.

PlayStation.Community

2017.07.13. 07:13 Cool-Túra
8 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
A tékozló Pók végre otthon van.

A világ méltán egyik legnépszerűbb, és egyben egyik legsikeresebb szuperhősének filmes karrierje az utóbbi években egyáltalán nem vívott ki magának olyan szintű osztatlan elismerést, melyet neve okán megérdemelt volna.
Először Sam Raimi trilógiája fürdött be, két nagyszerű epizód után egy legjobb esetben is felemásnak nevezhető lezárással, majd Marc Webb rebootja szerepelt le, mind anyagilag, mind kritikailag, mindössze két felvonás – egy teljesen felesleges darab, majd egy Pókember 3-effektust öregbítő túlzsúfolt, saját univerzumot építeni akaró, végeredményét tekintve inkább azt leromboló próbálkozás – alatt. Nagyon rövid időn belül bizonyította be a Sony, hogy egyedül inkompetens arra a feladatra, hogy méltó adaptációt kalapáljon össze a barátságos és közkedvelt Hálószövőnek.
Ennek rendje és módja szerint, már-már papírformaszerűen véreztette ki a karaktert, olyan, a felgyorsult szuperhősdömping miatt megváltozott igények közepette, melyeknek egyáltalán nem, vagy csak nagyon rosszul volt képes megfelelni – egyúttal emiatt hamar nyilvánvalóvá is vált, hogy ha még akarnak valamit kezdeni ezzel a figurával, akkor drasztikus lépésekre lesz szükség.
Sokan lélegeztek fel jólesően, mikor kiderült, a Marvel stúdiója lép közbe, és bár filmjeik minősége mostanában egyre kétesebb, mégis nehéz volt nem örülni annak, hogy ők fogják majd a Sony kezét, miután azok kegyetlen összetaposták szegény Pókot.

A Marvel egyébként is szeret kockáztatni, még ha nem is lehet hagyományos értelemben rizikósnak hívni ezeket a projekteket (hisz az anyagi siker gyakorlatilag garantált, egy Pókember-film esetében meg pláne), azért mégiscsak hatalmas súly nyomta a vállukat a Pókember: Hazatérés esetében.
Három gyenge felvonás után egyszerűen már nem lehet hibázni, főleg nem egy Marvelnek. Így Kevin Feige-nek és bandájának nem elsősorban a kasszákat kellett megcélozniuk, hanem azon rajongók szívét, akik a Sony baklövései miatt már rég elfordultak a Falmászótól, úgy megcsinálniuk a mozit, hogy az teljes értékű, saját útját járó alkotás legyen, ami vitathatatlanul elhiteti nézőjével, hogy szükség van rá – nem utolsósorban pedig illeszkednie kell egy 9 éve tartó filmuniverzumba. Innen nézve hatalmas, és egyben nehéz vállalkozás volt ez, a Hazatérés viszont sikeresen teljesítette mindet: igen, valóban teljes értékű, önálló mű, vita nélkül a saját úját járja, ráadásul az elődöktől eltérő, saját hanggal, és teljes mellszélességgel el lehet róla mondani, hogy nagyon nagy szükség volt rá.
Kellett már egy ilyen Pókember-film, mely 13 esztendő után újra hozza azt a pozitív színvonalat, amit kell, emellett az utóbbi idők MCU alkotásainak legkiemelkedőbb darabja vált belőle.

Raimi és Webb filmjeinek is megvolt a maguk baja. Előbbi a színészválasztásban mutatott hibákat (Tobey Maguire egyszerűen nem volt alkalmas az igazi Peter Parker megrajzolására), majd a rossz arányokkal nyomta rá a bélyegét a trilógiája befejezésére, utóbbinak, bár ott volt egy nagyszerű Andrew Garfield, egy végtelenségig elkoptatott eredet történet újra-elmesélésével megpecsételte az első, majd a túlspilázott, saját súlya alatt összeroppanó receptjével operáló második rendezését is.
Na, nem mintha a Hazatérés hibátlan lenne: a jó öreg, marveles szokásokhoz híven természetesen most sem lehet minden tökéletes, a filmjeikre telepedett cukormáz okozta problémák ugyanúgy megtalálhatóak benne, ugyanakkor mégsem lehet annyira haragudni rá, mint társaira. Könnyen fel lehetne hozni negatívumként az erőltetett humort, a túlságosan meseszerű hangulatot, és egyebeket, simán rá lehetne sütni ugyanazokat a gondokat, melyekkel a frencsájz többi tagja is küzd, persze csak abban az esetben, ha nem állna olyan baromira jól a filmnek mindez.
A Hazatérés ugyanabban a ligában játszik, mint az első Pókember, vagy mint A csodálatos Pókember, mégis teljesen más a körítése, mint azoknak. A készítők már az elején leszögezték, hogy a legfőbb inspirációt John Hughes klasszikus művei adták, ehhez mérten az alkotás remekül megidézi, mind stílusával, mind témájával a bájosan túltolt ’80-as évekbeli tinikomédiákat: megvan benne a Tizenhat szál gyertya romantikája, a Nulladik óra identitáskeresése, és a Meglógtam a Ferrarival szellemes, cool stílusa.

