.
 

PlayStation.Community

2017.08.06. 15:50 Cool-Túra
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Tökös akciófilm egy tökös csajjal.

Úgy döntöttem, nem fogok hosszas bevezetőbe bocsátkozni és rögtön a lényegre térek: az Atomszőke az idei év egyik legodaverősebb akciófilmje, mely mentes mindenféle kompromisszumtól, hisz színtiszta R-kategóriában tolja a néző arcába a kőkemény erőszakot, olyan intenzitással és vadsággal szakítja szét a vásznat, hogy azt még minimum fél tucat műfajbeli társa sem tudta véghezvinni egyszerre.
Olyannyira tele van töltve adrenalinnal, hogy valósággal kidurran a maga neonfénytől pulzáló, vagányságtól dagadó pompájában. Nemcsak, hogy szigorúan feladja a leckét a zsáner jövőbeli próbálkozóinak, de akár még egy ígéretes franchise nyitódarabja is könnyedén válhatna belőle. Mindezt ráadásul egy női(!) főszereplővel.
Sokaknál már itt kiakadt a mutató, szokás szerint a hímsovinizmus fogalmát kimerítve köpködték szét az előzeteseket az önérzetes, nőt csak fakanállal, konyhában megtűrő, feminista felhangokat élből elutasító hagyományőrző istenfiai, akik a manapság egyre jobban elterjedő „strong woman” felfogást magától a patás ördögtől való dolognak tekintik.
Nyilván nem őket akarom meggyőzni érveimmel – a mérsékelteket talán, az elvakultakat meg minek – de az tény, hogy az Atomszőke csak annyira erős feminizmusban, mint amennyire arra szükség van, az ellentábor állandó „egy 50 kilós nő leveri a nálánál kétszer termetesebb férfiakat, az milyen már” érvelését pedig nagyszerűen dönti meg a példa nélküli hitelességével.

Ehhez persze kellett egy céltudatos és minden szempontból kompetens főhősnő, akit Charlize Theron személyesít meg, olyan hatásosan, hogy karaktere, Lorraine Broughton top-kategóriás MI6 ügynök a mostani évtized legkeményebb és legmenőbb akció-ikonjai közé sorakozott fel abban a pillanatban, hogy csupa kék-lila foltoktól és monokliktól éktelenkedve lassan kikelt a jégkockákkal és hideg vízzel teli kádból, kitöltötte a reggeli kávéként funkcionáló piáját, majd magára öltve hosszú kabátját napszemüvegével együtt elindult az irodába.
Lorraine-nek az erősebbik nem által irányított rendszerben kell megállnia a helyét, ennek köszönhetően vad, kegyetlen, félelmet nem ismerő, rideg kém, mégis sebezhető, szimpatikus, érzéki, női attribútumokkal a végtelenségig erősen felvértezett figura, aki fényes egyéniségként emelkedik ki a férfiak domináns világában. Mindig céltudatos, legjobb tudása szerint végzi a dolgát, sosem remeg meg a keze, megingathatatlan küldetéstudata pedig akkor mutatkozik meg a legjobban, ha szorult helyzetbe kerül.
David Leitch, az első John Wick társ-rendezője (aki miatt most már biztosak lehetünk abban, hogy a Deadpool 2 is jó kezekben van) ezúttal nem a tűzharcokat, hanem a test-test elleni bunyókat tolja előtérbe. Az ökölharcok dominálnak a fegyverbalett helyett, röpülnek a jobbegyenesek, törik a csont, fröccsen a vér, kés szaggatja fel az emberi testet, Lorraine a magassarkútól kezdve a kulcstartóig mindennel képes ölni.
Szüksége is lesz minden tudására, mert a ’80-as évek végének Berlinje tele van potenciális kémekkel, bérgyilkosokkal, és verőemberekkel, akik bármelyik utcasarok mögül előugorhatnak.
A film realisztikus és velős akciójelenetekkel operál, minden ütésnek, rúgásnak komoly súlya van. Szembemegy a mai trendekkel, nincs agyonvágva, hosszabb snittekkel dolgoznak, sőt az operatőri munkát és a kamerabeállásokat már-már kirívónak is lehetne nevezni. Legalábbis manapság biztosan az, a lassan egymásra épülő, fokozatosan mindig többet, jobbat, naturalisztikusabbat, és hangosabbat megmutató akciók láttán garantált a feszült karfa-szorongatás, és a sosem lanyhuló figyelem. A folyamatosan gyorsuló tempó a film utolsó harmadában pörög fel maximális fordulatszámra, az abszolút csúcspont egy belvárosi épületben előadott, kézikamerával felvett csinnadratta (és még a jelenet folytatását, a gyakorlatilag vágás nélküli autósüldözést is idevehetjük), amiért már önmagában megéri időt áldozni erre a produkcióra.
Szavakkal leírhatatlan az-az intenzív, adrenalinpumpáló, brutális ütés-vágás, Theron pedig nem csak színészileg bizonyította be, hogy teljesen megállja a helyét, de még a kaszkadőr trükkök és a koreográfiák nagy részét is ő maga csinálta, ami több mint elég ahhoz, hogy a címszereplőt minden akció-fanatikus nagy egyetértéssel elfogadja.
Lorraine-t látva még maga Jason Bourne is behúzná a kéziféket, John Wick elismerően bólintana, John McClane pedig szerencsésnek érezné magát, amiért őt még sosem hagyták ennyire helyben, mint Theron szuperkémjét. Itt minden figyelem kizárólag rá irányul, a többi híres név, James McAvoy, Toby Jones, vagy John Goodman maximum csak asszisztálhat hozzá.

