Nézd csak meg alul a képeket – és most tényleg kérlek, hogy pár percre megszakítva az olvasást, görgess le és vizsgáld át tüzetesebben a screnshotokat, és figyeld meg az egyes részleteket rajtuk: Senua kezén a piszkot, a tengerparton szinte szemenként kidolgozott homokot, a napfényt, ahogy az átsüt a fák ágai között, és ahogy visszacsillan a víz felszínéről vagy bármi egyéb felületről, a textúrák részletességét például a fa anyagú felületeken, az árnyékokat, a fáklya lángját, vagy azt ahogy utóbbi bevilágítja a környezetét. Mnden a helyén van. És ezek nem kamuka PR-os képek, amit a készítők szórtak ki megjelenés előtt, és közük nincs a valósághoz, ezeket én lőttem a végigjátszásom során; ez mind ilyen, ahogy itt látod (és ez még csak nem is a maximum elérhető minőség, a képek "csak" full HD-ben készültek, mert amúgy a cucc támogatja a Pro megjelenítést is!).
Megvan? Mert még csak a felét láttad. Most képzeld el az egészet mozgásban, illetve ami még jobb lenne, nézd meg élőben: ahogyan a különböző természeti elemek mozgásba lendülnek, a víz folyását és habzását a tenger nyaldosta tengerpartokon, az alászakadó esőt a viharban, a szél fútta zászlókat, a tűz lángjának lobogását. A készítők nem titkolt célja volt, hogy bebizonyítsák, kis játék költségvetéséből is lehet a nagy címekre jellemző látványt hozni –nos, ezt a célt nemhogy hibátlanul teljesítették, de jócskán túl is teljesítettek azon; innentől bármi lesz is, a Hellblade megmarad a jelen generáció leggyönyörűbb játékai között.

Hasonlóképpen szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a hangokról, zenékről is: előbbiről a szinkronhangokat emelném ki elsősorban, amik kiváltképp' jól sikerültek (a szinkront nem egyszer speciális eljárásokkal vették fel – ez főleg a Senua kalandját végigkísérő hangokon érezhető), bár a környezeti zajokkal sincs baj; a zenékről meg csak annyit, hogy nem egyszer fogjuk hallani, amint kalandjaink során északi népdalok csendülnek fel, szóval az a full libabőr kategória. Hogy mennyire rámentek az audio szekcióra, azt talán mi sem illusztrálja jobban, hogy a játék még a legelején felhívja a figyelmünket, hogy a legoptimálisabb élmény érdekében egy jó fülessel a fejünkön nyomjuk. Én mondjuk 5.1-el adtam az érzésnek, és már azzal lehengerlő volt – a game szinte elmegy egy hallástesztnek is, mindig pontosan rá tudtam volna mutatni, hogy az adott hang pontosan melyik hangszóróból jön. Amikor a Senuát minden oldalról körbevevő hangok megszólaltak a fejében, az ott a sötét szobában olyan volt, mintha valóban engem, a játékost támadnának minden irányból – néha önkéntelenül is olyan idegesen kaptam oda a fejem a semmiből váratlanul jövő hang irányába, akárcsak Senua a képernyőn.
A téboly élvezete

Ennyi felvezetés után azt hiszem ideje rátérni a lényegre, és megválaszolni a sokakat leginkább foglalkoztató kérdést: hogy, mint játék, milyen, és játékmenetben is tudja-e hozni azt a színvonalat, mint képben és hangzásban? Nos, azt már a legelején le kell szögeznem, hogy a Hellblade egy rettenetesen lineáris kaland: szinte csőjáték kategória, egyszerre mindig csak egy és igen jól látható út létezik, mellékág, mint olyan, szinte nincs is benne, ha elvétve akad is, az általában nem vezet sehová, pár megtalálható rúnakőn kívül nincsenek gyűjthető okosságok a játékban. Baj ez? Szerintem nem, régóta vágytam már egy ilyen stílusú játékra, de egy olyan világban, ahol majd minden single-player játékkal kapcsolatban az az elvárás, hogy open-world legyen, gondoltam muszáj ezt megemlíteni. Emiatt azonban tényleg kár lenne bárkinek is dobnia. Már csak azért sem, mert ez a túlzott linearitás nem jelenti szükségszerűen azt, hogy nem lehetne elakadni, vagy ne lenne kihívás a játékban – ezekről pedig a program által kínált puzzle-elemek és a harcok fognak gondoskodni.

