.
 

PlayStation.Community

2017.07.09. 22:35 Játékteszt
4 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Értékeld a cikket!
Kicsi kocsi újra száguld(?)

Az idei év nosztalgiavonatára nem nehéz jegyet váltani, hisz rengeteg remek klasszikus jelenik meg felújított, újraértelmezett formában; elég csak az eladási rekordokat döntögető Crash-trilógiát megemlítenem (amellett, hogy például a Yakuza első része és a legendás Final Fantasy XII is hamarosan napvilágot lát teljesen új köntösben).
Vannak azonban kisebb címek is, amelyek a szép emlékek előidézte rózsaszín ködben óhajtanak felosonni a játszani valóink listájára. Ezen tábort erősíti a távirányítós kisautók egymásnak eresztésében élenjáró Micro Machines sorozat legifjabb tagja, a Micro Machines: World Series.
A játék alapvetően egy felülnézetből irányítandó versus versenyjáték, ahol az ellenfeleink megelőzésének érdekében a legaljasabb eszközöket is bevethetjük: lesújthatunk rájuk például egy óriáskalapáccsal, vagy bombákat helyezhetünk el útjukba. Ugyan a formula manapság nem újdonság, érdemes tudni azt, hogy 1991-ben a Micro Machines volt az egyik első úttörő az alternatív, egymás elleni versenyjátékok széles palettáján.
A játék elindítását követően meglepődve tapasztaltam, hogy, amíg nem voltam online, nem fértem hozzá a játékmódok nagy részéhez. A Quick Play, Ranked és Special Event módozatok csak és kizárólag neten játszhatóak, semmiféle egyjátékos lehetőséget nem kínál fel a program ezen játékvariációk megismerésére. Érdemes ezt számításba venni, hiszen elég karcsú ez abban az esetben, ha az ember nem rendelkezik PlayStation Plus tagsággal.
Első dolgom ezt követően az volt, hogy (online csatlakozás után) beleugrottam egy Quick Playbe. Itt három lehetőség adott: a Race, a Battle és az Elimination. A Race a klasszikus versenymódot fedi le, minimális fegyverzettel megspékelve, amelyet segítségül hívhatunk, ha épp szorult helyzetbe kerülnénk. A Battle két alegységre oszlik, az egyik a klasszikus, fogócskás Capture The Flag, míg a másik a Control Point, ami bizonyos pontok irányításáról szól. Az Elimination talán a játék legszórakoztatóbb és legkevésbé monotonitásba fulladó szegmense: itt a lényeg, hogy az ellenfeleket úgy kell irtanunk, hogy kikerüljenek a pályáról. Minden őrületet (ha jól számoltam) 10 pályán szabadíthatunk el és 12 kisautó áll majd rendelkezésünkre. Minden egyes szintlépéskor a mostanában divatos szokás szerint kapunk egy lootboxot, ami kozmetikai tuningokat és extrákat tartalmaz valamelyik véletlenszerűen kiválasztott járműhöz.
És a játékmenet tekintetében itt ki is fújt a történet.