Már a legelső percekben - amikor a sztorit elhelyezik térben és időben - érezni, hogy minden rendben lesz ezzel a filmmel. Az 1989-ben játszódó cselekmény remek atmoszférát teremt, a hangulatos keret pedig alapból adott a berlini fal leomlásához vezető utolsó napokkal, ami remekül érzékelteti, hogy a hidegháborús kémjátszma pont a kommunizmus vége felé, és a rendszerváltás vészes közeledtével volt a legforróbb.
Az egész filmből vég nélkül árad a ’80-as évek autentikus stílusa, korabeli ruhákkal, autókkal, élénk lila, kék, piros színekkel, a pop-kultúra folyamatos beemelésével, és az, hogy majd szinte minden jelenetben elhangzik egy, az évtizedet meghatározó sláger, végleg felteszi az i-re a pontot.
Sajnos, bár az Atomszőke karaktereiben, akciójeleneteiben, helyszín-és kor-elhelyezésében remekel, történet-ügyileg eléggé foghíjas. Alapvetően nem lenne probléma a sztori hiánya, hiszen mégiscsak egy olyan zsánerről beszélünk, ahol, ha tisztességes bunyókat és emlékezetes egysorosokat raknak egymás mellé, akkor a forgatókönyv csupán harmadlagos, vagy még annyi se, azonban a film nem áll meg az elkoptatott felütésnél (amiért elindul a hajcihő, az egy lista, amin szerepel az összes brit titkos ügynök valódi személyazonossága – totál agyonhasznált sablon), ehelyett majdnem a végtelenségig megkavarja a történetet.
Ha nagyon szőrös szívű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy azok az események, amik két akciójelenet közt zajlanak, inkább csak időhúzásra jók, és az iszonyatosan túltolt expozíciók fényes bizonyítékai, sajnos ez nagy átlagban tényleg így van, bármennyire is védem ezt a filmet. Bár az alkotók mentségére legyen mondva, egy ilyen történetet bármilyen irányba visznek el, az mindenképp kiszámítható, és klisés lett volna.

Az Atomszőke voltaképpeni legnagyobb hibája, hogy a kőkemény és letisztult akciófilm mellett még kémthrilleri babérokra is utazik. Emiatt túlhúzza az egyébként sem egyedi cselekményt, és sokkal tovább tart, mint kellene – jobban állt volna ennek a filmnek egy 90 perces játékidő, néhol szinte üvölt a töményebb megvalósításért. Ennek ellenére azonban az Atomszőke az idei nyár üde mozis színfoltja, abszolút kiszolgálja a műfaj rajongóinak az igényeit, Charlize Theron bebizonyította, hogy nemcsak a 21. század egyik legszexisebb női színésze, de ő maga a nagybetűs karizmatikus nő, aki bármilyen belevaló karaktert bármiféle gond nélkül simán elvisz a hátán.
Lorraine Broughton pedig egy golyó gyorsaságával robbant be az akció-ikonok halhatatlan panteonjába, és legszívesebben már holnap néznénk a folytatást az ő főszereplésével.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. rottenbull  PlayStation.Community tag
2017.08.06. 20:08:15
LV8
Válasz 2. martin üzenetére:
Te sem voltal meg Pattaya-n.
2. martin  Főszerkesztő
2017.08.06. 17:35:44
LV25
Válasz 1. Noob üzenetére:
Női pénisz.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. Noob  PlayStation.Community tag
2017.08.06. 17:20:21
LV3
Na ne, ez most komoly? Női Rambo, női James Bond, női szellemírtók, női Predator mi lesz még?
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Mit gondolsz a videojátékos bloggerekről és YouTube-erekről?
2017.10.29. 14:04 PlayStation.Community
20 hozzászólás
Szerző: martin
Netesztelj.
MIDDLE-EARTH: SHADOW OF WAR (PLAYSTATION 4)
2017.10.22. 14:34 Játékteszt
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
A tartalom árnyékában.
THE EVIL WITHIN 2 (PLAYSTATION 4)
2017.10.21. 13:10 Játékteszt
30 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Utazás a téboly középpontja felé.
Surf World Series (PS4, PSN)
2017.10.20. 09:13 PlayStation Network
5 hozzászólás
Szerző: HTB
Csak a hullámon keresztül!
Neptune Flux (PS4, PSN, PSVR)
2017.10.19. 23:29 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Nedves (rém)álom.
Spellspire (PS4, PSV, PSN)
2017.10.18. 10:53 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Konzolon szókirakó?
NARUTO SHIPPUDEN: ULTIMATE NINJA STORM LEGACY (PS4, PSN)
2017.10.18. 10:40 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Hagyaték elsőáldozóknak?
TOUR DE FRANCE 2017 (PLAYSTATION 4)
2017.10.17. 10:20 Játékteszt
19 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Erőforrás management, kicsit másképp.
A Rose in the Twilight (PSV, PSN)
2017.10.16. 12:55 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: eszg_
Nincsen rózsa tövis, szenvedés, és halál nélkül.
Elmélkedő - Te milyen videojátékot készítenél?
2017.10.15. 15:40 PlayStation.Community
76 hozzászólás
Szerző: martin
A molekulaember csodálatos kalandjai.