És akkor ezzel rá is tértünk a játék sava-borsát képező két legfőbb elemre, a fejtörőkre és a harcokra. A játékban a kettő közti arány olyan 70%-30% a szellemi kihívások javára, de ez nem jelenti azt, hogy alig lenne harc, sőt, utóbbiból néha még sok is van egyszerre (de erről majd kicsit később).
Kicsit részletesebben belemerülve ezekbe az elemekbe, kezdjük talán a puzzle elemekkel, ha úgyis ezek vannak döntő többségben: ne gondolj bonyolult dolgokra, a legtöbb esetben mindössze kimerülnek annyiban, mint például, hogy zárt ajtón látható rúnajeleket keressünk meg annak közelében (a rúnák alakját felismerve a környezetben – mondjuk fák és kövek elrendezésében), vagy mondjuk, hogy bizonyos tükrök és kapuk segítségével különböztessük meg az illúziót a valóságtól, és így akadjunk rá a továbbvezető út kulcsára. Néha egészen egyedi ötleteket is bedob a program – és most anélkül, hogy sokat kiadnék a játékból, hadd ismertessek egyet illusztrálásképpen.
Egyik kedvenc kihívásom a játékban az volt, amikor Senua hirtelen vaksötétben találja magát, és mivel a látása kiesett, ezért egyéb érzékszerveire hagyatkozva kell kiszabadulnia a szorult helyzetből. Először ez az észlelés – Senua még a sötétben is érzi, hogy valahonnan szellő fúj, ami egy kijáratot jelenthet, el kell hát indulni annak irányába. Na, ez a játékban úgy néz ki, hogy mi se látunk semmit, de hősnőnket jobbra-balra fordítva feltűnhet, hogy egy bizonyos irány felé fordulva finoman rezeg kezünkben a joy. Ez a szembejövő szellő észlelése, arra kell tehát menni. Aztán ezt letudva jön a hallás: valahol egy folyó csobog a sötétben, aminek vége szintén a kiút lehetőségét rejti magában – a térhangzást alapul véve, követhetjük a csobogást. Itt viszont most már tényleg lakatot teszek a számra, és több példát nem mondok – a többit tessék ti magatoknak felfedezni!

Ami a küzdelmeket illeti, ezekkel szakaszosan jelentkezik a játék, és általában arénaharc jelleggel. Beérünk például egy térre vagy egy szobába, mire azon kapjuk magunkat, hogy a kijáratok lezáródtak, a semmiből pedig feltűnik pár ellenfél. Mivel menekülni nem lehet, a harc halálig tart – vagy te, vagy ők. Bossfightok is akadnak, amiből bár nincs sok, de ami van, az látványos, és általában valami kis csavarral fel is vannak dobva az átlag küzdelmekhez képest.
Igazából amilyen egyszerűnek és butácskának tűnt az előzetes viddeók alapján a harc (sőt, még tűnik most is, ha az ember csak külső szemlélőként nézi), annyira összetett és szórakoztató valójában. Először is ott van az a nem elhanyagolható fegyvertény, hogy folyékony és dinamikus, nem utolsó sorban pedig nagyon jól reagál a kiadott parancsokra. Egy közelharcokat preferáló programban nekem például elsődleges szempont, hogy ha lenyomom azt a szájbavert védekezést, akkor nekem a karakterem azonnal vágja magát védekezésbe, ne fél óra múlva, akár azon az áron is, hogy megszakít egy támadást. Na, ez itt tökéletesen működik például, legnagyobb megelégedésemre!
A harc rendszere ahogyan előbb utaltam rá, összetett, és kezdetben fogalmunk sincs, mennyire (kb. csak a harcgombok kiosztása van leírva az Options menüben, oszt' annyi, de még ott sem az összes), csak ahogy haladunk előre úgy döbbenünk majd rá, mennyire! Érdekes módon, ahogy a történetet, úgy a küzdelem mélységének az ismertetését sem köti az orrunkra a program, sehol egy képernyő közepére helyezett szöveges tutorial, a cucc elvárja tőled, hogy te magad alkalmazkodj a hirtelen felmerülő szituációkhoz. Az egyik leghasznosabb dologról, a parry-ről (hárításról, azaz a védekezés gomb lenyomásáról pont abban a minutumban, ahogy az ellenfél csapása betalálna) egy kumma szót nem szól a játék, ha jól emlékszem; de arról is csak az egyik hang által félszóval benyögött utalásból kellett volna rájönnöm, hogy egy idő után harc közben az R2-öt lenyomva aktiválható a fókusz, amitől az idő belassul, ellenfeleink pedig szinte teljesen kiszolgáltatottá válnak a tőlünk érkező ezernyi csapásnak.

Végezetül arról az elemről kell szólnom, ami csak nemrég, közvetlenül a megjelenést megelőzően került nyilvánosságra, és elég nagy visszhangot vert ki, azaz a permadeath rendszerről. Ez pontosan az, amit a neve sugall: létezik tényleges és végleges halál a játékban, azaz ha sokat bénázunk, és Senua csomószor meghal, akkor egy idő után nincs több lehetőségünk az egy adott pontról való újrakezdésre, hanem a játék szépen törli a mentett állásunkat, és kezdhetünk mindent a legelejétől. Hogy éppen hogy állunk, azt Senua jobb karján követhetjük nyomon: a legelején a sötétség beborítja a kézfejét, és ahogy minél többször halunk meg, ez a sötétség úgy terjed szét egyre jobban felfelé a karján, majd tovább a nyakon a fej irányába. Utóbbinál van baj: ha eléri a fejet (az északiak hite szerint a lélek székhelyét), akkor képletesen és szó szerint is vége a dalnak. Ha rám hallgatsz, ezt azért ne vedd túl komolyan, a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja: én normal fokozaton egyszer sem jutottam el a teljes megsemmisülés állapotáig, így arra a kérdésre sem tudok válaszolni, hogy hány halál szükséges ennek eléréséhez. Nekem 3 halálban talán, ha részem volt, jellemzően akkor sem harcban, inkább egyéb körülmények hatására estem el (például amikor valami elől menekülni kellett). A játék egyébként sem kifejezetten hosszú – 8 óra talán, így első nekifutásra –, szóval azért túl sokszor eleve nincs lehetőséged meghalni; továbbá a harcok nehézsége is bármikor átállítható az Options menüpontra kattintva.

