.
 

PlayStation.Community

2017.07.15. 21:53 PlayStation Network
12 hozzászólás
Szerző: Dzson
Értékeld a cikket!
Minden retro pixeles, de nem minden pixeles retro.

Nos, elöljáróban annyit, hogy kissé nehéz volt ezt a cikket összehoznom, lévén egyensúlyozni kellett az őszinteség és aközött, hogy a PSC a jövőben kapjon még játékot a kiadótól, amennyiben tudomásukra jut a teszt tartalma. (Nyugi, viccelek.) Gondolom ebből már lejött, hogy a Butcher nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, illetve magyarosan fogalmazva ekkora sz*rt rég nem láttam, ekkora sz*rral rég nem játszottam, és ekkora sz*rról még talán nem is kellett írnom pályafutásom során. Na jó, a szalonképesség megőrzésének érdekében moderálom magam, hogy ne kelljen Martinnak átírnia az egészet, meg gondolnom kell a nyájasabb olvasókra is ugyebár.

Szóval, mostanság egyesek szerint a retro még mindig rulez, és ezt annyira komolyan veszik, hogy fullba nyomják a retrót amit azért nem kellene. Mert ugye retro a bozontos néni is a nézhetetlenül széteső VHS kazettán, de az ember mégsem fog erre örülni, ha éppen örülni akar. Imigyen anno nagyon jó volt az Amiga is az olyan játékokkal, mint a Benefactor vagy a Lemmings, ami ugyancsak pixeles volt - viszont vagy kis monitoron nézte az ember, vagy pedig távolról, a család egyetlen nagyképernyős színes TV-jén. (Jó, a csokonais szombati copyparty-kon előfordult nagyképernyős közelről nézés is, de nem ez volt a jellemző.)
De a jelenlegi pixeljátékok már tű éles full-HD-n akarnak villantani, ami rövidtávon érdekes lehet, de valójában az ember 10 perc után sem lát mást normál távolságból nézve, mint színes nagy négyzeteket kaotikusan mozogni. Ezt lehet jól ellensúlyozni, ha mondjuk nagy alakzatokkal dolgoznak, mint a Hotline Miami esetében, ám a Butcher nem ilyen. Itt kis biszbaszok mozognak a néha zavaró háttér előtt, amiket az általunk irányított főhős kis biszbasszal kell lelőni, amitől sok színes négyzet lesz belőlük, olyan hangok kíséretében, amik inkább egy anál-intruderes BDSM szimulátorba illenének.
De kezdjük az elejétől. Mi a drone_0xff2c01 nevű cyborg vagyunk, és parancssorba kaptuk a Mother nevű - valószínűleg számítógép - akárkitől, hogy szüntessük meg a maradék életet is a földön, minden áron, a központi magot megtámadva. Ezt a még viszonylag valahogy kinéző, és egy Amiga 1200-as hardverét jól kihasználó rövid intróban tudjuk meg, minekutána megérkezünk az állomásra, ahonnan az összesen 5 pályát tudjuk elérni célunk teljesítéséhez. Mint látjátok, az 5, egyenként 4 szintet tartalmazó pálya a Föld középpontja felé igen kevésnek tűnik első ránézésre - és az is, amire rájöhettek a készítők is, és ezért a jól bevált trükkhöz folyamodtak, a nehezítéshez. Eme húzásukat aztán próbálták úgy beállítani, hogy "Hú, itt a legkönnyebb szint a nehéz!". Pedig csak arról van szó, hogy ennyi pályát ilyen szinten egy közepes demócsapat is összetolt volna három-négy hét alatt anno, amikor nem voltak hozzá mindenféle profi fejlesztői eszközök, csak a Deluxe Paint III és a Seka assembler, meg valamelyik tracker a zenéhez. Egyébként a végső animációt látva a játék befejezésekor még az is eszembe jutott, hogy az egész alkotásra jellemző primitívség és direkt szívatás szándékos volt, és így jártál ha végigtoltad, szopjál banánt, LOL.