A Hazatérés ezen a téren húzza a legnagyobbat. Ahelyett, hogy újra előrángatnák a radioaktív pókcsípést, Ben bácsi halálát, és Peter ezzel a tragédiával járó drámáját, na meg hőssé válását, inkább más mederbe terelik a cselekményt. Eredettörténet ez így is, csak most más szerepel a középpontban. Peter Parker itt még csak egy 15 éves gyerek, aki próbál boldogulni a gimnáziumban, igyekszik rendesen tanulni, barátkozni, túlélni az őt piszkáló nagymenőket, a suli legjobb csajáról álmodozik, nyakában a serdülőkor összes viszontagságával, miközben meg kell találnia önmagát, ráadásul mindezt amellett, hogy még szuperképességei is vannak. Alapból is veszettül nehéz mindez, hát, ha még mellé az ember egy méretarányos pók erejével rendelkezik, képes falat mászni, előre megérzi a veszélyt, és mozgékonyabb akármelyik profi tornásznál.
A film pedig remekül elkapja ezt a fonalat: a főhős ugyanazokkal a problémákkal szembesül, ugyanúgy öntelt lesz, ismét meg kell tanulnia a jó öreg mondást, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár, ezúttal azonban mégsem tűnik totál elkoptatottnak az egész, hiszen a bevett sablonokhoz új elemeket, fordulatokat, és karaktereket adnak. A Hazatérés egy kívülálló, szeleburdi, vagány (vagy legalábbis annak látszani akaró) srácról szól, aki arról álmodozik, hogy egy napon a nagyok közé emelkedhet és valódi hős válhat belőle. Néha kissé esetlen, kissé pancser, elszúr dolgokat, és bőven ki kell még tanulnia ezt a szakmát, de tökéletesen rendben van ez így.
Peter nehezen tudja összeegyeztetni civil, középiskolai életét a jelmezes hősködéssel, és miközben görcsösen igyekszik, hogy a Bosszúállók csapatának teljes értékű tagja legyen, a sors kemény leckékkel szembesíti.
Nem nehéz észrevenni, azt a nagy és hihetetlenül mély tiszteletet, amit az alkotók közül valószínűleg mindenki érzett ezzel a karakterrel kapcsolatban.
Látszik, hogy semmit sem bíztak a véletlenre, megpróbálták a lehető legjobban visszaadni azt a Peter Parkert, akit a képregények lapjairól megismerhettünk, illetve inkább a fiatal, középiskolai énjét, aki összességében azért érti a dolgát, mégis hihetetlenül tapasztalt még abban, amit csinál.
Tom Holland pedig remekül alakítja ezt a fajta álmodozó, nagyravágyó srácot. A végletekig szerethető, vicces, laza, róla valóban elhisszük, elődeivel szemben, hogy még csak egy gyerek, nagyrészt olyan hétköznapi problémákkal, melyekkel gyakorlatilag minden fiatal találkozik. Ennek a felfogásnak köszönhetően a közeg is eltérő lett. Ezúttal felejtsük el tehát a hatalmas felhőkarcolókat és toronyházakat, a köztük lengedező Pókemberrel, a Hazatérés Peterje jóval kisebb, otthonosabb környezetben mozog, a Queens-i külvárosban és zöldövezetben, a hatalmas épületmonstrumokat maximum a horizontot fürkészve vehetjük észre, és hasonlóan tekintünk a távolba, mint ahogy maga Pókember: vágyakozva, álmokkal, és reményekkel telve egy nagyobb, magasztosabb kalandra.
Ugyanakkor mindez ott van a szemünk előtt, hiszen a film végére Peter megtalálja azt a helyét, amit mindvégig keresett, önmagát, rájön, mit kell tennie, és hogy hogyan tegye mindezt. Tökéletesen belesimul a karakter a Marvel univerzumába, szó nem érheti a ház elejét.