Összességében tehát én nagyon meg vagyok elégedve a játékmenet nyújtotta élvezetekkel is, ami, megtámogatva a kitűnő audio-vizualítással nagyon komoly élmény(ek)hez juttathatja a playert. Mert amikor működik, akkor nagyon működik - én itt és most férfiasan bevallom, hogy amikor Senuával dinamikus kardpárbajokat vívtam egy rozoga hídon, szakadó esőben, miközben a harc alá északi népdal szólt (tudod, azzal a sámánisztikus torokhanggal aláfestve), ott azért elég erősen rezgett a léc, hogy mindjárt magam alá csokizok a gyönyörűségtől, de szerencsére nem történt baleset. Mert ez az én világom, játék ennél teljesebb élményt nekem aligha adhat.
Senua könnyei...

Azért minden dicsérő szó ellenére az objektivitás nevében szólnom kell a játék hibáiról, hiszen azért abból is akad pár darab. Ebből a legkönnyebb fajsúlyt az apróbb technikai bakik képviselik: nálam a képernyő aljára és tetejére pakolt feliratozott szöveg néha elkezdett ugrálni (rapid módon föl-letűnt); az utolsó harcnál eltűnt a kezemből a kard; és arra is akadt példa, hogy az operatőr nem végezte rendesen a dolgát: harc közben kitakarta egy beálló oszlop a képet, meg ilyenek. Nem különösebben tulajdonítok ezeknek a dolgoknak nagy jelentőséget, egyrészt mert annyira ritkán fordulnak elő, másrészt, mert nem game-breaking problémák (úgy értem, ezek miatt egyszer sem fogsz beragadni), harmadrészt pedig, mert bízom benne, hogy egy pár napon belül egy patch formájában orvosolni fogják ezeket.
Ennél kicsit problémásabbnak éreztem a játék divatos szóval élve paceingjét, azaz ütemét, tempóját, ilyen téren talán még ráfért volna némi finomhangolás. A rúnakeresgélős fejtörő például nálam a végére kicsit elfáradt, amennyire szórakoztatott a játék szinte teljes egésze alatt, annyira volt nyűg utolsó alkalommal már. A harcok területén se mindig tökéletes az arány, többször éreztem úgy, hogy a program néha nem tudja, hol az elég. Azaz: küzdelmek ritkábban vannak, de ha elkezdődnek sosem tudod, mikor lesz végük, mert a különböző elleneket egymás után dobálja be a program a semmiből (nem egyszer 8-10 darabot, vagy még ennél is többet), és így néha kicsit tovább tartanak, mint amennyi még éppen élvezetes lett volna.
Ez különösen az utolsó összecsapás alatt fájó: minden adott volt egy epikus végső csatához, Ragnarokhoz, ég és föld magából kifordulásához, még a "főgonosz" személye is üvöltött a grandiózus megvalósítás után, ehelyett kapunk egy szinte végtelenített tömegharcot. Azt nem állítom, hogy a végére el lett cseszve a játék – távolról sem, grandiózusság a harcot leszámítva azért látványban itt is lesz, és a befejezés is kielégítő lezárás (volt nekem), csak kicsit másképp alakult az egész, mint amit én ide szerettem és ahogy szerintem kellett volna, de rossz szájíz így sem maradt, sőt. Amúgy pedig azt is hozzátenném, hogy a játékot egy nekifutásra daráltam le, és ez is befolyásolhatta a megítélésemet. Így utólag azt mondom, ez hiba volt, és neked is azt javaslom, hogy inkább két-három szakaszra lebontva dobd szét a végigjátszásod, az úgy egy sokkal ideálisabb arány.
...és egy játékos elégedettsége