Pedig még jól indult a dolog, hagytam defaulton a nehézséget, elindultam az első pályán, aztán meghaltam, megint elindultam, megint meghaltam, és amikor hatodszorra csináltam meg mindezt, akkor kezdtem a helyzetet átértékelni. Ezek után próbáltam betanulni a dolgokat, hol jelenik meg milyen ellenfél, ésatöbbi, de ez sem működött túl sokáig. Így amikor olyan fél óra játék után sem tartottam sehol, kénytelen voltam csirke fokozaton újrakezdeni, mivel így még most sem ülnék le megírni a tapasztalataimat, hanem valahol a játék felénél anyáznék ordítva miközben próbálom magam visszafogni, nehogy beledobjam a DS4-et a monitorba.
És itt jött ki a játék másik hátulütője, mivel szerintem a legkönnyebb fokozatot utólag tették a játékba ellensúlyozva a többit, és így tolva talán ha tízszer haltam meg összesen a főgenyát leszámítva, de akkor sem mindig valamelyik ellenféltől, hanem trükkösen összenyomós ajtók vagy béna ugrálás által. A játékmenet tehát lesatnyult "megyek és lövök" jellegűre, de a legunalmasabb fajtából, amikor nem érdekes kit és miért pusztít el az ember, meg nem is igazán tudja, hiszen csak egy marék kocka mindenki. Nincs kihívás, nincs sikerélmény, csak bodycount. Húshorgász feeling.

Mivel gondolom a képek alapján nem fogjátok tudni értelmezni a játékot, így segítek nektek, lévén nekem is időbe tellett összerakni a részleteket. Vagyunk mi az android, mint pixelkupac. Mi irányítjuk a Nagy Fehér Célkeresztet, ami az egyetlen egyértelmű objektum a játékban, és ha egy másik, ellenséget jelképező amorf pixelhalmaz felé irányítjuk, majd lövünk, akkor az meghal optimális esetben. Sőt, ha közel van az illető, akkor a célkereszt még rá is ugrik, hogy ezzel se kelljen vesződni - ami hard fokozaton előnyös azért. Kivételt képez értelem szerűen a láncfűrész, amivel testi kontaktust kell kialakítani a pixel ellenségekkel a siker érdekében. Meg van még közelharc is, legalábbis én így neveztem el a rugdosásnak látszó animációt, mert csupán pár pixel megváltozik a 40 pixelből álló kupacunkban (igen, megszámoltam), de hatást tudtam gyakorolni az ellenségekre meg a tereptárgy dobozokra általa. Ja, igen, és kapcsolókat is kell kapcsolgatnunk ajtókhoz meg liftekhez. Ezen kívül gyakori az "öld meg mindet" szakasz, ahol a továbbjutás érdekében meg kell ölni mindet. És ennyi.

Amúgy érdekelne, hogy ki tette a kontrolleren a Share képlopós gombot oda ahova, mert ha intenzívebb szakaszon próbáltam meg lenyomni, akkor ugye el kellett engednem vagy a menés vagy a célzás kart, aminek következtében vagy engem lőttek vagy én nem tudtam lőni. Lehet, hogy egy háromkezű vagy hatujjú ember tervezte, és nem gondolt arra, hogy ez másoknak gondot jelenthet. Így most van 110 képem amiből 80-on tök ugyanaz van, és válogathatom a semmit. Apropó képek. Nem tudom, hogy a lekicsinyített screenshotokon mennyire látszik, de a grafikát be lehet úgy is állítani, hogy rátesz a program ilyen régi CRT (katódsugárcsöves) effektet, ami a valódi CRT-khez hasonlóan ad némi jótékony elmosást a pixelek lekerekítésével, sőt még az 50/60Hz-es elektromos hálózat lassan mozgó csíkozását is beleteszi, ezzel is növelve a retrózás kétes élvezetét.