Minőség szempontjából sajnos nem szerepel túl fényesen a World Series, kezdve a körülményes irányítástól a minden szempontból (látvány, audio) közepest alulról nyaldosó megvalósításig. Na de, hogy ne szaladjak ennyire előre, kitérnék kicsit részletesebben az irányításra.
A legnagyobb gond, hogy borzasztó nehezen elsajátítható, könnyen faltól-falig élménnyé válhat az egész ameddig nem ismerjük a pályák felépítését. Azonban még utána is sűrűn fordul elő, hogy a fapados kanyarodásnak köszönhetően nekivágódunk valaminek, arról nem is beszélve, hogy a kocsik úgy csúszkálnak, mintha jégen mennének. Ezen nem segít a tény, hogy egyjátékos módban az ellenfél szinte mindig tökéletesen kanyarodik és tartja a sebességet. Még ha lenne is bármi értelme egyedül játszani (de nincs), ez minden bizonnyal bárki kedvét hamar elvenné a kísérletezéstől. Sajnálatosan, az online sem zakatol úgy, ahogy kellene, hiszen a meccskészítés nem épp zökkenőmentes és ha épp a szervernek olyanja van, simán ledobál. Őszintén szólva, kicsit meg is lepődtem, hogy ez a játék lemezes formában megjelenik, minden tekintetben egy uborkaszezonban gyorsan pörgethető és megunható indie címre hajaz.
Nem szeretném rossz szavakkal illetni a Codemasters csapatát, de egyszerűen érezhető, hogy nem sok munkát fordítottak a látvány – és úgy en bloc a hangulat – megalkotására. Mindenen érződik, hogy gyorsan, időre dobták össze és semmi többet nem nyújt annál, mint elődei. Sőt, gyakorlatilag kevesebbet: már-már botrányos, hogy a közös mókáról híres széria legfrissebb eleme csak nagyon korlátozottan tartalmaz lokális multiplayert. Kifejezetten a mai igényeknek megfelelő, online mókázásra kitálalt játék ez, amely néha-néha leköthet pár kósza óra erejéig, de meglepődnék, ha lenne olyan, aki ezt huzamosabb ideig tudja játszani. Egyszerűen elhagy mindent, ami szórakoztatóvá tette anno, helyettük pedig jött a középszerűség. Minden szempontból középkategóriás játék, melynél bárki joggal tehetné fel a kérdést, hogy megéri-e a közel 13000 forintot...

(A játékot a forgalmazó Magnew biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjában, vagy webshopjából a kék linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2017.07.10. 13:42:59
LV1
Válasz 3. oregharcos üzenetére:
Igen, az idő rengeteg mindent megszépít, ettől függetlenül én is szívesen nosztalgiázom a régi nevek fölött (legutóbb például a 10 éves kisfiamnak mutattam meg apa egyik kedvenc lövöldéjét, az R-Type Delta-t).
A MM V3 nálunk is nagy kedvenc volt. A játék megvételét követően a multitap is kötelező vétel volt, hogy hárman is kényelmesen tudjunk játszani (mert ugye volt az a "shared controller" megoldás is). Aztán PS2-re a V4 már nem durrant akkorát. A PS3-as Toybox Turbos pedig már csak nyomokban emlékeztetett a régi hangulatra. Az emlékeim és a cikk alapján az az érzésem, hogy a technológiai lehetőségekkel fordítottan arányos a hangulat és a tartalom. Ami sikerült a Mindscape-nek a Circuit Breakers -> Mashed -> Wrecked vonallal (bár a content ott is megfogyatkozott), az sajnos a Codemasters-nek a Micro Machines-szel nem. Kár érte. :(
三島 平八/ミシマ ヘイハチ 10連コンボ: 上・上・上・上・上・中・下・上・中・中
2017.07.10. 10:17:27
LV1
Kár érte, nagyon szerettük még a kis szürkén a haverokkal! Az ára megállított, a cikk meg inkább elengedi nálam a zsákolást. Ez a nosztalgia baromság a kor előre haladtával nálatok is csak egyre erősebb? Kapaszkodok a régi szép emlékekbe, és remélem ezek picit visszahozzák azt az ártatlan naiv játékos évek emlékeit. Holott most se rossz a helyzet, sőt. Lehet inkább a felhőtlen, szabad fiatalság éveket sajnálom, mikor a legnagyobb projekt a nyáron az volt, hogyan adjam fel postán az 576 Kbyte-ban (rendes karakter számlálós rublikás formanyomtatvány kellett kitölteni) az adok veszek rovatban az apróhirdetést. Bocs az offért, csak hétfő van! :)
2. martin  Főszerkesztő
2017.07.10. 08:08:54
LV25
+1
Válasz 1. mentoloshypo üzenetére:
Mintha már nem is nagyon érdekelné őket.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.07.09. 23:06:22
LV27
Manapság ennyire futja a Codemasters-től?
PSN ID: Nemesis_HUN
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
MICRO MACHINES: WORLD SERIES
Codemasters
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
Átlagos
5/10
Pozitívum
Retró hangulat, online ideig-óráig egész szórakoztató
Negatívum
Összecsapott, elnagyolt kivitelezés, fapados irányítás, kevés érdemi tartalom, csak részleges helyi multiplayer

MARTIN BELESZÓL
Az öt pont tényleg egy olyan dolog, aminél pénzköltés előtt el kell gondolkodni...