Remélem a előbbi kis kitérő a negatív dolgokat irányába senkiben nem ébresztett kételyeket azt illetően, hogy ez egy jó játék-e, mert az, vitán felül. Ha a legtöbb emberhez hasonlóan úgy vagy vele, hogy tetszik amit az előzetesben láttál, de még mindig azon dilemmázol, hogy megvedd-e, akkor most mondom, ebből ne csinálj problémát, vegyed. Ha látni akarod milyen földbedöngölően brutális látványt képes kihozni egy kis stúdió minimális büdzséből, ha állnak mögötte tehetséges alkotók, akkor azért. Ha unod a nyílt világot, a gyűjtögetést, és kicsit régebbi vágású egyszemélyes kalandra vágysz, akkor azért. Ha vágysz egy jófajta kardozásra, azért. Ha szereted az északi mitológiát és/vagy érdekel, hogy ez a játék milyen egyedi módon közelíti meg a mentális problémákkal küzdő emberek életét, akkor pedig azért.
Akárhogy is, 9000 forint nem sok egy játékért, és ha most valaki fölhozza azt, hogy "Dehát csak 8 órás!", akkor arra a válaszom az, hogy lehet, hogy annyi, de sokkal intenzívebb és emlékezetesebb kaland lesz ez, mint sok 100+ órás tripla A-s cím. Látod, nálam sem véletlen, hogy egy nekifutásra mentem végig rajta, ilyen brutális szinten képes volt lekötni. (Trófeagyűjtőknek pedig külön jó hírem az, hogy a platina van, és játszi egyszerűséggel kioperálható belőle.)

Nagyon drukkolok most azért, hogy sikerre menjen a program, kicsit szinte már saját ügyemnek is érzem, hogy bizonyítást nyerjen az a tény, hogy kis pénzből is lehet minden értelemben véve nagy játékot csinálni. Szerencsére eddig szinte csak pozitív visszhangot hallani mind a szaksajtó, mind a játékosok irányából, amondó vagyok hát, hogy ebből az élményből te se maradj ki!

(ui.: B*szki, amúgy meg de durva ez a 2017-es év eddig, és hol vannak még az év végi megjelenések...?)

(A játékot megvásárolhatod a PlayStation Store-ból, ára 9190Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
40. PSti  PlayStation.Community tag
2017.08.26. 23:43:46
LV5
Elvileg nincs végleges halál: http://www.dualshockers.com/no-hellblade-not-[...]
39. Sanada  Szerkesztő
2017.08.18. 07:23:56
LV4
Válasz 38. unrealnoise üzenetére:
Azt a leborult szivarvégit, te itt aztán most alaposan benéztél pár dolgot!

Senuát nem az én ízlésemmel hasonlítottam össze, hanem azzal a trenddel, ahogy a játékok 99%-ban a főbb női karaktereket ábrázolják: 90/60/90-es méretekkel rendelkező, csodaszép arcú, lenge öltözetű, vékony testalkatú modellekkel -mert nagyjából ezt jelenti ma az általánosan elfogadott norma szerint a külsőre tökéletes nőt. (megjegyzem, számomra sem ilyen az ideál, és erre még csak nem is utaltam a cikkben, ezt nem tudom ezt honnan szedted)
És pont hogy nem leszóltam a külseje miatt, hanem méltattam, hogy elszakadva a hagyományos megjelenítéstől itt végre természetesen és történelmi hitelességgel ábrázolnak egy hölgyet.

Arca mondjuk szerintem tényleg nem szép a csaj (eddig akivel erről beszéltem senki nem is látta annak), de erről igazán kár lenne vitát nyitni, hiszen a szépség köztudottan szubjektív, ízlések és pofonok kérdésébe meg kár belemenni, ugye. Más a zsánerünk arcra, na bumm, na és akkor mi van?
38. unrealnoise  PlayStation.Community tag
2017.08.17. 20:47:54
LV1
"Nem tudok viszont szó nélkül amellett elmenni, hogy mennyire nagyon megvagyok elégedve Senua karakterével. Pedig a lányt távolról sem mondanám arcra szépnek"

:DDD NNNeeeee, atya úr isten...

aztán erre még tetézi...

"nincsenek sem nagy, mély dekoltázzsal mutogatott keblei, folyamatosan a képernyő közepére fókuszált hatalmas valaga"

Mert a nagy segg, meg a hatalmas mellek jelentik ám a szépséget magát...

Ez a nő szép. Természetesen, arányosan szép. És alakra is nagyon jó. Az arca meg gyönyörű. A hatalmas mellek meg nem tudom kinek kellenek, én megelégszem az átlagossal is, annak legalább alakja is van...
37. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.08.15. 13:53:46
LV27
Válasz 35. Sanada üzenetére:
Engem meggyőztél, de a viszonylagos rövidsége miatt úgy döntöttem majd a karácsonyi akcióban veszem meg. Addig ráér, nem romlik meg.
PSN ID: Nemesis_HUN
36. badaboom  PlayStation.Community tag
2017.08.15. 12:05:10
LV1
+1
Én egy percig sem gondolkodtam a megvételén, és nem bántam meg. Remek hangulata van. Lehetne jobb? Lehetne. Hibát mindenhol lehet találni, ez az alkotás sem mentes tőle. Viszont sokkal többet ad, mint amennyi bosszúságot okoz.
35. Sanada  Szerkesztő
2017.08.14. 19:32:16
LV4
+1
Válasz 32. mentoloshypo üzenetére:
Ha ez egy AAA-s, teljes árszabású játék lenne, nekem is egészen máshogy venné magát az, hogy csak 6-8 órás hosszúságú a program, és ez az értékelésen meglátszódna, hidd el.