Ehhez persze kellettek a Bosszúállók világát mozgató dolgok, mint például az alapsztori, melynek köszönhetően a főhős helye is sokkal egyértelműbb, és hiteles lesz ebben a szerteágazó filmes frencsájzban. A mentorként funkcionáló Tony Stark fel-feltünedezik a filmben, de jelenléte cseppet sem erőltetett, nem lehet ráfogni, hogy csak felesleges reklámfogás lenne (ellenben Pókember jelenlétével anno, az Amerika Kapitány: Polgárháborúban ugye), akkor szerepel, amikor szükség van rá, közben apró útmutatásokat ad a főszereplőnek, vagy épp fejmosást, ha épp az kell.
És végre a negatív oldal is tud mit felmutatni: Adrian Toomes, azaz a Keselyű régóta az MCU legjobb, legemberibb főgonosza, motivációi nélkülöznek mindenfajta megalomániát, várospusztítást, és világuralmi törekvést, nem mocskolja be a kezét, ha nem muszáj, kizárólag a pénz miatt csinálja. Akár még az is lehet, hogy a néző együtt fog érezni vele: Michael Keaton nagyszerű alakítása miatt is megéri már most a legnagyobbak közt emlegetni a karaktert, de amúgy is meg lehet érteni egy olyan kisember céljait, akivel úgymond kiszúrtak a nagy halak, így kénytelen komolyan kezébe venni a dolgok állását, és magának összekapargatnia a zsírosabb betevőt.

A Hazatérés bizonyos szempontból az utóbbi évek legjobb Marvel filmje. Egy látványos, szuperhősös blockbusterhez képest nem nyújt semmi újat, egyáltalán nem találja fel a spanyolviaszt, az egyébként nagyszerű karakterei és izgalmas, szépen megrendezett akciójelenetei ellenére sem, viszont olyan megfoghatatlan, szívet melengető bájjal rendelkezik, mely szinte egyből feltüzeli azon rajongók minden vágyát, akik régóta szeretnének már egy igazán jó Pókember filmet látni. Ezzel a Marvel egy újabb nagy kihívást teljesített sikeresen: elhozta nekünk újra a Falmászót, ahogyan arra szükség van, önmagához tisztességesen, számos klasszikus alkotás hangulatát megidézve, de közben nem felejtette el, mi fán terem ez a műfaj. Ízig-vérig szuperhősfilm, tele szívvel-lélekkel.
Ezt így, ebben a formában csak, és kizárólag a Marvel stúdió tudja.

Pókember végre tényleg hazatért!
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. Matichku  PlayStation.Community tag
2017.07.20. 23:25:33
LV12
Csak szerényen: szerintem ez a legjobb Pókember film eddig. Tetszett Tom Holland alakítása, az igazi kis New York-i srác aki nem akar még szuperhős lenni csak kicsiben tevékenykedni, közben meg ott a suli, csajok, barátok, ciki helyzetek. Nagyon élvezetem a film vidám hangulatát, humorát. Stan Lee is jobb mint valaha. :)
Egyedül a Kapitány aljas húzása verte ki a biztosítékot nálam, a stáb lista végén... :D
Nil Satis Nisi Optimum
7. Noob  PlayStation.Community tag
2017.07.14. 22:35:44
LV2
Lehet, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de nekem ez a rész nem tetszett, a főszereplő is inkább egy béna balek, mint főhős. Eleve olyan burája és fizimiskája van, ami felidegel.
A CS Pókember számomra jobb volt.
Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam.
6. evilbull  PlayStation.Community tag
2017.07.13. 11:31:57
LV1
A Raimi féle első két film teljesen vállalható volt azért azt ne felejtsük el, hogy ezek több mint 10 éves filmek. A harmadikkal sajnos megerőszakolták szegény pókembert. Az emo-s táncos jelenet életem egyik legkínosabb moziélménye volt.

A csodálatos pókember teljesen vállalható volt. Én bírtam Garfieldot főszereplőként. Működött a kémia Stone és közte. A 2 rész vége sokmindent nyitva hagyott. Én sajnálom, hogy nem zárták le. Kicsit alul vannak értékelve.