A játékmenet beállításaiban ezen kívül nincs semmi említésre méltó, talán csak az, hogy az ugrálást át tudjuk tenni a bal alsó ravaszról a joystickre, ami általában véve kényelmes, de bizonyos helyeken ahol számít a pontos ugrás jobb a ravaszos megoldás, mert nekem a csata hevében sokszor megállt a levegőben a hős, majd leesett. A fegyverek használata is egyértelmű, bár szerintem a macerásabb részeken azt használja az ember, amihez még van lőszere. A shoti közelre jó, a géppisztoly távolra, a lángszóró is inkább közelre hatékony, a gránátvetőnek majdnem mindegy, a railgunnal pedig át lehet lőni a pályát és több ellenséget is egyszerre. Lelőhető ellenségből sajnos nincs túl sok típus, van a sima katona, a repülő láncfűrészes, a repülő fűrésztárcsás, a nagy mutáns rakétázós nemtudommicsoda, a rendőrségi repülő szerkezetek a városi pályától, meg a főgonosz Márnemtudunk Mitkitalálni Legyenpárkocka Egymásratéve Amilőésmozog.
Néha sajnáltam azért azt, hogy nem látni jobban az ellenségek halálát, mert gyakran akadtak fenn szétszakadva ilyen húskampókon, meg jajgatva feküdtek szétloccsanva a földön, aminek jajgatásos szenvedés mivoltára csak úgy jöttem rá, hogy egyszer észrevettem, hogy mozog egy pixel, ahogy emelgetik a fejüket agóniájukban. Ja igen, és van C64 sprite-like elnagyolt egyszínű nagymacska, meg pixelpiranha is ám, akiket lehet aprítani a láncossal a vízben. Mármint a halakat, nem a macskát... A kötött pályán mozgó és minket aprító nagy körfűrészekről meg már ne is beszéljünk.

Ez lenne hát a játékként előadott ötlettelenül egysíkúan unalmas ronda pixelfesztivál, ami extraként csupán trükkös helyeken eldugott koponyák (vagy csirke fokozaton banánok) felkutatását nyújtja. Ha legkönnyebben nyomulsz, akkor a főellenségnek beadott animáló kocka kivételével nem lesz benne kihívás, és speedrunként elég hamar letolható, ha pedig valamelyik másik fokozaton "játszol", és kibírod agyvérzés nélkül, akkor ki tudja mennyi a játékidő. De én ezt nem tartanám valós játékidőnek, mint ahogy azt sem tartanám értékelhető sétának, ha két lépésenként valaki visszarúgna másfél méternyire, csak hogy tovább tartson a szórakozás.
De, hogy milyen aspektusból kapcsolódik mindez a Doomhoz, amivel promózták a cuccot, azt nem tudom, mert a zenén, a láncfűrészen, és fegyverhangokon kívül nem találtam semmiféle hasonlóságot. Talán a shotgun lőszer ikonjait még fel lehet fogni a klasszikus előtti tisztelgésnek (én inkább "majd a Doomra hivatkozás eladja" marketingnek mondanám). Érdekesség, hogy a zene a játékkal együtt vagy a netről is letölthető, így akár depressziós téli estéken fel tudjuk magunkat vidítani általa.
Én továbbra is rosszindulatú szivatós tréfának tartom a Butchert, mert bár a lengyelek másik két játéka is egyszerű grafikailag - a Trench Run és a King Arthur's Gold, azok mégis sokkal szebbek és játszhatóbbak. Ez meg csak a Trench Run voltaképpen átbőrözése és leegyszerűsítése. Talán a még készülőfélben lévő Transmigration végre elhozza nekik az elismerést, de erről majd akkor, ha meg is jelenik a kialvatlan csávó története.