De nem az.

Ez egy indie játék költségvetéséből készült, ennek megfelelően árazott, és ennek megfelelően (ötcsillagos skálán) értékelt program. Kár olyan elvárásokkal állni hozzá, mint egy "nagy" címhez, mert ha valaki így áll hozzá, valóban árnyékra vetődhet.

Amiért az én megítélésemben jogosult a színarany értékelésre (és ami nálunk a következőt takarja: "az indie kategória éllovasa, a videojátékos szórakoztatás kiváló példája. Ez az, amivel minél több embernek kell játszania, és amelyből mindenki pozitívan meríthet. Feltétel nélkül ajánljuk, mert hisszük, hogy kimagaslóan értékes alkotás"), az egyrészt az a kisebbfajta csoda, amit a készítők véghezvittek. Minimális büdzséből alkottak egy képben és hangzásban AAA nívójú (és azt sok szempontból meghaladó) játékot, és úgy gondolom, hogy ezt illik elismerni. A másik, hogy élmény szintjén többet adott nekem mint a nagy címek az utóbbi időben, ami ismét csak feljogosítja a maximális értékelésre.

A tesztben leírtam mik azok a pontok amik miatt elbukhat egyes játékosokat (rövidség, linearitás, esetenkénti aránytalanság), innentől kezdve az olvasóra van bízva, hogy bizalmat szavazva az általam elmondottakra mégis beszerzi-e azt.

A játék egyébként Store-on most a játékosoktól (azoktól, akik a teljes összeget leperkálták érte és végig is játszották) több, mint 1200 szavazattal szintén maximális, 5 csillagos értékeléssel fut, ha ez jelent valamit.
34. Sanada  Szerkesztő
2017.08.14. 18:48:44
LV4
Válasz 30. martin üzenetére:
Teljesen korrekt, köszönöm, hogy ezt így kifejtetted, így azért már érthetőbb, és teljesen más megvilágításba kerül az, hogy miért úgy ítéled meg a Dishonored 2 felépítését, ahogy.

Szerintem a D2 is jelenthet annyi szabadságot és adhat annyit mint egy MGS, csak ehhez tényleg az kell, hogy az ember levetkőzze azt, hogy bizonyos kritériumoknak meg akarjon megfelelni (pálya végi értékelés, trófeák, stb.). Úgy gondolom a játék itt is akkor válik azzá, aminek a készítők szánták, amikor végigjátszás után már ismered a pályák felépítését, és ennek megfelelően alkalmazod a rendelkezésedre álló lehetőségeket: amikor már csak a saját szórakoztatásodra kísérletezel azzal mit lehet pálya, képességek és eszközök kombinációjából kihozni.

A Hellblade harcrendszerénél azért félreértés ne essék részemről, nem azt állítom, hogy az olyan rettenetesen mély lenne (harmadannyira sem összetett például, mint mondjuk a csapat előző játékánál, a DmC esetében -bár ez az összehasonlítás meg azért sántít, mert ott meg a harc volt a fókuszban, és annak kellett kiemelkedően jónak lennie), azt mondom mindössze; hogy az első blikkre sutának tűnő csetepatét fel lehet hozni változatos játékkal élvezhető szintre. Sokan azt állítják, fölösleges elem benne a harc, szerintem meg jól kiegészíti a mászkálást, a második (platinázós) végigjátszásomban például kifejezetten vártam mikor kezdődik egy újabb hírig, és csapkodhatok megint egy jót.
33. Sparrow  PlayStation.Community tag
2017.08.14. 18:03:08
LV16
Válasz 31. MRenton1985 üzenetére:
"az előző generáción Dunát lehetett rekeszteni az igényes action h&s-ből"

Abszolút egyetértek. Nekem Bayonetta anno maga volt a gyönyör, a mai napig a legjobb h&s számomra.
...és a mai napig nagy szívfájdalom hogy a folytatás nincs ps-re, vagy bármi más. Én is ki vagyok már éhezve egy brutáljó h&s-re.
"Véletlenül rúgtam be megint."
32. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.08.14. 17:26:38
LV27
Akkor most színarany a játék vagy mégse?
PSN ID: Nemesis_HUN
31. MRenton1985  PlayStation.Community tag
2017.08.14. 12:03:08
LV4
+1
Azon túl, hogy kellemes élmény volt, nálam inkább a bennem lévő mérhetetlen sóvárgást mélyítette el a hasonszőrű játékok irányában, ami persze nem a játék hibája...az előző generáción Dunát lehetett rekeszteni az igényes action h&s-ből, most pedig szinte teljesen eltűnt a zsáner és a hiányuk sajnos rá is nyomta a bélyegét a Senuára is. Mert oké, hogy kisebb költségvetés, oké, hogy minimalizmus, DE! Több helyszínnel, több enemytípussal, több bossharccal, több fegyverrel, neadj isten egy fejlődési rendszerrel, tanulható kombókkal, mélyebb játékelemekkel ez egy akkora atombomba lehetett volna, mint annó a god of war. Így viszont csak egy korrekt, az érzékszervekre erősen ható rövid hatósugarú repeszgránát lett. Viszont a téma és a dramaturgia végett csak mégjobban rápörgetett az új gowra...már fáj a seggem a sok tűkön üléstől:/
30. martin  Főszerkesztő
2017.08.14. 08:39:22
LV25
Válasz 29. Sanada üzenetére:
Az MGS esetében szerintem azért más a helyzet, mert ott pont, hogy nem "műszabadság" van, azaz nincs már a játék megkezdése előtt lefektetve a szabályrendszer a készítők által. Amit csinálsz, azt magadnak csinálod, vagy nem csinálod.