Ez a hazatérés olyan egynek elmegy kategória volt. Nem értem a nagy hype-ot körülötte, mert semmi olyan nem volt benne ami miatt várnám a folytatást. Kicsit kezd túl mézes-mázas lenni ez a Marvel univerzum számomra. Nem kockáztatnak és nagyon biztonsági játékot játszanak. Végre egy-két főbb karaktert eltehetnének láb alól, hogy legyen valami súlya az összecsapásoknak, mert így kb annyira tudok izgulni a filmjeiken mintha Barba család kalandjait nézném.
5. Resiskull  PlayStation.Community tag
2017.07.13. 10:00:16
LV21
Eddig minden szuperhős filmet megnéztem moziba premierben, fütyülve rá milyen visszhangot kapnak, viszont idén kihagytam a wunderwument is meg ezt is amiről valóban "áradoznak" na kíváncsi leszek mit hagytam ki.
4. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.07.13. 09:34:46
LV11
Válasz 3. soliduss üzenetére:
Engem már akkor kivert a víz azoktól a filmektől. Számomra nagyon erőltetett volt mindhárom, nem tehetek róla.
"Si vis pacem, para bellum."
3. soliduss  A Krónikás
2017.07.13. 09:19:46
LV24
Válasz 2. zodiac55 üzenetére:
A RAimi filmek szerintem nagyon jók voltak... a 3. részt leszámítva.

Az első kettő nekem nagyon jól ,hozta a béna nyápic parkert aki tudja ,hogy ő több és jobb ennél.

Ha azt vesszünk a 80-as évek Pókemberét vitte vászonra ami abban az időben nagyon jónak számított.
2. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.07.13. 09:11:03
LV11
Rühellem a Raimi-féle filmeket. Erőltetett, elrugaszkodik a képregényektől, a Zöld Manó meg iszonyat béna. Egyetlen értékelhető karaktere a második részből Alfred Molina Dr. Octopus-a.

A Webb-féle két rész annyira görcsösen akart jó lenni, hogy szar lett, ráadásul sok is.

Ez viszont "csodálatos".
"Si vis pacem, para bellum."
1. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2017.07.13. 08:47:37
LV7
nem olvastam még el a full kirikát, mert még nem volt alkalmam elmenni megnézni, a végítéletedre viszont kíváncsi voltam, mert általában megegyezik filmekről a vélemányünk. Örömmel olvasom, hogy jól sikerült a film, Pénteken én is csekkolom és után végre végigolvashatom a cikket is :D
PSN ID: LaXiKa_hun
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Resident Evil Code: Veronica X (PS4, PSN)
2017.07.25. 19:11 Kedvcsináló
15 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Ráadásrandi Verával.
Mozi - A majmok bolygója: Háború (2017)
2017.07.25. 14:01 Cool-Túra
6 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Majom-exodus.
Human Fall Flat (PS4, PSN)
2017.07.22. 14:46 PlayStation Network
5 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Lábból emeld, ne derékból!
TEARAWAY UNFOLDED (PLAYSTATION 4)
2017.07.19. 18:41 Játékteszt
17 hozzászólás
Szerző: martin
Szoktál te még egyáltalán JÁTSZANI?
Chime Sharp (PS4, PSN)
2017.07.19. 12:23 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: eszg_
Tetrisezés diszkóritmusban.
Nex Machina (PS4, PSN)
2017.07.18. 09:42 PlayStation Network
18 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Epilepszia vonat érkezik Helsinkiből, a szerelvény minden állomáson és megállóhelyen megáll.
Perception (PlayStation 4, PSN)
2017.07.17. 09:43 PlayStation Network
5 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Vaksötét.
LocoRoco Remastered (PS4, PSN)
2017.07.16. 21:16 Kedvcsináló
13 hozzászólás
Szerző: eszg_
A világ legvidámabb játéka kirobbanó formában tér vissza!
Butcher (PlayStation 4, PSN)
2017.07.15. 21:53 PlayStation Network
12 hozzászólás
Szerző: Dzson
Minden retro pixeles, de nem minden pixeles retro.
Mozi - Pókember: Hazatérés (2017)
2017.07.13. 07:13 Cool-Túra
8 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A tékozló Pók végre otthon van.