Hát, ez az ismertető elég szigorúnak és lefikázósnak tűnhet bevallom, de szándékosan az. A stuff ilyen formában nem jó semmire, még digitális egészségügyi papírnak sem, mert a pixelek felsértik az ember bőrét. Ej, pedig ha lenne egy átmeneti nehézség az első két nehézségi fok között, és esetleg rendesen megrajzolták volna, a pixelességet meghagyva opcionálisnak (mint a baseball játékban), akkor még úgy ahogy ajánlanám a kipróbálását. Kontrollnak pedig jól jött a haverom, aki átlátogatott egy kis Mad Max-ezésre, és akit leültettem a játék elé. A reakciója hasznos, hiszen együtt nevelkedtünk C64 Pitstop 2-n és Amigás Kick Off-on. Rövid véleménye 10 perc alatt: "Mi ez a sz*r? Nem lehet kisebbre venni a képet? Hát ez egy f*s. B*zdm*g, jó, elég volt ebből ennyi." Persze lehet, hogy nem is kellene túl nagy elvárásokat fektetni egy összesen négy ember által összerakott anyagba, amit ha ügyesek és eltökéltek vagyunk, akkor hardon is le lehet tolni 3-4 órában, de sajnos a Butcher elvárások nélkül natívan is egy értékelhetetlen szemét.
Na, tessék, lehet dobálni rám a pixel köveket. Ez van srácok, legközelebb ne akarjatok retróval átverni olyanokat, akik tudják is, mi az a retro, mert benne éltek, és így megvannak a jól bejáratott eszközeik a retrózásra. Vagy adjátok ki a Butchert Amigára, azt talán még meg is veszem. Na, én balra el.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Crunching Koalas
Fejlesztő: Transhuman Design
Megjelenés: 2017.05.09.
Ár: 3090 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 155MB
Web: https://butcher.thd.vg/
PSN feltöltőkártya: Konzolok Szervize
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. REDALERT99  Uncharted 2 Veterán
2017.07.18. 12:47:43
LV6
155mb? Adok érte 150ft-ot. Deal?
PSN ID(UK): Redalert99 -==#1HUN in U2==-
11. Tevez11  PlayStation.Community tag
2017.07.16. 20:44:33
LV23
Válasz 10. martin üzenetére:
Igen, ez filmekre is igaz.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
10. martin  Főszerkesztő
2017.07.16. 20:18:43
LV25
Válasz 9. Tevez11 üzenetére:
Én mozifilmeknél szoktam ezt érezni, de játéknál sosem.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
9. Tevez11  PlayStation.Community tag
2017.07.16. 19:13:57
LV23
Válasz 7. mentoloshypo üzenetére:
Ahogy írtad a Crash Bandicoot-ra, "Túl sok a jó mai játék van ahhoz, hogy erre időt különítsek el" nos én ezekkel vagyok így...még ha lenne is időm, akkor sem, számomra, ez a döbbenet, nem bííírom, legalja kategória.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
8. ALF22  Son of Liberty
2017.07.16. 12:18:34
LV25
Launch trailer alapján nekem tetszik :)
Ami negatív számomra az ára.
PAYDAY THE HEIST
7. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.07.16. 12:17:24
LV27
+1
Válasz 6. Tevez11 üzenetére:
Salt and Sanctuary és Mother Russia Bleeds. Próbáld ki ezeket és egy perc alatt elfelejted, hogy pixelhalmazzal játszol, mi több hozzáadnak az élményhez.
PSN ID: Nemesis_HUN
6. Tevez11  PlayStation.Community tag
2017.07.16. 11:22:14
LV23
Nézhetetlen, nem hogy játszani vele...az igaz, hogy nálam az összes pixeles játék ezen kategóriába sorolandó 2017-ben.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
5. alucccard  A retkes
2017.07.16. 11:19:02
LV22
Ez is 15-20 fpsel megy mint a broforce? xD
4. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.07.16. 09:57:47
LV27
Válasz 3. martin üzenetére:
Vagy rosszul játszott vele.
PSN ID: Nemesis_HUN
3. martin  Főszerkesztő
2017.07.16. 07:54:54
LV25
Válasz 1. mentoloshypo üzenetére:
Az is lehet, hogy egy tök jó játék, csak Dzson félreértékelte.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. MrZ  La Peste Noire
2017.07.16. 01:24:55
LV11
Remélem pluszban majd hozzánk vágják. Komolyan....
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.07.16. 01:17:18
LV27
Egy ilyen lepkefing only digital játéknál miért van szükség külön kiadóra is? Csak kérdem.
Ami a játékot illeti ez még free-to-play mobilos szinten is legalja minőség, igazából szeretném tudni mit képzeltek a fejlesztők amikor kitalálták, hogy megalkotják ezt a valamit.
PSN ID: Nemesis_HUN
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Butcher
Transhuman Design / Crunching Koalas
INKÁBB NE

MARTIN BELESZÓL
Dzson, te vagy a kedvencem, de ezt már többször is mondtam.