A Dishonored 2-ben ugyanakkor a két hős és a low/high chaos (két fő befejezés) eleve meghatározza és bezárja a lehetőségeidet. Ezért mondtam, hogy minden pozitívuma ellenére elég butuska, "egysíkú" játék. Hiába lehet sok mindent megtenni, ha ennek az ég világon semmi értelme/hatása nincs.
(És itt jönnek be akkor a rosszul kitalált trófeák is, és azok felelőssége.)

A Hellblade-et még nem próbáltam, ez csak egy megérzés, hogy esetleg többet látsz bele.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
29. Sanada  Szerkesztő
2017.08.14. 07:28:26
LV4
Válasz 28. martin üzenetére:
Nem vettem sem akkor, sem most rosszindulatnak, amit írsz; vannak dolgok amiket másképp látunk, de ez így teljesen rendben van, unalmas is lenne a világ, ha mindig mindenben egyetértenénk. Talán én is félreérthető vagyok, mert amikor valamire bőbeszédűen válaszolok amivel nem értek egyet, az nem azért van, mert minden, az enyémmel ellentétes véleményt támadásnak veszek és úgy érzem vehemensen védenem kéne védenem a saját álláspontomat; nem, én egyszerűen csak szeretem kifejtősen és érvelve kifejteni a véleményem, még ha kívülről talán ez sokszor úgy is tűnhet, mintha tudálékos stílusban meg akarnám mondani a tutit.

Visszatérve a témához: oké, tételezzük fel, hogy vannak bizonyos játékoknak olyan elemei, amiket túldimenzionálok és többet látok bele, mint ami. De pont a szabadság és a lehetőségek kérdése lenne az? Anno te az MGS cikkeidben annyira szépen kifejtetted, hogy bár a jó értékeléshez nem árt a no kill, de mégis, mennyire állat, hogy Vulcan Ravent meg a többi bosst ezerféleképpen lehet szívatni; hogy az egyes részek csak a harmadik, 'kísérletezős' végigjátszásra válnak azzá, aminek Kojima szánta őket, és folytathatnám. Bizonyos szempontból az ezernyi lehetőségnek ott sincs értelme (tökmindegy például, hogy egy adott szakaszon doboznak álcázva mész át, vagy csak simán bujkálsz, mert végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen melyik lehetőséggel élsz), mégis jó, hogy vannak, nem? (vagy most én mentem megint vakvágányra, és hoztam föl rossz példát, mert akkor tényleg nem értem)

Ami a Hellbladet-t illeti, ha az ember a harcban csak a védekezés és a támadás gombot nyomogatja egy helyben felváltva (és ahogy néztem streameket, sokan tényleg megrekednek ezen a szinten), akkor persze, hogy rettenetesen szar a harc benne, még ha így is lehet eredményesen játszani benne. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az egész lehet sokkal élvezetesebb is, ha az ember feccöl bele egy kis energiát, és kísérletezget azokkal az eszközökkel amikkel a fejlesztők amúgy ellátták.
28. martin  Főszerkesztő
2017.08.13. 19:44:23
LV25
Válasz 26. Sanada üzenetére:
Mindenféle rosszindulat nélkül, ez az egész nekem kezd egyre jobban ahhoz a fajta "csodálatos szabadsághoz" hasonlítani, amibe a Dishonored 2-nél is belefutottunk, és aminek az ég világon semmi értelme nincs.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
27. Red13  PlayStation.Community tag
2017.08.13. 17:57:16
LV4
Válasz 19. ALF22 üzenetére:
Abban semmi ráció nincs, hogy ha egy játék 20-30 óra, akkor az még unalmas és szar.
26. Sanada  Szerkesztő
2017.08.13. 16:14:07
LV4
Válasz 23. rottenbull üzenetére:
Amellett, hogy természetesen elfogadom és tiszteletben tartom a véleményed, azért egy pár szót hadd szóljak a harcrendszer védelmében.
Bizonyos szempontból nagyon haragszom a Ninja Theory-s srácokra (és valahol magamra is, hogy erre jobban nem tértem ki a tesztben), hogy tényleg ENNYIRE nem ismertetnek pár alapvető fontosságú elemet a küzdelemmel kapcsolatban. Nem tudom tudtad-e például, hogy oldalazás közben is lehet támadni, de az hagyján, függően attól, hogy kicsi, erős, vagy védekezést törő támadást nyomsz, Senua teljesen másképp reagál, és teljesen másmilyen hatást érsz el. De ugyanez a helyzet a parryvel is: függően attól, hogy milyen ellentámadás társítasz azonnal hárítás után, egészen másfelé tereled a harc menetét.

Namármost, ha te ezeket a dolgokat elsajátítottad, és változatosan tudsz élni is vele, akkor egészen csoda dolgokat ki lehet hozni. Mivel a játékban nincs stamina, sem pedig betanulandó kombók, és minden az harc közbeni intuícíódra van bízva, így lehetséges, hogy a mozgásaidat egy képzeletbeli füzérré alakítsd ki. A legszebb az, amikor eléred a flow állapotot, akkor egyetlen hosszú, összefüggő és szünet nélküli támadássorozatban szeded le az összes rád dobott ellenfelet, anélkül, hogy hozzád tudnának érni. Ez a képernyőn úgy néz ki (főleg ha a fókuszt is használod), hogy Senua jobbra-balra táncol a kardjával, miközben az ellenfelek sorra szakadnak össze körülötte. Számomra pont ezért a harc nem csak baromi látványos és szórakoztató is volt egyben, de emiatt nehezen is untam rá (bár az arányok tényleg rosszak néhol, de ezt írtam is a tesztben, ugye)

Sajnos az eddig általam videón legtöbbet látott játékos leragad a harcnál az "egy helyben védekezek és támadok" stílusnál, holott sokkal többet is ki lehet hozni belőle. Azt nem mondom, hogy akkor is tetszene mindenkinek, ha maximális lángon használnák ki a harcrendrendszert -nem vagyunk egyformák, ugye- mindenesetre én már az egyediségét is méltányolom.
25. martin  Főszerkesztő
2017.08.13. 15:13:39
LV25
Válasz 23. rottenbull üzenetére:
Ja.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
24. rottenbull  PlayStation.Community tag
2017.08.13. 14:52:25
LV8
+3
Meg annyit hozzatennek, hogy a Hellblade kicsit jobba tette, amit a The order-rol gondoltam eddig. Az jobban osszeallt egy egyseges jatekka, megha ketszer ennyibe is kerult megvenni. Szinte minden jol mukodott benne a Hellblade-hez kepest.
23. rottenbull  PlayStation.Community tag
2017.08.13. 14:42:29
LV8
+2
Szerintem ez az ismerteto piciket tuloz a szinaranyba vonassal.
A harc benne jo velemennyel is gyenge kozepes. Megpedig abbol a fajtabol, ami hamar idegesitove valik. Ha a harc nem lenne eroltetve, es csak ugy siman setaszim uzemben jatszhatnank vegig, akkor azt mondom a zsanere legjobbja eddig.
A legvegen pedig ez a hiba kimondottan irritalo lett.
A hangulat remek, amit a kepi es zenei eszkozokkel teremtettek, a sztori pedig vagy erdekel vagy nem, nincs tultolva az biztos. Sokat segitett, hogy jo tortenelmi kornyezetbe helyeztek el, ez kb rendben is volt.
A hosszaval sincs gond, az agonizalasbol pont eleg volt ennyi.
A vegen ugy ereztem, hogy gozuk sem volt, milyen stilust akarnak ennek adni a tervezeskor, igy mindenbol probaltak kicsit belerakni, de egy resze nalam nagyon nem mukodott.
Nalam ez egy eros kozepes jatek.
22. VictorVance  Szerkesztő
2017.08.13. 12:56:34
LV15
A cikk az én kedvemet is meghozta, pedig eddig nem nagyon érdekelt ez a játék. Később viszont meggondolom majd a beszerzését.
Örülünk?
21. Damonati  PlayStation.Community tag
2017.08.12. 23:04:34
LV1
Tetszik a játék, a cikk is meghozza az ember kedvét a megvásárlásához. Beszerzési listámra került.
20. Sparrow  PlayStation.Community tag
2017.08.12. 21:45:00
LV16
Válasz 5. TCr64EU üzenetére:
Pont így vagyok vele...nincs értelme most megvenni azért hogy karácsonykor toljam. Bőven ráér ez később nekem is.
"Véletlenül rúgtam be megint."
19. ALF22  Son of Liberty
2017.08.11. 20:31:22
LV25
+3
Még nincs meg ,de nalam ez a tuti 10pontos. Inkabb ilyet kerek ezerrel mint 20ezerert egy 20-30oras sztoris AAA-t amit mar 5ora utan letennek. Legyen rovid, de tomor es velos. Ha elkezdem erjek a vegere aznap vagy masnap. Es barmikor legyen kedvem ujra elovenni.
En sose hallottam errol a jatekrol. Kedden megneztem a trailert es az a narrator hang, meg egy ket ködös,fustos(?) helyszín betett nekem ugy anblokk.
Fasza teszt lett. Hosszu ido utan ujra erdekelt vmi.
PAYDAY THE HEIST
18. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.08.11. 19:31:54
LV27
Válasz 16. zola0306 üzenetére:
Az egyik legcsinosabb női karakter az Enslaved-ben volt, talán még a mai napig is. Kb ennyi maradt meg bennem, maga a játék tökéletesen középszerű volt.
PSN ID: Nemesis_HUN
17. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.08.11. 19:30:23
LV27
Válasz 13. jime üzenetére:
Akármennyire is jól néz ki nagyon rövidke játék, abszolút nem féláron van.
PSN ID: Nemesis_HUN
16. zola0306  SonsOfSaRock
2017.08.11. 17:01:09
LV14
Válasz 14. jime üzenetére:
Emlékszem még a kezdeti PS3-as időre kezembe akadt a Heavenly Sword,amiben először tudtam használni a Sixasis témát mikor irányítani kellett valami ágyúgolyszlit...
Azóta figyelek rájuk,bár az Enslaved nem okozott bennem maradandót.
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
15. Red13  PlayStation.Community tag
2017.08.11. 15:36:10
LV4
Válasz 14. jime üzenetére:
Részemről két cég van tiltólistán. Platinumgames és a Ninja Theory. Bődületesen nem az én ízlésem amit ez a két cég művel. Ennek ellenére ezt majd olyan 15 font körül bezsákolom, ha már ilyen sok a pozitív visszajelzés.
14. jime  non-alcoholic
2017.08.11. 14:50:32
LV28
mindenképp jön majd. a képi világ, meg úgy az egész atmoszféra nagyon adja, ehhez nagyon ért a NT.
az Enslaved óta nagy rajongójuk vagyok, sajnálom, hogy nem sikerült igazán nagyot robbantaniuk vele, és a sok "csakafehérhajúDante" buzigyerek miatt a DmC sem hozta azt az eladást amit vártak.
talán ezek után majd.. :)
abra-goddamn-cadabra
13. jime  non-alcoholic
2017.08.11. 14:46:20
LV28
Válasz 1. Sakamoto_14 üzenetére:
ne szivassatok már, árcsökkentés? féláron van :D
abra-goddamn-cadabra
12. zola0306  SonsOfSaRock
2017.08.11. 13:57:37
LV14
Válasz 4. martin üzenetére:
Tudom főnök!
Csak rengeteg a cucc... :/
Mire odaérek sztem egy féláras akciót elcsípek.
Ha meg megkívánom,úgyis megveszem,szóval ebenguba...
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
11. Igjoe  Extremely Solid
2017.08.11. 13:24:37
LV3
Le a kalappal, hogy mit hoztak össze a fejlesztők, de nekem maga a gameplay nagyon nem tetszik.
10. acelmgs  PlayStation.Community tag
2017.08.11. 13:02:20
LV1
vegyétek!!extra élmény! én sem bántam meg az előrendelést :)
istenletezik.hu
9. Richard  PlayStation.Community tag
2017.08.11. 12:43:18
LV5
A képeket nézve először azt hittem, hogy egy film. Nagyon szimpatikus a játék, be kell szereznem!
8. pityesz555  PlayStation.Community tag
2017.08.11. 12:01:36
LV1
Remek teszt,egy remek játékhoz.Egy dolog fáj nagyon,hogy nincs dobozosan.Egy szobros kiadásra is simán befizettem volna.
7. Itachi  PlayStation.Community tag
2017.08.11. 11:58:32
LV2
6. Drivolis  Felséges Úrnő
2017.08.11. 11:56:39
LV23
Kell.
(⌐■_■)--︻╦╤─ - - - (╥﹏╥) ladyv89
5. TCr64EU  Kanalas Optimuszprájm
2017.08.11. 10:47:53
LV21
Válasz 4. martin üzenetére:
Tudom, hogy nem drága, de minek vegye meg, ha úgysem játszik most vele?
Mire sorra kerül a listáján lehet, hogy féláron megkapja majd.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
4. martin  Főszerkesztő
2017.08.11. 09:39:33
LV25
+1
Válasz 2. zola0306 üzenetére:
Nem romlik ez meg.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. zola0306  SonsOfSaRock
2017.08.11. 06:51:15
LV14
-1
Válasz 2. zola0306 üzenetére:
*karácsonykor
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
2. zola0306  SonsOfSaRock
2017.08.11. 06:48:45
LV14
Válasz 1. Sakamoto_14 üzenetére:
Ha nem lenne legalább 10 játék amit el sem kezdtem...
Tuti beszerzem egyébként,lehet majd karáconykor lesz eksön.
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
1. Sakamoto_14  A bölcs
2017.08.10. 23:09:45
LV19
Már csak az írás hosszúságából is kitalálhattam volna, hogy imádtad. Én is hajlok a megvételre, de mostanában nem tervezek új játékot venni, lehet, hogy egy árcsökkentést várok ezzel.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Hellblade: Senua’s Sacrifice
Ninja Theory
SZÍNARANY